De ha nincs olyan, hogy jó meg rossz, mert ezek csak szubjektív fogalmak, akkor mi értelme volna ezekre alapozni a valóságról való ismereteinket? Mondj egy olyan példát kérlek, amikor a jót rossznak hazudom, vagy fordítva!
Szerintem ha nem törekszem semmire és nem kerülök semmit, akkor éppenhogy kevésbé fogok gyötrelmet okozni másoknak, hiszen sokkal inkább érzékeny leszek mások igényeire, nézőpontjára, mintha azzal lennék elfoglalva, hogy a saját kis jómat követem és kerülöm azt, ami nekem rossz.
De a tudatalatti igazság Benned is megszólal: a mai tanítványok sok-sok földi jót nyernek ezáltal. Akkor viszont van mennyei jó is, azt viszont elvesztik.
Azt sem tudni pontosan kik voltak a tanítványok, szóval ez a "mit nyertek volna azzal, hogy" szöveg erőtlen és gyenge. Ám a későbbi egyház amit rómában alapítottak jól leírható okok miatt, bizony nyert a jézus kultusz elterjesztésével. Akik nem nyertek vele, azok a konkvisztádorok és egyéb valláshirdetők által lemészárolt és kirabolt népek voltak. Vagy nézzük a mai kort, a jézus hazugság szektavezéreket tesz milliomossá, kóros hatalomvágyban fetrengőket tízezrek vezérévé, pedofil papokat érinthetetlenné a jogrend által. Szóval a mai "tanítványok" bizony sok sok földi jót nyernek ezzel a hazugsággal.
-Mit nyertek volna a tanítványok azzal, hogy kitalálnak egy történetet Jézus feltámadásáról? Tekintélyt? Gazdagságot? Hatalmat? Tisztséget? Hadd mondjam el önöknek, hogy mit nyertek. Egy kivételével mindegyikük mártírhalált halt. Volt, akit lefejeztek. Volt, akit keresztre feszítettek. Volt, akit halálra köveztek vagy vertek, és mindezt azért, mert hirdették, hogy Jézus él, s bűnbocsánatot és örök életet ígér. Íme a felsorolás arról, amit a tizenegy apostol és a korai keresztény vezetők nyertek azáltal, hogy ragaszkodtak ahhoz az állításhoz, hogy Jézus feltámadt:
Ha a feltámadás története hazugság lenne, ők ezt Tudták volna. Számukra hazugságban élni azonban összeegyeztethetetlen volt azzal, amit az erkölcsi életükről tudunk.
Történelemkönyvében Harold Mattingly a következőket írja: „Szent Péter és Szent Pál apostolok a vérükkel pecsételték meg bizonyságtételüket.” Tectallin írta, hogy senki sem akar meghalni, hacsak nem tudja, hogy nála van az igazság.
Igaz, hogy sok ember meghalt már hazugságért, de csak akkor, ha igaznak hitték. Emberek nem halnak meg egy hazugságért, melyről tudják, hogy hazugság. Ha a tanítványok hazudtak, szántszándékkal becsapták a világot. Ez pedig semmiképpen sincs összhangban a Bibliában található tanításaikkal és írásaikkal, sem az erkölcsi magatartással, melyet az embereknek tanítottak, hogy aszerint éljenek. Ők becsületességet, tisztességet és őszinteséget tanítottak.
Az igazság persze ezzel kapcsolatban az, hogy isz. 25. 04. 01-én Jézust keresztrefeszítették, majd az ezt követő napokban elhangzott a húsvéti állítás, amely köré elkezdett szerveződni a kereszténység.
Kilenc évvel Krisztus halálát és a húsvéti kijelentést követően Pál apostol megtért és csatlakozott a keresztényekhez, akiket addig üldözött.
István, az első vértanú kijelentette, hogy Jézus Isten Fia, Megváltó. Ez még Pál megtérése előtt történt, ahogy egy bizonyos hierarchia is kialakult addig annyiban, amennyire az apostoloknak segítőik, diakónusok voltak.
Sajnos azt kell látnom, hogy a kanonizációval nem vagy tisztában, az uralkodó egyház manipulációit a Bibliba került szövegekkel sajnos az egyházi hatalom szempontjaitól vezérelve állították össze. Nem bizonyt semilyen összhang isteni eredetet, mert emberi erővel ugyanúgy kiválóan lehet összehangolni egymással ellentmondó írásokat, ahogyan azt a kanopnizáció meg is tette. Nem sikerült azonban a kanonizáció, mert a két ellentétes istenképet az ószövetség és Jézus tanítása között kimutathatjuk, nem lehetett szionkronba hozni őket, akárhogy is próbálta meg Pál apostol, és a rá építkező hatalmat kedvelő egyház.
ABiblia ellentmondásai csak laikusok számára oldhatóak fel, akik nem ismerik a Bibliáűt, és nem tudják, hogy az idézett helyeken valójában mit akart üzennei maga az író. De figyelmes olvasók gond nélkül leleplezik az ellentmonásokat,a tévedéseket, nem különben az ószövetség primitív, barbár és véres, bosszúszomjas kultuszvallását, Pál apostol életidegen, és istent valósággal nem ismerő tanításaival egyetemben.
