Lelki problémák nyomasztanak? Itt megbeszélhetjük ugyanolyan kötetlenül, ahogyan ezt eddig is tettük, mintha mi sem történt volna..... Bizakodjunk, nem sokáig lesz ez az átmeneti menedékhelyünk!
Tulajdonképpen nem. Nem mindig egyformán jó, alapvetően mivel én sem vagyok teljesen rendben, különben nem lennék itt sem, ezért fogalmaztam egy kissé visszafogottabban ezen a téren.
Tudom én is, na gondoltad volna?! Pedig még csak szakértő sem vagyok.. :-(
Pumuklit akkor nem ismerted, az tanította meg, hogy ami rímel az mindig jó..
Nézd, nekem nincsenek rossz szokásaim, nem dohányzom, alig iszom, italt egyáltalán nem, olyan vagyok mint egy atléta.. Nem halliucinálok, nincsenek téveszmémim, semmi sem, viszont alapvetően nem bízom senkiben sem és nem azért mert lenne bármi alapja, amúgy kijutott belőle rendesen ettől függetlenül, hanem mert nem akajok megbízni senkiben sem.. engem a tévé nevelt és a sorozatok, filmek, azok tanítottak meg sok mindenre, tulajdonképpen jól el lehetett mélyülni benne..
Ragaszkodom egy két régi dolgomhoz, pedig nem én vagyok a belügyminiszter Sanyi bácsi, autóm sincsen..
Így tengetem napjaim ameddig csak tehetem és élek.. :-((
a harmadikra meg féltékeny lettem egy idő után(ez a kórházban).
Az egyik túl öreg volt ahhoz, h kibeszéljem vele a szexualitásom, vagyis túl nagymamás, és egy "nagyinak" nem mondunk el ilyesmiket, a 3. meg túl közel állt hozzám korban, ami nőknél zavar
Mesélt nekünk egy pszichológus tanár egy pácienséről(border a szentem): úgy állított be hozzá, hogy ő a legjobb-legszebb-legokosabb pszichológus, majd egy idő múltán szétfikázta ugyanez a páciens az asszisztensének. :))
Érdekes amúgy, hogy a dokibá nem tetszett eleinte, túl "langyii" volt....aztán vhogy mégis....
Bevettem, nem feküdtem le, hanem pörögtem egy sort.
Megnyitottam a Drágaság fotóját és láttam, hogy mindene finoman mozog. Nagyítgattam mindenét- a szeme kacsintott, az ujjai finoman rezegtek, mindene finoman hullámzott.
Aztán beleláttam a képbe, hogy egy arkangyal, csak a szárnyai hiányoznak...
Aztán ledőltem inkább aludni. Nem volt rossz élmény szerintem, de alapvetően altatóval le kell feküdni fél órán belül.
Erről már írtam sztem(csak nincs kedvem visszanézni), hogy bizony a borderre jellemző az idealizáció és a devalváció együttese. Ez egy nagyon szemléletes ellentétpár, amiről tanultam...
Sajnos beláttam, ez nagyon jellemző rám. Nagy rózsaszín köd, aztán ha nem kapom meg a szeretetcsomagom, akkor jön a feketítés, a másik exeire való féltékenység, annak leszólása, cinikusság, szurkálódás, játszma.
Igaz, itt adott a hiányérzetemre a mostani pasika táptalajt, mikor egyszer csak kijelentette, szerinte ő még szerelmes a 2 évvel ezelőtti Exbe, érzelmek fűzik hozzá... aztán persze finomított, hogy az "egyek voltak" érzete hiányzik, de az első mondat maradt meg...
Ez nekem olyan érzés volt, mintha mérget injektáltak volna belém. Az első hetek nagy lamúrja után egyszer csak kaptam egy ilyet a képembe. Itt indult el bennem a játszmázósdi-visszaadósdi. :/
A régi majdnempasimnak azért írtam, hogy kicsit vakarja le a gondolataim erről a mostani ismerkedésről. Ez a mostani teljesen megszállta a lelkem, eléggé sóvárgássá fajult.
Anno nagyon rendes volt velem ez a régi majdnempasi, és olyanokat fedezett fel bennem, amit én se tudtam magamról:
"Ich mag die Eigenart der Menschen, den das hebt den Individualismus hervor. Mich widert das kollektive massenorientierte mediengesteuerte Denken an.
Du bist nicht 0815, dass heisst wie die üblich kommerz gepraegte stupide Masse. Das ist der Grund warum ich dich mag."
Ez vmi olyasmit jelent, vagyis olyasmiért dicsért meg anno, hogy nem vagyok a buta, média által irányított egyenmassza eleme, hogy egyedi vagyok, stb....
