Tényleg nem tudsz olvasni vagy ennyire gyökér vagy?
Istenként szerették és azért esett annyira nehezükre beletörődni, hogy elment...nem szüntek meg szeretni őt, de bennük maradt a megbántottság érzése is. Nem óhajtok erről többet magyarázni, nem lenne illő, érti aki érti, a többi meg szánalmas.
Hát ezt nagyon nehéz végig olvasni. Az angolok történelmi vereséget kaptak Öcsi bácsiéktól. Mégis, szinte az egekig magasztalják az angol szurkolók Öcsi bácsi labdarúgó múltját. Le a kalappal előttük is.
Én egyszer találkoztam vele életemben. Amikor a Ferencváros bejutott a BL-be a Margitszigeten sétáltunk egy gyerekori haverral,véletlenül megtudtuk, hogy ott szállt meg a Real Madrid,nosza azonnal ott termettünk. És persze ott volt Öcsi bács is, a csapat körül. Egy kis Madrid kitűző volt öltönye hajtókáján. Meg is kérdezte valaki viccesen provokálva az élő legendát: -Na most kinek fog szurkólni Öcsi bácsi ? -Hát, a Honvédnak kisfiam !
Gyerekek.. marha szomoru lenne ezt a topikot szetbarmolni veszekedessel.. legalabb ma ne essunk egymasnak szegyenteljes modon... Tenyleg egy hatalmas ikont vesztett a magyarsag, nekem is megvolt parszor a "honnan jossz" "hangeri" "puszkasz".. sot nekem volt aki meg szepen is mondta.. meg irc-en is sokszor rogton. Mindig jot mosolyogtam, hogy igen. Sosem voltam nagy foci rajongo, de Puskassal tobbet vesztettunk, mint egy focistat. Kerek mindenki, hogy jusson eszebe, hogy kirol van szo, es ehhez meltoan viselkedjen... En meg mint minden penteken este megyek focizni.. de van egy erzesem, hogy ma egy kicsit mas lesz :( Nyugodjek bekeben... Godspeed Ocsibacsi :'')
Nyilván egy ilyen gondolkodású katonatiszt segédkezhetett Szűcs Sándor elfogásában,és kivégzésében . Talán egyedül ennek köszönhető, hogy nem minden válogatott labdarúgó ment ki egyszerre ! A történelem azokat igazolta, akik a "lábukkal szavaztak".
büszkék vagyunk rád Öcsi bácsi ! ..egy személyes tapasztalat Puskással kapcsolatban.tavaj thaiföldön teleltem és az egyik este a hangosra sikeredett partyzás közben egy jómódú idős spanyol házaspár szólitotta le az egyik barátomat és azt kérdezték:mi magyarok vagyunk e?azt válaszoltuk igen,budapeströl jöttünk.az öreg úrnak majdnem könnyek szöktek a szemébe, hogy ujra magyar szót hall és elmondta ,hogy utoljára Puskás Ferenctől hallotta a nyelvünket 50 évvel ezelött.mi nemigen értettük a szitut ,majd amikor elmondta ,hogy Ő együtt fotbalozott Öcsibával Real Madrid-ban és jó barátok voltak. bár egy kukkot sem beszélt magyarul ,de kapásból felismerte a nyelvünket. ...mára már biztosan Ő is értesült arrol ,hogy örökre elment a csapattársa. Nyugodj békében Öcsibácsi ! Soha senki nem érhet a nyomodba !
Igazad van, mindenkinek meg kell hagyni a seggfejséghez való jogát. Katonatiszteknek kiváltképp.
(Mert azt azért ne felejtsük el, hogy Puskás csak azért volt őrnagy, mert a Honvédban játszott, és hogy kaphasson fizetést, valamilyen rendfokozatot kellett neki adni - akoriban nálunk mindenki amatőr játékos volt. Amúgy nemigen látott laktanyát belülről.)
Menj el Finnországba, ott még ma is ez megy. Van olyan sportriporter ismerősöm, aki kint járt egy meccsen, és mikor a finnek tapsoltak az ellenfél góljának, azt hitte, ennyire nem ismerik a játékot, és azt hiszik, az övéik szereztek gólt. Pedig csak a gól szépségének járt a taps.
Véleménye persze lehet azoknak is, akik nem szívelték Öcsi bácsit, de ezt nem ma, és nem ebben, vagy más hasonló topikban kell leírni. Persze joga erre is van, csak valahogy ez a morál annyira elkeserítően balkáni...
"The first time I saw him was at Wembley in 1953 when Hungary beat England 6-3. It's as if they were players from another planet, with skills I had never seen before, and he was the star of the show. It took my breath away that a country could produce 11 players like that and one who stood out so much above the rest."
Sir Alex Ferguson, a Manchester United managere:
"It's sad. I met him a few times at games over the years and when a great player like that passes the one thing you can do is reflect on what a great player he was and the great games he played in. I saw him play quite a few times. He was a special player in his day without question."
Való igaz, az akkori körülményeket nem ismerem, de azt tudom, hogy Albert és Bene már kapott hideget-meleget. Kettős rangadók idején (az általam megéltek idején legalábbis) pedig már nem volt annyira idilli a helyzet.
