Jó kis karácsonyi utazós történet, a közvetett fajtából...
Mindig szerettem, amikor valaki olyan repülős élményekeit mesélni, amiket a félelem szült és mondjuk egy turbulencia okozta remegést úgy ad elő valaki, hogy "majdnem lezuhantunk".
Tegnap egy mucsai nacssasszony mesélte ámerikai úttyát, benne azt, hogy "és akkor elkezdték kiosztani a mentőmellényt" ... mi meg csak vigyorogtunk magunkban, hiszen a mentőmellény kötelezően ott van minden ülés alatt és soha nem osztogatják.
Majd eszembe jutott egy hasonló entitás 30 évvel ezelőtti sztorija, ami így kezdődött: felszálláskor kipukkadt a repülő kereke - és olyan elemeket tartalmazott, hogy ésakkora stuvik felvették azt az uniformist, amiben meg kell halniuk, meg hogy kispárnával védték az arcukat, de ő kinézett és meg a levegőből látta az apró tűzoltókat és mentőket...
Münchhausen báró ilyenkor nagyon lealázva érezheti magát.
Sziasztok,
abban a reményben néztem be ide, hogy jó kis karácsonyi történeteket (is) fogok olvasni, aztán rájöttem, hogy aki valahol karácsonyozik, majd később meséli el.
Ha megengeditek, szeretném elmesélni életem legszebb karácsonyát: ősrégen történt, sajnos.
A jelenlegi párom meglepett (elcsábított?) egy repülőjeggyel, amit az elutazás előtt egy héttel csak azért kellett megmutatnia, mert szabit kellett kérnem, no és csomagolni...
Karácsony New Yorkban.
24-én bemutattam őt a vidéken élő szüleimnek, aztán elmentünk hozzám összecuccolni egy másik vidéki városba,
aztán följöttünk éjjel Bp-re karácsonyozni, cuccolni,
és 25-én hajnalban elrepültünk New Yorkba, KLM, amszterdami átszállással - a mai napig felejthetetlen élmény!
A kis szálloda a Broadwayen volt, akkor ment gőzerővel a Macskák... Este érkeztünk meg, minden ragyogó fényárban, még a fák törzse is földíszítve, csak ámultam, tátot szájjal bámultam a felhőkarcolókat, a színes reklámokat, és egy szót sem tudtam szólni, hiába hangzott el többször is, hogy mit szólok, szólni sem tudtam...
A főutcán sok-sok ember volt, jókedélyűek, hosszú sor kígyózott a mozik előtt, akkor vetítették a Keresztapa 3-at, az emberek barátságosak voltak, köszöntöttek bennünket is, egy kézfogás, egy vállveregetés - leírhatatlan élmény, soha nem felejtem el, és csak mentünk, gyalogoltunk, hó volt, rengeteg sárga taxi, buli, utcai zenészek,
gyertyát gyújtottunk a St. Patrickban, néztük a korcsolyázókat a Rockefeller Centerben, rácsodálkoztam a WTC-re (...), mint a mesében...
Azóta minden karácsonyt itthon töltöttünk, de lélekben egy kicsit mindig NY-ban vagyunk, és mindig jóleső érzéssel gondolunk vissza erre a különleges karácsonyra.
Hasonló jókat kívánok én is. Remélem, hogy emberi gyarlóságaink az évek mulásával egyre inkább redukálódni fognak. Bár ismerve a viszonyokat ez a topic még hosszú ideig életképes marad.
nekem nem jutott Business Class a CSA-n, mivel a pilótafülke mögött ültem (a BC meg hátul volt), egy őrült matematikus mellett, aki időnként felszisszent, hogy "gyökiksz" :-) Maga a gép kritikán aluli volt (olyan lassan szálltunk fel, hogy frankón féltem), de legalább fincsi volt a szendvics. Prágába mentem vele egy üzleti útra, vissza szerencsére már Fokker volt.
Addig had emlékezzek én egy kínos élményemre: Annak idején, diákmunkaként, egy trehány travelnél dolgoztam "idegenvezetőként". Ez a fogalom kissé fellengzős volt valódi feladatkörömhöz képest. Mert nem sokat lehetett idegenvezetni pl. egy három napos Bp-Párizs-Bp úton, amikor az utasok 80% Franciaországba túrázni/tanulni/dolgozni utazó magyar, 20% hazafelé tartó francia volt. Az út oda egy nap volt, hajnali érkezéssel. A pántos ajtós, koros Ikarusz, vagy a leharcolt, beázó DAF aznap délután indult is vissza. Valójában csak idegennyelv-tudásomra volt szükség, mert a pilóták még az európai kamionos-szlenget sem beszélték.
A szezon alatt 1 azaz egyetlen alkalommal kellett idegenvezetnem Párizsban. Egy idős házaspár szerette volna, ha megmutatom nekik a város nevezetességeit. Őket tényleg érdekelte a város és én szinte semmit se tudtam róla. A kínos helyzeteket elkerülendő, kénytelen voltam kamuzni évszámokkal, épületnevekkel stb. Utólag is szégyellem magamat, amiért bevállaltam.
Hát igen. Ezek (is) vagyunk mi magyarok.
Egyébként ilyen elég sűrűn előfordul, mármint Bécsben, csak nem mndegyiket írják meg.
Én is olvastam délután ezt a hírt, és feltűnt, hogy a csen igét kétszer is használják, míg a lopás csak a címben szerepel. A csen szavunkat inkább gyerekek esetében használjuk, megbocsátható, csip-csup ügyre.
Ez nem az.
