"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Szerintem az absztrakt női szépség és a női vonzóság halmazai nagyjából fedik egymást, csak a férfi ösztönvilág van annyira gyakorlatias, hogy istennőkre eleve rá sem startol, viszont kevésbé elvontan szép nőkre rágerjed, ha úgy érzi ott több az esély az utódnemzésre. Az ösztön valójában értelmes jószág, arra vezeti az embert amerre a legjobb az esély az önfenntartásra és fajfenntartásra :) Ezért nem mindenki a szépségkirálynőbe szerelmes, hanem általában mindenki olyan nőbe, aki elérhető. És ha az ösztönvilág tudja a gazdájáról, hogy átlagos, akkor átlagos nőkre is fog gerjedni, a túl szépekre viszont olykor nem.
Nyilván hozzáadódik ehhez az egyéni ízlés, amivel erre a csodálatos világra leszülettünk, hogy kinek a vádli formája fontosabb, kinek a fenéké, de ahogy korábban írtam ez viszonylag kismértékű egyéni kilengés, a nagy eltérések k*rvaritkák. Olyan férfi, akinek kifejezetten dagadta/öregre/satöbbire áll fel, de "normálisra" nem, talán 1 van a százezerből, úgyhogy rájuk hivatkozva azt mondani, hogy a szépség/vonzóság szubjektív enyhén szólva hülyeség.
"Aphelix.. a tézis és az antitézis a te elméd szerint összeolvasztható? (szintézissé?)
Tudom hogy általánosságban igen, de a mostani helyzetben.."
Na, ebbe beleszaladtál, ez is egy félórás értekezés lesz :)
Ha jól értem a szitut te a "jogok" civilizált értelmezését követed, AI meg inkább a naturálisat.
A természetben bárminek arra van "joga", amit képes a világra ráerőltetni. Az oroszlán és a zebra közül elvileg mindkettőnek joga van megenni a másikat, vagy veheted úgy hogy egyiknek sincs, de a természet a mi filozofálásunkkal nem törődik, az oroszlán megeszi a zebrát és kész. Ha az oroszlán képes erre, akkor "joga" is van rá.
Ezt az emberiség bizonyos értelemben meghaladta, felállítottunk egy listát az egyének (általunk kitalált, egyébként nem létező) jogairól, és az állam feladatává tettük, hogy ezeket a világra ráerőltesse, ugyanakkor igyekszünk megtiltani, hogy egyének vagy csoportok önhatalmúlag másokra erőltessék az akaratukat. Ez nyilván mesterségesen fenntartott állapot.
A félreértés abból származik, hogy a civilizált világ az embereket úgy neveli, mintha jogok valóban léteznének, ráadásul nem is erőszakból származnának, hanem valami más absztrakt forrásból - Isten, alkotmány, civilizáció, akármi. Ráadásul ha jól üzemel a rendszer, akkor az emberek önként tiszteletben tartják a közmegállapodást és nincs szükség arra, hogy a jogoknak folyamatos erőszakkal szerezzünk érvényt - tehát olyan, mintha a jogok tényleg léteznének, hiszen "működnek". Ezért értetlenkedik ill. háborodik fel sok ember amikor a nyers realitással találkozik, hogy ez a civilizációs építmény valójában 100% illúzió, és ha mögé néz ott továbbra is a természeti alapigazságot találja, miszerint jognak érvényt szerezni kizárólag erőszakkal lehet.
Amiről te beszélsz, hogy a teljesítménnyel/felelősséggel járnak/járjanak jogok, az egy civilizált közösséget feltételez, aminek a vezetése értelmesen és következetesen osztja a jogokat a tagjainak, és ha valaki kihág, akkor azt megbüntetik. Vagyis te arról beszélsz, hogy milyen felépített emberi világban lenne jó élni.
AI arról beszél, ami "alapból" van, a természeti rendről, amire majd rá kellene építeni azt a közösséget, amit te szeretnél.
