Mi Szeremleytől még csak a szemelt rizlingjét kóstoltuk. Az ízlett. (Amit egyébként úgy jellemeznek, hogy a kisemberek nagy bora. Bizonyára ösztönösen ráréztünk:)
Nem tudom holparcs, szerintem neked negatív előitélteid vannak a sörrel kapcsolatban!:) A vigyorgás nem a mosolygás kontrollt vesztett változata? (Szerintem de.) Úgyhogy inkább a mennyiségtől függ, nem?
"hogy maga a képértékelés milyen kell legyen? egy fontos tudnivaló van. jót képrôl ne mondj, csak ha rosszat akarsz a tulajnak. büntesd dícsérô szókkal. ez az egyetlen, amit megtehetsz, ha végleg az erdôbe akarod vezetni és szájából, mint holló, sajtot énekelni kifele. tehát a jó kritika mindig egyértelműen büdös is."
Ezt tényleg mindig igaznak gondolod? Szerintem azért a lentebb említett hozzáértő (tapasztalt, emaptikus stb.) valaki mondhat akár jót is. Miért ne mondjon? Amúgy pedig azt gondolom, hogy az alkotónak kell tudnia elválasztani az értést a hízelgéstől. Ha ez nem megy neki, akkor úgysem megy semmire, nincs miért aggódni...
Tökmagolaj, pirított kenyér, kis vajkrém 8sajtos vagy más), és - ha nem bántasz meg vele mást - fokhagyma. Vagy enyhébb, krémes formában, vagy jó erős, nyers formában.
Lassan 60-as férfiember lévén, gyógyászati célokra is.
Örömmel látom, hogy a szövegesértékelésmegújítási projekt átment gasztronómiai eszmecserébe, csak így tovább. Én például mostanában az olivás kenyeret kedveltem meg.
Uraim! Uraim! Látom a borlista már kerekedik, de hol maradnak a jóféle kiegészitők, olyanok mint magvas vagy valamilyen barna kenyér, juhsajt, márványsajt, camambert, olivabogyó? :o)
eddig még csak jót ittam tőle. a legjobb pl a Muscat Ottonelje eddig. De én nem politizálok -- sem képek értékelésekor, sem fogyasztáskor.
úgy 20 méterre tőlem sorakoznak a francia, a chilei palackjaim is.
Kevés magyar vörösborra mondom hogy jó. Ilyen pl az öreg Vesztergombi borai (Különösen a Cab Savok. Nemrég bontottam fel az utolsó 96-ost. Még erősen tartotta magát). Nemrég ittam egy nagyon jó Bock cuveét (merlo 3 cabernet franc ?). Szeremley óvöröse is olyan jóféle.
a Heimann Cervantes pl kerek, finom bor ámde lágyszívűségre hajlamosít.
markáns, de a végein kerekedő, azaz karakteres, de jó szívvel történő értékeléshez leginkább Szeremley Óvörösét ajánlanám. A bakator a lelke neki. régi elfeledett fajta. még abból az időből, amikor hölgy és az úriember szó nem kényzsredett nevetgélést váltott ki a közönségből
hajnali lessátorozásnál ha tehetem mindig egy flaska hideg sörrel kezdem a kezemben. kiváló étvágygerjesztő. a jó fények elmúltával jön a harmadik és a negyedik, mire meg jót szunyálok. most vettem valami orosz sört. hát nagyon ízlik. 5,2-es alkohol kellemes lager jelleg (ugyan némethonban csinálják) a bor sajnos nekem is keményen savatbaszó, de a múltkor ittam valami villányi küvét és abiza begyött.
