Közép-Amerika az egyik legizgalmasabb, ha nem a legizgalmasabb kontinens. Apró, Magyarország méretű vagy annál kisebb országok alkotják (kivéve Mexikót), melyek mindegyike egy külön csoda. Minden ország legalább annyi meglepetést tartogat, mint fél Európa. Mind közül a legszebb Guatemala, de Costa Rica és Panama is megér egy misét, hogy a Moszkító-partól Hondurasban már ne is beszéljünk. Jöhetnek utazási tippek, a legjobb hostelek és a helyi vezetők címei, valamint utazási élmények. Jó mulatást!
Velem semmi nem tortent, de mondjuk este nem csamborogtam a lepukkantabb reszeken.
Illetve megis tortent egyvalami, egy kartyaszam-lenyulas.
Az OTP becsuletere legyen mondva, hogy az elso svindlis lehuzas utan rogton leptek, es a lehuzott osszeget itthon visszakaptam.
Ez Latin Amerikaban nagyon gyakori problema, tavaly Braziliaban volt ugyanez. Es teljesen kivedeni szinte lehetetlen. Emiatt jobb tobb kartyat is vinni, de mivel ketten mentek, az gondolom adott.
En Cancunban nem is voltam, pedig sokan mondtak, milyen isteni a strandja! :-)))
Valladoid - Copa - Tulum utvonallal lett szepen kihagyva.
Termeszetesen voltam Teotihuacanban, ami mellesleg nem aztek.
Nyitasra odaerve szinte uresen lathato meg. Erdemes kiesobb kis romjait is felkeresni, meg az uj freskomuzeumot. Ezeknel szinte senki.
Az igazi aztek romok a fovarosban vannak, nyilvan elegge megviselt allapotban, mivel a tobb szaz evre rajuk epult spanyol varos alol kellett kibanyaszni ami megmaradt beloluk.
A fovarossal kezdes szuper lenne, mert a muzeum nagyon jo attekintest adna arrol, mit fogtok latni orszagszerte.
En ugye utalom a nagyvarosokat es a legrosszabbra voltam felkeszulve, de nagyon kellemesen csalodtam benne!
Hát ja, ez is mind Indonézia, sok a látnivaló és kevés az idő ráadásul ezt szeretném egy úttal letudni míg Indonéziába párszor még vissza akarok menni. És a párom is nagyon élvezte különösen Szumátrát.
Igazából nekem Cancunba el sem kellene mennem, azért utánanézek hol máshol lehet úgy bérelni hogy ne legyen backtrack. A sorrend nekem is fordított irányba lenne jó mert érdemesebb és olcsóbb Mexikóvárosba érkezni az Ibériával.
Ha vissza kell vinni Cancunba, akkor szerintem annyit nem er meg az egesz. A legtobb yucatani rom jol megkozelitheto busszal is.
A kivetelek a Xpuhil kornyeken levok, amiket en kihagytam.
Nektek is logikusabb lenne a Cancun, Valladoid, Chichen Itza, Merida, Uxmal & Kabah, Campeche & Edzna, Palenque utvonal, az legalabb egy iranyba vinne vegig. Palenquebol szervezett kirandulas (az egyetlen amire befizettem) Bonampakba es Yaxhilanba, megnezni Toninat (!) es Agua Azult, majd Villahermosa (a La Verna park miatt), Veracruz, El Tajin es vegul Mexikovaros. Utana Puebla (!), Oaxaca, San Cristobal, Comitan majd Guatemala.
Legalabbis en igy csinaltam, forditott iranyban.
Guatemala utan Belize es Tulumon at vissza Cancunba.
Ugye megvettem az általad ajánlott Közép Amerika LP-t és látom hogy a romok elég szétszórtan vannak ezért gondoltam az autóra. 45USD/napért néztem autót. Persze eszem ágában sincs három országon át sőt még Mexikóváros körül sem, én is csak a Yucatanra, Campeche, Chipas és esetleg még Oxacaig. Mexikóvárosba érkeznénk és ott csak tömegközlekednénk.