A két nézet szintézise voltaképp csak a megértés, hogy mindkét dolog létezik a maga módján, csak az egyik kézzelfoghatóbb, a másik emberibb, és az utóbbi mögött mindig meg fog húzódni az előbbi. Kitalált jogokat csak úgy adhatsz bárkinek, ha a jogsértőket megbünteted, ahhoz pedig rendelkezned kell a képességgel, hogy meg tudd őket büntetni, és ez a képesség az erőszak. (Pl. valakit börtönbe zárni csak erőszakkal tudsz, ha a rendőr nem viszi akkor magától nem fog menni.)
A női szépség női megítélése irreleváns :) Pont úgy, ahogy a férfiak vonzóságát sem a férfiak ítélik meg. Persze mindenkinek lehet véleménye, oké, mea culpa, csak a dolgok nagy rendjében nem sokat számít, hogy hetero emberek amúgy mit gondolnak szépnek a saját nemükben.
A nőkre amúgyis jellemző - és most ők ne olvassanak tovább -, hogy a női szépséget nagyon erősen úgy hajtogatják, hogy ők jöjjenek ki szépnek és mindenki más csúnyának.
És nem kell bocsánatot kérned ha neked van igazad :)
Azon gondolkozom, hogy mitől helyes a te véleményed ugyanúgy mint az enyém..
..és azt hiszem hogy a nézőponttól.. a nézőpont helyzetétől.
Szerintem te a jogalkotó szempontjából határozod meg hogy mi a jog alapja, én meg a jogalany szempontjából.. hogy minek is kellene lennie a jog alapjának.
Te föntről nézel lefelé, én meg lentről nézek fölfelé.
Hm?
Aphelix.. a tézis és az antitézis a te elméd szerint összeolvasztható? (szintézissé?)
Tudom hogy általánosságban igen, de a mostani helyzetben..
Ja, ha úgy érted, hogy mi alapján fair, hogy járnak jogok, akkor valóban: valami aránynak kell lenni a jogok és a kötelezettségek mértékében. Érdekes gondolat lenne ilyen alapon definiálni az egyenjogúságot, vajon mi jönne ki egy ilyen elemzésből, férfi-nő-gyerek összehasonlításban?
De a jogok létezésének alapfeltétele egy erő, ami betartatja.
Jogrendszer és erőszakszervezetek, anélkül nem megy.
Ha Afrikában járva az őserdő mélyén elkapnak a nyamnyamok, hiába hivatkozol az emberi jogaidra.
Ez a baj a nemzetközi színtéren is: ha két kis ország összekap, a nagyok odamennek és rendet raknak a nemzetközi jog alapján. De ha a nagyok sértenek jogot, akkor nincs egy galaktikus óvónéni, aki ráütne a kezükre. Sivalkodni lehet ellene, ők meg vállat vonnak, hogy 'na és?'.
Na jóó.. de én férfi gondolatot írtam le, az én szavaimmal.
Nekem nincs olyan, hogy nőt látok - de (mivel nem vonzóan hanem szoborszerűen szép, akkor) csak a szemem látja.
(nem a te írásodat "magyaráztam át" endrebá -ra)
Az 573 -asban is azt írtam hogy nem vitatnám, csak kiegészíteném a gondolatodat.
(szóval szerintem elfogadtam)
Amit a gyűlölködés mennyiségének növekedéséről írsz, az teljesen természetes fejlemény.
A gyűlölet az a tehetetlen harag érzése. Amire nincsen ráhatásunk csak haragszunk miatta, az persze hogy acsargó ugatást eredményez.
Szóval nyugodj meg Szibillia, nincsen semmi mjafax.
Csak kiértünk a szólásszabadság sorának a végére. Hosszú sor volt, tele gazzal és göröngyökkel.. és majdnem ugyanoda értünk vissza mint ahonnan elindultunk - de tele volt tanulságokkal.
Persze hogy gyűlöljük az ellenvéleményt - hiszen nullázza a miénket. Hiszen régen pont ezért gyűlöltük a központi akaratot.. az is nullázta a mi különvéleményünket.
Hát, megpróbálom mégsem fél órában, hanem zanzásítva.
