Kedves Lance. Nagyon szépen köszönöm a szép szavakat jól esik az embernek ha másnak is tetszik a nóta ha esetleg ismertek valami profi embereket nem bánnám ha átküldenéd a nótát hogy adjanak ők is véleményt róla előre is köszönöm.
Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes, a nyári nap halódó fénye sárga. A széthasadt ködből még tiszta kék les: madár ha száll, akár mesékben szállna. Hordókra vár a bor s a csönd a széles pincék homályán megdermedve áll ma.
Amott a puszta dombon egy kereszt ül: rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren. Egy felleg húz a tó tükrén keresztül: a földműves pihenni tér be éppen . Az este kékes szárnya halkan pendül a száraz zsuptetőn s az árokszélen.
Most csillag fészkel már az álmos pillán: hűvös szobákban csöndes béke hallgat, a szeretők szelíd szeméből immár halk angyal lép elő, a szárnya lankadt. És zúg a nád: kisértet hangja sír rám, csupasz fűzekről, hallom, hull a harmat.
Boldog Új Évet gb, ezekben a hidegekben sokat gondoltam rád... Tudom, hogy nálatok is rettenet hideg volt... Remélem nagyobb baj nélkül megúsztad ezeket a borzasztóan fagyott napokat :-)
"A természet része vagy, s benned is a természet lakozik Ne különülj el, mert nem vagy különálló. Családodhoz tartozol. A táj része vagy. Része vagy az évszakoknak. Égből és földből állsz.
Égitestek keringése, az évszakok körforgása szabja meg a ritmusodat.
Haladj együtt az árral, az élet áramával. A vidám nyár után a tél fagya jő. De kell a tél is, mint a nyár. A földön állva égig érsz. Egyik a másik nélkül mit sem ér.
Ha kemény vagy, életed is kemény. Lágyan meghajolsz, és túléled a bajt. A versengővel szembefordul a világ, a megbékélt békében él.
Tudják mit érsz, tetteid hirdessék becsed.
Vízként folyd körül az akadályt, s ne fejjel menj a falnak. A réseken befolyva összedől a fal, s te áramolsz, ömölsz tovább. Tetteid ritmusát hangold az évszakok pergéséhez, nappalok keltéhez, éjszakák nyugtához. Légy természetes, olvadj fel a természetben, s halld meg a lelkedben a természet szavát."
Ha a "magad" alatt nem a százezer dologtól befolyásolt pillanatról pillanatra változó énedet értenéd, hanem az állitólag mindenkiben jelen lévő, de kevesek által megtapasztalt, örök, változatlan és minden tudással rendelkező ÉN-t értenéd, akkor sokkal értelmesebb lesz a mondat.
Van ám olyan kert, amit elvileg tőlünk független okok miatt, ganaj állapotban kaptuk meg kezelésre. Ilyenkor minden kapavágás fizikai fájdalmat okozhat, de ezt még el lehetne viselni. Viszont, amikor ezért még fel is pofoznak és lealáznak, sőt lehetőségeidet megvonják, az már gyilkosság.
A dolgokat a filozófusok bonyolítják meg szerintem. A kertész függ a kerttől, mert csak azt tudja kihozni belőle, ami lehetőségként benne van, és a kert csak akkor lesz szép, ha a kertésznek meg van a szándéka, és tehetsége a kert alakitásához. A kert és kertész folyamatos egymásra hatása pedig tovább gazdagithatja a lehetőségeket és a szándékokat.
akkor már csak az a kérdés hogy a kertész független-e a kerttől hiszen irányítani tudja és az irányító nem függhet attól amit irányít (ld. egy csomó filozófust és vallást) vagy nem független ( egy csomó valfil meg minden)
ha független akkor Alan Watts tévedett persze , ha pedig nem független akkor többet kellett volna sportolnia mint a tudatát bűvölnie, meg a másokét
" Tartsd távol magad azoktól, akik lekicsinylik ambícióidat. Csak a kis emberek teszik ezt, az igazán nagyok hozzásegítenek, hogy úgy érezd, te is naggyá válhatsz." - Mark Twain
