Mit gondolsz, milyen lelkület szükséges a lakosságot alkotó egyének részéről ahhoz, hogy a kormányzó hatalom diktatúraként tudjon működni?
Illetve milyen lelkület lenne szükséges ahhoz, hogy esélye se legyen felépülni egy diktatúrának?
Mea culpa, tulajdonképpen én vittem félre a témát.
Eredetileg pont arra akartam rákérdezni, hogy milyen lelkületet szükséges kifejlesztenie a mindenkori társadalomnak, azaz a társadalmat alkotó egyéneknek ahhoz, hogy egy zsarnoki uralkodó rétegnek esélye se legyen tömegbázisra találnia benne, bennük!
Nem az a kérdés, hogy szerintetek milyennek kellene lenni a politikusnak.
/Ahogy az sem kérdés, hogy hány combja kellene legyen egy libának. Naná hogy egy tucat. Csak az a qrva evolúció inkább kettővel beéri... :)))/
A helyzet olyan, hogy a politikus megalkuvó, őszintétlen, és megvásárolható kell hogy legyen. Ha nem ilyen, akkor marad kultúrfelelős vagy jegyzőkönyvvezető.
Amit tehetünk, hogy jó szabályokkal /ez a jelenlegi - "felhatalmaztatok, tehát bármit megtehetek" nagyon nem tekinthető annak/ keretek közzé szorítjuk az alapvető jellemvonásai megnyilvánulását.
/Egy ideális világban a politikus nem hatalmat gyakorolna hosszú időn át - hanem a feladatra az alkalmasak közül sorsolnák, egy rövid időre. És bizony - nézzünk csak körül! - a maiak többségénél egy véletlenszerűen odasorsolt ember is biztosan alkalmasabb lenne./
én nem tudnám szakma szerint megmondani ki lehessen politikus. a politikusság nem egy szakma. szerintem a moralitás úgy működik, hogy ha ténylegesen morális az illető - amivel vele jár, hogy értelmesebb jóval az átlagnál, jobb rálátása van dolgokra - akkor ért a politikához, ha nem morális, akkor meg nem ért. ezért akárki akármilyen szakmával lehet politikus, ha egyébként jó morállal rendelkezik. a morált a politikában nem lehet megkerülni.
és szerintem mivel a gyakorlatban nem a moralitás a kritérium ahhoz, hogy valaki irányíthasson, hanem valami "szakma", de leginkább kapcsolat, pénz stb, ezért jönnek mennek a politikusok, nagyjából attól függően, hogy mikor lincselik meg őket (vagy a nép, vagy más politikusok/befolyásos emberek)
nyilván összetett a dolog, és még a morális politikus működésének eredményessége is nagyban függ attól, hogy a nép mennyire tudja megérteni tetteinek értékét. én a nyitott, átlátható politika híve vagyok, és azt gondolom az igazságnak, és őszinte problémafeltárásnak hatalmas ereje van. és nem azért, mert az pátosszal teli, hanem azért, mert mindenki kerüli a problémákat, és hogy önmagának ártson. ezért érdekelhet mindenkit komolyan, hogy hol van a kutya elásva.
ugyanakkor sajna meg kell jegyezni, hogy tökéletesen morális ember soha nem fog politizálni, mivel a közeg ezt nem (vagy szinte soha nem) teszi lehetővé. a politikus mindig korrupt, ahogy az üzletemberek is.
szóval akkor lehet az a kérdés, hogy milyen moráltalanságot ne engedjünk már meg... lehet mégis szakmához kéne kötni? vagy megreformálni a politológus képzést. hát nem is tudom. talán ez lenne a legjobb.
Itt megint sietek leszögezni, hogy nem általában az orvosok ellen akarok beszélni! Pont az utóbbi hetekben is több, nagyon rendes, jóindulatú orvosnál is meg kellett fordulnom!
Az orvosok közt is van ilyen lelkület is, meg amolyan is. Amíg szabad orvosválasztás van, addig nincs is gond, ha valamelyiküket nem találja megfelelőnek az ember, keres másikat.
Nálam azokkal kezdődik a gond, akik "kinövik" magukat eredeti szakmájukból, és ezáltal olyan hatalomra tesznek szert, ami alól már esetleg nem bújhat ki az ember.
