Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Istent nem lehet másként ábrázolni, csak egy fej segítségével, ugyanis ő egy 100%osan szellemi lény. Az embert is három részre lehet osztani: a fej a szellemiség, a törzs a lelkiség, és a láb a testiséget jelenti. Isten öregarcú.
Tehát Isten csak egy fejjel rendelkezik. A keresztények szerint minden ember Istenre hasonlít, mert Isten ezt mondta. De ez nem igaz. Csak Ádámra mondta, hogy őrá hasonlít, és ő a képe és hasonlatossága Istennek. Ádám a férfivá és nővé teremtett ember. Ádám fúkat és lányokat nemzett, és Ádám a saját képére és hasonlatosságára NEMZETT fiát nevezte Ádám képére és hasonlatasságára nemzettnek.
Tehát nem igaz az, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtett minden embert. Az Ő képére és hasonlatosságára csak Ádámot teremtette.
"A Krisztus/felkent viszont nem egyenlő a Jézussal."
Ezt a szamárságot honnan merítetted?
Jn4:25. „Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.”
26. "Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek".
A magyar "felkent" szó görög nyelven Khrisztosz, héberül pedig Messiah. Mindhárom szó (jelen esetben Jézus jelzői, nevei) ugyan azt jelentik: "olajjal felkent személy".
A legmagasabb tisztségek viselőit - király, főpap, esetleg próféta - volt szokás felkenni, ezáltal szentesítették az ő személyét az adott poszt betöltésére.
A gyakorlatban a felkenést az Isten földi helytartója - a főpapnő, vagy főpap - végezte, ezáltal kinyilvánítva az isteni akaratot az illető személy megfelelőségére vonatkozóan.
Azon túl, hogy Jézus önmagát Felkent-nek nevezte, a Biblia szerint (Betániában) valóban megtörtént esemény volt. Enélkül nem lehetett volna király, márpedig az Írás szerint Jézus királyként vonult Jeruzsálembe és királyként végezték ki.
"Azt is tudhatta előre, hogy pár év múlva a Damaszkuszi úton meg fogja téríteni Tarsusi Sault, és elküldi őt az apostolokhoz tizenkettediknek."
A történet szerint Jézus semmi érdemlegeset nem mondott Saulnak amitől megtért volna. Csupán annyit mondott neki, idézem:
Csel 22:10. „Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.”
Nem hinném, hogy ettől a felszólítástól bárki megtért volna... De úgy látszik, Damaszkuszban mégis megtörtént a dolog, igaz nem Jézus szavára, hanem - mit ad Isten - egy köztiszteletben álló zsidó (fő)ember, Ananiás parancsára...:
Ne feledjük, abban az időben volt főpap Ananiás. A névazonosság jó eséllyel személy-azonosságot is takar, hiszen Saul ezután a Vének gyülekezetének tartozott beszámolóval...
Csel 22:16. "Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét."
Ez egy olyannyira abszurd helyzet, hogy nem lehet rá más magyarázatot adni, mint a következőket: a „mi atyáinknak Istene” nem lehet más, mint Jahve, miután egy hithű zsidó szájából hangzott el az iménti vers. Ő (Jahve) utasítja Sault arra, hogy keresztelkedjen meg s azon melegében mossa is le magáról ezt a „bűnt”, azaz épüljön be a Jézus-követők közé, mint "tégla", s próbálja őket zsidó hitre téríteni, amit igyekezett is megtenni... Ez a közösség lett a Jeruzsálemi Gyülekezet, a "keresztény" ősegyház...
"Jézus meg a mennyekben fogja a fejét, hogy "Istenem, én nem ilyen lovat akartam!"
Sajna, ennél többre nem futotta... Mindenható létére (egy az Atyával) 2000 éve semmit nem tudott tenni ellene...
Éppenhogy a kortársa volt az állítólagos Jézusnak, csak nem találkozott vele az életében sohasem.
Ahogy a wiki írja: Tarsusi Saul született i.sz. 5 környékén, meghalt i.sz. 64 környékén. Csak pár évvel fiatalabb az állítólagos Jézusnál. Ezt hívják "kortárs"-nak, amikor valaki valakivel egyidőben él.
