Axiómákkal vitatkozni olyan, mint széllel szemben pisilni. De lehet sziszifuszi küzdelemhez is hasonlítani. Ha erővel átnyomjátok, hogy az Állam igenis tud jó gazdaként viselkedni a potenciális versenypiacokon, akkor mire ezt a hatalom eszközével eléritek, és hitetek szerint kikényszerítettétek az emberekből ennek elfogadását(ez számotokra a csúcs) , rögtön kiderül, hogy bármerre lépnétek tovább, csak meredek lejtők vesznek körbe.
akkor lecseréli az irányitást még mielőtt csődbe menne a cég.
És akkor a magánvállalkozás tulajdonosa miért nem ilyen magától értetődő egyszerőséggel oldja meg ezt a gordiuszi csomót ?
Ha ennyire egyszerű lenne, akkor csőd sem fordulna elő.
Egy piacgazdaságban teljesen természetes, hogy vállalkozások csődbe mennek, nem ördögtől való, a tulajdonosok elveszítik a befektetett pénzüket, és helyükre mások lépnek, a lakosság pedig élvezi azt az áldásos helyzetet, hogy a vállalkozások - saját profitérdekeiket követve - igyekszenek a fogyasztók igényeit minél teljesebben kielégíteni.
Ez egy állami tulajdonú "vállalkozásnál" kizárt. Ha így lenne, akkor a kárdárrencer virágozna. De nem így van.
Az ezzel kapcsolatos kérdéseimet, felvetéseimet elegánsan kikerülted. (Magánélet, effélék. Anya Nyíregyházán bérel lakást, apa Győrben. Így aztán van családi élet, nemi élet, gyereknevelés, stb. minden bizonnyal. Persze idomított rabszolgánál ez nem szempont, csak az, hogy annyit egyen, hogy másnap is tudjon dolgozni a rabszolgatartójának.)
Van még egy dolog, a biztonság. Ha anyagilagmegszorulsz, elveszted a munkádat, az állagmegóvást néhány évre eltolhatod időben. Ezzel szemben ha nem fizeted a lakbért, a következő éjszakát már a híd alatt töltöd. Onnan ápolatlanul, nem kipihenve mennyi esélyed van állásinterjúra menni, s ott eredményesnek lenni? Tehát nincs visszaút.
Ha az állami "vállalkozás" a versenypiacon tönkre megy a rossz gazdálkodása okán, akkor ki áll helyt ? Az adófizetők !
Igaz. Viszont a forditottja is és az a nem mindegy. Egy nyereséges vállalkozásnak a haszna is az adófizetők zsebébe folyik be. Namost, ha 10 vállakozás közül 6 nyereséges, 2 vegetál és mondjuk 2 tönkremegy, akkor már a mérleg pozitiv.
Az állam mögött az adófizetők pénze áll. Az államnak nincs saját pénze, csak azzal gazdálkodik, amit az adófizetők képesek és hajlandók voltak a közkasszába befizetni.
Ha az állami "vállalkozás" a versenypiacon tönkre megy a rossz gazdálkodása okán, akkor ki áll helyt ? Az adófizetők !
Az állami cég tulajdonosa nem egy fiktív képződmény, amit államnak hívnak, és nem is az adót fizetők szűk köre, hanem a valódi tulajdonos minden magyar polgár. Namost egy ilyen céget hatékonyan irányítani ennyi tulajdonos nem képes. Ha a megbízott cégvezetők (állami alkalmazottak) rossz gazdálkodásuk következtében csődbe viszik az állami pékséget, akkor anynagilag csak az adófizetők szendvednek, de a cégvezető állami alkalmazott legfeljebb csak az épp aktuális alkalmazotti állásást veszíti el és midnen lehetősége megvan , hogy másnak egy másik cégnél alkalmazottként tovább folytassa.Ő semmit nem kockáztat, a kockázatot csak az adófizetők viselik.
A vállalkozásoknak ugye természete, hogy ha rossul irányítják, akkor fizetéképtelen lesz és megszűnik, a tulajdonos elveszíti a befektetett tőkéjét.
Kérdésem: mi légyen az állami tulajdonú versenyzővel egy ilyen szituban ?
