Mert NEKED attól lesz drágább a liptói túró, hogy valakinek (akit egyébként sose láttál) nem PONTOSAN arra áll fel vagy nedvesedik, mint amit TE egyedül helyesnek tartasz!
Az osztrákoktól kérjük számon, hogy miért nem jöttek segíteni? Ugyanekkor a nagy magyar testvéreink Székelyországban, kiegyeztek Portával, neki adóztak, és nagy ívben letojták, hogy mi történik az anyaországukban...
Tehát ti magyarok adtátok el a gazdaságotokat a nyugati cégeknek.
Ez a "ti magyarok" azért túlzás...
Volt pár, vezető pozícióba könyökölt hazátlan bitang, akik átverték az országot, a "művelt" Nyugat meg minden szégyenlősség nélkül vált orgazdává...
Ok... megtanultuk a leckét, de ne kelljen már térden csúszni ez előtt a gazember társaság előtt, és nehogy már nekünk kelljen bocsánatot kérni, hogy legalább 500 éve folyamatosan rabolják a magyar emberek munkájának gyümölcsét.
Európát egyszerűen a helyén kell kezelni... Egy gátlástalan rabló banda, és mivel közöttük élünk, oda kell figyelni rájuk és kész.
Miután 1526-ban az ország vesztett a török ellen, és tudható volt, hogy hamarosan még nagyobb baj lesz, merthogy Bécs ellen készültek 1532-ben, az osztrákok összatrombitálták nyugateu seregeit, hogy védjék ŐKET (és nem hogy a magyarokat szabadítsák fel). Csak a hülye Jurisics emberei élete árán is megakadályozta, hogy a török Bécs ellen vonulhasson, és ott megkaphassa a magáét, nyugateu nem jött segíteni. Mivel Bécs ellen elhárult a veszély, szépen hazamentek.
1541-ben a török bevette Budát, nyugateu nem jött segíteni. 1552, 1596, de a legdurvább, 1666, akkor sem jött a műveltnyugat, tojtak a fejünkre.
Aztán hogy-hogysem, 1683, mikor KM vezetésével megintcsak Bécs alá vonult a török, na akkor megint össztrombitálták a nyugateu seregeit, és akkortól indult be a gőzhenger, hogy kiverjék a törököt.
Érted? Csak azért jöttek segíteni, mert az osztrákok féltek, hogy imádott Bécsük megint veszélybe kerül, csakis azért jöttek minket is felszabadítani. Bécs miatt, nem miértünk, 150 évig megtehették volna, de nem tették.
Mi magyarok sosem jelentettünk nyugateu-nak semmit, csak piacot, ami a selejtjüket felveszi, és a legjobb embereit hozzájuk küldi, hogy az ő hasznukat gyarapítsa.
Nem kell annyira eufóriásan nézni őket, ők sem igazán foglalkoznak velünk, sőt mint ahogy pár tök átlag némettel beszélgetésemből kiderült, nekik mo annyi, mint nekünk Lettország, v Litvánia. Szinte semmit nem tudnak rólunk, és jelenteni még kevesebbet jelentünk nekik.
Ez a vita már régen megy, de senki nem vázolta fel mit kellett volna csinálni 90 után amikor a gyártmányaink senkinek nem kellettek, amit meg belföldre gyártottunk az is ráfizetéses volt. Gyárak kis túlzással, leálltak, + volt vagy 20milliárd körüli USD tartozásunk
Követeléseink Angola, Vietnam, Korea stb. behajthatatlan volt
a komenista hiedelemvilág egyik alapvető dogmája hogy a '80-as években már minden nagyon is jó volt, csak aztán a rendszerváltáskor jól átvertek minket a kapitlisták és ellopták a nagy vagyont, azóta is minden rossz erre vezethető vissza, mert azóta is a vérünket szívják
Szerinted kit kéne hibáztatni azért mert eladtátok Magyarország gazdaságát a nyugati cégeknek?
Először is ott volt az SZDSZ...
Aztán a nyugati "tanácsadó" cégek...
De már régen le lett zsírozva a dolog...
Bogár László:
Az alábbi kis történet némi adalékul szolgál ahhoz, hogy a gyanakvás nem alaptalan, sőt egy eddig kevéssé ismert indoka is lehet.
1996 tavaszán jelentéstevő voltam a strasbourgi Európa Tanács előtt, és jelentésem tárgya a londoni székhelyű Európai Újjáépítési Bank tevékenysége volt. Ennek elnökével együtt szerepeltünk, és szereplésünk előkészítésére kétszer is hosszabb beszélgetést folytattunk. Az illető nem más, mint az a Jacques de Larosière, aki 1978 és 1986 között a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója volt.
A beszélgetésünk végén éppen ezekről az élményeiről kezdett beszélni, és magyar vonatkozású emlékeit felidézve, a következőket mondta: az IMF és a globális pénzhatalmi rendszer számára nagyjából 1978-tól vált világossá, hogy Magyarországra sikeresen rácsapódott az adósságcsapda.
