Pokorni Zoltánra, szakértelmére természetesen szüksége van az ideológiai és szociológiai értelemben véve is széles Szövetségnek. Időben meg kell azonban állítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként a Fidesz liberális szárnyához tartozó politikus az egész konzervatív jobboldal irányítását átvegye - írta egy Egei Antal nevű egyetemi hallgató a Magyar Nemzetben.
A jobboldali orgánum fiatal szerzője szerint Pokorni a választások utáni tisztázatlan hatalmi helyzetet "ravaszul" saját maga és saját rendszere építésére, párton belüli pozícióinak megerősítésére használja fel. Sőt, Pokorni számára most jött elő az idő a szerző szerint, hogy Orbán Viktorral szemben a párton belüli lehetséges legerősebb pozíciót kiharcolja magának. Egyszóval, állítsátok meg Pokornit! - kéri a szerző, aki nem átallja azzal vádolni a Fidesz alelnökét, hogy megpróbálja elfoglalni a párt fővárosi kulcspozícióit.
Egei Antal írása a 30-as évek legszebb szovjet sajtóbeli feljentéseit idézi; amikor valakire kiadták a kilövési engedélyt, a Pravda cikke nyitotta meg a sort. Amit egyébként a szerző felró a Fidesz politikusának, az egy demokratikus pártban a lehető legtermészetesebb dolog. Hogy valaki egy párton belül saját pozícióit erősíti, a politikai hatalom gyakorlásának a legalapvetőbb módja. Enélkül a képesség nélkül Pokorni talán már sehol sem lenne. Alelnökké sem azért választották, szemben mondjuk Pelcznével, mert mindenre rábólintott.
Dicsérjen meg Szerdahelyi a Népszabadságban - írta még az átkosban Esterházy Péter, az akkor neves marxista esztétára (és cenzorra) célozva. Pokorni vélhetően nem fogja megköszönni, de az alelnök a lehető legjobb úton jár, ha pártbéli pozícióit erősíti. A Fideszben ugyanis pluralizmusra, a különböző - személyekhez is kötött - irányzatok megerősítésére lenne szükség. Akár Orbán ellenében is.
bizony mondom, még az is lehet, hogy az ominózus cikket maga Pokorni írta, kellően kidomborítva elévülhetetlen érdemeit például a zsidó emlékfal állításában. Egy biztos a szöveg pontosan, szépen katalogizálja mindazokat a momentumokat, amelyek kommunikációjával a Fidesz-vezérkar éppen Pokornit bízta meg, egy kis szavazatmaximalizálás ügyében... Most van esély, hogy Pokornit a megtámadtatás okán a túloldalon majd jól megsajnálják, és akkor ihaj, leszakíthat egy jó nagy tömböt a liberálbolsevikokról.
Nem tudom. Nôi megérzés volt és bejött. Szerintem a fideszbôl nagyon sokaknak elege van. Nézd meg, hogy a régi 1990-ben bekerült 21 névbôl mára maradt 6. Ezt valaki össszeszedte egy másik topikba. Nagy a fluktuáció. A mostani bekerültek között már alig van régi ember. Ez azért valamit jelent. Csak Orbán maradt és a hûbéresei.
Leszállhatnál már az MDF-ről... Ez nem így müxik, ahogy te gondolod. Az MDF-et mindenki gyűlöli a Fideszben és környékén, a mérsékeltek és radikálisok is. És ez igaz fordítva is. Meg aztán akkor már inkább tiszta lappal alakuljon egy liberálkonzerv párt, Tölgyessyvel, Pokornival, mintsem Boross Péter ajtaján kelljen kopagtatni...
Várd ki a végét! Volt egy jóslatom 1990-ben. Mindenki hülyének nézett a környezetemben. Az MDF-es magyartanárom és az akkor szadeszos barátném is. A jóslat a következô volt: 1994, MSZP-SZDSZ koala. Tecc? Ha Pokorni és még páran tényleg leválnak, akkor sokkal egyzerûbb lesz az MDF-hez csatlakozni, mint új pártot alapítani. Figyelj csak!
Lényegében ez az Orbán- féle felelősség átvállalás folyománya. Igen, elismerem, hogy hibáztunk, mindenért vállalom a felelősséget de Ti isszátok meg a levét ! Úgy tetszik ezzel a cikkel jeladás szerűen megindul a tisztogatás a belső körökben. Egység, hűség, bizalom ! - mint a Szövetség összetartó ereje, deklarált és sérthetetlen. Vélhetően Pokorni polgártárs ebből az egységből akart hűtlenül és elég óvatlanul kifarolni. A bizalom tehát Pokorni polgártársban megrendült, és íme az első lövéseket már le is adták rá és innentől kezdve csak idő kérdése, hogy mikor kerül terítékre. Ez már azért nem akármilyen trófea, és milyen príma bűnbak lehet belőle ! Most persze felötlik a kívülálló szemlélőben az obligát gondolat: ki lesz a következő?