"nem épp azáltal teremtődik meg a pokol, hogy rossznak ítélsz (benne) dolgokat?"
Dehogy. Hiába ítélem rossznak a jót, attól még nem válik rosszá, maximum én leszek hazug. A pokol nem attól teremtődik meg, hogy rosszanak ítéled a dolgokat, hanem attól, hogy szenvedést, gyötrelemt, kárt viszel egy enber életébe.
Pál apostol körmönfontan tervezte meg a hatalmat. Felállított először egy hierarchikus Krisztus testet, amelyben a Fő ugye Krisztus, de ugyanúgy képviselőket ültetett a Fő és a tagok közé, ahogyan azt Mózes tette. A hiererchia sorrendjében aztéán először az apostolokat helyezte, majd jöttek a pásztorok, tanítók, evangélisták, majd a legvégén az enegdelmeksedő tagok.
Pál apostol tépte a száját, hogy mennyire szolgáklja Krisztust, azt, akit persze ő tett tanítása, szándéka, akarata ellenére Úrrá, úgy persze könnyű valakit szolgálni aki soha parancsot nem is ad hogy őt szolgálják. De a gyülekezete több tagjának már engedelmekedni kellett Pál apostolnak, rendelkezéseinek, a levelének,az evangéliuma általa kialakított hitáltali igazságának.
Ahol szolgálat van, ott hatalom is van, csak a feladatokat nem parancsokban, hanem "engedelmes szolgálatok" szavakkal határozzák meg.
„Akkor ebben nem értünk egyet, mert a Bibliát olvasva nekem egyetlen Isten képe rajzolódott ki.”
Persze hogy nem értünk egyet! A Biblia ugyanis nem egy istenképet közöl, hanem sokat. A két legfontosabb eltérés az Úristen kontra mennyei Atya istenképben rejlik, az Úristen ugyebár könyörtelen, pusztító, haragos és gyűlölködő az ellenségeivel, bosszút áll minden sérelemért, a mennyei Atya azonban irgalmas ellenségeihez, gondoskodó feléjük, és szereti ellenségeit, a kettő kép annyira üti egymást, hogy kiált. Az ellentmondás Pál apostol kísérelte meg feloldani, mert meg akarta őrizni a számára oly fontos hatalom végett az Úristen vonásait, hogy azzal riogassa a tévtanítását el nem fogadni akaró zsidókat és pogányokat. „Az Úristen haragja marad azokon, akik nem térnek meg a Krisztushoz”, ez a gondolat volt egy vezérelve Pál apostolnak, és irgalmasságának szélességét, mélységét és magasságát terjeszti ki azoknak, akik megtérnek a Krisztusban. A kettő közötti ellentmondást egy hazugsággal igyekszik feloldani, hogy Jézus véres engesztelő áldozata annyira megenyhítette az egyébként végtelenül könyörtelen és haragos Úristent, hogy onnantól kezdve irgalmas és ájtatatos arcát mutatja minden ellenségének, mint egy mennyei Atya. Tévedsz, a Biblia két szögesen egymást ütő istenképet rajzol meg, az egyik az ószövetség Jehovája, a másik pedig a mennyei Atya, aki Lélek és Szellem.
„Isten az ember akaratát figyelembe véve próbálja terelgetni életútján, ha az ember hagyja.”
Nem terelget. Tanítja azt, aki keresi a bölcsességet és az értelmet, a terelgetés és tanítás között óriási különbség van. Terelgetni barmokat szoktak, az embert pedig csak az ószövetség kezeli baromként.
„Isten az Ószövetségben is jóra tanítja az embert”
Isten nem tanít az ószövetségben. Az Úristennek nevezett hatalmi bálvány azonban teljesen megrontja az Istenről alkotott képet, azt hirdetik benne, hogy az Isten bosszúálló, haragos, gyűlölködő, és közönséges maffiózó, aki lemészárol mindenkit, aki az útjában áll, és talpát nyalja annak, aki az ő talpát nyalja. Ez neked „jóra tanítás”??? Tudsz gondolkodni egy picit?
„A jó szülő nem csak jó példával jár elöl, hanem dorgál is ha kell.”
A szombatnapon fát szedegető ember tökéletesen ártatlan, bűntelen, és normális ember volt. Dorgálás nélkül úgy megköveztette, hogy szegénynek máig fáj mindene a mennyországban. A népeket dorgálás nélkül irtotta ki, mert útjában volt annak, hogy a tejjel és mézzel folyó földet Izraelnek átadhassa. Dorgálás nélkül küldött medvéket gyermekekre, mert kedvenc szolgája kopaszságát csúfolták. Gyermekeket csapdostatott falakhoz, szintén dorgálás nélkül, nem is értették volna a dorgálást, és nem is volt miért őket dorgálni. Terhes nőket vágatott kettőbe, hogy a hatalmát fitogtassa. Ez neked kimeríti a jó szülő fogalmát? Ellentétben a te naiv hiteddel azt LÁTOM, ezzel a buta, ostoba úristen ideával nevelték az emberiséget, és miatta olyan véres történelmet alakítottunk, hogy röhögnek a példáján a földönkívüliek.