Az állam - elvileg - sokkal jobb helyzetben lenne egy ilyen szituban. Ugyanis, - ha feltételezzük, hogy jó gazda és nem mutyi, haver, stb. - akkor lecseréli az irányitást még mielőtt csődbe menne a cég. A tulajdonost ugye nem lehet lecserélni.
A tézis lényege: magántulajdonban van a bérlakás is, és azt azok bérlik, akinek nincs pénze saját tulajdonú ingatlanra attól, akinek van pénze ilyenre. Egyszerűen azért, mert olcsóbb bérelni, mint tulajdonolni. (Már ha komolyan gondolod az állagmegóvást...) Ez működik tőlünk nyugatabbra is, de még japánban is ez az elterjedt modell. Ez nem csak liberális baromság, hanem elég elterjedt, hiszen minden gazdasági modellben jól illeszthető a szocialistától a liberálison át a konzervatívig. A szocialista persze a bérlakást állami tulajdonban képzeli el, de ennyi a különbség. Viszont a fő baj az, hogy ezt az egyszerű gazdasági kérdést is politikai oldalról közelíted...
Kérdésem: mi légyen az állami tulajdonú versenyzővel egy ilyen szituban ?
Fogós ravasz kérdés ! Tessék gondolkodni a válaszírás előtt.
Sem nem fogós, sem nem ravasz... ugye az állam nem igazán tud tönkremenni... ad max tulajdonosi hitelt ad, és lecseréli a menedzsmentet. Pünkt, mint a magántulajdonos, amíg van tartaléka.
Hibák máshol is vannak. A magyar államnak nem lett volna szabad egy másik állam számára eladni. Ez politikai bakövés volt.
Ha semmi nem zárja ki a versenyt a vasúti teherszállításban, akkor magántulajdonba kellett volna adni és bátorítani minél több magántulajdonú versenyző belépését a vasúti teherszállítás piacára.
De mondom, ha bizonyítod, hogy kizárt a verseny a vasúti áruszállításban, akkor megadom magam.
Én tudok ilyen pártsablonokban gondolkodni, mint te.
Szarok a pártokra, nekem saját véleményem van, saját tapasztalataimat és ismereteimet használom. Ha valamelyik párt követ engem, hallgat rám, akkor jó.
Ettől a liberális baromságtól is felmegy a vérnyomásom. A tézis lényege: minek magántulajdonban lakás az embereknek, miért nem bérelnek. Ha bérelnének, akkor mindig oda költözhetnének, ahol éppen azt a munkaerőpiac igényli.
Hát persze. Magánélet nincs? Családok? Férj, feleség, barát, barátnő, szülők, gyerekek? Vagy hogyan? Aztán a költözés ingyen van? Nem költséges az egy picit? Az a bútor, ami az egyik helyen jó volt, jó lesz a másikon is? Pontosan akkorák lesznek a méretek? Vagy szabványosak már a lakások belterei? Nem tudtam...
Nem artana neha ujsagot olvasnod:) Az osztrakok mar nagyon szivjak a fogukat, mert az altaluk megvett mav cargo masszivan termeli nekik a veszteseget....ja hog yez nem illeszkedik a vilagkepedbe? :)))
Nem kell oda eljutni. Vannak ma is nem gazdaságos állampolgárok. Nekik viszont nem kell utazgatni. Ha a munka miatt utazik, azt a vállalatok megoldják, ahol dolgoznak. Vagy ott bérelnek lakást, ahol a munka van, így megint nem kell utazgatni. Ha meg nincs munkája, akkor aztán megint csak nem kell utazgatni...
Ezek szerint meggyőződésed, hogy a pékségeket állami kézben kell tartani, hiszen a kenyér a magyar embernek alapvető élelme.
Meggyőződésem, hogy a PÉKSÉGEK EGY RÉSZÉT...
Ha másért nem, hát piaci eszközökkel letörni az árkartelleket - ami ebben a vertikumban pont jelen volt és meggyőződésem szerint jelen is van.
A pékség pont egy olyan dolog, amivel a társadalom (kenyér-evőkk, fogyasztók:)) akkor járnak a legjobban, ha folyamatosan jelen van az állami alternatíva is meg a magán is, és választhatnak...
ÜdV
ps: vess a vérmókusok közé, én pl. kifejezetten szerettem a Százados úti félbarna kenyeret...