A materializmus úgy kezeli a világot, hogy vagy minden megismert, vagy meg fogjuk ismerni. Van-e a materializmuban, ami jelenleg csak hit, minden bizonyosság nélkül
Mert az agy biológiai működése felelős mindenért, a döntésekért, és minden egyebekért!
Minden csak programozás, adatbetöltés kérdése.
Miért vannak mégis eltérések, jeletős különbözőságek?
Mert nincs két azonos fölépítmény, nincs két tökéletesen azonos programozás.
Még egy, ami bizonyítja, nincs semmi földöntúli metafisztizáció az emberi agy működésében:
Bármiféle sérülése esetén sokmindenben korlátozottá, esetleg cselekvő képtelenné válhat az érintett személy. Nem dönt, nem asszociál, semmi tudatos tevékenységet nem művel, de attól még motorikus tevékenységet folytathat.
Akár az éber kómáig eljuthat agysérüléssel egy ember.
nem, nem hagyható el egy olyan rendszerben, amiben a természettudományok építkeznek. neked, mint hétköznapin gondolkodó embernek természetes, hogy ezek fizikailag léteznek, tudod, hogy a katonaságban vannak őrök, bódékban, előzetesen is sejted, pontosan hol lesznek. viszont ha ezekkel a fogalmakkal nem rendelkező embernek elmondanád az őr és az őrbódé definícióját, nem tudná eldönteni egy tetszőleges bódéról, hogy az egy őrrel rendelkező bódé, vagy csak egy random kunyhó egy ott pihenő emberrel. még kiköthetnéd a létesítmény határait, hozzáfűzhetnéd, hogy csak katonai bódék léteznek ott, de ez megint egy + megkötés, a lokális rendszerben egy axióma, ami az adott határok között igaz.
bármilyen két tárgy halad egymás felé, folyamatosan felezik a távolságot, de véges ideig csak, mivel ez a sorösszeg is véges. geometriai vagy anyagi pont, esetleg test, itt nem érdekes. kiterjedés nélkül is találkoznak. ha egy sínpáron mozog ez a két tárgy, azaz elkerülnék egymást, akkor is felezik az adott tengelyirányú távolságot, és lesz az a pillanat, amikor 1 tengelyre esnek, majd szépen el is haladnak.
a hozott példám egy rossz vicc - szerintem -, mivel ha mondott volna az adott úriember egy "sokáig" felezett elemhez méretet, máris pontos elemszámot lehetett volna mondani, így ebben sincs semmi paradoxon. (bár lehet, hogy ezt a szót rosszul használom) a kettő problémában számomra az a közös, hogy mindkettő a végtelen, mint fogalom nem értésébe zavarodik bele. a tárgy darabolós példánál nem lehet kiterjedést mondani 1-1 elemhez, pont ez a lényeg. mert amint számszerűsíted, rögtön adódik egy elemszám is mellé, és ki is jön az adott térfogat. a limes fogalma is ez lényegében. 1/x x->végtelen is azért nulla, mert bár sosem éri el, tetszőlegesen közel tudunk "menni" a nullához.
Ha belegondolsz, akkor az ember nem tud világegyeteme(ke)t alkotni. Mindegy ki minek nevezi, teremtésnek, kialakulásnak. Az a lényeg, hogy a saját energiáinkat és mindazt, ami közrejátszik a működésünkben, csak azt ismerhetjük meg. Ami az *egész* gyártásához igényeltetik, akár energia, akár technológia, azt csak az ismeri, aki több, mint ami mi vagyunk.
Így felfogni, hogy Ő mennyivel több, nem eleme sem a szókészletünknek, sem az energiáinknak, sem a tecnikánknak, beleértve a mindezekről szóló tudásunkat is. A megmagyarázása is épp úgy nem lesz lehetséges. Persze sejtjük általában, hogy mit nem tudunk, de abból nem mindig lesz konkrét és pontos tudás. Ez esetben nem lesz ember, aki a kövi galaxist összerendezné ott kint. Bent persze más a helyzet. Az már magánügy.
