" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Dlusztus Miklóstól azt olvastam terem nálunk a pekán dió. Az ő kertjében van több féle, és a Dunántúlon is van egy már termő ültetvény.
Szerintem egyetlen befőtt sem lehet vitaminbomba, erről a hőkezelés gondoskodik.
Annak a befőttnek a leve lesz kocsonyás amiben a gyümölcs héjastúl benne van, és agyonig van hőkezelve. A hőkezelés juttatja a héjból a lébe a pektint amitől kocsonyásodik.
A magonc vagy terem vagy nem, ha terem is, ki tudja majd milyet, és 45 évvel később mint az oltvány. A dmkertes Miklós írja valahol. Ezért nem adnék én 4.00 ft-ot egy magoncért. 2-ért 8-at meg pláne nem.
Van olcsóbban is. Főleg a magoncok. Találtam a neten 3 ezerért is. Mondjuk a hagyományos dió-gesztenye is mindig drágább volt mint egyéb hazai gyümölcs oltványok.
Ha tényleg fagytűrő némely fajtájuk és a tenyészidejük is olyan, hogy elviseli a mi rövidebb nyarunkat és valóban alternatíva lehet a buroklégy ellen akkor előbb utóbb biztosan tömegével kezdik majd szaporítani és az ára is elfogadhatóvá válik. Most még nagyon egzotikum kategóriába tartozik.
Ha a földben a gyökere, akkor semmi gond, a talaj pótolja a hőveszteséget. Ha a levegőben van kicsi földben, akkor lehülhet az egész a fagypont alá és akkor a gyenge gyökerek elfagynak. Utána még a tartalékból megindul, aztán elszárad.
A dögszagot csak közelről lehet érezni. Vagyis ha hatalmasra nő a fa, nem tudom hogy v an ez. Én csak akkor éreztem, ha megszagoltam a virágot, de a rovarok ez által odatalálnak az biztos.
Vettem 2 fát is. Már 2 évben teremtek mikor kiszedettem. Mindenki megállapította hogy finom, én is, de napi 1db-nél többet nem tudtam megenni, másnak meg nem is kellett. Egyrészt annyira azért nem finom hogy kapós legyen, másrészt az érés idejében a pawnál sokkal finomabb gyümölcsök érnek. A kertem nem nagy, így csak olyan gyümölcsöt termesztek amit nagyon szeretek, bármikor örömmel megeszek.
A füge azt szereti ha a lába vízbe lóg, a fejét meg tűzi a nap. 2 évig érdemes sokat öntözni, a 3. évtől már nem kell, mert hiába öntünk a tövéhez vizet, a gyökere messze elnyúlik, és ugye a gyökerek végén szívja fel a vizet. 3-4 évesen már akkora a füge, hogy a legszárazabb nyáron is ellátja magát. Nekem több fajtám is van. Évekig cserélgettem a fajtákat amiket 3-4 évesen már nem könnyű kiásni, de helyben mutatja meg valójában milyen a termés, amit hallunk róla mástól vagy olyan lesz vagy nem. Mostanra beállt milyeneket látok itt legszívesebben, de most meg azért fogok kiszedni, mert túl nagyok a bokrok. Szellősebbre akarom a kertet, ha naposabb és gondozhatóbb a fű, talán kevesebb lesz a kullancs.
A paw szeptemberben, októberben érik, attól függ melyik fajta. A virága dögszagú, azzal csalja magához a legyeket és más rovarokat hogy porozzák be. Nálam sok-sok apró fekete bogár jelent meg a virágoknál, nem tudom mik voltak. Az előtt, és mióta nincs meg a paw fám, azóta se láttam olyat.
Viszont a termés mikor érik finom illatot áraszt, méterekről érzeni.
Itt is volna egy két kérdésem. Az Asiminán kívül melyik gyümölcsfaj lenne alkalmas, hogy a kert vizes részébe (az ereszkifolyó közelébe) ültessem? Kedvelné ezt a paw paw, vagy inkább valami mást?
Még kérdésem, hogy mikor érik, és a virága igaz-e, hogy büdös?