"A magyar jobb- és baloldal közötti különbség a programok szempontjából elhanyagolható. A jobb-bal törésvonal ma az érték-érdek dualitása mentén fekszik, amely alapjaiban határozza meg a két tábor viselkedését és politikai, társadalmi reakcióit. Az értékalapú jobboldal másfél évtizede ragaszkodik bizonyos dogmákhoz. Ez természetes – a nemzeti, valódi konzervatív lét velejárója –, azonban e kötöttségek rugalmatlansága automatikus kudarchoz vezetett. Ezzel szemben a baloldal, valódi és hagyományos értékek hiányában, csupán érdekközösségre alapozva összetartását, sokkal hatékonyabban igazodott az új helyzethez. Ötvözte saját, hagyományos eszköztárát az új rendszer médiumaival (a „buli színe”, a blairi gyakorlatot követve saját megjelenésébe emelt át bizonyos, korábban a jobboldal monopóliumát képező elemeket (az Internacionálét felváltotta a Himnusz), mondanivalóját pedig a közönség számára könnyen emészthetővé tette. A jobboldal rugalmatlansága tette lehetetlenné, hogy alkalmazkodjon a megváltozott társadalmi viszonyokhoz, mind mondanivalóját, mind eszközeit tekintve. A nemzeti, konzervatív oldal helyzete sokkal nehezebb, mint a pusztán érdekek irányította baloldali összefogásé. Nehezebb, mert hagyományok és ezekhez kapcsolódó elvek kötik. A jelen Magyarországában a stratégiai hibát, a „háború” természetének rossz felismerését jelenti, hogy ezek az értékek határozzák meg a jobboldal eszközrendszerét is. A nemzeti oldal által vallott elvek igenis fontosak. Idén sem az értékek szenvedtek vereséget, hanem ezek megfogalmazása, csomagolása. Stratégiai hiba akár a háború természetének rossz felismerése, akár a háborúnak a természetével ellenkező irányba terelése."
Az olyannyira nyugatos és liberális népszabadság azt az MSZP futatta be, amely úgy felborította az államháztartást, hogy még ma is futunk utána, azzal a kormánnyal szemben, amely az első három évben kordában tartotta. Eccerűbb lenne ha azt mondanád, hogy a régi elvtársak is emócionálisan támogaták a régi-új elvtársakat.
Webernél ez egyfajta jogi-racionális legitimitás. Én abban az értelemben használom, hogy Gyurcsányban benne volt a győzelem racionális esélye. 0rbánban már nincs benne, tehát csakis emocionális alapon kaphatott újra bizalmat.
A racionális legitimitás létezik a politológiában. Amit én emocionális alapúnak nevezek, azt a politológia karizmatikusnak hívja.
Hozott emocionalitást, főleg ha Hornnal hasonlítjuk össze. Horn volt az echte MSZP-s politikus, nem Gyurcsány. Viszont a kongresszus, amelyik megválasztotta Gyurcsányt annak idején, racionális alapon döntött, racionális döntést hozott. A Fidesz kongresszusi döntése, főleg a legutóbbi, nem dönthetett racionális alapon, mert maga a döntés nem racionális. A racionális döntés az lett volna, hogy 0rbánnak minél előbb mennie kell!
a legitimitás sem nem racionális, sem nem emocionális. egyébként bárgyúság azt gondolni, hogy Ferenc nem hozott egy jó nagy adag emocionalitást. mást sem hozott...
Ha megnézed az alapideológiákat, azokban is benne van az antagonizmus: a materializmus racionális, a vallás emocionális. A nyugatosság racionális, a nacionalizmus, pláne az irredentizmus emocionális. Gyurcsány legitimitása racionális, 0rbáné emocionális alapokon nyugszik. A Népszabi racionális alapon támogatja Gyurcsányt, a Népszabadság Rt. nem függ (anyagilag) Gyurcsánytól. A MaNem emocionálisan támogatja 0rbánt, anyagilag függ tőle. A MaNem is emberekből áll, persze hogy "szeretik" a kenyéradójukat és gyűlölik az ellenségeit, akikkel nekik nem olyan bejáratottak a személyes kapcsolataik.