Nézd meg, milyen gyakori a politikusok közt az orvos! De ők már egyúttal törvényeket is hoznak, azaz hatalmat gyakorolnak felettünk, konkrétan ők, ha tetszik, ha nem. Vagy tanácsadóknak választja meg őket valamely kormány, mert csak a végzettségüket nézi, meg esetleg a párt lojalitásukat. Az emberi mivoltukat meg legkevésbé! Ám nem csak orvosokról van itt szó, pont jelen helyzetben más, az egészségügyhöz kapcsolódó végzettségű "szakember" tett szert efféle ismertségre! Az ilyen hangadók egyrészénél a normális emberi morálnak még morzsáit sem látom! Túlburjánzott egók ezek, önbálványozó nagyhangú hólyagok. És ezeknek adatik hatalom, hogy a mi életünk és halálunk felől döntsenek?!? Na ezen vagyok kiakadva!
"Ugyanakkor valamiért mégis rendre a morálisan fogyatékos "szakértők" hangja nyomja el a másik oldal hangját.
És ezt nem az egzakt tudományok szakértőire értem, hanem az olyan, számos bizonytalansági ponttal rendelkező "tudományt", mint az orvostudomány, ill. az ehhez kapcsolódó ágazatok..."
ez igaz. de mit lehet erre mondani? az orvosok tekintélye a legnagyobb. buta példa, de én meg voltam rökönyödve a kórházas sorozatokon, hogy hogy süllyedhetett az emberiség ilyen szintre, hogy pettingelnek meg udvarolgatnak és ármánykodnak az orvosok és ápolók, már nyíltan az ilyen sorozatokban.
nagyon nehezemre esik különválasztani a sorozatokat (tv műsorokat) az emberektől. ha nem lennének azonosak, akkor visítva tiltakoznánank az ilyenek ellen. hacsak nem akarják, hogy egy orvospár kuvernyákoljon a beteg testükön, vagy a gyermekük beteg testén. nem hiszem, hogy ezt sokan akarják. akkor miért engedik?
Ezt úgy kell érteni, hogy te vagy az a másik nick is? (Mert ez esetben nekem szól a "rosszul fogalmaztál" kijelentés.)
Újraolvasva most látom, hogy igazából én értettem félre azt a bekezdést! Mert akkor már kapkodva írtam.
Szóval valóban lehet, hogy az egészséges lelkületű felnőttek kompetensebbek lesznek szakmai kérdésekben is.
Ugyanakkor valamiért mégis rendre a morálisan fogyatékos "szakértők" hangja nyomja el a másik oldal hangját.
És ezt nem az egzakt tudományok szakértőire értem, hanem az olyan, számos bizonytalansági ponttal rendelkező "tudományt", mint az orvostudomány, ill. az ehhez kapcsolódó ágazatok...
Ahogy már írtam, ezen topic alapötletét a Politika részlegben olvasott hozzászólások egy része adta. (Naná, mi más?!? ;-)) ) Nos, nem csak az alapötletét, hanem sajnos a folyamatos munícióját is! Ugyanakkor ide áthozni csak a politikai vonatkozásaitól megfosztott, tisztán filosz, ill. pszicho vonatkozásokat szeretném.
Így még két kitétel, válaszként a címben feltett kérdésre, feltétlenül ide kívánkozik, szerintem!
1.- Az olyan lelkület, amely szerint a szólás- és véleményszabadságot bármely szempont felülírhatja!
2.- A tekintélyelvűség! Tehát amely lelkület szerint az egyén szuverenitását, ill. annak igényét bármikor figyelmen kívül lehet hagyni, ha a "tekintély" úgy nyilatkozik!
(Itt nyilvánvalóan az egyének kölcsönös szuverenitására gondolok, tehát a mások szuverenitásának tevőleges tiszteletben nem tartása szabad, sőt kell is, hogy tevőleges reakciót váltson ki a közösségből! ~Ugyanakkor nem véletlenül húztam alá a 'tevőleges' szót!)
Köszönöm, hogy ide is betetted készülő regényed egy részletét!
Már a bevezetőben szíven ütött két szó: "...amit ma reggel írtam az egyén szuverenitásáról..."
