Zuroff véleménye szerint az. Akinek semmiféle diplomáciai akkreditációja, meghatalmazása nincs. Egy egyszerű - bár hathatós háttérrel bíró - magánnyomozó.
De egy nyilvánvalóan a végletekig elfogult magánnyomozó véleménye még nem ítélet! Remélhetőleg Áder János is tisztában van ezzel, és nem enged az etikátlan nyomásnak, nem rendeli alá Magyarország elfogadott jogrendejét Zuroff igényének.
Nem elsősorban Csatáryról van szó, hanem Magyarország önrendelkezéséről, melynek esküvel fogadott első számú védelmezője Áder János.
"1. Válaszd ki a társadalom egy nagyobb, látható de mindenképpen kisebbségben levő csoportját. Pl. a Jobbik, és/vagy a Gárda
2. Jelöld meg valamely csak rájuk jellemző tulajdonságukat, szokásukat vagy bármit. Szeretnek pincérmellányben járni, de a hatás kedvéért azt nevezzük nyilas egyenruhának.
3. Tedd ezt a tulajdonságot ellenszenvessé, kelts félelmet a társadalom többségében, ez ellen a kiválasztott tulajdonság ellen.
4. Tedd a társadalmi közjó pozitív elemévé ezen tulajdonság hordozóinak az üldözését diszkreditálását.
5. Tedd meg a társadalmi közjó végcéljának, ezen csoport eliminálását.
Előtted áll a vegytiszta fasizmus."
Egyetértek két módósítással!
1. Válaszd ki a társadalom egy nagyobb, látható de mindenképpen kisebbségben levő csoportját. Pl. cigányok és/vagy zsidók
2. Jelöld meg valamely csak rájuk jellemző tulajdonságukat, szokásukat vagy bármit.
Pl. az átlagnál alacsonyabb, vagy éppen magasabb képzettségüek.
3. Tedd ezt a tulajdonságot ellenszenvessé, kelts félelmet a társadalom többségében, ez ellen a kiválasztott tulajdonság ellen.
4. Tedd a társadalmi közjó pozitív elemévé ezen tulajdonság hordozóinak az üldözését diszkreditálását.
5. Tedd meg a társadalmi közjó végcéljának, ezen csoport eliminálását.
A történet úgy szólt, hogy a zsidó titkosszolgálat egy ügynöke jelent meg Horthynál Bajorországban, és azt mondta, hogy oda szerenek neki letelepedési engedélyt, ahova csak akarják. Horthyék Svájcot jelölték meg, és a titkosszolga........elintézte nekik. Elindultak a svájci papírjaikkal, amikoris kitudódott a dolog, és Svájban tiltakozások voltak a befogadás ellen. Ekkor kérte az ügynök, hogy másik országot jelöljenek meg. És Horthy Portugáliát választotta. Lehet, hogy könnyű volt elintézni, de elintézte az ügynök.
Nem kell, de ki tudja? Lehet benne valami. Zuroff szerint Csatáry a legkeresettebb, legnácibb, stb.... A végén átírják a történelmet. Az új változatban nem csatlósai leszünk a III. Birodalomnak, hanem titkos irányítói a háttérből, vagy valami hasonló baromság, a lényeg hogy mi megátalkodottan kerüljük a szembenézést, amit közelebbről ugyan senki nem definiált, hogy azt miképp is kéne végrehajtani, de elvárják.
Mióta Izrael ingyen tengeralattjárókat, harckocsikat kap Németországtól, no meg a németek befogadták a tomboló antiszemitizmus elől menekülő Kertész Imrét, Demszky Gábort, és még néhány hasonszőrűt, megváltozott a német nácik megítélése. Most már az SS, Gestapo a jó fiúk közé, míg Horthy, Szálasi és általában minden magyar a rossz, mocskos nácipatkány kategóriába kerültek.
Ez a kis fecni azt bizonyítja - hogy bár az érintett ezt tagadni próbálta - a téglagyári gettó parancsnoka és mint ilyen élet-halál ura volt.... tehát cáfolhatatlan és objektív tárgyi bizonyíték.
Egyébként valóban előkerült már tárgyi bizonyíték is a tanúvallomásokon kívül, többször be is tették ide. Hivatalos irat Csatáry gettóparancsnoki aláírásával, amiből kiderül, hogy akadályozta a tejesüvegek szabad áramlását.
Ha lesznek még hasonló tárgyi bizonyítékok, akkor az ügy minősége megváltozik és valódi per lehet belőle.
Nem "nekem nem elég", hanem korrekt tárgyaláson bizonyítéknak nem elég. Legalább kéne még egy tanú - egy Gestapos - aki megerősíti, hogy FS valóban kért tőlük ilyesmit.
Ha nincs ilyen, akkor csak egy bemondás, ami vagy igaz, vagy nem. Bizonyíthatatlanul.
Jó azért észben tartani: kik tették ezeket a tanuvallomásokat? Nem a foglyokét, hanem a többit, amire hivatkoznak.