"és ezért képételenség az, hogy Jézus a feltámadása után akarta volna kiválasztani."
Miért lenne képtelenség?
Jézus a vallási dogma szerint egy az Atyával. És mégha Jézus a kereszthalála előtt emberi korlátokkal rendelkezett, a feltámadása után már biztosan egy volt képességeiben a Teremtővel, azaz mindent tudott. Azt is tudhatta előre, hogy pár év múlva a Damaszkuszi úton meg fogja téríteni Tarsusi Sault, és elküldi őt az apostolokhoz tizenkettediknek.
Amúgy állítólag Jézus még életében előre megmondta a dolgokat. Csak éppen Tarsusi Saul apostolságáról hallgatott mint a kuka. Lehet, hogy azért, mert soha nem is volt Jézus Krisztus terveiben Tarsusi Sault apostolnak választani, mert egy hiteltelen hazug figura. Ő egy önjelölt apostol. Hasonlóan a többi hamis prófétához: Mohamedhez vagy Joseph Smith-hez. Lehet, hogy a páli kereszténység a gyökereitől fogva tévelygő hamis vallási hitetés! Csakhát a hatalom számára hasznos eszköznek bizonyult, így felkapta és elterjesztette. Jézus meg a mennyekben fogja a fejét, hogy "Istenem, én nem ilyen lovat akartam!"
Tudod: ha semmi sem biztos, akkor bármi lehetséges! A hit értéktelen szemét, mert nem tudhatod, hogy igaz-e a hited alapja, vagy éppen te tévelyegsz mert hamis szélhámosok megvezettek.
"Ezt írod: "...tételezzük fel, hogy Jézus élt,". Mi köze annak, amit mondtam, Jézushoz? Sem a tanítványokról, sem a mennybemenetelről, sem a kiválasztásról nem beszéltem.
Pálnak volt egy élménye, arról beszéltem. Gyanús vagy:-))))))"
Akkor neked még egyszer elmagyarázom. Egy ember szavahihetőségét az összes tette és az összes állítása együtt határozza meg. És Tarsusi Saul nem szavahihető ember.
Ennek egyik eklatáns példája az a mód, ahogy magát önjelölt apostolnak titulálta. Ugyanis az apostolok Jézus kiválasztottjai. A kereszthalálát követően Júdás öngyilkosságával megrövidült az apostolok száma. Viszont mindenki fontosnak tartotta a 12-es számot, ezért aztán a tizenegy apostol megválasztott a követők közül egy új tizenkettediket. Pedig a feltámadt és nekik megjelent Jézus megtilthatta volna nekik az új apostol kiválasztását ha és amennyiben Jézusnak valóban szándékában állt volna Sault apostollá választani! Nem tiltotta meg. Azaz a feltámadt Jézusnak nem állt szándékában később Sault apostolnak választani, azaz Saul maga kamuzta be, hogy ő kiválasztott apostol. Hazudott.
Na, ennek tükrében érdemes az állítólagos jelenést vizsgálni, ami az "isten háta mögött" érdemi szemtanúk nélkül történt meg, és három egymásnak is ellentmondó beszámolója van. Bűzlik a dologról, hogy ez is orbitális bekamuzás. Tarsusi Saulnak nem volt semmiféle élménye, csak ezt hazudja hogy a bepalizható lelkeket alaposan megvezesse a saját kitaláció megváltás-tanaival, és szektát gründoljon maga koré.
"Tarsusi Saul egy első századi "némethsándor" volt. Egy hitető szélhámos, aki a bemeséléseivel maga köré követőket gyűjtött, és így egyfajta hatalomra tett szert az emberek egy csoportján."
Minden tevékenysége, megnyilvánulása erre utal. Azonban a "történetből" én azt olvasom ki, hogy Saul-Pál nem lehetett "magányos farkas", hanem a zsidók által szervezett és Jakab vezette prozelitákat (betérő zsidókat) toborzó csoport egyik tagja volt.