3. Csak az idő és a kisebb romok miatt gondoltam a bérlésre. Nem érdekelnek a strandok és szállodák. Úgyhogy inkább maradnék ebben a topikban, a Mexikóiból nagyon kilógnék.
Kérdésem a mexikóival történő összehasonlításra vonatkozott. Egyébként nekem is nagyon bejöttek a Döme által említettek, de persze lehetne még sorolni.
Végre került ide ezekről az országokról is egy jó kis összefoglaló. Köszönet érte! Nekem külön tetszik az Ázsiával való összehasonlítás d:)
A kajákkal kapcsolatban viszont más a véleményem: mi nagyon jókat kajáltunk Panamában legtöbbször az utcán vagy kisvendéglőkben. (igaz nekem bejönnek a taco, a burrito, a sült bab és társaik).
A kajákról szerintem nem érdemes írogatni, pláne DK-Ázsiához hasonlítani lenne lehangoló. Taco/tortilla mindenfelé, babos rizs jó esetben valami finom de szinte mindig papírvékony hússal, főként Panamában kicsit fűszeresebb pörköltfélék, és mindenhol rengeteg amerikai stílusú gyorskajálda sült csirkével, sült krumplival, no meg a városokban mindenhol szintén elég felejthető kínai étkezdék.
Arra jó, hogy az ember a hasát megtöltse, de (számomra) semmi emlékezetes.
Köszi a beszámolót. Azért a mexikói tapasztalatokat is szívesen olvasnám, már csak azért is, mert ott, jártunk. Igaz voltunk a parton, ami szuper, de kíváncsi vagyok te, hogy láttad az országot. Ja, és légyszíves írj a kajákról is, vs. Délkelet - Ázsia.
Összefoglaló közép-amerikai utamról és benyomásaimról
Március-június időszakban jártam végig a régió országait, a kb 3 hónapos útba a szomszédos Mexikó déli részét és a Húsvét-szigetet is belefoglalva. Így értelemszerűen nem tudtam minden országban alaposan szétnézni, szelektálni kellett. Indonéziában élvén, engem nem igazán érdekeltek a sokak számára fő attrakciót jelentő vulkánok és szigetek/strandok. Ami leginkább érdekelt, az az élővilág, a maja romok, gyarmati városok és indián kultúrák. Így eredetileg úgy döntöttem, kultúra és történelem miatt leginkább Mexikóra, Guatemalára, állatvilág miatt pedig Costa Ricára, Belizere és Panamára koncentrálok, a 3 másik országon csak rövidebben utazva át.
Az oda- és visszarepülés az Iberiával történt, Open Jaw jeggyel: Guatemalába érkeztem, vissza Panamából jöttem. Ez a régió formájához igen praktikus, hiszen így nem kell visszautazni a kiindulópontra ami földi úton az ugyanarra visszebuszozással, repülővel meg drága jegyekkel járna.
Útikönyvként még itthon megvettem a LP Közép-Amerika, Guatemala és Costa Rica (valamint Mexikó) könyvet, kinnt pedig a Moon Belize és Panama köteteit. Aki rövidebb úton több országba készül, annak a LP Közép-Amerika alighanem elég, amúgy nyilván több infó van az egyes országokról szóló külön könyvekben.