Régen a nyugati társadalmakban nagy hangsúlyt helyeztek az egymás magánszféráinak tiszteletben tartására, az emberek nem pofáztak bele kéretlenül mindenki magánügyeibe - illetve pletykaszinten biztosan, de sosem volt divatja olyasminek, hogy ha valaki sárga nyakkendőt kötött akkor a piros nyakkendősök megpróbálták volna meglincselni. Valami olyasmi volt az uralkodó nézet, bár többnyire kimondatlanul, hogy mindenkinek van magánszférája, és mindenkinek az az elsődleges, amely mellett a közszféra (a politika) legföljebb csak másodlagos, és így se a politikának, se a "köznek" nem volt joga belepofázni az emberek magánéletébe.
Ebbe a szituba dobott kézigrántot az uralkodó politikai hatalom, mármint az a pár család ami a nemzetközi politikai trendeket többszáz éve irányítja és pénzeli. (Ha te ilyesmiben nem hiszel, nem gond, csak tudd hogy léteznek, és rosszul hiszed.) Némileg vitatott, hogy kitől is a származik a "the personal is political" aranyköpés, egyesek szerint Maótól, de a lényeg, hogy balos politikai mozgalmak kezdték el ordibálni és terjeszteni a 60-as években. A lényege az, hogy nem létezik magánszféra, MINDEN politika, tehát:
1. A politikának mindenbe joga van beleszólni, mindent irányíthat, és ha te ezt ellenzed akkor gonosz bigott renitens vagy és az állam ellensége.
2. Nincs olyan, hogy magánügy vagy magánszféra, nem bújhatsz el sehová, és mindent amit teszel mások szemlélhetnek, vizsgálhatnak, kritizálhatnak. (Ha macskád van, akkor a macskatartásod is "politikai ügy" amiről mások véleményt nyilváníthatnak.)
3. Ha minden politika, akkor a máshogy gondolkodás = politikai ellentét, tehát aki nem úgy csinál valamit ahogy szerinted kellene az a te politikai ellenfeled, akit le kell gyűrnöd.
4. Ha a politikai ellenfeleid vannak hatalmon akkor te el vagy nyomva, ami igazságtalanság, tehát az a "fair", ha te vagy hatalmon és te mondhatod meg mindenkinek, hogy mit kötelező és mit tilos csinálnia a saját életével.
Mivel ezt a hülyeséget már a 60-as években elkezdték bemosni a közgondolkodásba, és ami még rosszabb, az oktatási rendszerbe, mára a fiatal generációk totálisan meg vannak győződve, hogy minden, mármint az emberi létezés MINDEN eleme egy hatalmas politikai küzdelem része, ahol ők a "jók" és szent küldetésük legyőzni a "gonoszt". Ráadásul meg is van ideologizálva, hogy a jók attól jók, hogy a megfelelő politikai nézeteik vannak, és ha csak egy pillanatra is elbizonytalanodnának a nézeteiket illetően, akkor azonnal rossz emberré válnának, tehát oltárira fanatizálva vannak. És igen, ez nyilvánvaló szektás módszer. A fiatalokat éveken át agymossák minden lehetséges platformon, hogy klímaváltozás, vegánság, menhelyi állatok, migráció, diverzitás, istenf*sza.
...és a lényeg, hogy ez az egész mentalitás terjed, habzik, átragad mindenre és mindenkire, és már mindenki "ügyet" lát mindenben, és neki természetesen joga van mások magánügyeibe beleszólni - mit joga, kötelessége! Hát mi az hogy nem miskároltatta ki a macskát az a g*ci, hát nem tudja hogy világvége?! Micsoda felelőtlenség...
...és persze hozzá tartozik a témához, hogy a tömegek magát a mechanizmust nem értik, ez az egész nem tudatos náluk, nem gondolják végig, hanem a fiatalokat egyszerűen csak ezzel a stratégiával neveli fel az oktatási rendszer és a (szoc)média, tehát zsigerből nyomják, tudattalanul. Nekik az a "normális" és "természetes", hogy minden egyes dolog "ügy", és az ügynek vannak szent harcosai, meg mocskos ellenségei. Hogy mit eszel reggelire, mit gondolsz a legújabb mozifilmről, milyen ruháid vannak, minden "ügy", minden politika.
