Nagyjából két teljes évfolyam. Elég szar volt a terjesztés, csoda, hogy ennyit fel tudtam halmozni. Meccseken kívül nálunk csak egy újságosnál lehetett kapni és nem volt valami fix a megjelenése. Kb. két hetente jött, de résen kellett lenni, hogy le ne maradjak róla. Aztán egy idő után hagytam a francba.
A Time Out újság... he-he... már el is felejtettem... pedig egy ideig valahol őrizgettem jó sok példányát, aztán valamelyik költözésnél elmaradhatott valahol... :/ Ha vannak még ilyesmi jó kis Time Out-os cikkjeid, interjúid, jöhetne minden mennyiségben... ;)
Én meg filozófiát tanultam Paksra menet a kocsiban. Egyedül ültem hátul, szét tudtam teregetni a jegyzeteket. Művelt, úri utazóközönség volt, így nem kellett rejtegetnem a cuccot.
Mondjuk nekem szombaton még diplomaosztóm volt Baján,a bankettre már el sem mentem,mert Pakson állt a bál a másnapi meccs miatt.Vasárnap délben meg családi,ünnepi ebéd,na elég gyorsan asztalt bontattam a jónéppel...kezdődött a meccs.
Egy héttel korábban a szombati,körmendi meccsre menet próbálkoztam naív módon némi tanulnivalót felcsempészni az 1.es számú szurkolói buszra(hétfőn államvizsga),majdnem megvertek a többiek.
Vasárnap még belefért egy koncert Pesten,szóval marhára rákészültem arra az államvizsgára...
A mi első bajnoki címünk után egy nappal(vasárnap nyertünk,egy napig buli,tehát hétfőn este) jött egy kósza gondolat,hogy berontunk a paksi rádió reggeli adásába...ezt tett követte,reggel fél 6kor nem teljesen szomjasan és kipihenten érkeztünk...emlékezetes adás volt 6tól 9ig...folyamatosan csörögtek a telefonok a rádióban...)))