„ Tapasztalnia is kell a gyereknek, ez természetes.”
Csak nem ezt az ószövetségi úristen bálványozást, nem ezt a szolgai engedelmeskedést egy primitív bosszúálló zsarnoknak, aki félni és rettegni tanítja az embert, hogy ne kövessen el olyan gonoszságot, amilyet a hatalom csak annak tart.
„A szülőnek van egy értékrendje, amely szerint neveli a gyermekét. Később a gyerek eldönti, hogy számára megfelelő e ez az értékrend vagy sem.”
Nem így működik. Értékrenddel mindenkinek sajáttal kell rendelkeznie, minél később alakul ki az embernél, annál torzabb lesz. Lásd a hiszékeny keresztényeket, akik egy zsarnok hatalomvallás hazugságait képtelenek leleplezni és helyesen megítélni, mert mire sajátot és reálisat alakítottak volna ki, már megrontották őket egy átvett, hagyományozott, primitív értékrenddel. Az értékrend kialakítása egy folyamat, nem pedig egy késői döntés kérdése, és ha a gyermek nem tanul meg a saját tapasztalatain mérlegre tenni a saját szempontjait, akkor korán megzavarják megítélő képességét az átadni kívánt értékrend sajátosságaival, amely nála már természetesen hibásan fog működni. Senki nem egyforma, senki nem ugyanolyan jóval és rosszal rendelkezik, ha tehát a te értékrendedet akarod átadni a gyereknek, eleve bűnt követsz el, és nem teszel jót vele.
A Jézus tanításai szerinti élet egyenlő a szeretet útjával. Akkor úgy fogalmazok, hogy az embernek két választása van: szeretet útján jár vagy a gonoszság útján. Te tudsz még ezenkívül más utat is? A valós szabad akarat abban áll, hogy e két út közül minden életkörülmények közepette választhat az ember.
„A szeretet útján járva boldog lesz az ember, ha a másik utat választja az egy szakadékba zuhan.”
A probléma azonban az, hogy a te a szeretet álcájába bújtatod az ószövetség alapján kiépített, embert megrontó eszméidet, és olyan felfogást alakítasz ki számukra téves nézeteiddel, hogy sírba viszed velük őket, nem a boldogságba. Te mondtad, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, hát a te szereted eszméd pontosan ilyen „jó szándék”.
„attól még Jézus keresztváltságára szükség volt.”
Nem volt váltsághalál Jézus halála. A halála gyilkosság volt, amelyet Pál apostol el akart tusolni és a felelősséget magára az Istenre hárítani, ezzel az Istent vádolta meg gonoszsággal, igazságtalansággal és kegyetlenséggel. Az hogy te ingyen kegyelmet kapsz, az hazugság, mert Pál apostol állításaiból következtethetően nem volt ingyen a kegyelem, hanem Jézus vére volt a fizetség. Ez annyit tesz, hogy az Isten mégsem irgalmas, hanem könyörtelen, a bosszút áll mindenképp, csak hogy ha valaki elfogadja a Pál apostol szerinti tévtanítást a váltsághalálról, akkor a saját ártatlan fia vérét issza meg a tied helyett, őt veri el helyetted. Ez nem irgalom, hanem ostobaság, kegyetlenség, és nagymértékű igazságtalanság Jézussal szemben. Jézus azonban Pál apostol hamis tanításával szemben azt tanította, hogy a megbocsátás nem a vértől függ, hanem attól, hogy te megbocsátó vagy-e. Ezzel Jézus megbuktatta Pál apostol tévtanítását a megváltásról.
„Ha elképzeled, hogy nincs jó, amire törekedned kéne és nincs rossz, amit el kellene kerülnöd, akkor ugyan mi zavarhatná meg a nyugalmadat?:) Nem az Édenben lennél e?:)”
Nem. Ez azt jelentené, hogy csupán KÉPTELEN vagyok a különbségtételre, ettől még lehetek a pokolban is. Nem tudom ugyanis, hogy rossz.
„Magában a jó és rossz tudásában, tehát a létező dolgok, a teremtés ilyetén való kategorizációjában látom a problémát, a lebukás lényegét.”