Az adósságszolgálati ráta 1978-ban elérte a negyvenöt százalékot, majd 1982-ben a hatvanat is meghaladta, miközben a tankönyvek szerint már a huszonöt százalék feletti szint is veszélyes. Az ország 1980-tól lényegében fizetésképtelenné vált, és az adott globális politikai klímában esélytelenné vált az addig követett finanszírozási gyakorlat fenntartása. Az IMF vezetősége világosan a magyar politikai vezetés értésére adta, hogy a túlélés egyetlen esélye, ha Magyarország belép a szervezetbe. És bár ezt a szovjet birodalmi logika opponálta, a magyar vezetés tudomásul vette a diszkréten megfogalmazott, de világos ultimátumot.
A tárgyalások egy bizonyos fázisában elkerülhetetlenné vált, hogy az IMF vezérigazgatója és Kádár János személyesen találkozzon, ami Larosière számára – mint azt tizenöt évvel később elmesélte –, módfelett elgondolkodtató, megrendítő eredménnyel járt. Az lett volna a feladata, hogy közölje a rendszer urával: a játszmának vége. És bár a rendszer formálisan továbbra is fennmarad, és a szovjet birodalmi keretek között üzemel, de a tartalmi utasításokat most már nem Moszkvából, hanem Washingtonból, az IMF vezérigazgatójától fogja rendszeresen megkapni.
Larosière arra számított, hogy feszült és drámai diskurzusban lesz része, ám a fejlemények egészen más irányt vettek.
Kádár nemcsak hogy nem ellenkezett, hanem örömmel üdvözölte mindezt. Világossá tette, hogy nincs semmi meglepő abban, ami most bekövetkezik, hiszen ez már régen várható volt, és ő is azon lesz, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen. Eddig egy másik birodalmat szolgáltunk odaadóan, most pedig ezt fogjuk, van már benne gyakorlatunk, tette hozzá némi öniróniával.
Hogy jelezze, mindez nem egyszerűen udvariassági gesztus vagy taktikai húzás, elmondta, hogy már zajlik is a kapitalizmus bevezetését megalapozó jogi struktúrák kiépítésének megtervezése. Nyers Rezső és Tardos Márton újságolta el Larosière-nek, már elkezdték annak a közgazdászokból és jogászokból álló agytrösztnek a megszervezését, amely majd mindezt véghezviszi. Nagy horderejű munkáról van szó, de azt reméli, hogy néhány év alatt ez végbemegy, és mivel hozzáértő emberekről van szó, az eredmény nem maradhat el.Most már csak én teszem hozzá, hogy a jelek szerint Kádár pontosan látta a helyzetet, és a jóslata bevált. Az agytröszt 1986–87-re elkészült a nagy művel, és 1988 áprilisában, Kádár leváltása előtt egy hónappal a Grósz-kormány benyújtotta a parlamentnek, amelyik azt szeptemberben el is fogadta. A „slusszpoén” pedig, hogy azóta is ez van érvényben: az 1988-as VI. törvény, amelyet a szakma röviden csak „társasági törvényként” emleget. Kidolgozásában olyan, ma is aktív, vezető tisztségeket ellátó személyek is részt vettek, akik most nem feltétlenül érdekeltek abban, hogy ez a tanulságos történet teljes egészében ismertté váljon a magyar társadalom számára.Mindez megerősíti azt a feltételezést, hogy a legújabb kori magyar kapitalizmus kiépítése nem egészen úgy ment végbe, ahogy azt az uralkodó elbeszélési mód eddig sejtette.
mégis úgy gondolom hogy az EU fő célja a kelet-eu országok kihasználása volt :)
Kihasználás?
A második világháború után a nyugati országok gyarmatai egymás után beintettek, és szukség volt új gyarmatokra... EZÉRT vették be koldus szegény déli országokat majd a keleti régiót.
Az nyilvánvaló, hogy egyész Európa nem tud német szinten élni, de sikerült átverni sok országot a bécsi cukrázdával...
És látod, most se képesek elfogadni, hogy valakinek más véleménye legyen valamiről.
De nem lehet csodálkozni...
Mert végülis mi is Európa, azaz Nyugat Európa?
A farkastejen nevelkedett testvérgyilkos erkölcsi alapjain álló Római Birodalom politikai és morális örökösei... CSAK hódításból, gyarmatosításból voltak képesek élni, és ma sincs másképp.
Ezekhez soha nem leszünk képesek "felzárkózni", amíg le nem rabolunk néhány országot...
"kiárusították a gazdaságot a nyugati gigamulti cégeknek."
A Suzuki és a Merci is zöldmezőn ruházott be.
Esztergomban a szó szerint: a szovjet harckocsizók gyakorló és lőterén, se víz, se villany, se semmi, csak párezer kilőtt vaktöltény a parlagfű között.
