Szerintem a harmonikus oszcillátor nullponti energiája egyszerűbben adódik. Nem kell ahhoz hullámcsomagokat venni, meg szétkenődésekkel foglalkozni. Honnan veszel ilyeneket??
A harmonikus oszcillátor nullponti energiáját abból számolják ki, hogy a hullámcsomag legkevésbé van szétkenődve a konfigurációs térben és a fázistérben egyaránt. Szóval jól gondoltam, hogy a legkisebb "térfogatú" hullámfüggvénynek az energiaminimumhoz van köze.
"Térelméletek esetén a tér (téridő) minden pontjában definálva van skalár (például hőmérséklet), vektor (például nyomás) vagy tenzor (például a feszültségtenzor a rugalmas közegek dinamikájában) jellegű mennyiség és ezek folytonos függvényt (mezőt) alkotnak a térben (téridőben). Az egyes tér(idő) pontokban a fizikai mennyiségek eleget tesznek az ún. Euler–Lagrange mozgásegyenleteknek, amelyek egy általános variációs elvből, a legkisebb hatás elvéből származtathatók."
A mezők folytonos függvények, de a részecskéket leíró minden pontban definiált függvény CSAK EGY VALÓSZINÜSÉG SÜRÜSÉG. A VALÓSZINÜSÉG SÜRÜSÉGEK is eleget tesznek az ún. Eule-Lagrange mozgásegyenleteknek, amelyek egy általános variációs elvböl, a hatásintegrálnól származtathatók. Lásdd www.atomsz.com
Az, hogy a töltés kvantált, szorosan passzol a bevált (egymásba átalakulásos) részecskeelmélethez és annak darabosságához. Persze igen meglepő a kvarkok tört elektromos töltései, de hogy a kvarkok nem tudnak szabadok lenni, az valamennyire kompenzálja is ezt a meglepő dolgot.
Az elektromos töltés mennyiségi kvantáltsága egészen más dolog, mint a kvantumelméleti kvantáltság (amire mondják, hogy első meg második..)
Egyébként a leírt (idézett) megfogalmazás ragyogóan jó. (Már egyszer beidézte, és a végén, ha jól emlékszem, olyasmit írt, hogy ezt maga nem érti, pontosabban, ha jól emlékszem, kérdezi, hogy ki az, aki érti ezt. Hát én pl. igen. Na persze azért nem minden részletét az egész mértéktérelméletnek, de ...)
A térelméletek a fizikai elméletek egy gyakran használt és tipikus fajtája. Noha az újabb mezőelmélet (az angol field theory tükörfordítása) elnevezés pontosabb, mégis a régebbi térelmélet kifejezés használata sokkal elterjedtebb.
Térelméletek esetén a tér (téridő) minden pontjában definálva van skalár (például hőmérséklet), vektor (például nyomás) vagy tenzor (például a feszültségtenzor a rugalmas közegek dinamikájában) jellegű mennyiség és ezek folytonos függvényt (mezőt) alkotnak a térben (téridőben). Az egyes tér(idő) pontokban a fizikai mennyiségek eleget tesznek az ún. Euler–Lagrange mozgásegyenleteknek, amelyek egy általános variációs elvből, a legkisebb hatás elvéből származtathatók:
A mértéktérelmélet vagy leggyakrabban egyszerűen mértékelmélet a térelméletek egy gyakran használt, speciális fajtája, ezekben a tér (téridő) minden pontjában definiált fizikai mennyiség (mező) pontról pontra („lokálisan”) eleget tesz valamilyen „belső” (azaz, nem a téridőkoordinátákban, hanem a mező változóira elvégezhető) szimmetriacsoporttal jellemezhető szimmetriának, azaz ha elvégezzük a mértéktranszformációt – úgy, hogy a mező folytonosan differenciálható marad –, akkor az elméletből számolható fizikai mennyiségek nem változnak.
"A klasszikus elektromágneses hullám" az a fény. A "kvantálást" nem értette meg a fizika: Nem az elektromágneses mezö kvantált, hanem csak a mezö forrásai www.atomsz.com.