Ez a Jakab, ez a Péter, ez a János - akik az ún. Jeruzsálemi gyülekezet oszlopos tagjai (vezetői) voltak nem tartoztak Jézus követői közé, hiszen nem értettek egyet Vele:
Jn 7:3-5. "Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak. Mert az ő atyjafiai sem hivének benne." Ezek az "oszlopos tagok" Jézus testvéreiként szerepelnek az Újszövben, de az apostolok Jakabjai, Pétere és Jánosa nem voltak a testvérei:
Mt 10:2-4 "A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt".
Pál nem az apostolokkal tartotta a kapcsolatot, hanem a Jézus testvéreiként aposztrofált oszlopos tagokkal:
Gal 1.19. "Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.”
Ez a Jakab hithű zsidó volt, ezt erősíti Hegesippus (110-180) írása: „Egyedül neki engedték meg, hogy belépjen a szentélybe, ugyanis nem gyapjúból, hanem lenvászonból készült ruhát viselt. Egyedül ment be a templomba, és mindig térdre borulva és a nép számára bocsánatért esedezve találták, ezért aztán olyan kemény volt térdén a bőr, mint a tevéé, az örökös térdre borulásoktól, melyekkel Istent imádta és bocsánatért esedezett a nép számára.”
Ez a tény már önmagában is kizárja, hogy Jézus követője lett volna. (Különben jobb esetben kizárták volna a gyülekezetből....)
Ráadásul Heródes Agrippa megölette Jakabot (nyilván az apostolok közül valót, aki csak János testvére. lásd fentebb.)
Csel 12:1-2. "Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül. Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel."
E rövid előzmény után nézzük, milyen szerepe volt Jakabnak - és Pálnak:
Csel 15:13, 19-21. "Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák." Jól látható, hogy szó sincs Jézus evangéliumáról, követéséről, - hanem mai szóhasználattal élve - ez a Jeruzsálemi egyház egy zsidókat toborzó irodaként működött méghozzá a Vének fennhatósága alatt:
Csel 21:18-19, "Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett."
Világossá vált, Pál a "toborzó iroda" egyik ügynöke volt.
Nyilván a Jézus-hitűeket is célba vehették mint lehetséges betérőket. Ennek meg is volt a politikai szükségszerűsége, hiszen így elvehették élét a vallási szembenállásuknak. Nem véletlen, hogy ez a Mózes-hitre térített "keresztény" csoport lett a későbbi egyház őse, s nem a Jézust követők, akiket gyakorlatilag kiirtottak, üldöztek, ellehetetlenítettek...
Már megint tévedsz! Ezt írod: "...tételezzük fel, hogy Jézus élt,". Mi köze annak, amit mondtam, Jézushoz? Sem a tanítványokról, sem a mennybemenetelről, sem a kiválasztásról nem beszéltem.
Pálnak volt egy élménye, arról beszéltem. Gyanús vagy:-))))))
Tarsusi Saul egy első századi "némethsándor" volt. Egy hitető szélhámos, aki a bemeséléseivel maga köré követőket gyűjtött, és így egyfajta hatalomra tett szert az emberek egy csoportján.
Mellékesen pedig a Damaszkuszi úton megesett jelenés három egymásnak is ellentmondó beszámolója nagyon valószínűvé teszi, hogy az egész egy kitaláció. Eleve onnan indul az eset, hogy a dolog a "semmi közepén" bármiféle értékelhető szemtanú hiányában történt meg. Nem Damaszkusz, Jeruzsálem vagy Cesarea fórumán, hogy a jelenésnek többszáz szemtanúja legyen, hanem a poros országúton, ahol max egytucatnyi vadidegen utazó összeverődött, hogy biztonságosabban eljuthassanak Damaszkuszba, és amint átlépték a városkaput, mindenki ment a maga dolgára, és utólag elő nem keríthető, hogy tanúskodhasson. Jól ki van ez találva! Pont ahogy a szélhámosság többezer éve működik.
És akkor az ultima ratio: tételezzük fel, hogy Jézus élt, és valóban feltámadt, majd megjelent a tanítványainak, és mennybemenetele előtt az utolsó tanácsait megadta nekik. Jézus egy árva büdös szót nem szólt a tanítványoknak arról, hogy "Ne válasszatok magatok közé egy tizenkettedik apostolt, mivelhogy majd magam küldöm el őt hozzátok!"