Benyomások: Összességében a régió valóban változatos, magas hegyektől a tengerpartig terjedő földrajzi adottságokkal, változatos benszülött kultúrákkal, impozáns romokkal és hangulatos gyarmati városokkal, bár azért a szomszédos Mexikó szerintem egymaga többet tud nyújtani szinte minden téren, Dél-Amerikáról nem is szólva. Hiába, a méret ugye igenis számít! Azonban ha valaki a térség valamennyi országét végigjárja, az említett véáltozatosság idővel egyre repetitívebbnek tűnhet, hiszen szinte minden közép-amerikai ország hasonló attrakciókat kínál, szinte mindenhol akadnak vulkánok, dzsungelek, strandok és karibi szigetecskék meg gyarmati kisvárosok. A maja romvárosok ellenben csak északon, és igazán színes indián kultúrák csak Guatemalában és Panamában. Turista rengeteg, mikor én jártam ott főként európaiak, az észak-amerikaiak állítólag inkább télen látogatnak erre. Az országok piciny méretéből adódóan ezeket egy 3-4 hétre odalátogató turista szinte "teljesen" bejárhatja, így nem sok igazán "felfedezetlen/romlatlan" szegletük maradt. Ami még bizarrabbá tette a régió turistaiparát az az, hogy itt a szállások és egyéb szolgáltatások jelentős részét külföldiek üzemeltetik. Számomra ezek az országok a legtöbb téren sokkal kevesebbet tudtak nyújtani mint pl DK-Ázsia, hiszen szinte mindegyikükben igen hasonló spanyol eredetű kultúra dominál, ugyanaz a nyelv és a (SZVSZ elég felejthető) kaja is igen hasonló.
Aki tőlem eltérően jól beszél spanyolul, annak számára talán jobban kidomborodnak az egyes országok kultúrája közti eltérések. Aki nem akar "mindent" látni, annak egy 1-2 országban eltöltött 3-4 hét még alighanem több újdonságot nyújthat mint az összes hosszabb idő alatt, én hosszabb útra inkább Mexikót vagy Dél-Amerikát ajánlanám. Közép-Amerika pozitívuma azonban, hogy itt nem kell hosszasan utazni egyik érdekességtől a másikig, és többnyire az árak is elég barátiak, bár e téren azért jelentős eltérések vannak mondjuk a két véglet, Guatemala és Costa Rica között.
És akkor országonként, északról délre haladva:
BELIZE
Ez a kis ország alighanem a térség kakukktojása, az egyetlen, ahol a hivatalos nyelv nem a spanyol, nincsenek vulkánok és a jellegzetes gyarmati városok. A hangulat itt a legegyedibb, inkább karibi mint tipikusan közép-amerikai. A legtöbb turista a strandokat és szigeteket tekinti a kis ország fő attrakciójának, így itt én is elnéztem a legnépszerűbb Caye Culkerre, ami a "karib szigeti" hangulat miatt megérte, de strandok és korall terén bizony egy nagy kalap szar volt. Ami miatt érdemes ideutazni, az a természet, ami Costa Rica mellett a legjobban megőrzött és legmegközelíthetőbb a régióban, ám sokkal kevésbé lerohant és drága mint az említett délebbi országban, illetve a híresebb guatemalaiakhoz és mexikóiakhoz képest szinte ismeretlen itteni maja romok is igen impozánsak. Sokakat elriaszt Belize drága híre, és bár valóban magasabbak az árak mint a 2 szomszéd országban, Panamához de különösen Costa Ricához képest már nem olyan vészes a helyzet. Meglepő módon ez lett az az ország, ahol utam végén legszívesebben eltöltöttem volna megmaradt időmet, és egyike azoknak, ahova legszívesebben visszatérnék, a természet és az állatvilág miatt.
GUATEMALA
Alighanem ez az ország sűríti egybe legjobban Közép-Amerika változatosságát, karibi szigeteken kívül gyakorlatilag minden van itt. Romok és hagyományos indián kultúrák változatossága tekintetében alighanem verhetetlen, és a romok belépőitől eltekintve alighanem az árak is a legalacsonyabbak. Ennek megfelelően alaposan le is van rohanva turisták által, szinte Thaiföldhöz hasonló sokfelé a turistabuszok, szállások, szuvenirstandok és utazási irodák bősége.
Ezzel együtt is alighanem a legjobb választás, ha valakinek egyetlen országra futja idejéből.
