Nekik még nincs topik nyitva, pedig szerintem ezerszer nagyobb a tudásuk mint a hazai gasztronómia önjelölt világ- és olimpiai bajnokainak, sztárséfjeinek stb. Beszéljük meg, ki mit gondol a cikkeikről, írásaikról, stb.
hát nekem egy TG és Leroy vonalon mozgó étterem forrhatja magát itéletnapig, abból nem lesz mislen szinvonal. :-)))
(ott van a kommentekben vhol, hogy donatellácska egyik kinti séfje volt csillagozva, na ez röhej... én meg már láttam élőben háromcsillagos séfet. sőt, ettem a főztjét, akkor mingyá nyitok egyet én is...)
Egy nagy pozitívumot kifelejtettem a Donatellával kapcsolatban: a tésztákból lehet előételnyi vagy főételnyi mennyiséget is kérni, kétféle áron. Ilyet még nem láttam máshol, és hasznos, ha kérdezősködés nélkül is tudjuk, milyen adagra számíthatunk (több jó helyen a házi tészták előételnyiek, a gyári tésztaféléből viszont főételnyi adagot szolgálnak fel).
Ezen én is felizgultam, de a felfokozott várakozásokat elsőre nem teljesítette be a hely. Az általam kóstoltak nem haladták meg a jobb budapesti olasz éttermek szintjét, igaz, nem is maradtak el tőlük. Az árak is hasonlatosak. A belső tér jókora, és igen sötét (minden burkolat sötét tónusú, és nappal az ablaknál is félhomály van). A berendezés hangsúlyosan trendi, de alapvetően ízléses; a plafonon szögletes rézcsövek tekeregnek, az egyik részben található műanyag szarvasagancs csillárok viszont megrázóak. A kiszolgálás problémamentes volt, de mélyebb nyomokat szintén nem hagyott bennem. A magam részéről a Krizia és az Osteria Fausto továbbra is előnyt élvez, ha viszonylag sok pénzt akarok olasz helyen hagyni...
Igyekeznék elkerülni az OFF-olást, úgyhogy 1818 és 1819, ajánlom figyelmedbe. Ha figyelmesen elolvasod, akkor választ kapsz többek között arra, hogy a zselatinlapot nem habosító anyagnak szánta a Szakácsok könyvének eme fejezetét írója (egyébként Ferran Adriá a neve, ez nekem garancia arra, hogy amit leír az így is van) sem és én sem. Ha gondolod, akkor szívesen beírom a teljes receptet technológiai leírással együtt és akkor te is tehetsz zselatint a szifonba. Továbbá még egyszer hangsúlyoznám, a hab állagán azt a habot értem, ami a patron nyílásán távozott a nyomás csökkenéssel egy időben és nem a szifonban maradt lét.
Még 1* nem írom le, ha figyelmesen végig olvasod a (1844)-et mindenre választ kapsz.
Visszaolvastam a kiindulásig.
Nem sikerült megtalálnom az eredeti receptet, de én habszifonba még sosem tettem zselatint.
A zselatin nem habképző, hanem kocsonyásító anyag. Persze, ha sikerül fölfújni a kocsonya levet, még hab is lehet belőle. :o) Azt, hogy nem jött ki, pontosan okozhatta, hogy a zselatin belekötözködött a kiöntő nyílásba, aminek elég pöttynyi csomó, és már is bennragad a habalap.
Mint írtam -és nagypapi51 is ezt írta- a folyékony habalapból a nyomásos flakonból kiszabadulva a szabad levegőn lesz habbá!
Ha a flakonban nem lötyög a cucc, régen rossz! Vagy becementálódott, vagy üres. :o)
Ha sikerült leeresztened a nyomást a palackról, nem értem, hogy akkor a mungólé miért nem jött ki -illetve, mint írtam is a zselatin okozhat csomósodást, dugulást.
Sok kézi-gépi habverésre megfelelő recept alkalmatlan az összetevők miatt habszifonos reprodukálásra!
Pölö aprómagvas bogyósokat sem tanácsos csak szűrt lé formájában habszifonozni.
joy azt próbálta elmesélni, hogy a betöltött szifonból ne csavard kia patront, még ha így jobban el is fér a hútőben, vagy elegánsabb kinézetű. Magyarul: a szelep biztosabban zár becsavart patronnal, mint anélkül.