Az a katonatiszt egyetlen szóval sem becsmérelte, de mint elmondta, abban a korban Istenként szerették itthon és amikor lelépett az annyira rosszul esett mindenkinek, hogy rettenetes csalódásként élték meg és ez a rajongással és csalódással vegyes emlék maradt meg benne...
Nem vagyunk egyformák és hagyjuk már meg a jogot azoknak is a vélemény szabadságához, akik átélték azokat az éveket és kortársai voltak és nem csak hallomásból ismerték magát a korszakot...
Szerintem értelmetlen abból sportot űzni, hogy ki nagyobb magyar. Értelmetlen egymásra licitálni. Mindannyian elsősorban gyarló emberek vagyunk. Álságos heroizálni, ezt ő sem szerette, nem ilyen ember volt, viszont gonosz, kisszerű támadni őt azért, mert disszidált. Kőkemény nyomás nehezedhetett rá akkoriban, a kommunista propaganda nyilván felhasználta őt az államvezetés dicsőítésére, amit megelégelhetett, még akkor is, ha a tenyerükön hordozták. A sok kibicnek könnyű, egyszersmind csábító pálcát törni az úgymond nagy ember fölött.
Bocsánat, pici helyesbítést eszközölnék. Annó ismeretlen volt valakit szídni az ellenfél táborából csak azért amiért ma dívik, mert ELLENFÉL. Bármenyire hihetetlen akkor az egész stadion megtapsolt egy egy kiemelkedően szép jelenetet, vagy megoldást. Megtapsolták a spotszerüséget is. (ugye ez ma nam hihető), és ha jó meccset láthattak a nézők mind két csapatot éljenezték hovatartozás nélkül.
Akkor a "labdarúgás" sport volt. Méghozzá a javából.
Aki nem élt meg néhány kettős rangadót a telt házas Népstadionban, az el sem hiszi, hogy valaha milyen volt egy foci meccs hangulata.
Ellentmodnanék. Amikor kiment, már legenda volt, kiteljesedve. Ő a válogatottban lett igazán nagy, onnan ismerte meg a világ a nevét (főleg a 6:3 után). És ha maradnak, valószínűleg az a Honvéd nyert volna BEK-et is (amikor itthon játszottak, akkor még nem voltak ilyen kupák, azért nem nyertek egyet sem).
Köszönet az orvosoknak, hogy eddig is életben tartották. Bizonyára már nem lehett tovább. Elment egy legenda, elment a LEGNAGYOBB MAGYAR.
Igen világviszonylatban Ő volt a legnagyobb, hisz nincs a világnak olyan sarka, ahol hazánkat ne vele azonosítanák, még a mai időkben is.
Én szerencsés vagyok, láttam játszani elég sokszor. Akkor is amikor már ezt külföldön tette. Igazi zsenije volt sportágának abban az időben. Az utána következőkkel azért nem szabad összehasonlítani, mert fokról fokra változott és változik a játék. De nem véletlen, hogy a világban olyanok is ismerik a nevét akik az Ő idejében még csak kéjes álom voltak a szüleik gondolatában.
Nyugodjék békében, megszolgált érte. Nagyon hosszú súlyos betegséget viselt nagy nagy türelemmel.
Furcsa az élet. Észrevétlenül szívedbe férkőznek emberek, akiket nem is ismersz. Sportolók, színészek, TV-s személyek. Nem gondolsz rájuk minden nap, de olyan jó, hogy vannak. Néha hallasz róluk, látod őket a képernyőn, olvasol róluk az újságban. De ha elmennek, rájössz kik is voltak valójában: értékes részei az életednek. Olyanok, akik megbízható, stabil és szeretnivaló pontjai voltak a világodnak, pedig személyesen sosem találkoztál velük!
Knézy Jenő közvetítésein felnőni, Sinkovitsot hallani Törpapa hangjaként és nézni az Egri csillagokban, Diana hercegnő elegáns szépségét csodálni, Fehér Miki góljairól olvasni a Nemzeti Sportban, Kulcsár Anita bájos mosolyát látni a női kézi meccseken, Zenthe Frencnek szurkolni a Tenkes kapitányában - apró dolgoknak tűnhetnek, de valójában nélkülük szegényebb és üresebb lesz a világ. Nehéz elveszteni a megszokott jó dolgokat az életben.
Puskás Öcsi is ilyen volt, nemzeti intézmény, sőt világ intézmény! Nem volt olyan pontja a világnak, ahol a "Ver ár jú from" kérdésre adott: Hungary, HUN, Ungarn, magyarszki, hungaro válaszra ne az lett volna a következő reakció egy mosoly kíséretében, hogy " ÁÁÁÁ, Puszkasz :)!
Nem volt ugyan mindennapi beszédtémám, de tudtam, hogy létezik, ott van - és ez megnyugtatott. Most távozott! A világ legismertebb magyarja ment el közülünk! Azzal lett híres, hogy játszott, kár hogy én már csak tévén láthattam játszani.
Nem tudok semmi mást mondani: Nyugodj békében, Puskás Ferenc! Hiányozni fogsz!
Tudom sokszor(itt az Indexen is) méltatlanul beszéltem róla, kérem az urat, hogy bocsásson meg nekem ezért. Öcsi bácsi is kérem nézze el ezt nekem. Nem tudtam, hogy mit cselekszem. Csak akkor döbben rá az ember, amikor már nem lehet...