Maja romok terén Tikál alighanem ver minden mást egész Közép-Amerikában, Mexikót is beleértve, ráadásul meglepően jó hely az állatvilág megfigyelésére is. A sokkal kevésbé híres Yaxha is hasonlóan jó! A hegyvidékeken az indián nők olyan színes és változatos, gyakran faluról-falura teljesen más népviseletet hordanak, ami még Észak-Vietnámnak is becsületére válna.
Ami némi csalódást okozott számomra (az iszonyú turistamennyuségen túl) az az, hogy a falvak többnyire már nem voltak olyan hangulatosak, mint azt vártam, még az indián falvak is többnyire rusnya betonkockákból állnak.
Az ország fő attrakciói közül Antigua Dél-Amerika és Mexikó gyarmati gyöngyszemeihez képest szinte csak egy kis falu, míg az Atitilan-tó bár egy rápillantásra festői, olyan szinten turistás, hogy az már a nyári Balatont vagy a thai szigeteket idézi.
Ahol érdemesebb lett volna több időt eltöltenem, azok a hegyvidék eldugottabb részei és a Petén régió kiesőbb romvárosai.
EL SALVADOR
Egyike azon országoknak, melyeket átrohanásra ítéltem.
Nem is bántam meg, mert semmi igazán különlegest/érdekeset nem találtam itt.
Spanyolul tudók dicsérik a helyiek barátságosságát, ám én inkább az ellenkezőjére emlékszem (nem túl vészes). A közbiztonság olyan rossz, hogy még a nemzeti parkok kiépített túraösvényein is csak fegyveres kísérettel szabad túrázni, a maja romok tök felejthetőek, és a gyarmati emlékek/városkák is elég felejtősek a szomszédos országokban láthatókhoz képest. Bennszülött kultúra a szomszédos Guatemalával éles ellentétben itt gyakorlatilag nulla. A legtöbb attrakció az ország nyugati részén csoportosul Santa Ana roppant lepukkant városa körül, ahol az összképen egész Közép-Amerika talán legjobb hostele javított valamit.
HONDURAS
Egy másik "átrohant" ország.
Közbiztonság terén ennek van talán legrosszabb híre, ami a turisták nagy részét elriasztja alaposabb felfedezésétől. Nekem semmi rossz tapasztalatom nem volt, és érdekes módon itt találtam a leghamisítatlanabb régimódi vidéki közép-amerikai hangulatot, cseréptetős vályogfalú házakból álló falvakkal, cowboy stílusú szalmakalapokat viselő férfinéppel.
Copán maja romjai várakozáson felül érdekesek, még Mexikó és Guatemala után is, páratlanul gazdag faragásaiknak köszönhetően. Ezeken túl a turisták nagy része a karibi szigeteket tekinti az ország egyetlen kötelező attrakciójának, de én azokat kihagytam. Helyettük Gracias felé vettem az irányt, ami hangulatos kisváros, kb ilyen lehetett Guatemalában Antigua mielőtt lerohanták a gringók és butikhotelek és nyelviskolák halmazává alakították át.
Itt szívesebben eltöltöttem volna több időt.
NICARAGUA
Meglepő módon itt találtam Közép-Amerika legszebb gyarmati városait. Mind Granada, mind a kevésbé turistás León sokkal impozánsabbnak bizonyultak a túlmagasztalt guatemalai Antiguánál. Sajnos szintén meglepő és váratlan módon itt azonban még számomra is elviselhetetlen hőség fogadott, amitől éjjel már aludni sem tudtam (pedig én már szokva volnék a trópusi klímához), így a tervezettnél gyorsabban továbbálltam a szomszédos Costa Ricába.
Turista azonban itt is rengeteg, sokan átugranak ide Costa Ricából is.
Időm rövidsége és a gyönyörű, hangulatos városok ellenére nem igazán érzem, hogy ide vissza kéne térnem.
COSTA RICA
Hát erről ugye már írtunk itt eltérő véleményeket.