Milyen lebukás? Nincs abból baj, ha valamire állítod, hogy SZERINTED jó vagy rossz. A baj ott kezdődik, hogy „MINDENKINEK JÓ” és „MINDENKINEK ROSSZ” kategóriákat állítunk fel, amely viszont hamis. A TÖRVÉNY pontosan ennek a hazug gondolatnak a terméke, ezért nem származik az Istentől Mózes törvényei. Ha azt gondoljuk, hogy létezik objektív jó, vagy objektív rossz, már zsákutcában vagyunk, mert az értékelés szempontjától függetlenül szeretnénk magát az értéket létezőnek tekinteni, holott kizárólag attól a szemponttól függ, amely alapján minősítve lett, és ezek viszont a saját szempontjaink. Istennek is vannak szempontjai, lehet megismerni, hogy neki mi a jó és neki mi a rossz, de hogy az embernek mi a jó és a rossz annak eldöntése kizárólag rá, mégpedig egyénileg különbözően rá tartozik. A teremtést például az Isten igen jónak tartotta, de sajnos állandó találgatás övezi miért tartotta jónak, mivel a minősítés szempontjának ismertetése elmaradt. És ebben bőven benne foglaltatik az, hogy másvalaki, más szempontból nem kötelező jónak tartani, de akár ő is tarthatja rossznak, ha talál olyan szempontot, aminek nem felel meg. A szemponthoz való viszony azonban nem kérdőjelezi meg egy dolog tökéletességét, csupán a viszonyát jellemezheti. Jézus tökéletességét például nem vonja az kétségbe, hogy a korabeli írástudók az ördög fiának tartották, és rossznak minősítették, az ő szempontjuk szerint igazuk volt, mert nem felelt meg életvitele a vallási előírásaiknak, amit ők jónak tartottak.
„Ez az édeni állapothoz képest visszaesés”
Semmi változás nem történt a világ állapotában attól, hogy az Édenkert specifikusan egy kísérleti üzemmé lett kialakítva, és onnan ki lett űzve Ádám és Éva. A világ maradt ugyanolyan, amilyennek teremtve lett, az élet és halál körforgásával együtt, és maga Ádám és Éva sem volt sosem halhatatlan. Sajnos az ember különös és misztikus jelentéssel ruházta fel a halált, holott az élet befejezésének ebben a körforgásban kell lennie megoldásnak, és ez a megoldás Istentől az élet befejezése, a halál. Az ember ezt a módot tette önkényessé, gyötrelmessé és félelmetessé, de hát ez a mi bajunk, nem az Istené. TÉVEDÉS azt gondolni, hogy az Édenkert után elhangzó átkok az egész világot érintő átkok lennének, SZÓ NIJNCS RÓLA. Világosan Ádámra és Évára vonatkoztatja a leírás az átkokat, nem az egész emberiségre, vagy az összes ivadékára, hanem csak a „te magodra”, ami a közvetlen gyermekeiket érinti. A verejtékes munka is csak Ádámra (egyes szám!) vonatkozott, nem az összes emberre, ezért is van az, hogy sokan szeretnek dolgozni, nem verejtékkel keresik a kenyerüket, illetve, akik verejtékkel dolgoznak azok sem átok következtében, hanem emberi elnyomásnak köszönhetően verejtékeznek. Pál apostol tévtanítása következtében terjedt el az Édenkert rendkívül hibás értelmezése, miszerint a halál onnan eredt, és minden emberre kiterjedt, Édenkerti eset nélkül nem lenne szerinte halál a világban, de hát ez nem igaz, halál az Édenkert előtt is és utána is a világ természetes folyamatainak a valódi részét képező dolog volt és maradt. A történet laikus értelmezőinél bejöhetnek ezek a tévtanításból eredő előítéletekkel terhelt nézetek, de aki odafigyel a történetre, láthatja a következtetések erőltetettségét. Nincs visszaesés, nincs bukás, nincs világ megrontása, nincs eredő bűn. Az Édenkert egy projekt volt, amelyben elindult egy folyamat, két specifikusan létrehozott emberrel, akik megszerzik a jó és rossz tudását, aztán kikerülnek a világba. A világba már voltak emberek, és később is lettek, függetlenül az emberpár sorsától, erre még bizonyítékot is találhatsz a Bibliában, mikor a gyilkosságát elkövető Káint elűzik és egy Ádámtól független eredetű nép között települ le, Nód földjén. Az tehát megint egy téves értelmezése az Édenkertnek, hogy Ádám és Éva az ELSŐ ember volt, az azonban lehet, hogy a jó és rossz tudásának megszerzését kifejezetten ők intézték el.
„Akkor még minden "jó" volt és teljes”
Csakhogy a világ teremtése nem a te szempontjaid szerint volt jónak tartható, hogy az Isten miért tekintette az alkotását igen jónak, a történet NEM árulja el.
„Én úgy hiszem, hogy az ember az Édenben és most is a tökéletes Teljességben él”
Hát pont ezek a nézetek hiányoznak a történetből. Ellenkezőleg a történet azt állíthatná, hogy Ádám és Éva nem volt tökéletes, mivel nem rendelkeztek a jó és rossz tudásával, amivel egyébként képesek lettek volna rendelkezni, maga az Isten pedig már rendelkezett. Isten sem volt romlottabb, vagy tökéletlenebb attól, hogy rendelkezett a jó és rossz tudásával, sőt az ember is több lett általa, nem pedig kevesebb, vagy romlottabb. „Olyan lett az ember, mint mi közülünk egy”, mondta az Isten, ezzel nem magát tette hasonlóvá egy megromlotthoz, ahogy a keresztény értelmezésekből és a világfájdalmas, világromlottságot hirdető eszméikből pedig következik.