Magyarok, akik valahogyan részt vettek a kassai deportálásokban - és ott voltak Szlovákiában a népbíróság hatókörében. Akkor, amikor az ottani magyarokat törvényben kollektív bűnösnek mondták ki, kitelepítették őket, vagyonelkobzás, 70 ezer népbírósági ítélet ellenük. Nagyon kézenfekvő, hogy kígyót-békát mondtak egy távollevő személyre, hogy magukat mentsék; miszerint az csinálta az összes gonoszságot/kegyetlenséget, ők meg segíteni próbáltak, csak nem tudtak, mert Csatáry - még a Gestaponál is rosszabb volt.
A Gestapo-nak nagyon precíz nyilvántartása volt. Ha az illető írt egy beadványt a helyi Gestapo-nak (volt olyan?), miszerint
"Kedves Gestapo!
Nem bírunk a Csatáry Lacival. Próbáltuk megállítani, de nem hallgat ránk és kegyetlensége az egeket mardossa. Kérünk tehát téged, aki híres vagy a korrekt, igazságos ügymenetről, hogy hassál oda, váltsák le ezt a gonosz embert, már csak Tebenned van bizodalmunk!
Hát akkor nézzük az általad olyigen megbecsült románok hozzáállását a zsidósághoz:
"A második világháború előtt Romániában élő 760 ezer zsidó a lakosság 4,2 százalékát tette ki. Az erdélyi zsidóság jelentős része magyar anyanyelvű volt, ezért a román antiszemitizmust a magyarellenesség is erősítette. A két világháború közötti időszakban a román szélsőséges Vasgárda mozgalom gyűléseit, akcióit gyakran kísérte zsidóellenes erőszak. 1938-1939 során a román kormány egy új törvény értelmében felülvizsgálta, és mintegy 270 ezer zsidótól megvonta az állampolgársági jogot. Többszöri feloszlatása és vezetőinek meggyilkoltatása ellenére a Vasgárda befolyása egyre nőtt. A belpolitikai feszültséget fokozta, hogy 1940 júniusa és szeptembere között a három irányból is ellenséges ország által körülvett Románia területe (és zsidó lakossága) három alkalommal is jelentősen csökkent: a Szovjetunió megszállta Besszarábiát és Észak-Bukovinát, Magyarország a második bécsi döntés eredményeként bevonult Észak-Erdélybe, Dobrudzsa pedig Bulgáriához került. A válság hatására a király teljhatalmat adott Ion Antonescu marsall kezébe, és fia, Mihály javára lemondott a trónról. Antonescu náci mintára vezérnek (Conducator) nevezte ki magát. Ezzel párhuzamosan újabb zsidóellenes törvények születtek. Megtiltották a vegyes házasságot, a zsidók nem birtokolhattak földet. Faji alapon határozták meg, hogy ki számít zsidónak, a zsidókat kizárták a hadseregből. 1941 januárjában a Vasgárda sikertelen puccsot kísérelt meg Antonescu ellen. A felkelés során a vasgárdisták több száz zsidót mészároltak le Bukarestben és környékén.
A Szovjetunió elleni német hadjárathoz Románia készségesen csatlakozott 1940-ben elveszített területei visszaszerzésének reményében. Antonescuék véres bosszúra készültek a zsidók ellen, mert szerintük a zsidók kommunista ügynökként segítették a Bukovinába és Besszarábiába bevonuló szovjet csapatokat. A csendőrség főfelügyelője a Szovjetunió elleni támadás előtt néhány nappal megparancsolta, hogy a harcok során visszafoglalt falvakban az összes zsidót öljék meg, a városokban élőket pedig zárják gettóba. Június 25-én Iasiban a román hadsereg néhány nap alatt 4 ezer zsidót ölt meg azzal a váddal, hogy azok szovjet kémek. Több ezer túlélőt vagonokba zsúfoltak. A határozott úti cél nélkül, lépésben haladó vonatokban a következő napok során sok százan haltak éhen és szomjan. Aki ki akart mászni a vagonokból azt lelőtték. A szovjetektől visszafoglalt területeken a román hadsereg és a csendőrség brutálisan legyilkolta a zsidókat. Még a térségben működő Einsatzgruppe D jelentései is bírálták a szervezetlen mészárlásokat, a gyilkolást kísérő fosztogatást. A németek azt is kifogásolták, hogy a halottakat a románok temetetlenül hagyták. Júliusban megkezdődött a visszafoglalt Bukovina és Besszarábia "zsidótlanítása". A románok 27 ezer embert agyonlőttek, több mint 160 ezret pedig a Dnyeszter folyón túli szovjet területeken felállított táborokba zsúfoltak össze. A pajtákból, istállókból gazdasági épületekből kialakított lágerekben a zsidókat kirabolták, enni és inni alig adtak nekik. A foglyok ezrével pusztultak el az éhségtől és a betegségektől. A táborokban folytatódott a gyilkolás: a bogdanovkai táborban napi 3-400 embert lőttek agyon, az áldozatok száma elérte a 43 ezer főt. A román hadsereg nem csak a visszafoglalt, de frissen a megszállt szovjet területeken is gyilkolta a zsidókat: Odesszában partizántámadások megtorlásaként több tízezer zsidót lőttek agyon, vagy égettek el elevenen."