Szerintem toronymagasan a régió legelnyugatiasodottabb, legdrágább és legturistásabb országa. Nicaraguából ide érkezni kész kultúrsokk volt, mintha hirtelen az USA-ba csöppentem volna. Már az első icipici városkában is óriási szupermarketek, fast food kajáldák, az éppen zajló helyi "fiesta" pedig a Guatemalában és Mexikóban látott helyi színpompa helyett amerikai cserkész dzsembori volt dobpergetős lányokkal és magnóból kihangosított zenére unottan iszogató férfinéppel.
Hirtelen mintegy varázsütésre teljesen eltűntek még a régióra jellemző régi spanyol templomok is. A szupermarketekben az árakat feltérképezve nem hittem a szememnek: még nyugat-európai vagy ausztrál mércével is borzalmasan magasak voltak! Mint kiderült, a szállás és közlekedés szerencsére nem volt olyan drága.
A helyi kultúra és történelem borzasztó sivársága miatt még inkább fókuszáltam arra amiről az ország híres, a természeti attrakciókra. Az ország nemzeti parkjai valóban a legjobban kiépítettek Közép-Amerikában, így viszonylag könnyen látható bennük a helyi fauna egy jó része. Persze az árukat is szépen megkérik, NAPI $10-tól felfelé vannak csak a belépők, és sok helyütt csak még drágább bérelt vezetővel vagy szervezett kirándulással lehet látogatni őket. Összességében nekem ez nem igazán jött be, de 3 hely így is igazán megérte az ideutazást: A Chirripó és Corcovado nemzeti parkok, és a szomszédos, turistáktól hemzsegő Tortugueróval szemben meglepően csendes kis Parismina falu, ahol életemben először láttam kérgesteknősöket.
PANAMA
Erről az országról döme már sokat írt és rengeteg képet tett fel.
Costa Rica után végre úgy éreztem, visszatértem Latin Amerikába, bár a hangulat itt már a Közép és Del-Amerikai no meg a karibi egyvelege volt.
Óriási a kontraszt a főváros pénzmosásból felhúzott csilivili (ám állítólag gyakran használatbavehetetlenül silányul megépített) felhőkarcolói és nyomornegyedei között, de fokozatosan restaurált óvárosa gyönyörű.
Itt meglepően színesek az indián kultúrák is, és noha változatosságuk meg sem közelíti Guatemaláét, sokkal élesebben eltérnek egymástól.
Bár a nemzeti parkokban én itt csalódtam (ezt Costa Rica jobban kínálja), van néhány érdekes állatfaj, amiket Közép-Amerikában csak itt láthat az ember, közülük selyemmajmocskák egy faját akár a fővárosban is!
Itt elsősorban az egyedülállóan színes Kuna indiánok falvait megnézni felkerestem a San Blas szigeteket is, ahol meglepetésemre végre valóban szép strandokat és a régió legjobb korallszirtjeit is láttam.
Az ország hegyvidékei itt-ott festőiek, gyönyörű, virágokkal teli kisvárosokkal, melyek közül csak a nyugati Boquette lett egyelőre a külföldiek gettója - és azt is érdemes felkeresni szép környéke miatt.
A rossz közbiztonságnak és abból adódó utazási korlátozásoknak köszönhetően a kolumbiai határvidéket jelentő Darien tartomány jelenleg szinte turistamentes, és még igazi "frontier" hangulatot és kalandok lehetőségét kínálja.
Nos, ennyire futotta tőlem most.
Mexikót kihagytam, mivel saját topikja van, és arról önmagában legalább ennyit tudnék írni, de mivel úgy látom hogy az a topik a thaiföldihez hasonlóan szinte csak tengerparti nyaralásokról szól, alighanem kilógnék onnan és kár vesződni vele.
Bár azért ennyi év alatt 22 hozzászóló még mindig meglepően kevés, különösen a szomszédos Mexikó aktív topikjához képest.
Na akkor talán majd megpróbálok írni egy összefoglalót.