„csak akkor még ennek tudatában volt,most meg már nincs, azáltal, hogy a jó és rossz tudásával együttjár a teljesség állapotáról való megfeledkezés. Így értettem,”
Nem jár együtt. A jó és rossz tudása egy értékelési mechanizmus a fejben, nem pedig egy kábítószer, amitől felejteni fog valaki. Másfelől nem lettek fogyatékosabbak az Édenkerti állapotuktól attól, hogy kiűzettek, ellenkezőleg TÖBBEK lettek, mivel a jó és rossz tudásával IS RENDELKEZTEK.
„Úgy beszélsz, mintha létezne abszolút jó és abszolút rossz”
Ellenkezőleg. Arról beszélek, hogy van jó és rossz minősítési mód, de nem objektív, hanem az ember választott szempontjaitól függve. Hamisan akkor beszélünk róla, ha éppen azt objektív jónak képzeljük, ami egyébként csak a saját mértékünk szerint jó vagy rossz, vagy ha a saját mértékünket hazudjuk mögötte másnak, mint amit használunk a mérlegeléshez.
„A teljesség (Isten) szemszögéből nem lehet valami jó vagy rossz,”
Miért ne lehetne? Hiszen neki is lehetnek szempontjai, amelyek alapján meg fogalmazhatja, hogy mit tart jónak vagy rossznak. A megfogalmazások része egy kommunikációs nyelvnek, amely mások számára való megértést segítheti, és miért ne beszélhetné ezt a nyelvet?
„Ő nem tesz különbséget”
Nem erről van szó. A jó és rossz használata megkülönböztetésként, már emberi alkalmazási technika a saját kalitkáink és megosztásaink szerint, valóban nem jellemző rá. A megkülönböztetés azonban szükséges dolog, hiszen nem zavarhatja össze a különböző dolgokat, az persze fontos kérdés, hogy a különböző dolgokat osztályozza-e valami szempont alapján két csoportba, ahogy a Biblia sokszor elköveti ezt a hibát.
„Egyébként köszönet a felvilágosításért Elohim és Jehova terén, hasznos volt. (Más vajon miért nem így gondolja?)”
Gondolja. A mai Bibliakritika feltárta már, hogy a Mózes könyvek három forrásból erednek, mégpedig elohista, jahvista vallási forrásokból, amelyek a terület keleti és nyugati térfelén voltak honosak, és egy papi kódexból, amely a vallási rituálék egy fajtájának eredete, a Mózes harmadik könyvében szinte egészben innen van.
Akkor ebben nem értünk egyet, mert a Bibliát olvasva nekem egyetlen Isten képe rajzolódott ki.
Isten az ember akaratát figyelembe véve próbálja terelgetni életútján, ha az ember hagyja.
Isten az Ószövetségben is jóra tanítja az embert. A jó szülő nem csak jó példával jár elöl, hanem dorgál is ha kell. Tapasztalnia is kell a gyereknek, ez természetes.
A szülőnek van egy értékrendje, amely szerint neveli a gyermekét. Később a gyerek eldönti, hogy számára megfelelő e ez az értékrend vagy sem.
A Jézus tanításai szerinti élet egyenlő a szeretet útjával. Akkor úgy fogalmazok, hogy az embernek két választása van: szeretet útján jár vagy a gonoszság útján.
Te tudsz még ezenkívül más utat is? A valós szabad akarat abban áll, hogy e két út közül minden életkörülmények közepette választhat az ember.
Nem kell csőre töltött pisztoly annak eldöntéséhez, hogy valaki szabad akaratából a jót válassza. Te félreértelmezel valamit. A szeretet útján járva boldog lesz az ember, ha a másik utat választja az egy szakadékba zuhan.
Igazad van abban, hogy aki a szeretet útján jár, az együtt van Istennel. Jézus az maga a szeretet, ezért mondtam, hogy nem kell okvetlenül ismerni Jézus keresztváltságát ahhoz, hogy valaki Istennel kapcsolatban legyen, de attól még Jézus keresztváltságára szükség volt.
Kiegészítésül: Ha elképzeled, hogy nincs jó, amire törekedned kéne és nincs rossz, amit el kellene kerülnöd, akkor ugyan mi zavarhatná meg a nyugalmadat?:) Nem az Édenben lennél e?:)
"A jó és rossz tudása nem egyenlő jónak vagy rossznak LENNI, jót vagy rosszat TENNI. Ha valaki tudja mi a rossz, nem lesz tőle bűnös, pusztán elkerüli, ha akarja."