A libsik sokat pofáznak az ún. ellenségképzésről, ami azért igazán érdekes, mert ők maguk tették meg az ellenségképzést a tömeg-mentalitás alapkövévé, alapfunkciójává. Manpság, ha bármi új téma felmerül, mondjuk pár éve a covid, vagy aztán az ukrán szitu, akkor a fősodrat egyszerűen kihirdeti, hogy az erkölcsös embernek mit kötelező gondolni, aztán ezek az erkölcsös emberek már elvégzik a piszkos munkát, megtámadnak és bekussoltatnak mindenkit, aki máshogyan mer gondolkodni.
(Arra meg már nem nagy teljesítmény rájönni, hogy ez az egész csak egy része az "oszd meg és uralkodj" játszmának amivel a piramis csúcsa lefoglalja a köznépet. Amíg egymást ütjük addig ők nyugodtan lophatják ki a szemünket is, ezért megéri nekik ilyen hülyeségekkel mérgezni a tömegeket.)
Érdekes úgy vitázni, hogy benned fel sem merül annak a lehetősége, hogy talán igazam is lehet. Nem, én garantáltan hülye vagyok és nekem "falam" van amit nem lehet kifúrni. 20 éve foglalkozom a feminizmussal, ebből kb. 10-ig napi szinten nyomtam, mert ez volt a hobbim, legalább 200 cikket írtam a témában 2 nyelven, amiket százezrek olvastak. De mindez lófasz, hiszen te biztos vagy abban hogy az igazság az valami kompromisszumos bigyó, és ha valaki máshogyan gondolja annak nem lehet igaza és kész. 2+2 egytől tízig bármi lehet, a lényeg hogy közeledjenek a vélemények, és aki szerint 4 annak fala van.
Persze oké, ha téged a téma nem érdekel olyan mélységben, hogy elgondolkodj azokon a dolgokon amikről itt beszélünk, akkor kibicként azt hiszel amit akarsz, ez teljesen rendben van - csak akkor miért akarod nekem, nekünk megmagyarázni, hogy nem értünk a témához amihez te tényleg nem értesz és nem is érdekel? Beszéljünk másról, divatról vagy időjárásról, feminista téren meg inkább ne keveredjünk vitába, mert nyilvánvalóan fölösleges.
...
A nők többletjogai országról országra változóak, néhol sok van, máshol kevesebb. Amúgy az ember le is szarná, a féfiak 90%-a amúgyis nőbolond, felőlünk aztán legyenek többletjogaitok, bánja a kánya. Tudod mi az amitől mégis kinyílik a zsebünkben a bicska? Az állandó hazudozás, hogy a férfiaknak vannak többletjogai, a férfiaknak jobb, a férfiak elnyomók, a férfiak gonoszok, ésatöbbi. A feminista mozgalom egy rakás gennyes hányadék, minden egyes állításuk bizonyíthatóan és objektíve hazugság - pl. az az állításuk hogy a nők "egyenlő" jogaiért kellene küzdeniük. Már rég nem azért küzdenek, sőt, soha nem azért küzdöttek. Már a szüfrazsettek sem azt követelték, hogy nőknek és férfiaknak legyenek egyenlő jogai, hanem azt, hogy a nők kapják meg a férfiak összes jogát, de arról egy szó sem esett, hogy akkor talán a nők jogait kapják meg a férfiak is, esetleg hogy a férfijogokkal együtt a nők vegyék át a férfi-felelősségeket is. Ugyan már, miféle hülyeség az, lol. A feministák csak jogokat követeltek, csak a nőknek, és sosem érdekelte őket az egyenlőség. Az egyetemeken is már 55-60% fölötti a nők aránya és még mindig a női többletjogokért hajtanak. Dugig van a világ ilyen példákkal.
Szóval amikor ilyesmiről beszélünk, az nem azért van, mert sajnáljuk a nőktől az alkotmányos/törvényes többletjogokat, hanem azért mert hányingerünk van attól amit közben a feministák művelnek. Ha erről nem tudsz, és nem számolod hozzá az álláspontunkhoz, akkor torz képed lesz rólunk. Csakhát a nők többsége felszínes, leglaábbis feminizusügyben mindenképpen, és amikor azt látják, hogy férfiak a témában dumcsiznak, akkor az a tévképzetük támad, hogy ezek valami hülyék akik ártani akarnak a nőknek, mer' ki tudja miért.