Bár nekem dömétől és Lászlótól eltérően nemigen van türelmem képek átméretezésével és feltöltögetésével vesződni, így talán csak szöveg lesz, kép nélkül.
Abból, hogy 1-1 adott kis szállás 1 adott napon éppen tele van, szerintem nagyon messze menő következtetéseket levonni nemigen lehet, de az olyan statisztikák, amik országos-éves szinten több százszoros (!) különbséget mutatnak, azért már csak jelentenek valamit.
A Costa Ricába utazást én sem bántam meg, mivel szerencsére csak egy megálló volt egy 9 országot érintő úton, és mint korábban már említettem, állatokat látni a legjobb ország volt pont turistássága miatt (kiépített parkok, emberekhez szokott állatok). De azért engem az állatvilágon túl más is érdekel, és bizony kultúra, történelem, helyi konyha (hiánya) és általános hangulat terén olyan sivársággal, no meg ugye olyan magas árakkal és általában véve iparszerű turizmussal sehol máshol nem találkoztam a régióban, mint itt. Másodszorra már én sem mennék oda vissza, míg Guatemalába, Belizebe és különösen (az itt OFF) Mexikóba már inkább.
De ahogy mondani szokták, kinek a pap, kinek a papné.
A statisztikával nyilvánvalóan értelmetlen lenne vitatkozni, de egy dolog a statisztika, más dolog az egyéni tapasztalás egy adott pillanatban. Nekünk pont Monteverdében megadatott, hogy órákig bolyonghattunk a gyönyörű köderdőben, és csak egy egy hozzánk hasonló csendesen szemlélődő turistába botlottunk, semmiképp sem turistahordákba.
Ugyanakkor Waigeon pl. dacára, hogy a Waiwo resortot te sosem láttad zsúfoltnak, minket telt ház fogadott, sőt egész Waisaiban nem akadt egyetlen normális szállás sem, csak egy "patkánylyuk", ahonnan azután másnap egy német-francia társasággal együtt hanyatt homlok menekültünk. Történt ez annak dacára, hogy egy nagyon rendes helyi srác önzetlenül furikázott minket órákon át körbe a motorján, hogy rendes szállást találjon nekünk, mert ő sem hitte, hogy minden ennyire tele van. (..és ez a kedvesség volt egyben az egyetlen kellemes élményünk is innen). Nyilván rosszkor voltunk rossz helyen, statisztika ide vagy oda.
Így működik a statisztika. Ha százszor feldobsz egy érmét, nagy valószínűséggel ötvenszer lesz fej, de ha csak háromszor, könnyen előfordulhat, hogy mindannyiszor írás. Ha pedig csak egyszer mész el valahová, bármi megtörténhet :-). És pont ez az, amiért gyakorlatilag sohasem megyünk vissza kétszer ugyanarra a helyre, de még ugyanabba az országba is csak ritkán. Costa Rica nekünk bejött, bármit is mond a statisztika, és bárkinek bármilyen negatív tapasztalatai voltak ott. Pici ország, kisebb mint Mo. de rendkívül változatos, és könnyen bejárható. Vissza biztos nem megyünk, de örülünk hogy láthattuk, semmiképp sem bántuk meg, hogy oda utaztunk. Más kérdés, hogy pl az eső ill. köderdők bármilyen szépek is, azok a gondosan kiépített ösvények nem éppen az én ízlésvilágommal találkoznak. Nekem egy erdő legyen vad, érintetlen, még ha nehezebb is megközelíteni, vagy a belsejébe hatolni. Ebből a szempontból nem is kétséges, hogy a huszonötször nagyobb Indonézia sokkal több érintetlen területet rejteget, és - már csak területe okán is - még nagyobb változatosságot mutat, ami miatt viszont nyilván érdemes akár többször is visszamenni.
Minden összehasonlítás sántít valahol, de mégis ezt tesszük, mert alapvetően ilyen a gondolkodásunk.