Én sem állítottam, hogy egyenlő vele. Magában a jó és rossz tudásában, tehát a létező dolgok, a teremtés ilyetén való kategorizációjában látom a problémát, a lebukás lényegét. E hasítás, kettéválasztás folytán (amit ezek szerint eredetileg a hatalom Úristene követett el, már ádámék előtt, teremtésnek címkézve azt) majd lesznek olyan dolgok, amikre törekszünk és olyanok, amiket el akarunk kerülni. Ez az édeni állapothoz képest visszaesés. Akkor még minden "jó" volt és teljes. Nem volt mi elöl menekülni, mielőtt nem kezdtük el a dolgokat jónak és rossznak cimkézni. Én úgy hiszem, hogy az ember az Édenben és most is a tökéletes Teljességben él, csak akkor még ennek tudatában volt,most meg már nincs, azáltal, hogy a jó és rossz tudásával együttjár a teljesség állapotáról való megfeledkezés. Így értettem, hogy felejtés. Nyertünk egy viszonyítási rendszert és ezzel elveszítettük az Édent, ahol még nem volt rossz. Persze, hiszen jó sem volt. A kettő együttjár és csak együtt értelmezhető.Külön-külön nincs értelmük.Vagy abban a világban élünk ami jó-rossz, vagy a teljességben. Valójában ugyanabban a világban élünk persze, csak másképp látjuk, így másképp érezzük magunkat benne.
"A fő probléma az igazság nem ismerése jelenti, mert bölcsesség nélkül a jó és rossz tudása könnyen összezavarható, a jó rossznak a rossz jónak hazudható, és a megértést így csak nehezíti."
Úgy beszélsz, mintha létezne abszolút jó és abszolút rossz. Pedig ilyen nincsen!(Ezért hazudni sem lehet róla.)A teljesség (Isten) szemszögéből nem lehet valami jó vagy rossz, Ő nem tesz különbséget. Ez nem azt jelenti, szerintem, hogy a jó embernek meg a rossz embernek is megsimogatja a buksiját, hanem szó szerint értendő, azaz nem látja, hogy ki a rossz és ki a jó, mert ezek nem abszolút dolgok, tehát nem létezők, csak viszonyításokban létezhetnek. Az Ő szempontjából mindenki "jó" (valamire:)).
Egyébként köszönet a felvilágosításért Elohim és Jehova terén, hasznos volt. (Más vajon miért nem így gondolja?)
„Na mindegy, nekem az a logikus, hogy Isten ne ismerje a jó és rossz fogalmát, már csak azért sem, mert Előtte minden teremtménye egyenlő.”
A jó és rossz tudása nem egyenlő jónak vagy rossznak LENNI, jót vagy rosszat TENNI. Ha valaki tudja mi a rossz, nem lesz tőle bűnös, pusztán elkerüli, ha akarja.
Már írtam, hogy a jó és rossz tudása szerintem nem valódi tudás, hanem felejtés.”
Nem felejtés. Egy értékelési mód a fejünkben, amely választott szempontok szerint sorolja jobbra vagy balra az egyébként szempontjainktól függetlenül sokféleségben, és különbözőségben létező valóságot.
„a Bibliában, ami pedig arra utal, hogy Isten jó és rossz tudója, enyhén szólva gyanús, emiatt a furcsa többes szám miatt.”
Az Édenkert főszereplőjének előadott Úristen egyébként is gyanús, mivel nem lélek és szellem, hanem konkrét fizikai lény, aki nem tud teremteni embert, hanem csak formálni a föld porából, mintha valami szervetlen anyagból összekísérletezné a szerveset, tud beszélni az emberhez tehát van szája, nem tudja hogy hol bujkál, tehát nem mindenható, ruhát varr, tehát van keze, a fákat sem teremti, hanem ülteti, szóval nem az élő Isten a történet igazi szereplője. Magas tudományos-technikai szinten létező valaki lehet, akit Ádám és Éva joggal tekintett maga fölött állónak, hiszen genetikusan a létrejöttjüket neki köszönheti. De hogy valaki ismeri a jót és rosszat, az nem probléma. Egyszerű kommunikációs eszköze lehet annak kifejezésére, ha valami neked örömet, vagy bánatot, gyönyört vagy szenvedést jelent. A fő probléma az igazság nem ismerése jelenti, mert bölcsesség nélkül a jó és rossz tudása könnyen összezavarható, a jó rossznak a rossz jónak hazudható, és a megértést így csak nehezíti.
„Honnan tudjuk azt, hogy Isten birtokolja a jó és rossz tudását? Isten kinyilatkoztatott Ígéjéből, a Bibliából, ezenkívül a teremtett természetből, a lelkiismeret által, a történelemből.”
A Biblia nem az Isten kinyilatkoztatása, onnan a j ó és rossz hamis megkülönböztetését lehet megtanulni, tekintettel az ószövetség hatalomvallásának bálványára, aki az Úristen. A teremtett természet nem tudja a jót és a rosszat, tőle nem tanulod meg. A lelkiismeret megtéveszthető, onnan tehát csak megtévedt jót és rosszat fogsz eredeztetni. A történelemből pedig azt láthatod, hogy mindenki összevissza mondja a jót rossznak, a rosszat pedig jónak.