"Ha nem baj, akkor idéznéd ezeket a jogszabályokat, amik a nők többletjogairól szólnak?"
Volt erről több konkrét cikk is a Férfihangon, íme az egyik. De megismételném, a többletjogaitokkal nem az a bajunk, hogy vannak, hanem hogy közben egyesek mégis ránk okádják az epét, hogy mi vagyunk a ti elnyomóitok. Broáf.
Kavarognak a gondolataim, amikor a te két hsz-edet olvasom. :)
Vajon én is ennyire keményen és más véleményt nem tűrően szoktam írni? - ez az egyik kérdés a fejemben.
És ennyire nem akarok kicsit sem engedni, mert nem lehet más igazság, csak az enyém?
És ennyire fekete-fehéren látok?
Én remélem, hogy nem.
Mert az ilyen kemény falat, mint a tiéd, sem megmászni, sem kis lukat fúrni bele nem lehet.
Állni lehet előtte, nézni, nem is látni a tetejét, gondolkodni, közel lépni néhány lépést, aztán meg kell fordulni és elmenni onnan, más falat keresni, vagy egy nagy tisztást. :)
Nem tudok és nem is akarok igazán a tartalmára válaszolni, mert nem tudom ilyen keményen és szűkre szabottan érteni azt, amit írsz.
Próbáltam, talán nem láttam, hogy mennyire felesleges, vagy nem voltam feladós kedvemben, de lepattanok róla (a faladról, én látom is magam előtt:)).
Nem érzem a nők többletjogait olyan nagyon hatalmasnak és öröknek és rettenetesnek.
Már ugyanakkor mennek nyugdíjba, már gyerekszabit kivehet az apa is, a negyvenes nyugdíjjal nem kapja meg a teljes nyugdíjat a nő, csak 80%-ot, és nem számolják újra 65 éves korában sem, igaz, hogy dolgozhat a nyugdíj mellett, ha tud és ha van hol (?), de egyre inkább nem fogják ezt hagyni, már több cikk jelent meg róla, vagy a 40-et emelik három évvel, vagy a nyugdíj melletti munka után kell adózni (azt elfelejtik eddig, hogy 80% a nyugdíj), és akkor semmilyen előnye nem lesz egy fiatalabbal szemben, kevesebb eséllyel talál munkát és akkor már nem is lesz olyan távol a 65-től, viszont a nyugdíja sosem lesz teljes.
A picivel otthon maradhat már az apa is, még szülés utáni szabi is jár neki.
Gyerekelhelyezésnél és gyerektartásnál van még mit javítani, valóban, de én nem ismerek egyetlen elvált férfit sem, amelyik bármit is tett volna azért, hogy nála maradjon a kiskorú.
És amit mindig nehezményezek, hogy amikor feministapicsáznak a pasik, akkor sehol sincs az, hogy szül,mos,főz,takarít is a nő a munka után, és ápolja az idős szülőket, munka mellett.
Persze kertesházban, ha nem világlustája a férfi, akkor tesz-vesz, nem is keveset időnként. De a házi munka mindennapra és örökre szól.
Persze van néhány férfi, aki segít, de a legtöbb nem. Itt persze nem tudok statisztikai adatot adni, így mondhatod rá, hogy ez nem igaz. Az én ismerettségi körömben pedig de, igaz.
Azt gondolom, hogy a nőknek ez a dolguk, csinálják is a legtöbben, nekem ezzel nincs is bajom, csak azzal, hogy ezt a férfiak jó része nem veszi semmibe sem, amikor összehasonlítja a nőt és a férfit. Én meg úgy érzem és úgy tapasztalom (magamon is), hogy ez kurva fárasztó.
Szívesen feküdnék szombat és vasárnap és olvasgatnék. Ilyen 21 éve nem történt velem.
Ha nem baj, akkor idéznéd ezeket a jogszabályokat, amik a nők többletjogairól szólnak?