Egy létező kristály megőrzéséhez milyen energiabefektetés szükséges ? Szerintem semmilyen - más kérdés, hogy minden keletkezéséhez energia kell. Ha a vallásos világképet nézem, akkor Isten (ha szubsztancia) l é t r e j ö t t é h e z is energia kellett. Miből, honnan ? Ezek azok a kérdések, ami miatt eldönthetetlen, hogy egy a látható univerzumon kívüli "valamiről" van szó, amit se érzékelni, se mérni, stb. nem lehet - vagy a létező, mérhető, "megfogható" anyagot ismerem el, mint a világ létrejöttének alapkövét. De az anyagnál is fennáll a kérdés, hogy amennyiben IDŐ létezik - akkor az anyag mikor és főleg miből keletkezett. Tehát itt a válaszok éppoly elvontak, mint az Isten-fogalom - ha nem tudjuk elfogadni az anyag ö r ö k k é v a l ó s á g á t. Ezt pedig - szerintem csak azért nem tudjuk elfogadni, mert az élő anyag élettartama véges - agyunk is ehhez a tényhez igazodóan van "beprogramozva" - és a végességünk tudatától nem tudunk igazán elszakadni. Ezt "várnánk el" az anyag másik formátumától (a "holt" anyagtól) is.
A felhozott példád - a két állítást igazol: az őrbódé és az őr létezését (ha az egyik létezését axiómaként fogadom el.) (Elméletben) De: mindkét test valós, létező fogalom, tehát nyugodtan elhagyható az egyik axiómaként való elfogadása, ahhoz, hogy f i z i k a i l a g helyes állítást kapjak. Ok. a példád.
Minden a kérdés feltevésétől függ. Először én h i á n y o s a n adtam fel a kérdést. Ugyanis a kérdés helyesen így szól: Két tárgy x távolságban vannak egymástól. A két tárgy az őket képzeletben összekötő egyenes vonalban közeledni kezdenek egymás felé, mindig megfelezve a közöttük lévő távolságot. Mikor találkoznak, úgy, hogy érintik egymást ?
Erre mondtam, hogy látszólagos paradoxonról van szó, ugyanis t á r g y (vagy akár két pont) nem létezik k i t e r j e d é s nélkül. Tehát a kérdésre először kérdéssel kell válaszolni, amely: "Milyen kiterjedésű a két tárgy" ?
Innentől feloldottam a paradoxont, ugyanis bármilyen kiterjedésnél a közeledés egyszer elér egy pontot, amikor a két tárgy egy-egy pontja - a folytonos távolságfelezés ellenére f i z i k a i l a g összeér. Akkor találkoztak.
Tehát maga a kérdésfeltevés is bizonyos feltételekhez kötött (Tárgy kiterjedéssel, egymás felé közeledés egy vonalon) Enélkül a két tárgy szépen elsétálna egymás mellett.
Ha egy adott kiterjedésű testet kezdesz mindig felezni - a végtelenségig felezheted - attól az eredeti kiterjedés nem lesz nagyobb, ha a sok darabot újra összerakod, akkor is csak az eredeti kiterjedést kapod meg. Viszont az tény, hogy a végtelenségig szabdalhatod őket (matematikailag). Azt is lehetne erre mondani, hogy a "végtelen" fogalmának matematikai "bizonyítéka". Így a te példád az igazi "paradoxon", az enyém az csak "álparadoxon - az adott feltételek teljesülése esetén.
próbálj meg axiomák nélkül bármit felépíteni/bizonyítani pl katonaságban: -"az az őr, aki az őrbódéban áll" -"az őrbódé az a hely, ahol az őr áll"
persze a jól megválasztott axiómák fontosak, és még egy megváltoztatása után felépülő világok sem cáfolják egymást, csak megférnek egymás mellett. (pl Euklédeszi, Bólyai-Lobacsevszkij geometria) egyik esetben ez a jobb, másikban az. matekban leginkább világkép, fizikában meg kisérletek szültek axiómákat. és az adott keretek között jól működnek.