Korábban sokáig dédelgettem egy topic nyitásának a gondolatát, amelynek az lett volna a címe: 'Számodra mi a legfontosabb érték az életben?' Arra kértem volna a t. hozzászólókat, egy két szóban, vagy mondatban osszák meg az ő személyes válaszukat a címben feltett kérdésre! Bevezetésképp elmondtam volna az enyémet: A szuverenitás! Kicsit bővebben: Az egyén szuverenitása!
Úgy látszik, valamilyen szinten eléggé egyfelé mozognak a gondolataink, ha pont ezekkel a szavakkal vezetted be idézett írásodat. :-)
Külön örülök annak, hogy a jelek szerint e topic témája különösen közel áll Hozzád! És valóban, az e topic címében feltett kérdésre adható válaszok közül az egyik pont az lehet: Olyan lelkület szükséges (ahhoz, hogy valaki részét képezhesse egy diktatúra tömegbázisának), amely szerint nem szükséges tiszteletben tartani az egyén szuverenitását!
Ha jól olvasom ki szavaidból, Te is valami olyasmit sugallsz, hogy akinek a közösség a "szent", akinek a (kül)világ a "szent", az sosem fogja megtalálni a saját szuverenitását, sőt, még csak hiányérzete sem lesz emiatt, amiből viszont egyenesen következik, hogy mások szuverenitását sem fogja tiszteletben tartani.
Vajon jól hallottam ki?
Még egy gondolat az előzőek folytatásaként: Páran talán fennakadhattak utolsó mondataimon, mert a "közösség szentsége" még vallásos szinten is kinyilatkoztatott szokott lenni (no meg világi szinten is). Miért merészelek mégis ellentmondani ennek? No álljunk meg egy szóra! Nem feltétlen ellentmondani akarok, hanem csupán cizellálni! Ugyanis az olyan közösséget tartom valóban "szent"-nek, ahol az egyének kölcsönösen tiszteletben tartják egymás szuverenitását, ezért közösségi létük nem kényszer hatása alatti, hanem önkéntes!
Bámészkodik is, és aljas eszközzel él, az 50-es években biztos nagy karriert futott volna be valaki egy ilyen lelkülettel szerte kelet-közép Európában.
Bámészkodók sajnos mindenhol vannak. Itt is, ezen a fórumon és ebben a topikban is van egy bámészkodó, aki csak mínuszolgatni jár ide. Hogy ennyi negativitást hordozzon a szívében valaki! Érthetetlen, ugyanakkor végtelenül szomorú történet ez.
Én, mint művészlélek, mint író, a magam módján reagálok korunk, történelmünk, vagy az emberi sors kérdéseire. Életutam egy olyan szakaszához érkeztem, amikor úgy érzem, egy vak remetéről írott könyvben össze tudom foglalni az aktuális érzéseimet, gondolataimat, mindazt, ami évek során kialakult, megérlelődött bennem, és mert egy író mindig az aktualitásokban is él, és az adott társadalom problémáival is együtt él, ma, miközben írtam, az jutott eszembe, a te topikodba ide is illik ez a kis irományom.
A regény tehát egy vak férfiról szól, valamikor a XIX. században, aki elvonultan él egy csendes völgyben, remeteként, és az emberek kijárnak hozzá, hogy választ kapjanak a problémáikra. A remetét legendák veszik körbe, elhiszik róla sokan, hogy gyógyító, hogy csodatévő, és abban is sokan hisznek, hogy a csendes völgyben egy szent fa nőtt.
De akik mindezt nem hiszik el még egy regény kedvéért sem, azok számára is érdekes lehet talán a regénybeli remete mondanivalója, amit ma reggel írtam az egyén szuverenitásáról:
Nézem a ganajtúró bogarat. A szent állat. A titokzatos védelmező. Csak egy bogár, amely életével a lehetetlennek tűnőt és a mégis lehetségest mintázza. Misztikus állat, titkokkal élő. Jelképe a szorgalomnak, követi a napfény útját, mintha iránytűje volna. Valóban ennyire fontos az élet? Mit tudtak az ókori egyiptomiak, amire mi már rá sem hederítünk? Miért voltak képesek a nap fényében meglátni Istent, és mi miért nem látjuk a nyilvánvalót? Miért tagadjuk a csodát? Elhinnénk, hogy létezik ibolyántúli sugárzás, ha műszerekkel nem volna kimutatható? Elhiszitek, egy vak embernek, hogy látja a fényt, amit ti nem? Elhiszitek egy fáról, hogy szent? Tele vagytok kérdésekkel, kételyekkel és reménytelenséggel. Azt hiszitek, rajtatok már csak a csoda segíthet, másként nem jöttetek volna ma ide.