Mert mindig szóbakerül, és lehet, hogy csak én maradok ezeken a jogi többletjogokból ki, vagy van ami eszembe sem jut.
Amikor már sokadszorra repült a hír a kötelező sorkatonai szolgálatról, akkor valahol olvastam, hogy egy szivárványfiú kikérte magának, hogy nem szerint legyen egy ilyen megkülönböztetés, és ha a férfiaknak menni kell, akkor menni kelljen a nőknek is (azt hiszem Izraelben is ez van).
Nem tudom, hogy mit csinálhatnának a nők, de takarítani, főzni, mosni, rendet tenni, lelkizni a félősökkel, ápolni biztos jók lennének.
De a harc nem női műfaj. Szerintem.
Bár szerintem a férfiaknak sem, Gyűlölöm a háborúkat, és a feleslegesen meghalt férfiakat, fiatal fiúkat, idősebbeket. Érthetetlenül állok a mostani világ előtt.
De a háborúkat is a pasik "csinálják", nem igazán a nők, persze sajnos vannak puncival megáldott eszelős nem normálisak is, sajnos...
Nem olvasom el, mert akkor biztos kitörölném, nekem sokszor elég, ha összeszedem a gondolataimat, kiírom, aztán mehet a kukába.
"És ez nem ukrán-orosz háború, nem drága hús, nem szar időjárás, nem atomfélelem, nem covid oltás, semmi köze hozzá még orbánnak sem, és megy az ütök-kapok napok óta.
Miafaszvanemberek???"
Szívesen elmagyarázom, de ha csak költői kérdés volt akkor nem fárasztom magam vele. Van egy fél órád?
Kifejezetten nem személyeskedtem, azt írtam, hogy aki szerint a szépség szubjektív azt félrevezették a hülye posztmodern ideológiákkal. Ha ezt magadra veszed, ami nem kötelező, akkor is még csak ott tartasz, hogy azt állítom téged félrevezettek. Szerintem fantasztikus lehetőség az embernek, ha valaki felhívja a figyelmét ilyen dolgokra, mert ezzel van a legjobb esélyed felismerni a tévedéseidet és kimászni belőlük. Számomra ez fontos dolog, és igyekszem másoknak is segíteni, de persze vágom, hogy sokan inkább a megsértődést választják, mert az egyszerűbb és az egójuknak is kellemesebb :)
...ezt persze megint nem kell magadra venned, ha nem akarod.
A haladár ideológia pedig tényleg hülye, például amikor megpróbálja megmagyarázni, hogy a kövérség szép és egészséges, mégpedig azért mert a hagyományos szépségideál patriarchális, vagy bármi hasonló marhaság. A teljes posztmodern balos mentalitás gyökere a valóság tagadása, csak ügyesen bekenik egy szivárványszínű sziruppal, amitől sokaknak beveszi a gyomra, és nem jönnek rá, hogy mérget etettek velük. Ezekből lesz aztán az az emberhad ami a humanitárius fejlődés nevében gyermekek csonkítását és sterilizálását követeli, mert azt gondolják hogy aki nem követeli az náci. Itt ugrottam kicsit a lépcsőfokaik között, de ez a lényeg. Egy köztes lépcsőfok azt gondolni, hogy a hagyományos szépségideál csak valami mesterséges hülyeség amit a férfiak erőltettek a nőkre, mert elnyomás.
Öreg hiba :) Legalábbis akkor ha zavar, hogy egy politikailag szélsőbalos produktum gerinctelenül megpróbálja semlegesnek eladni magát.
"az álláspontok nem kerülnek közelebb"
Álláspontok csak olyan esetekben létezhetnek és közeledhetnek, ha valamiféle vélemény-kérdésről van szó. Objektíven kideríthető igazságnál "közeledésnek" helye nincs, egyszerűen az igazságot kellene mindenkinek fel- és beismerni. Sajnos rengeteg emberben nincs semmiféle belső igény arra, hogy amit gondolnak az igaz legyen, és ez számomra hajmeresztő. Feministát például még a történelem során sosem érdekelt, hogy amit hisz és terjeszt az igaz-e vagy hamis, ugyanis akiben az igény felmerül az abban a pillanatban megszűnik feministának lenni.