Egy budapesti kórházban dolgozó magyar orvosnőt áruházi tolvajlás miatt ítélt jogerősen kilenc hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre pénteken a bécsi tartományi bíróság, miután a 42 éves orr-fül-gégészt november 15-én kapták rajta és vették őrizetbe.
Éppen a Mariahilfer Strasse egyik áruházából akart elcsenni 13 CD-t, amikor felfigyelt rá a detektív. A doktornőt autójához kísérték, s annak csomagtartójában 646 euró értékű ruhaneműt találtak, amelyet ugyanabból az áruházból csent el.
Az orvosnő elmondta, hogy maga sem érti, miért lopott, hiszen 1400 euróval indult Bécsbe. Azt ítélethirdetés után a magyar orvosnőt azonnal szabadlábra helyezték.
A hetvegen voltunk kb 10000-en Zagrab-ban.Jelentos szamu idegborzolo korulmeny ellenere szerintem halal normalisan viselkedtunk.Kevesen csinaltak volna utanunk szerintem ilyen nagyvonalu kulturaltsaggal.Magam is meg voltam lepve.
Erdekes, en ertem az egeszet amit irtam.Nem lehet,hogy benned van a hiba.:)Azert ha kifejted a problemadat szivesen valaszolok.(Ha el nem felejtem megint,hogy irtam ide)
Minden jot.:)
felvilágositottam a különbségről az utazási iroda és a rendőrség között :-) mellesleg tévedtek, mert legalábbis az aláirás szerint férfi az illető... várom az új variációkat a történetre :-)
Valszeg nagyon rahibaztal tamburmajor, de ha igy is volt elkepzelheto hogy vannak meg akik csak veletlen felejtik el kozolni az "elerhetoseguket" :-)
UI.:(Ha a Paltalk-on megkersz egy floridai magyart hogy ugorjon be a D.O.T. vagy Motor Vehicle Department-be es erdeklodjon a szam utan, jo az eselyed hogy megtalalod akit keresel)
Engem érdekelne, mit válaszoltál! Mármint másodszor, mert az első válasz biztosan nem volt szalonképes :-)))
Szerintem meg kellett volna szerveznetek egy utat Floridába...
(Valszeg egy csaj volt - szőke nő, mármint a viccbeli típus - , aki megismerkedett itt egy saját autóján közlekedő floridai pasassal, összejöttek, aztán a fazon szó nélkül hazament, a leányzó meg azt hiszi, csak véletlenül nem hagyta meg az elérhetőségét.)
Hali. Chromax, hol voltatok, ha nem titok? Csak azért kérdezem, mert mi Bp-Prága-Berlin útvonalon utaztunk, és nagyon egybevágnak a tapasztalataink az általad leírtakkal!
BTW: A CSA gépen (ATR-72) figyelted a félelmetesen profi Business Class-t? (legombolt kendő az ülésk között) És a Business Class fantasztikus kajáját? (ugyanaz a szenya, mint nekünk turistáknak, csak még mellébuggyasztva egy szottyadt tükitoji) Mi egész úton ezen röhögtünk...
nem értem miért :-)
egyébként nálam is, csak aztán hivatalból lehiggadtam, és felvilágositottam a kedves érdeklődőt az utazási irodák tevékenységi köreiről... melyek között nem szerepel a magánnyomozás momentán...
Azért néztem be ide,mert utitársakat keresek 2004 juliusára,egy európai kocsmatúrára.
Utazás:vonattal
Időtartam:1 hónap
Szállás:kocsmában vagy vonaton
Költségek:vonatjegy (InterRail globál - kb:400 Euro) + piaköltség,aki éhes annak kajaköltség is.
Sörimádók előnyben!
Én egy 23 éves srác vagyok.4-5 fős társaságra gondoltam.
Akik komolyan gondolják,irjanak az InterRail utitárskereső topicba!
No azért attól a prágai reptértől nem kell elájulni. A taxis hiénák ott is ugyanúgy megvannak, csak szépen intézményesítve van úgy mint itt. Volt szerencsém mind a CSA mind a Malév gépet igénybevenni:
CSA: valami özönvíz előtti kávédaráló, bejárat hátulról, hely 0, wc-re eljutásról szó sem lehet, mindenki egymásra préselve. Személyzet kedvesen mosolyog.
Malév: Fokker (a CSA géphez képest kb. 747-esnek hat) személyzet average (hátul a munkahelyi gondokat megbeszélő személyzet, az egész utat látványosan agyonunó magát olasz digónak képzelő stewaerddal :)
Btw: volt Lufthansa is, azon meg olyan nulla volt a kaja, hogy nem is tudom miért eröltették :)
Nem baj, azért van, akinek összeáll. Pl. nekem. Nem attól, mert valaha én is idegenforgalomban dolgoztam, hanem mert van valami abban, amit jakka leírt. Ez a topic nem arról szól, hogy ostorozzuk magunkat és nemzetünk sorsa, valamint viselkedéskultúránk, továbbá a külföldön rólunk alakuló kép felett keseregjünk benne. Zaftos történeteket szeretnék olvasni utazás során megélt élményekről, bakikról, kínos helyzetekről. Aki ezek alapján messzemenő következtetéseket próbál levonni nemzetünk alacsony szellemi és kulturális állapotáról, az nem ebben a világban él... :-)
"Es vegul de elsosorban.Ez,hogy itt magyarozik a tisztelt kozonseg ebben azert van egy kis komplexusos dolog is.Nem?Naaaa... oszinten."
Öszintén mondom, hogy nem. Csak nem vagyok elszállva attól, hogy magyar vagyok. ("Érted haragszom, nem ellened!")
