"Mellesleg a kazahok meg az üzbégek földgázzal hogy állnak?"
Kazahsztan exportjanak 65 szazaleka olaj es folfgaz,2015-re bennn lesznek a vilag 10 legnagyobb olajtermelo orszaga kozott. Uzbegisztan a 11. legnagyobb gaztermelo orszag
Fáj a terjedő tisztánlátás? Igazad van a pontatlan megfogalmazásomban, de szerintem a lényeg átjött. Hallottál a tatárlakai rovásírásról? Hallottál a miskolc környéki hétezer éves vaskohóról? Hallottál a kettős honfoglalásról?
Ennek azért nézz utána, barátom. A métely az egy élősködő, amely vagy van, vagy nincs, de legfeljebb csak a gazdaállattal együtt tud oszladozni. (l. még: fenyőmagzabálló Árpád)
"Az "igazi" magyar vezetéknevek elég komoly része magyarosítva van. Egy névből nem lehet semmire következtetni."
"Zrínyit régi kedves emlékekbe ringatta a Perényi-név, szögrül-végrül rokonság is volt a Subicsok (amint hajdan a Zrínyieket hívták) és a Prinyiek közt (amint hajdan a Perényieket hívták), legott bebocsátotta tehát Perényi Miksát, de a belépő alak nagyon fölébresztette a gyanúját.
- Önöket Prinyieknek hívták azelőtt? - kérdé fürkésző tekintettel.
- Nem, Kohnoknak - felelte Perényi Miksa nyájasan."
Mit kell felfedezni vazze!? A kínaiak az írt történelmüket a Han dinasztiátol származtatják. Ez volt az a nomád erő, mely egységesítette az ókor(előtt?)-i Kínát.
Emlékszem. Még gyermek voltam. Egy Petőfi verset, egy akkori (1983??) kínai filmen ismerhettem meg. Köszönöm nekik. A film témája tényleg a szerelemről szólt. Most közlöm Véletek, a világirodalom valaha született, természetközeli szerelmes versek leggyönyörűbbikét, amit kínaira is lefordítottak.
Lennék én folyóvíz, Hegyi folyam árja, Ki darabos utját Sziklák között járja... De csak úgy, ha szeretőm Kis halacska volna, Habjaimban úszna föl s le Vígan lubickolva.
Lennék vad erdő a Folyó két oldalán, Fergetegekkel a Harcot kiállanám... De csak úgy, ha szeretőm Kis madárka volna, Bennem ütne fészket és ott Ágamon dalolna.
Lennék váromladék A hegy legtetején, Bús pusztulásomat Venném csak könnyedén... De csak úgy, ha szeretőm Ott a repkény volna, Elnyuló zöld karjaival Homlokomra folyna.
Lennék kicsiny kunyhó A rejtett völgybe` lenn, Eső-vágta sebbel Szalmafödelemen... De csak úgy, ha szeretőm Bennem a tűz volna, Tűzhelyemen lassacskán, de Nyájasan lobogna.
Lennék felhődarab, Összetépett zászló, A vadontáj fölött Fáradtan megálló... De csak úgy, ha szeretőm Az alkonyat volna, Búshalovány arcom körül Pirosan ragyogna.
Mi egyszer Csehországban Olomucban tévedtünk be egy ilyen helyre. (Inkább már akkor tévelyegtünk is kicsit. :-)) Jót mulattunk a látványokon is, aztán békében távoztunk.