A jogok mennyisége is ilyen kérdés - a törvénykönyvekben feketén-fehéren le van írva, hogy a nőknek többletjogai vannak. Akinek erről "más a véleménye" azt egyszerűen nem érdekli, hogy valami igaz vagy hamis, csak az, hogy az ő egójának a megítélése szerint milyen a dolog csengése. Mivel ő hisz a férfiak gonoszságában és a nők csodálatosságában, ezért szerinte a férfiaknak vannak többletjogai, és nem érdekli, hogy mit ír a törvénykönyv. Ennyi.
Szerintem ne emészd magad ezen. Mindig akadnak frusztrált gyűlölködők, akik másokra zúdítják a saját nyomorukat.
Persze, tényleg jobb lenne ivartalanítani, ha nem kimondottan tenyészmacska, de nem pont akkor kell ezzel basztatni valakit, amikor kétségbeesetten keresi. Emlékszem én is, mekkora stressz volt az elkódorgott kutyáinkat keresni, vagy a kiszökött(nek hitt, valójában a szekrény alatt lapuló) frissen vett kismacskát...
Nem valami tőlüno független dolgok azok, hanem közmegállapodás.
Persze, vannak megállapodások, de azok is csak addig érnek valamit, amíg van mögötte erő, ami be is tartatja. Aztán az új erő ad új jogokat.
Aztán persze, erő a hangerő is (jelenleg ez folyik), amíg a társadalom erre odafigyel és lépéseket tesz (mert elhülyült jódógában). De elég könnyen elképzelhető olyan világhelyzet, amkor senkit sem fog érdekelni a százhuszadik gender névmása és érzékenysége, vagy a női egyenjogúság...
Az embernek feltétlenül gyűlölnie kell valakit, valamit.
A FB-on egy macskáját kereső olyan lebaszásokat kapott, hogy milyen utolsó szar ember, paraszt, bunkó, gonosz, felelőtlen, mert nem ivartalanítja a macskáját,
hogy az élettől elmegy a kedvem.
Két szaros herén képesek őrjöngeni, és nem engedni egyik sem.
Nem gondoljátok, hogy ez borzalmas?
És ez nem ukrán-orosz háború, nem drága hús, nem szar időjárás, nem atomfélelem, nem covid oltás, semmi köze hozzá még orbánnak sem, és megy az ütök-kapok napok óta.
Szerintem a szépség szubjektív, viszont azt lehet mondani, hogy vannak olyan szép-ségek, amik az emberek többségének tetszik.
Hogy máshogy gondoló mennyire hülye, hülyeség terjesztő azon nem vitatkoznék, mert nem gondolom így, a lehülyéséddel pedig nem tudok mit kezdeni, max. annyit, hogy nem értem
hogy miért kell véleményt mindig személyeskedéssel fűszerezni. Attól még nem lesz sem elfogadhatóbb, sem tényszerűbb.
A szépségversenyekről pedig leírtad a saját szavaiddal azt, amit én, csak én finomabban jóval.
Wikipédiából idéztem. Hogy ma kinek van több és kinek kevesebb, én nem vitatkoznék, először is azért, mert azt gondolom, hogy itt és ott egyiknek és másiknak is van, másodszor pedig azért,
mert ismerve az eddigi beszélgetéseket, az álláspontok nem kerülnek közelebb, és ugyanarról egy idő után nem sok értelme van vitatkozni, csak el lehet fogadni a másik ember gondolatait, ami nem
egyenlő azzal, hogy változtatni is kell a saját véleményt. Én legalábbis a több éves blogos életemből ezt vontam le.
Finomabban fogalmazókkal finomabban, durvákkal durvábban igyekeztem véleményt cserélni, feleslegesen (és én még úgy gondolom, hogy eléggé férfipárti is vagyok). :)
Jobb szépségversenyeken szóba kerül azért beszédkészség, intelligencia, hosszú távú célok és tervek is. De a legszebb nők mindig csak világbékét akarnak :-)
