Még rizlingnél is lehet, ha olyan napsütétses a nyár, hogy a szőlőszemek pirosak. Bizony, még a brászati könyvek is említik, hogyan lehet fehér szőlőből "rozé" bort csinálni.
Egyszer egy közös kóstolón futottunk bele nem kisebb borász, mint Jásdi cserszegiébe; annak színe igen pirkadtas volt egy szódával higított rozénak is elment volna. nem tudom az okát, miért...
Igen, a forralásnál karamellizálódhat a cukor, akármennyire is óvatosan próbálja forralni az ember. Itt hagyományos technológiát próbáltam ki, amivel a dédapám is dolgozott és még én is láttam a gyaklorlatban a szüleim szőlőjében, de nekem nem jön igazán be. valószínűleg neki azért volt ez jó, mert mivel nagyon későn szüretelt, savszegény bora volt, és a szénsavas mész nélküli töményítés savasította is a bort - ami a bazi nagy tasthez és alkoholhoz igen jól állhatott.
Amit megtanultam: ha a szőlő tisztán (kacs nélkül) benne van a borban, terméskorlázottan, akkor ponosan ilyen brutál bort lehet csinálni, amilyet szerettem volna.
Fejtés után részben hordóba tettem, (hogy lélegezni tudjon) illetve a maradékot üvegballonba. Ebből majd visszatöltöm, amit a hordóból kiveszek, így az is finoman "hordósodhat".
Ha meglesz a bor, komolyan üljünk össze, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, amit ti csináltok, és nagyon szeretném megmutatni azt, amit én csináltam.
Hétvégén én is fejtettem a chardonnay-t. Fejtés előtti hordómintaként többen többször kóstolták már, meg is énekelték a boros fórumban a MA.-ban.
Savak nálam is határozottak, de fogyasztáskor ha kicsit melegedik a bor sokkal harmonikusabbá válik. (mondjuk ez természetes :)
Mostantól kétféle módon "érlelem"; a szerednyeiből átkerült 136 liter a gönci hordóba; a maradékot az acéltartályba tettem. Ebben tisztulást, minimális savkiválást várok (a mostani hideg segít), mást nem; a másik tételnek reményeim szerint ad a hordó egy érintést még. (A használt 210 literes szerednyei nem igazán "fogta meg" a bort.) Tavasszal elviszem laborba, kiváncsi vagyok a paraméterekre.
Rambo:
a musinál nem értem ezt a színt! Vöröses szín a forralástól? Karamellizáltad, vagy mitől lett olyan? (A cserszeginek tud lenni néha pirkadtas színe a feldolgozástól is...)
A savakra nálad is javaslom a "hideghatást" jópár tized ki tud válni a borból, de az inkább borkősav - ami majd szépen kiül a tárolóedényekre. :)
Nem gondolom, hogy ízhiba lenne az újhordó csipetnyi jelenléte a borban; az sokkal inkább jelleg mint hiba!
Fejtés után mibe tetted a bor(oka)t, maradtak hordóban? Kisebb-ben vagy összefejtve, ugyanakkorában?
Azt gondoltam, hogy én is túl leszek már az összes fejtésen, de az utolsó szüret mustjainál sajnos nem tudott befejeződni a forrás (nagyon lehült a pince), ezért úgy döntöttem, hogy egy részét megfejtem a másik részét még hagytam. Csupán egy 200 és egy 150 literes hordó maradt. Vasárnap voltam fenn és megnéztem, kostolgattam a megfejtetteket. Gyönyörű tükrösek, de érezni benne egy kevés elforratlan cukrot. Amúgy minden rendben velük Mostani eszemmel, a többit is sürgösen, az első adandó alkalommal le kell venni a seprőről. Ami nálam különleges figyelmet érdemel, az a vörös bor. Nagy a természet csodája. Olyan szépen alakul, hogy félő, hogy nem éri meg a teljes érés idejét, mert nekem és a kuncsaftjaimnak is egyre jobban ízlik. Azt gondolom a borbírálatra már van egy leendő érem esélyem.
Tegnap lefejttem az első boromat, nagyon érdekesen alakul.