„Mindezek mellett hiszek abban is, hogy Jézus váltságára szükség volt, mégha nincs is ennek tudatában minden egyes ember, aki Istenhez imádkozik.”
Tévhitben hiszel, amit nem Jézus terjesztett el, hanem Pál apostol talált ki. Nincs semmilyen váltság, semmilyen bűn zsoldja, semmilyen véres áldozatra nincs szüksége Istennek ahhoz, hogy bármit megengedjen, elengedjen, hiszen Isten nem olyan, ahogy az ószövetség összehazudja. Nincs váltság, ehhez olvasd el Jézus tanítását az adós szolgáról, akinek tartozását az ura NEM AZÉRT engedi el, mert a fia a vérét adja a szolgáért, hanem azért, mert KÉPES AZ URA ARRA, HOGY MEGSZÁNJA. A véres áldozat tanításával Pál apostol megpróbálja a mennyei Atyát összevarrni a hatalom Úristenével, mert neki a hatalomra szüksége volt.
Nincs igazad. A Bibliában van egy Teremtő, aki Elohim névre hallgat, és nem azonosítható a Jehova istennel, aki a többi ószövetségi anyag kiemelkedő szereplője, a hatalomvallás szemmel nem létható, kézzel nem fogható, bálványozott úristene. Jézus vele szemben a mennyei Atyát tanítja, aki nem a hatalom istene, hanem lélek és szellem, a bölcsesség és szeretet istene, aki világosság. Őt tekinthetjük a Teremtőnek is, nem Jehovát.
„aki figyelmesen és értő szívvel olvassa, az megismerheti Jézus tanításaiból az igazságot.”
Az ószövetség anyagából pedig a hamisságot.
„Azért, mert a szülő akarata érvényesül sokmindenben, a gyermek később belátja, hogy jó irányba ment.”
Tévedsz. Az Isten értelmesebb annál a szülőnél, aki gyermekével szemben mindenben a saját akaratát akarja érvényesíteni, és semmibe veszi a gyermeke akaratát. Nem maga határozza meg a jó irányt, hanem engedi a gyermekét a tapasztalatai által önállóan megtanulnia a különbségtételt a jó és a rossz között.
„A gyerek sokszor érezheti úgy, hogy korlátozva van szabad akaratában, amikor csoki helyett almát kap, de később belátja, hogy ez így volt jó.”
Egy. Az ószövetség úristene nem a jóra tanít, hanem a gyűlölködésre, az ellenség kiirtására, és arról, hogy a másik embertársadat ellenségnek tartsad, ha nem engedelmeskedik a felső hatalomnak. Az ószövetség úristenének elképzeléseiről éppenséggel később azt lehet belátni, hogy gonoszak. Kettő. A gyermeknek nem a korlátozásokból, hanem a tapasztalataiból és a szülő felvilágosító munkásságából kell megtanulnia a különbségtételt a jó és a rossz között, ezt lehet úgy is, hogy megmutatod neki a jót, és akkor saját maga fog tudni különbséget tenni attól, ami eltér attól. Három. Az emberek különbözőek, és a legbutább szülőt mutatja az, ha azt képzeli, hogy amit ő jónak tart, azt a gyermeknek is kutyakötelessége jónak, és amit rossznak azt a gyermeknek is rossznak kell tartani. A te korlátozó munkásságod ebbel a hamis értékítéletből fakad, ezért többszörösen rontod meg a gyermeket. Nem csak az önállósága kialakulását akadályozod, de az értékítéletét is, eltorzítod, és képtelenné teszed arra, hogy helyesen tudjon különbséget tenni a jó és a rossz között.
„Szabadon választhat az ember bármilyen életkörülmények között, hogy Jézus tanításai szerint él vagy azzal szembe megy. Ez a valós szabad akarat”
Miért lenne szabad? Nem veszed észre mekkora nyomással kényszeríted a térítgetéseddel a másikat a Jézus tanítása szerinti életre? Felhasználod ehhez az Édenkert hamis értelmezését, az eredendő bűn elméletét, a túlvilágra vonatkozó fenyegetéseket, és mikor csőre töltött pisztolyt szegezel valaki fejéhez, kijelented, hogy most szabadon választhat élet és halál között?
„Ádám és Éva története az Istentől elszakadva élő ember szimbóluma. Istenhez csak Jézus vezethet vissza.”
Nem szakadt el Ádám és Éva az Istentől, itt a bizonyíték arra, hogy hamisan értelmezett történetekkel akarsz másokat befolyásolni. Ádám és Éva nem szakadt el Istentől a történet szerint csak az Édenkertből lettek kiűzve, nem az Istentől lettek elszakítva. Hogy nem lettek elszakítva Istentől bizonyítja, hogy pontosan úgy tudtak vele beszélgetni a kiűzetés után, mint annak előtte. Az Istenhez nem kell senkit visszavezetni. Az Isten és ember kapcsolata az a kettejük dolga, és majd kapcsolatot teremt az Istennel az, aki azt akarja. Senki nem „távolodott el” az Istentől, hogy nem az a kép van valakiben az Istenről, amit te szeretnél a fejébe ültetni, még nem jelenti azt, hogy nincs egységben az Istennel. Hiszen lélek és szellem mindenkiben van, az Isten pedig lélek és szellem, ennél fogva az Istentől való elszakítottság az ószövetség prófétáinak óriási hazugsága annak érdekében, hogy tévtanításukat a hatalomnak való engedelmeskedésről elterjesszék.