Aki látott már karón varjút, annak ennyiből lejön, hogy mekkora szélhámos kamugép volt Tarsusi Saul. Rácsatlakozott egy induló szektás mozgalomra, megtrollkodta és eltérítette, a saját szája íze szerintire formálta a bemeséléseivel. És annyira sikeres lett a hitetése, hogy felmerül a gyanú: soha nem is volt Tizenkettő, csak az az Egy, aki Joseph Smith-ként kamu bemesélésekkel alapított egy új vallást valami Fénybe Öltözött Istengyermek Christosra alapítva.
"A második kijelentésedet meg kellene indokolni, hogy igaz lehessen."
A világról rendelkezésünkre álló jelenlegi BIZONYÍTOTTAN IGAZ ismereteink szerint se nyoma, se hatása, se szükségszerűsége, se logikus indoka nincsen semmiféle istenszerűségnek.
Ezzel szemben viszont ott van az "önmagunkból kiindulás" hibás gondolkodásmódja, és az isten-hipotézisekről süt, hogy pusztán ezen hibás emberi gondolkodásmód szüleményei: minden isten-elképzelés pontosan egy felnagyított képességű ember. Viszont a világ tudományos megvizsgálása minden egyes esetben azt mutatta ki, hogy a dolgok nem úgy működnek, ahogyan az ember működik, azaz egy emberszerű lénnyel magyarázni bármi ismeretlen dolgot, jó eséllyel egy orbitális hiba elkövetése.
Tehát röviden: Isten létezésére semmiféle bizonyíték nincsen, és a dolgok jelen állása tükrében 99,9999% eséllyel csupán a önközpontú emberi gondolkodásmód egyik terméke.
Számomra indifferens az egész, csak az emberi oldala érdekel, mivel számomra Isten annyira nem létezik, hogy tagadni sem tudom.
Nekem adott a zsidó mitológia, ami egy ókori irodalmi mű, hosszú évek alatt ismerethiányos emberek által kreálva, akik próbálták a világot magyarázni.
Számos kultúra hasonlóan, de a jelentőség nekem annyi, mint görögöké.
Érdekes a zsidó mitológiára telepített Jézus mítosz, hiszen meghekkelték az eredeti koncepciót, és a keresztények számára már nem is Jehova a "teremtő", hanem Jézus.
Így a monoteizmus vitatható, nem véletlen, hogy a zsidók számára Jézus nem is messiás, és nem ismerik el, sőt "istenkáromlás" számukra.
Fontossága a 491. helyen van számomra, csak szórakoztat ki mit hadovál össze arról, amiről fingja sincsen.
Külön csipázom azokat a szavakat, amiket csak az adott vallásba zakkant képzel tartalommal megtölteni.
"szentszelem/lélek", "üdvösség", "feltámadás", "megváltás"....stb... /eleve Jézus "felkenése"???
Volt egy könyvem, a 100 legjelentősebb történelmi személyről, ahol a történelmileg erősen megkérdőjelezhető Jézus előtt volt Pál. Okkal, mivel Jézus még a homokba sem írt, mások irkáltak róla, és Pálnak köszönhetően " pálizmusként" indult gyakorlatilag a zsidó alapokról a kereszténység.
Jézus az évtizedek alatt kiötölt mítosz főhőse, de Pál az ideológus, aki nyomába a talán az "apostolok" sem érhetnek.
Hogy ki halt meg? Mindegyik. (pláne aki élt:-)) Ki támadt fel? Egyik sem. Isten van? Nincs.
"Ami nem természetes, ami történelmileg elképzelhetetlen, ami jóval az eredet után elképzelt színtiszta fikció, az az emberiség megosztottsága, amelyet meg kell téríteni. Élete során soha nem volt Pál, az egyedülálló apostol, akit Krisztus megbízott azzal, hogy gondoskodjon a pogányok evangelizálásáról." Alfred Loisy
Ez egy befolyásos francia teológus, akit a pápa nézetei miatt kiközösített. Bár közel volt hozzá, mégsem látta a teljes igazságot. Azt az igazságot, hogy amkor Pál Krisztust ír, nem Jézusra gondol. Ő egyszerűen a krisztusra/felkentre gondol. Nála még egyben volt Jézus és a Krisztus/felkent. Élete során Pál az egyedülálló apostol, akit Krisztus megbízott azzal, hogy gondoskodjon a pogányok evangelizálásáról.