Én meg nem vagyok e téren tapasztalt, és ha én kezdenék itt ilyesmikről írni, az (ellentétben másokkal) felőfokú sznobbá avatna, azt hiszem. :) Viszont élvezem olvasgatni, amiket borról, sörről, fröccsről itt írtatok - és szerintem alkoholista erről így nem ír. Úgyhogy noha sajnos nem ismerlek, ezt elhiszem. :)
Öhömm... kisvárdai kölök vagyok, itt van szabolcs, meg szatmár. Szilva meg törköly. Nem tehetek róla, engem a bor soha nem hatott meg annyira. Finom pálinka meg hideg sör. A bor csak a savam nyomja meg. Asszem ezért nem fognak itt kedvelni :)))
Én meg szom. Mértékkel. És próbálom az alkalomhoz illőt. S mivel (genetikai örökségemből kifolyólag) elég jól bírom, ezért nem vetem meg a finom borokat. Pedig még a pálinkákról nem is beszéltünk... és annak hazája Szatmár... no meg Kecskemét és vidéke.
De törkölypálinkát - ha jól főzik - gyógyszerként is fogyaszthatjuk.
Ez már egy újabb topik lenne - így abba is hagyom. Csak még annyit: soha nem kerültem semmiféle vészes helyzetbe az miatt, hogy az általam leírtakat magam a végletekig művelném - magyarul, nem vagyok alkoholista. Aki ismer, tudja.
Csak ismételni tudom magam, amit egyszer már leírtam Neked valamelyik képed kommentjében. Irigykedve nézem azokat, akik ennyire pazar módon képesek a gondolatait összeszedni, ilyen módon.
Sajnos én egy kicsit "humánidegen" vagyok...de lehet lesz változás...volt szerencsém közelebbi ismeretséget kötni Szabó Imrével (pl Ezredvégben jelennek meg versei)...és azt hiszem egy új világot fog bennem megnyitni. Azt hiszem, ezt a hozzászólásodat is átbeszéljük alkalomadtán....karácsonyra küldött egy üveg fehéret :)))...talán nem véletlenül.....
Az is finom lehet, de sokan oly módon isszák, hogy a borhoz ásványvizet (szénsavasat) kevernek. Pedig ez már szinte bűn. A fröccsökhöz egyébként a nem pancsolt - tehát szőlőt látott alföldi borok is nagyon jók, illetve amiket itt kapunk a szomszédban: a vékony osztrák borok is jók.
De a bort igazából tisztán szeretem, s azt pedig nyáron nem lehet annyit inni.
A sörtől valóban szomjas lesz az ember. Meg sokkal csúnyábban be lehet 'taszajtani', mint a bortól.
Mifelénk mondják: pálinkás ember orra bukik, boros ember oldalra dülöngél, de a sörtől hanyatt esik.
Én szeretem a sört. Nyáron. Egész nap kóválygok utcán, erdőben, stb, -ezután nincs az a pohár bor, ami akkora örömöt tudna okozni, mint 2-3-4 korsó sör. Ma már némi különbséget is teszek a pilzeni, a láger-típusú sörök között, ma már észreveszem a különbséget az árpa, vagy inkább komló alapú italok között, sőt már a bizonyos nyáresti hangulatokhoz is hozzárendelném az épp aktuális sörfajtát - ha nálunk ennek nem inkább tömegtermeléses 'bukéja' lenne. És inkább a csapolt sört szeretem. Kemény habbal, kissé savanykásan, szép, érett mézsárga színnel, vagy kesernyés barna sörrel - de ez sem kialakult szokás nálunk. Figyelem a tájegységek sör-alapjául szolgáló víz-minőségét, de ez Magyarország - és kicsit minden másként alakul e téren.
De a bor - az más. Ne haragudjon meg érte senki, de én azért nemesebb italnak tartom. Mert míg a sört főzik és egyéb módon - kissé pancsolás-szerűen készítik, addig a JÓ BOR maga kiforrja a saját ízét, mi csak segítjük a gátló körülményeket elhárítani. És azt az iz-illat változatosságot, amit ugyanaz a fajta szőlő produkál esős, napos nyáron-őszön, függve a tájolástól is, meg a pince - ami csakis kőpince, vagy tufába vájt pince, maximum kis téglafallal kibélelve lehet - meg a pince helyezetétől. Hol vannak a szellőzőnyílások, mennyire egyenletes a hőmérséklete, mit tárolnak még ott (maximum almát lehet) - ez mind-mind befolyásolja a jó bort.