A LP Costa Rica legalább 2 éves adatai szerint csak az icipici Monteverde Cloud Forest magánrezervátumot (belépő napi $19) évi 200 ezer turista látogatta.
A helyi turistahivatal adatai szerint az egész országot 2012-ben 2.34 millió:
Összehasonlításul, Maluku tartományt ugyanabban az évben az ottani tartományi turistahivatal adatai szerint kb 3500 külföldi turista kereste fel. Ha hozzávesszük a sokkal kevésbé látogatott szomszédos Észak-Malukut, és megszorozzuk őket mondjuk kettővel (mert a turisták egy részét talán nem regisztrálták), ez még akkor is csak a Costa Ricába látogatók számának sokkal kevesebb mint 1%-a.
Pont Monteverdében asszem még én is kaptam egy kisebb hostelben $8-ért dormban szállást, sőt éjjel ingyenes Live Sex Show is járt hozzá, a kis dormot velem megosztó belga csaj és izraeli fiú jóvoltából.
De Ambonban én ugyanennyiért légkondis (bár közös fürdős) saját szobát kaptam (Penginapan Asri), míg Bandán légkondi nélküli, de saját fürdőszobást (Homestay Rosmina) - hogy csak a régió 2 leglátogatottabb helyéről említsek példákat.
Példaképp mellékelek néhány képet az egyik kedvenc szállásunkról La Fortunában. Gringo Pete's backpacker hostel(II), a szoba saját fürdőszobával fejenként 7USD volt a teljesen felszerelt közös konyha-étkező használatával. Tiszta hely, jó fekvéssel, és mi innen szerveztünk több kirándulást is csillagtúra-szerűen. (Tehát ez két éve volt!)
Ezek szerint két év alatt is már nagyot változott a világ, sok embert mi csak Poa és Tenorio-nál láttunk,
de azok is zömében helyi turisták voltak.
Ezért is veszélyes már pár év távlatából is tanácsokat adni, mert a világ döbbenetese módon változik,
Én most voltam Costa Ricában pár hete, már nem is főszezonban, és mondjuk átlagban százszor annyi turistát láttam, mint Malukuban. PL konkrétan a Chirripó csúcsán hajnalban voltak kb 100-an, esős évszak ellenére, míg Maluku legmagasabb csúcsán szerintem annyian egy egész évben nem fordulnak meg. Az olyan népszerűbb helyekről mint Monteverde már nem is szólva, ahol már jópár cég megél abból, hogy a sima természetet unalmasnak találó turistahadak számára zip-line, Superman repülés és egyéb hasonló drága szórakozásokat is biztosítson. Összehasonlíthatatlan a turisták mennyisége.
Állatokat a 2 régióban összehasonlítgatni elég butaság, hiszen az ázsiai kontinenstől mély tengerárkokkal elválasztott Maluku és Pápua szigetein emlősök pl csak éjszakai erszényesek élnek, de pl a madárvilág szerintem utóbbiakban sokkal színesebb.
Húzós belépők mindenfelé, pl minden vulkánért fizetendő a napi minimum $10 beugró (Malukuban mind ingyenes) ami meg a kaja- és piaárakat illeti, 1 liter víz egy szupermarketben több mint 1 euró (Indonéziában ennek kb negyede), míg a legolcsóbb kis tonhalkonzerv, ami pl a szintén nem olcsóságáról híres Ausztráliában $1 volt, az itt $2. Svájciak szerint még magasabbak voltak a bolti kajaárak, mint náluk. A legolcsóbb utcai kaja (mondjuk rizs csirkével) tipikusan $4-tól kezdődik, ezt az, ami Indonéziában 1 vagy max 2 dollár lenne.
Olcsó szállás még akad itt-ott (miként Malukuban és Pápuában is), de a népszerűbb helyeken tipikusan $13 egy dorm ágy, amihez képest szerintem $15 egy szobáért már nem is olyan borzasztó.