Nos. Nekem megint az robog a fejemben, amit egyszer már írtam neked:
"Azt kell rögzítenünk a magunk számára, hogy a jelen korban az istenfelfogások istene, amit istenként elgondolnak, tételeznek, az valójában nem isten. Ebből az következik, hogy egy nagyjából, értelmileg nagyjából qualifikált ember számára, komolyabb értelmi képességekel rendelkező ember számára, azok az állítások, azok a tételezések amik ezen a vonalon elhangzanak, rövid úton egy tarthatatlanság benyomását keltik, és ezáltal nagyon könnyen az istentagadás állapotába juttatják az illetőt."
Lehet veled is ez van.
Te ugyanúgy nem érted azt, amiről Pál beszél, mint ahogy más sem érti. Teljesen világos számomra, hogy a Jézus kutatás folyamata, megítélése, a befolyásoltság sok tudós esetében tetten érthető. De itt most nem erről van szó! Itt arról van szó (Pál szerint), hogy mindenki be van zárva a krisztusba/ felkentbe, tehát mindenki halott. Mindenki. Mert meghalt a Fiú, aki NEM Jézus! Szó sincs Jézusról ebben a történetben. A Jézus kutatás ebben a folyamatban téves. Mert nem említik, még csak meg sem említik Jézust. Pál biztos hogy nem. Akkor sem, ha az összes ezt idéző bibliaverset idehozzák.
"szellem test" meg meghal a szavazással Istenné avanzsált, "örökéletű" és mind ez "Istentől ihletett", noha még a történelmi adatok sem támasztják alá?
"Tehát ez megtörtént, megesett"
Mint Szűz Mária:-)
Aki hiszi, erősen, az hétszencség, hogy a "mennybe menetel":-)
Onnan, hogy Pálnak tényleg, valóságosan is volt egy élménye, amiért nem szabad bántani. Ez pedig ez volt: "De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem..." Gal1:15-16
Tehát ez megtörtént, megesett, és Pál az írásokban látta visszaigazolva ami vele történt. Ezért igaz az, hogy: "A teljes írás Istentől ihletett..." 2Tim3:16, vagyis a teljes írás igazolja Pál nézeteit. Nem csak a biblia könyvei ezek, hanem minden egyes könyv, minden egyes apokrif, amivel Pál találkozhatott. Ezért nem szabad Páltól elvennünk pl az Ézsaiás mennybemenetelét, még akkor sem, ha a mai tudásunk által ezt a művet nem olvashatta Pál.
Az is igaz, hogy valójában Marcion szerint Jézus NEM volt a Messiás, mert maga a Messiás fogalma zsidó fogalom volt, amelyet Marcion elutasított.
Így Marcion szerint a Krisztusnak/a felkentnek nem volt születése vagy gyermekkora. Inkább szellemként jelent meg egy felnőtt látszatával. Marcion elég óvatos volt ahhoz, hogy Lukács szerint kihagyja a Krisztus/felkent születési és csecsemőkori elbeszéléseit az evangéliumban. (Persze, hiszen az nem a Krisztus, hanem a Fiú lett volna.) E tekintetben Marcion doktori értelemben vélekedett Krisztusról: teljesen szellemi lény volt, csak a látszatával, hogy testi. Ha így volt, akkor Marcion sem értette a Fiú és a Felkent közötti különbséget.
Gyakran kritizálták kritikusai ez miatt: hogyan menthetné meg Krisztus az emberiséget a halálával, ha nincs testi lénye, amely lehetővé tette volna számára, hogy meghaljon?
Én viszont azt mondom, hogy de volt testi lénye: a halálában volt. Amikor meghalt a Fiú, és Krisztusként/felkentként (testi módon) elvégezte a megváltást.