A főként muskotályt tartalmazó borról korábban azt írtam, hogy az erjedés utáni muskotály aroma eltűnt, üres valami lett belőle. Ez megint változott, az első szimatolásra is eltéveszthetetlenül jelen van. Az első korty után feltűnik, hogy a bor savasabb mint amilyen testes. Ez remélem még finomodni, gömbölyödni fog, mert így kissé diszharmónikus. Ugyanakkor a furcsa acetonos íz olyan mértékben eltűnőben van a borból ez előző kóstoláshoz képest, hogy ezen a téren is kezdek teljesen megnyugodni. A bornak vöröses színe van, ez valószínűleg a mustbeforralás eredménye. Szerintem érdekes lesz kivárni, hova fejlődik ez a bor. Ha túlontúl savas marad, talán tompítok rajta szénsavas mésszel, ha nem sikerül, akkor lepároltatom. Ezt a tételt semmiképpen sem fogom lepalackozni, részben azért, mert kísérletképpen mustsűrítménnyel javítottam rajta.
A rizling még nagyon újbor, valószínűleg a gyors érését gátolja, hogy az átlagosnál kicsit jobban kihűlt a pincém, mert nem dugtam be a szellőzőket, amíg dolgozott a must, mert nem akartam hogy minden állandóan párás legyen. Tehát a bor erősen szénsavas, harsogóan almasavas, de ez alatt megvan az a testesség ami elbírja a savat is. Ez a bor nem lesz túl savas, ez szinte biztos. A színe a kénezés után kissé zöldesen sárgás, persze még kissé opálos, de majd kitükrösödik. A szín jól áll a bornak: mutatja a 2005-ös rettenetes évjáratot. Az illata pontosan az a brutális paraszti bor, amit szerettem volna elérni, egy csipetnyi benne a pince, a hordók illatából, de nem durván, csak éppen annyi, ami tudatja a műértővel a fahordó jelenlétét. Ez egyébként lehelletnyi ízhibát is okoz, a friss horó is ott van a borban, de ezzel nem tudok semmit tenni, jó használt hordó vételéhez túl nagy szerencse kell - nem mertem rábízni magam. A korty végén a keserümandula utóíz, mint a vonat: igen, ez szemelt rizling - elnézést Huba bátyám, de ilyen az, ha nem csak az üvegre írjuk rá, hanem tényleg megcsináljuk.
Tegnap egyébként csodálatos nap volt bort fejteni (meg gondolom másra is). Ragyogóan sütött a nap, alacsonyan járt, kitártam a déli nyílású pinceajtót, és mellmagasságig besütött még a hátsó pincébe is a nap. Annyit dolgoztam, hogy napnyugtára kellemesen elfáradtam. Talán ha szépészeti szempontból nem rakom át a csurig töltött 50 literes hordót vagy háromszor, a hátam se húzódott volna meg.
Találtam egy érdekes borportált, hátha valaki nem ismeri: Balatoni borász
Ezt írják a Medina boráról: Magyar fajta, mely a Seyve Villard és a Kékmedoc keresztezésével jött létre.Sötét színű, intenzíven illatos, vaníliára és szegfűszegre emlékeztető aromájú, különösen fűszeres zamatú, kiváló vörösbor
Én egy részén már túl vagyok, de a többi sem marad a jövő évre, lévén ebben az évben még ezen a héten dolgozom, oszt fejront. Utána csak megyek a hegyre és ekecselek, meg fejtegetem ami még megmaradt. Panaszkodtam a vörös mustra. Mára hogy inkább borrá érett és szépen kialakul. Magam sem hittem, hogy a halvány színe, amit először mutatott, gyönyörűen lement bíborba.
Van két hordó, amit a zajos erjedés utáni feltöltéskor már lefejtettünk a sűrű mustaljról. Ezeket rajta hagyjuk a fonomseprón tavaszig. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
Egyet tanácsolhatok: a pincédben NE használj se chemotoxot, de semmilyen más mérget. Ha sok gyárilag büdösített mérget permetezel szét a pincédben, akkor a falak, a hordók, bevehetik a szagát, és ez nem pincébe való. A pince levegőjét kénlap elégetésével szokták fertőtleníteni, oda más vegyszer nem való (miután meggyújtottad, AZONNAL menj ki a pincéből, és csukd rá az ajataját).
A muslicák általában akkor maradnak, ha nem jól mosogattál el szüret után, de az általában a présházban ismerős jelenség. Az muslicákat az ecetszag, erjedő savas szag vonzza. Ha megszáradtak az eszközeid, majd elmennek, ne törődj velük.