Minden csoda, és semmi sem az. Aki hisz, mindenben felfedezi a csodát, a többet, a szebbet, a jobbat az értéket, ami kincsnél is drágább. Akinek hályog ül a szívén, vak, akárcsak az én szemeim.
Nem tűröm meg köztetek a kárörvendőket, a gúnyolódókat. Ma két száraz levél pottyant az ölembe a szent fáról. Két nem ide való ember ül köztetek. Nem méltó, hogy a szent fához járuljon. Aki másnak rosszat kíván, aki másra irigy, nem jöhet a szent fa közelébe! Ne nézegessétek egymást, ne kíváncsiskodjatok! Hát nem tudjátok, hogy a bámészkodók utálatosak?
A fa egyenként hív titeket magához. De ha készek vagytok változtatni magatokon, csak akkor gyertek a közelébe. A félelmeitek, az aggodalmaitok figyelmeztetések. Nem vagytok békében önmagatokkal. Meghazudtoljátok magatokat. Nem hisztek abban, hogy Isten megvéd. Ezért jöttök a szent fához, ezért jöttök egy vak emberhez.
A világ zaja elnyomja lelketek hangját. Túl sokat hallgatjátok mások fecsegését, vagy zajoskodtok ti magatok is. Ha nem találtok rá naponként a csendre, menthetetlenek vagytok. Isten nem harsogja túl az emberek beszédét, vagy a korcsmából kiszűrődő fékevesztett zajokat. Isten hangja csendesebb, mint a piaci kofák, vagy a szolgabíró, aki a törvényekről harsog nektek. Isten törvénye nem a szolgabíró törvénye. Maradjatok csendben, hallgassátok meg, ami a szívetekben megszólal. Isten hangja lesz az. Isten hangja véd meg titeket. Nem egy vak remete szavai, vagy a szolgabíró mesterkélt törvényei.
Tudom fura, hogy ezt is ide kell rakni, és az miért nem egyértelmű dolog. Mert sokan annyira megszoktak már egyes hazugságokat, hogy fel sem tűnik neki, hogy azok azok. A társadalmi viselkedés szabályaira, vagy másra hivatkozva ezeket elfogadhatónak tartja. Ilyen hazugságok például:
- A vallások, vagy ideológiák társadalom összetartó ereje. Mert azok valójában elválasztják és árkokat ásnak az emberek közé.
Tehát érvelési hibákkal teli lelkület szükséges ahhoz ...
Ha eddig még nem jutott volna el a tudatodig, ez itt egy vitafórum. A vélemény nyílvánításomhoz nem szükséges valamely köcsögtől engedélyt kérnem, így tőled sem. Ez egy ilyen alaphelyzet. Ezen is elgondolkozhatnál, már amennyiben képes vagy rá.
...morálisan fogyatékos egyén nem is értem hogyan lehet szakmai tekintély? mer papírja van, és ügyesen helyezkedett?
A feltett kérdésedre te magad megadtad a választ is. Ezen érdemes lenne mélyebben is elgondolkoznod. A szép habos-babos álmokat, ha összehasonlítod a valóságban tapasztaltakkal, akkor kicsit világosabban körvonalazódik, hogy milyen lelkületű emberek szükségesek ahhoz,
hogy ne alakulhasson ki diktatúra, meg a teljes szabadosságot ajnározó társadalom se. (Mert az maga az öngyilkosság.) Elég keskeny az a mesgye, amin járnunk kellene, de talán mégis csak felül kerekedik az emberi értelem...
átlag egészséges lelkületű (morális) egyén jobban érti, átlátja a szakmai kérdéseket. egy fél oldallal indokoltam előtte miért. a gyerekek példáján keresztül.