Az energiafelvétel ebben a szövegkörnyezetben nem azt takarja, hogy megfűtöm, UV sugarakkal bombázom, vagy rákapcsolom a 220V-ra. Ha pl. az embert fűtöd, nem biztos, hogy szervezettebb dolgot kapsz, mint előtte volt. Az energiafelvétel itt azt jelenti, hogy az élőlény saját igényei és módszere szerint vesz fel energiát a környezetéből, és használja fel arra, hogy megteremtse a neki kedvező rendet önmagában és/vagy önmaga körül.
A teozófus tanítások szerint a kristályok élőlények. Van egyfajta tudatosságuk, ami persze sokkal alacsonyabb fokú, mint az emberé. Hogy ők pontosan milyen energiát és hogyan használnak fel az életükhöz, azt nem tudom. Azt sem teszteltem, hogy elzárva a környezetétől képes-e növekedni. Lehet, hogy találok majd erre utalást valahol. A szupravezetőkről viszont kétlem, hogy bármit találni fogok. Igazából nem tudom, azok miből és hogyan épülnek fel, úgyhogy erre most nem tudok mit mondani.
közeledjenek csak párhuzamosan, azaz el is haladhassanak egymás mellett szerinted sosem fognak, hiszen találkozni is csak azért találkoznának, mert a kiterjedés miatt egy bizonyos távolságon belül már elérték egymást. ez nem old meg semmit. nem válaszol arra, hogy haladhatnak el egymás mellett. leragadsz ugyanannál a hibás nézőpontnál.
görögök nem tudtak mit kezdeni ezzel, napjainkban legjobb tudomásom szerint ez nem komoly gond.. elárulnád, milyen matematikustól hallottad ezt komoly feladatként? és főleg, hogy ki oldotta fel ezzel?
még origón futottam bele a következőbe: van egy véges testünk. egyre csak felezzük, azaz egyre kisebb elemeket hozunk létre. ugye ezt végtelenségig csinálhatjuk, így végtelen sok elem lesz. viszont mindig lesz vmekkora kiterjedése ezeknek az elemeknek. így ha a feldarabolás után összeadjuk, végtelen nagy lesz a kapott test.
amit leírtam, még butább érvelés. az adott hozzászóló is állította, ezeken matematikusok pörögnek. ott 0% esélyt adtam, nálad 1%-ot adok (viszont a te megoldásod a problémára remélem csak egy vicc)
Tegyél ki egy szupravezető anyagot a világűrbe olyan helyre, ahol nem éri napsugárzás és a rendezettség egy teljesen új fokát fogja neked mutatni. Pedig éppen hogy elvontad tőle az energiát.
A Nap a leghatalmasabb istenség, akit emberi elme még úgy-ahogy felfogni képes. Még szép, hogy stabil és hatékony. Ő a rend igazi forrása ebben a rendszerben. Megszűnni csak annyira fog, mint az ember, amikor teste elpusztul. De mire ez bekövetkezik, addigra még Nemhívő kolléga is eljut a Nirvávába.
"Miért? Létezik más is az érzékelhető valóságon kívül?"
Igen.
"Agyműködés."
Tévedés. Éppen fordítva.
"A valóság megismerése egy végtelen folyamat"
Szerintem véges. Csak olyan hosszú, hogy emberi mértékkel jó közelítéssel végtelennek lehet tekinteni.
"a valóság akkor is létezik, ha te nem, független hittől-vallástól."
Ebben egyetértünk.
"Sok hegyet megjártam már, egyik sem vitt közeleb a metafisztikus-hamis valósághoz."
A hegy egy metafora volt, vagy szimbólum, mindenesetre nem szó szerint értendő. Azt jelentette, hogy ha nem rendelkezel bizonyos képességekkel, mert meg sem próbálod kifejleszteni őket, akkor hiába tagadod mások észleléseit, azokét, akik vették a fáradságot, és megdolgoztak érte.
"Ez a passzusod jellegzetesen olyan, amelyet a sarokba szorult ámítók szórnak itt a vakfil-ben."
Kettőnk közül szerintem te vagy sablonosabb.
"Nem mondtam, hogy a tudományok összes állítása tételesen bizonyított, ha olvtad ellenőrizhető, bárki által reprodukálható, akár teista, akár ateista az illető."