„Isten országába csak Jézus által juthatunk, mert emberként képtelenek lennénk erre.”
Egyáltalán nem értünk egyet. Isten Országába való bekerülés feltétele nem Jézus személye, hanem a szeretet gyakorlása, és kizárólag emberként lehetséges oda kerülni, mert az ember képes a szeretetre.
A Bibliát annyiféleképpen értelmezik, ahányan olvassák. Ráadásul sok turpisság derült már ki róla (félrefordítások, kihagyások, hozzátoldások). Na mindegy, nekem az a logikus, hogy Isten ne ismerje a jó és rossz fogalmát, már csak azért sem, mert Előtte minden teremtménye egyenlő. Másrészt azért, mert Ő maga vélhetőleg túl van a kettősségek világán, Egységben él. Már írtam, hogy a jó és rossz tudása szerintem nem valódi tudás, hanem felejtés. Ha valódi tudás lenne, akkor nem lebukás, hanem felemelkedés lett volna a "jutalom". Az egyetlen (vagy van még?) rész a Bibliában, ami pedig arra utal, hogy Isten jó és rossz tudója, enyhén szólva gyanús, emiatt a furcsa többes szám miatt. Mintha itt nem AZ Isten szólna az emberhez, hanem valaki más, aki a helyébe képzeli magát...na mindegy.Majdcsak kapok rá még egyéb magyarázatokat is.
Hol nyilatkozta ki Isten az igéket, mond már el és melyek lennének azok, persze igehelyet adj meg, ahol Isten szó szerint diktálta szavait egy firkásznak és a firkantyúsága le is jegyezte, hogy Isten most diktálja a bötűket!
„De azt hogyan értelmezzem, hogy "mint mi közülünk egy"?”
Magyarázatlan többes számként. A szöveg alapján nem csak egy isten van létező, ahogy hirdetik.
„A különböző népek által emlegetett istenekről ugyanis el tudom képzelni, hogy jó-rossz mentén gondolkodnak, de AZ Istennek mi szüksége volna a jó és rossz közötti különbségtételre?”
Az értékelés, a lényegkiemelés, az ezerféle viszony egymásra hatásának számunkra fontos, vagy haszontalan módjának nagyon egyszerű kifejezési módja mások számára érthető formában a jó és rossz közötti megkülönböztetés. A jó és rossz valójában lehet egy önkifejezési mód, melyben a mi választott szempontok szerint értetjük meg másokkal a szerintünk fontos, hasznos vagy lényegtelen, ártalmas dolgokat. Isten miért is ne tarthatna jónak vagy rossznak dolgokat? Nem feltétlen azért mert azok valóban rosszak, hanem azért, mert az adott feltételek és körülmények esetén nem felelnének meg a követelményeknek. Egy kávé két cukorral nem „rossz”, hanem csak annak számára elutasítható, aki három cukorral, vagy eggyel sem issza.
„Akkor most a kereszténység Istene AZ Isten vagy egy a sok közül?”
Nagy valószínűség szerint van sok isten. Nem tudjuk mi bizonyítani, hogy a világ teremtőjén kívül nem létezik másik, vagy nem létezik másik világ sem, éppen ezért állítani, hogy csak egy isten van, a felelőtlen hitetés kategóriájába tartozik.
Igen, egyetértek, hogy az ember bármikor Istenhez fordulhat és a közelében lehet. Mindezek mellett hiszek abban is, hogy Jézus váltságára szükség volt, mégha nincs is ennek tudatában minden egyes ember, aki Istenhez imádkozik.
A Bibliában csak egy Isten van, aki figyelmesen és értő szívvel olvassa, az megismerheti Jézus tanításaiból az igazságot.
Egyetértek, hogy az emberek boldog életének a megvalósulása a cél. A szülő is úgy akarja gyermekét nevelni, hogy az boldog legyen. Azért, mert a szülő akarata érvényesül sokmindenben, a gyermek később belátja, hogy jó irányba ment.
A gyerek sokszor érezheti úgy, hogy korlátozva van szabad akaratában, amikor csoki helyett almát kap, de később belátja, hogy ez így volt jó.
Szabadon választhat az ember bármilyen életkörülmények között, hogy Jézus tanításai szerint él vagy azzal szembe megy. Ez a valós szabad akarat.
Igen, egyetértek, Isten akarata az ember életének boldoggá tételében rejlik.
Ádám és Éva története az Istentől elszakadva élő ember szimbóluma. Istenhez csak Jézus vezethet vissza.
Egyetértek, az embernek emberként kell élnie. Isten országába csak Jézus által juthatunk, mert emberként képtelenek lennénk erre.