Ezért a bor három évszakos - a negyedik (a nyár) inkább a söré. A bor ilyenkor még csak szőlő alakban érik.
De előtte még... Nekem tulajdonképpen mindegy, hogy kimitisz. (Sörügyben még mindig nem vagyok ám meggyőzve. Inkább azt gondolom, hogy a sörözéshez és a borozáshoz is kapcsolódik egy-egy hangulat. Nálam borozáshoz terített asztal, támlás székek, egyenes derekak és jól öltözött urak/hölgyek kapcsolódnak képileg. Szóval kicsit távolságtartó, pózszerű hangulat, ezért aztán az ilyen körülmények között születő írásokat is olyan válogatottnak, szűrtnek, ünnepélyesnek gondolom. A sörözéshez pedig vaskoslábú fapadok és asztalok, könyöklő, közvetlen, esetleg vihorászó emberek, de mindenképppen spontánabb és őszintébb légkör. Az ilyen körülmények között születő írásokat pedig éppen a hozzáképzelt hangulat miatt talán igazabbnak is képzelem. Persze utólag mit tudni azt, hogy ki mit ivott, mindegy is.)
Visszatérve a véleményekre.. Szerintem az értékelő személye (a mögötte lévő tudással, tapasztalattal és empátiával együtt) a fontos. Szerintem egy akárkitől a negatív kritika is ugyanolyan "veszélyes", mint az alaptalan magasztalás. Hm?
Nekem a filmben a legszebb jelenet az volt, mikor a Hölgy felmászott a kémény tetejére, és onnan nézte a világot - miközben Pepík mondta-mondta a maga szerepét. Hrusynski is jó volt, de a Pepík - csak a színész nevére nem emlékszem.
De nem szeretném félbevágni a gondolatsort.
Nyár: nálam a sörök világa, még ha nem is értek hozzá(juk). De iszom...
Szóval Magda Vasaryova a maga Maria Schneidere? A rajongásával biztosan nem maradt egyedül, annyira népszerű színésznő volt, hogy 1999-ben még köztársasági elnöknek is jelölték Szlovákiában. (Most nagykövet és még mindig gyönyörű.) Éjjel megnéztük újra a Capricciot, ha már így szóba került. És most továbbra is a sör védelmében idéznék egy reklámszlogent, amit a lelkes sörgyári gondnok férj ötölt ki az új termékükhöz: "Aki iszik, meghal. Aki nem iszik, az is. De aki a mi májusi ászok sörünket issza, annak nincs kedve meghalni!"
:)
(akit érdekel a Maria Schneideres írás, az kattintson ide: http://www.ub.infohost.ru/?p=129 a lap alján pedig keresse ezt: Garaczi László: Hogyan teljesült életem leghőbb vágya?)
Irodalmárhoz precízebb szöveg illik: 'én sem dúskálódom az anyagiakban' talán jobb; vagy még jobb 'én sem dúskálok az anyagiakban'.... Eh, magyarul: szegény vagyok... (de a jó bort szeretem).
Én sem dúskálódom az anyagiakkal, de szerencsére elég jó borász-iserettségem van, ki napokat tudna mesélni a borokról (kóstoltatás közben). Képzeld: nemes-penészes pincefal a Balaton-felvidéken, s már negyedik órája ülünk-állunk a hordók között, s kóstolgatjuk először az egyéves friss száraz bort, majd befejezzük a 32 éves, penészes üvegű Traminival (saját eltevése, piaci érték 30 ezer körül...); közben azt a jégbort isszuk, melyet hat éve palackozott, de ezalatt vagy 10-féle bort iddogálsz. Persze, nem rugunk be, hisz a jó bortól - melyet csak kortyonkét szabad inni, s közben eszegetni - a pincében nem lehet berúgni.
Azt majd kint, a szabad ég alatt érezzük...
Ez még azt az embert is megfogja, aki egyébként abszolút absztinens. Ha más nem, a látvány - és ahogy kerekedik a jókedv, szélesedik és őszintébbé válik a mosoly, szépül a világ, s tágul a jó barátok köre...