Te, mint bárki, légy oly kedves ellenőrizd, reprodukáld, igazold, vagy bánom is én, hogy a fekete lyukak léte nem sérti a világegyetem entrópiája növekedésének elvét.
Nézd meg a Napot. Gyakorlatilag véletlenszerű folyamatok összessége, ám stabilabb és hatékonyabb szerkezet minden eddig közelről látott dolognál a Világegyetemben. Bonyolultsága olyan fokú, hogy szuperszámítógépekkel lehet csak úgy modellezni, hogy abból legalább valós eredményünk szülessen. Persze előbb-utóbb ő is megszűnik, ám évmilliárdokig működik lelkesen, ami gyakorlatilag az örökkévalóság.
"Kár, hogy a " zentrópia " zárt rendszerre érvényes."
Úgy döntöttem, naivan azt fogom feltételezni, hogy meg akarod érteni, amit mondok, csak nem megy. Megpróbálom egyszerűbben. Ha van egy házad, és nem tartod karban, szétesik. Ha van egy autód, és nem tartod karban, szétrohad. Ha a tested nem tartod karban, elsorvad, megbetegszik. Ha az emberi kapcsolataidat nem tartod karban, szétesnek azok is.
Mindenféle rend megteremtéséhez, megőrzéséhez energiabefektetés kell, plusz egy rendező elv. Bárhová nézek, ezt tapasztalom. Te nem?
Ha a tudat pusztán véletlenszerű ionáramok következménye az idegsejtekben, akkor honnan lesz az embernek egy koherens gondolata? Hogyan fog rendszert alkotni magának a világról? hogyan fog egyáltalán öntudatra ébredni?
Dehogyis, csak nem fejtette ki, hogy a reflexív ekvivalenciareláció a fermionok kvantumtulajdonságai között olyan többdimenziós anyaghullámnak felel meg, amely a Bohr-Sommelfeld szerinti kvantálást alkalmazva identifikálja a kongruens tér-idő mátrixot egy egyszerű bizonyítás keretében, melyet ha lesz időm, százhuszonhét oldalban rendelkezésetekre bocsátok.
"a tudat a magasan szervezett anyag tulajdonsága" "a tudat az agy kémiája"
Nesze semmi, fogd meg jól.
Attól tartok, ez nem lehet kiindulási alap. Ezeket a hipotéziseket soha senki nem bizonyította. Sőt, amikor az agyműködést orvosi műszerekkel követik, sosem arról beszélnek, hogy ilyen-olyan agyhullámok váltják ki a tudatállapotokat, hanem arról, hogy ilyen-olyan agyhullámok kísérik a tudatállapotokat. Lényeges különbség.
A neuronokban kószáló elektronok, a bejáratott idegpályák felelősek lehetnek az emlékezetért, a felfogóképesség gyorsaságáért, de nem a döntésekért, az összefüggések felismeréséért, a céltudatosságért, az akaraterőért.
Az anyagi természet önmagában az entrópia felé halad. Fizikai alaptörvény. Ha a tudat pusztán biokémia lenne, szét kellene esnie. De az ember rendet rak otthon. Tanul, gondolkodik, rendszerezi a világot magában. Ez mind entrópiaellenes folyamat. Tisztán anyagi világban nem létezhetne.
Visszatérve a tudat materialista "definíciójához", ennek a definíciónak az elfogadása mennyivel különb annál, ha valaki hisz Istenben?
Az igazság az, hogy a tudatműködést, beleértve az álmokat, az érzéseket, a hallucinációkat, az intuíciót, a döntéseket, a parapszichológiai jelenségeket sokkal egyszerűbben meg lehetne magyarázni az anyagon túli tudatot feltételezve. Sőt, eddig csak ilyen magyarázatok vannak. Materialista alapon csak az efféle általános ködösítések mennek, amiket te is írtál, mert senki nem képes matematikai egyenletekkel leírni a gondolkodást.
Van az a híres mondás, hogy minél egyszerűbb egy elmélet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy igaz. Ezt általában vallják a természettudósok. Ám ha ez azzal jár együtt, hogy fel kellene adni a materialista nézetet, akkor a kínhalál árán is inkább a sokkal bonyolultabbhoz ragaszkodnak.