Hát alkonyisan szólva egyik fajtából se ittam még "referenciabort", bár medinából szerintem nem is fogok...Egyébként saját tapasztalat kevés van a szőlővel kapcsolatban is, lévén csak két tőke Medinánk van:))) De idén ültettünk kb 500 tő kékmedocot az oportó (bocs, portugieser) mellé.
Azt sajnálom, hogy a topic találkozóra nem tudtam elmenni, de mostanában megint több lehetőségem van fórumot olvasgatni, úgyhogy valszeg írni is fogok néha. Egyébként az utolsó évet nyomom a kertészetin, és saját bor még nincs, de azért a szőlőbirtok magja már kezd kialakulni. A nyári gyakorlatot meg Szalókon töltöttem egy elég ismert pincészetnél:)))
A két fajta nem ugyanaz. A Medina egy interspecifikus fajta, amit tényleg azért nemesítettek, hogy helyettesítse az akkoriban nem engedélyezett Medocot. Most már újra telepíthetó ez a szőlő is, Kékmedoc néven fut. Van hasonlóság a két szőlő borának karakterében, de azért sok különbség van. Szőlőtermesztési szempontból egyébként könnyebb választás a Medina, mert van némi rezisztenciája, és jó sok színanyagot termel. A Kékmedocnak kevesebb színe van, és rohad is eléggé. Ettől függetlenül én érdekesebb fajtának tartom borászati szempontból a Kékmedocot.
Neked jó alkeszod van az én hordóim 1 hét alatt megisznak 1 0.75 palackal, a cabernet a másodtöltésű hordókból már most nagyon jó inni,az öregebb hordók nem olyan szépek.
Na-ná! Hétfőn kedden rendet raktam a pincében felöntögettem a hordókat, és megfejtettem a szilvánit. Tükör tiszta, kellemes savakkal, csupán kicsit a szüretkor kapott kén érezhető egy iciny-picit. Ezért is nyilt színen fejtettem, jól megszellőztettem. 2 hét és nyoma sem lesz. Azt gondolom nem kell senki elől majd rejtegetnem. :-))) Az olaszrizling bár már 3 hete elforrt még nem tisztult le.December közepe előtt nem valószínű hogy hozzányúlok. Jelenlegi állapota szerint, lehet belőle jó medű. A vörössel még vacilálok, a szomszédomé akivel egyidős már gyönyörű és minden paraméterében kifogástalan. Igaz övé már saválló tartályban van, és volt türelme megvárni a teljes elforrását.(3 hétig volt a cefrén!!!) Lehet jövő héten neki ugrok.
Háááááát a muskotályból teljesen eltűnt az illat, mintha ott sem lett volna. Viszont olyat üt, mint a Tyson, és kicsit túl savasnak tűnik. Egyelőre nagyon szénsavas, nem tudom, mi lesz belőle.
A rizlingből is mintha elment volna a csodás hosszú mandula utóíz egy hete, azóta csak palackmintám van a hűtőben, az meg napról napra más: tegnap pl. bomba illata volt, ujjnyi vastag gliceringyűrűvel, agresszív keserűmandula útóízzel (tényleg, mintha meghámoztam volna kézzel egy maréknyit, és utána beleszagoltam volna a tenyerembe). A színe most olyan sötét, mint egy aszúé (persze a hordóban kapott ként, az fakít rajta).
Tegnap kiküzdöttem a hegyre este; -metsző hideg szél, 10 cm porhó, az úton tükör jég, kocsival fel sem lehetett jutni a célig- és ránéztem az újborokra. A cirfandli illata várakozáson felül igéretes, viszont annyira ress még, hogy büntetni lehet vele :) remélem kerekedik majd. Szépen letisztult, baja egyébként nincs. "Nagyon kis" hordóban van; jobban fogyaszt mint egy masszív alkesz; 2-3 hét alatt eltűnt 3 dl belőle. :)
A chardonnay mintha nem is 3 héttel korábban lett volna szűrve; élesztős, szénsavas opálos, de nagyon ígéretes, illatbomba, és harmónikusnak induló ízösszetétel. (kár hogy nem az én alapanyagom volt :))) Igaz ez 4x akkora mennyiség, lassabban történik minden. Még nem fejtem le, (a cirfit leszedtem a seprűnek nem nevezhető sűrű főzelékről már régebben) várok vele.