Ezeket így nagyjából értem és tisztában is vagyok vele. A patron kicsavarni nem féltem, igyekeztem a legnagyobb körültekintéssel végezni a műveletet. Erre azért volt szükség, mert a hab nem jött ki, a fejet képtelen voltam lecsavarni a nyomás megszüntetésééig. Egyébként pont a lejjebb említett Szakácsok könyvében (is) vannak olyan receptek, amelyekhez két patront ír elő. Ezt (is) viszont legjobb tudásom szerint csak patroncserével lehet megoldani, tehát nyomás alatti készülékben kell a patront kicserélni.
-1; A patron nem az alapanyagba, csak a szifon "légterébe" ereszti ki a gázt, ezért is kell beleeresztés után jól összerázni!
-2; A kiszuszogott patront -minden ellenkező "okos tanács" ellenére- SOSEM szabad leszedni a fejről a szifon nyomásmentesítéséig, mert esetleges tömítetlenség esetén a nyomás, és a fölkavarodott töltő anyag a gáztűnél igen drasztikus módon megjelenve komoly zűrzavart, akár balesetet is okozhat!
-3; A töltöanyagnak nem a szifonban kell habbá válnia, ellenkezőleg! A folyadékban nyomás alatt csupán elnyelődnie kell a hajtógáznak, /elnyeletés->összerázás/, és az adagoló csövön /spritzer/ keresztül kültéri nyomáson kell fölhabosodnia!
Nem véletlen a betöltés, és a használat közbeni fordíttatási kényszer!!!
/Egyszerű hiba: 2 l-es szódásszifon, ritkán használva. Gumi kissé kiszáradtan. 1. patron levételénél már sziszeg. HG /házi gazda/ 2-at beletekeri, és le is akarja szedni. Figyelmeztetés ellenére "Mindig így csinálom!" lecsavarja. Először a patron figyelmeztet!, ragaszkodik a fejhez. Erőszakosabb húzómozdulatra durrant egy méreteset, kilő a gazda ujjai közül.
Eredmény:
HG két ujján 1.fokú hidegégés /fagyás/, betört konyhaajtó üveg, ~2 l szódás vízzel elúsztatott konyha.
Az ünnepi ebéd 15'-es ijedelem után nyögvenyelősen elindul /az arcok fehérebbek, mint a hódamaszt/, végül HG ártatlan beszólására kirobbanó oltári röhögéssel fölszabadultan folytatódik.
Másik esetben "rendes" habszifon cselekedett hasonlóan, de "ő" csupán 1-etlen patron segédletével fölküldte a tejszín jórészét félfolyós állapotban a menyezetre, és onnan csorgott ez első pillanatban megdöbbent, onnan a röhögéstől majd bepipiző társaság nyakába.../
Igaz, szóval a patront amikor kitekertem, akkor a nyomással jött ki mangóhab is. De nagyon híg állapotú volt, a szerkezete nem volt tömör, mint a könyv szerint kellene lennie.
A hab a mosogatóban végezte :-( A patront kicsavarva megvártam amíg szűnik a nyomás. Utána lecsavartam a tetejét, majd rövid mérlegelés után tettem bele még egy patront és újra próbálkoztam. Ugyanolyan eredménnyel.... Viszont azt már látom, hogy vagy az alaplevem volt nagyon híg, mármint a paszírozott mangó, vagy kevés a két zselatinlap, mert a szifonban visszamaradt nem nézett ki úgy, amilyen habnak kellett volna lennie a könyv szerint. So... szifon kértem a születésnapomra, az már csak alig több, mint két hét. Utána beszámoló új alapokról indulva. A segítségeket köszi
Hát.... ha tényleg meg sem mozdul, akkor muszáj lesz letekerned a fejét, mégpedig nagyon-nagyon óvatosan, hogy tényleg csak a túlnyomás távozzon és ne a mangóhabod.
Ha ez megvan, akkor ellenőrizd, hogy a fej átfolyik-e mikor felfordítva beletöltesz vizet és lenyomod a kart. Át kéne rajta csurogni a víznek saját magától. Ha nem teszi, akkor azt jól ki kellene mosni, amíg szabad lesz a járat.
Segítség....a mangóhab a szifon rabja maradt. Hiába nyomom a kart, meg sem mozdul. (Az igazsághoz tartozik, hogy az anyuéktól kértem kölcsön, érzésem szerint 8 éve nem használták előtte) . Pancser módon ki sem próbáltam előtte. De mi lesz a mangóhabommal??? No meg a szifonnal...
