A háborúk kitörését a körülmények, és nem a kormányok politikai nézetei határozzák meg.
A körülmények akkor éppen olyanok voltak, hogy háborús kelyzet alakult ki és éppen jobboldali kormánya volt hazánknak. Egyébként meg abban az időben - ha nem tévedek - Európa államai mindegyikének jobboldali kormánya voltak...
Hol volt a magyar tábornoki kar 1918 november 11-én, amikor véget ért a világháború ? Kik is voltak ők ? Lefalcoltak az osztrákokhoz ? Miért is nem őket fikázza most a jobboldal ? Előszeretettel kenik a felelősséget a romokat örökölt hatalom embereire.
"Neked is csak ismételni tudom. Nem az általad megnevezett személyek vezényelték a vágóhidakra a magyar katonákat, mint pl Doberdo, Isonzo stb."
Ja persze, mert hát mi más is lehett volna az akkori vezetésnek a szándéka, mint hogy "vágóhídra" vezényeljék a katonákat. Mindenestre az látszik a hsz-eiden, hogy a "dicsőséges" kommunista éra történelemhamisító kliséi sajnos tovább élnek, és csak reménykdeni lehet abban, hogy rövidesen tényleg kihalnak.
Amúgy meg az általam megnevezett személyek közül éppenhogy Károlyi Misikének adatott meg az a lehetőség és esély, hogy fegyversen védje meg az országot a betolakodó területrablóinktól, amire egyébként az esküje is kötelezte, de ő ehelyett a magyar hadsereg leszereltetésével szabad utat nyitott a területrablóinknak... :(
"„Jókívánság egy hazaárulónak??hová tart még a fasizmus felé Orbán?Horthy hazaárulása. Amíg az első világháború vágóhídján a katonák, a másodikban katonák és civilek százezreit veszítettük, miközben megértük azt a csúfságot, hogy a Ludovika hallgatói felkeltek honvédő harcot folytató hazájuk ellen. Amíg a Tanácsköztársaság katonái vérüket adták az elfoglalt magyar területek visszafoglalásáért,a Felvidéket vissza is vették,addig a tiszturak Horthy vezetésével Szegeden itták a pezsgőt a szép Sóváry főhadnagyné cipellőjéből. Meg kiadták a tiszai offenzíva terveit az ellenségnek, meg a Székely Hadosztály nagyonmagyar tisztjei megnyitották a frontot a románok előtt. Hogy aztán a tisztikar, miután a román megszállók engedélyével és nyomában bevonult a Dunántúlra és Budapestre mit művelt és hogyan hozott dicsőséget böllérbicskával meg nők akasztgatásával a magyar ludovikás tisztikarra, az is megérne egy misét. Ami pedig igazán megrázott, és ami miatt azt mondom, hogy ennek a tisztikarnak még az emlékét is el kellene törölni, az a magyar csapatok megszálló tevékenysége a Szovjetunióban. Talán be lehetne iktatni a kardlengetés mellé egy szép, ludovikás programpontot, ahol jelképesen csecsemőket dobálnak be a frissen avatott tisztek jelképesen felgyújtott pajtákba, jól mutatna... Nem mindegy, hogy milyen hagyományokat ápolunk. Annak a tisztikarnak Horthynak a hagyományait, mely még saját parancsnokához sem volt képes hű maradni, hiszen még Horthyt is elárulta a kiugrási kísérlet alkalmából, nemigen érdemes ápolni.”
December elseje nem Románia ünnepe, hanem az illegális házfoglalóké. Azoké, akik a pereputtyukkal betelepszenek a szomszéd vérrel-verítékkel őrzött, kicsinosított házába, ápolt kertjébe, ott a vendégszerető (és végtelenül naiv) gazda kosztján meghíznak, elszaporodnak, aztán egyik nap kinyilvánítják, hogy mostantól az a ház az övéké, és hozzácsatolják a saját, elhanyagolt, lelakott, kutyaszaros telkükhöz.
A kinyilatkoztatásra aztán a szomszéd utcában lakó, mercedeses maffiózó (a „fejlett Nyugat”) áldását adja, és verőlegényeivel addig szorongatja az eredeti tulajdonos torkát, amíg az alá nem írja a „szerződést”. Cserébe kegyesen megengedik neki, hogy a saját kertje végiben, a budi mellett meghúzza magát. Dióhéjban ez a gyulafehérvári oláh „nagygyűlés”, illetve a trianoni és párizsi diktátum története. Így lett Magyarország az illegális országfoglaló maffia áldozata. Jean-Claude Juncker szerint pedig Gyulafehérvár az a „nagyszerű pillanat”, amelyet egész Európának ünnepelnie kellene. Holott ez volt a fő oka, hogy Magyarország belekényszerült, belesodródott a második világháborúba, amibe aztán egymillió honfitársunk belehalt. Nagyszerű pillanat, mi?
Ez a részeges, becstelen alak beletörölte a lábát Magyarországba, a világ magyarságába az egyik legszentebb nemzeti ünnepünkön. Azon az október 23-án, amely egy valóban világraszóló ünnep, hiszen ezen a napon egy létszámában kicsi, de lelkében nagy nemzet a szabadságáért egymaga szembeszállt a világ leghatalmasabb szárazföldi haderejével, és komoly sebet ejtett rajta. Juncker marxista is, globalista is, ám annyira talán mégsem demens, hogy ne tudná, milyen nap volt a tegnapi. Ezért itt a provokációnak egy minősített esetével állunk szemben.
"Hogy hova vezetett a kompromisszumképtelenség, az ostoba kivagyiság és az illúziók kergetése, de ezt a napot nem erre fogjuk vélhetőleg felhasználni, hanem majd a régi hazugságok felújított változataival traktáljuk a felnövekvő ifjúságot, - lesz Károlyizás, lesz Kunbélázás, de nem lesz említés arról, hogy az országot fegyverrel csak a Tanácsköztársaság védte, miközben Horthyék Szegeden a szép Sóváry főhadnagyné cipellőjéből itták a pezsgőt. "
Ti még mindig azoknak drukkoltok, akik anno ilyen engedelmes, nemzetet leköpő libsi takonyként képzelték el a fideszt.
Addig örülj öcsi, amíg kuss van.
Nagyon türelmes emberekből áll, akiket te falkázol. Megelégedtünk azzal is, hogy szépen akkurátusan beleverjük a nózitokat a saját piszkotokba. Persze ha így folytatjátok, 2022-ben se lesz másképp:)
(Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselõi kivonulnak.)..."
Hogy dörzsölhette akkoriban a kezeit a libsi mainstream, hogy milyen használható Soros csicskák lesznek majd ezekből az ostoba taknyosokból. Aztán hálistennek megjött az eszük, és elhagyták a pórázt.
Súlyos csalódás ez ballibéknek, pedig ha így maradnak még pár évig, az idők végezetéig zsarolhatták volna őket ezek a mocskok.
