NAGYON KÉREK MINDENKIT, HOGY SEGÍTSEN, NEM ADOM FEL!!!!! Bennetek van az utolsó reményem!!
2007.11.08.-án tűnt el a XI. kerületből egy fekete fehér nyakkendős Merlin névre hallgató spániel fiú! Nagyon-nagyon szeretném megtalálni, rettenetesen hiányzik. Arra kérek minden jó érzésű kutyabarát embert, hogy ha csak hallott róla, hogy a környezetében az ország bármelyik pontján feltűnt egy hasonló kutyus, kérem, hívjon a 06-20/952-4730-as telefonszámon, vagy küldjön e-mailt a laubeboszi@t-online címre. Sajnos nem tudok róla semmit az eltűnése óta. " Remélem, ha valaki befogadta jó helyen van, és én nem hiányzom neki annyira, mint ő nekem", csak legalább tudjam, hogy jó helyen van melegben és biztonságban. Kérlek, benneteket segítsetek!!! Sajnos a feltőtött kép az eltűnés elött készült, most nem tudom hogy nézhet ki!
Nektek segítség lehet, hogy a két első mancsában a lábujjak között ici-pici vörös szőr is van. Elösször azt hittük, hogy az én hajam került a levágott szőr közé. Nagyon reménykedem bennetek. Ha hajlandóak őt visszaadni a megtalálók, befogadók akiknek hálás vagyok az ediggi ellátásért, gondozásért természetesen, ha kérik a megtalálónak megveszem az általa kiválasztott kölyök kutyust, remélem ők is egymásra találnak majd. Sajnos már nagyon régen nem tudok Merlinről semmit, de szerintem időszerű a kozmetika nála .Kérlek segítsetek!
Merlin mikrochipjének a száma: 348096100111863.
Segítségetekért nagyon hálás vagyok s nagyon közönöm!!! Borosné Hajni
Fergeteges koncert az összefogás, a kutyák iránti szeretet és tisztelet jegyében! 2008. április 25-én, pénteken a Káposztásmegyeri Jég- és Rendezvénycentrumban a Lelenc Kutyamentő Egyesület szervezésében óriási buli vár!
Zenészek az ebekért! BEATRICE KOWALSKY MEG A VEGA PÓKA ANGÉLA SOMLÓ TAMÁS és az ELEVEN (ősbemutató!) SUGARLOAF SUPERNEM TAKÁTS TAMÁS ZANZIBÁR
A fellépők tiszteletdíjukról lemondtak, így a koncert teljes bevétele - a feltétlenül kifizetendő költségek: mint terembérlet, szállítás, hangosítás, fénytechika, biztonsági szolgálat, fellépők költségtérítés levonása után - kutyákat támogat!
Egy olyan ötösfogat költi a kutyákra a befolyt összeget, akik együttműködve, békében, azonos szellemiséggel mentik az állatokat és évek óta céltudatosan tevékenykednek a kutyák jobb sorsáért: Az Érdi Belfegor és Maci Állatmenhely, a Biatorbágyi Állatvédő Egyesület, a Csömöri Állatvédő Egyesület, a Kutyasegélyszolgálat Alapítvány és a Lelenc Kutyamentő Egyesület. A koncert az első magyar állati lobbistát, a Lobbiirodát, dr. Akszentiveics Györgyi tevékenyéségét is támogatja! 1 millió eben talán lehetetlennek tűnik segíteni, de mi, így öten évente ezer kutyán biztosan tudunk, ha Te is eljössz erre a koncertre! E rendezvényen újabb célt fogalmazunk majd meg, amelynek eléréséhez aláírásgyűjtést kezdünk.
Kezdés: 19h Belépő: elővételben 3300 Ft, a helyszínen 3600 Ft.
További információk hamarosan. Jegyrendelést már most is örömmel fogadunk: írj az info@lelenc.hu mailre és február 15. után posta utánvéttel elküldjük. Február 15. után városszerte kaphatók lesznek a jegyek, hírül adjuk majd, hogy hol, merre. Gyere el a koncertre, érezd jól magad miközben támogatod a kutyusokat!!!
Szilveszterkor veszett el Gyömrőn egy kb. másfél éves malamut-keverék kan, Jeanpierre névre hallgat. Mivel itt a települések szinte összeérnek, simán lehet a XVII. - XVIII. kerületben is. Itt mellékelem a fényképét. 06 20 212 90 11 telefonszámon lehet elérni a gazdáját.
KÉRLEK SEGÍTS A LELENC KUTYÁINAK! Sürgőssé vált, hogy két kennelt vásároljunk! Nem halogathatjuk tovább, mert betegek, sérültek várnak az Illatos úton arra, hogy kivigyük és gyógyítsuk őket! A két kórházban most 7 kutyánk van, akikből 4 már réges-rég költözhetne, egyrészt jól vannak, másrészt helyükre újabb betegek, sérültek kerülhetnének. Ma pl. egy Illatos útra bekerült, SÉRÜLT középkorú belga juhászszerű lánykutyát kellene elhelyeznünk, de már a kórházakban sincs hely, hiszen ott vigyorognak az egészségesek!!! A két kennel ára 280 ezer forint, de nekünk nincs ennyink! A januárban érkezett adományokból sajnos még a kutyáink lakhatási költségét sem tudtuk kiegyenlíteni, az APEH pedig időt húz, és hiába a december 21-i bírósági végzés, ők arról nem vesznek tudomást, állítják, nem kapták meg. (Természetesen a bíróság újra postázza számukra, de ez is idő, idő, idő...) KÉRLEK SEGÍTS! Bármilyen csekély összeg előrelépés a két kennel megvásárlásához, és így a kórházi ebek költözéséhez, a sérülteknek pedig hely a gyógyuláshoz! Bármilyen csekély összeg is segítség a lakhatási díj fizetéséhez, hiszen egy kutya napi 500 Ft-os díjazásért lakik és nekünk most 28 kutyának, a napi 14ezer forintos albérletét kell kifizetnünk. Kérlek, ha módodban áll, támogasd a Lelenc kutyáit. Számlaszámunk: MKB 10300002-20228260-00003285 Köszönettel Lelenc Kutyamentő Egyesület A Lelencről minden információ: www.lelenc.hu (a fórumon napi tudósításokkal) 06 30 5000 209
Kívánok Nektek az újévben is erőt, kitartást és jó egészséget a munkátokhoz, az eddiginél több rendszeres adakozót, valamint azt, hogy ne szaporodjon a befogadásra váró ebkék száma, mert kicsit több legyen a jó gazdi, mint eddig. És még azt is, hogy az APEH (ha eddig el nem sikították a Nektek járót) hamarosan fizessen!
nagyon sok szeretettel gratulálok eddigi áldozatos munkátokhoz. Lehetőség szerint a jövőben is foglak támogatni benneteket. Büszke vagyok rátok és köszönöm munkátokat sok kutyi nevében is!
Eltelt egy év. A Lelenc életében mindig az év végén történnek a nagy dolgok, így összefoglalómat 2006 decemberétől kezdem. A TV2 és a Telecom "Az Ügy"című pályázatának nyertesei mi lettünk. A fődíj megérkezett karácsonyra, a hívásokból származó összeg (2 420 000 millió forint) pedig 2007. januárban illetve április közepén. Sikerült a 2006-ban keletkezett orvosi, kórházi, panziós díj hátralékokat maradéktalanul kifizetnünk, vettünk 5 mobilkennelt, segítettünk társainkan 1 millió forinttal, vettünk 1500 mikrochipet, hogy az Illatos úti kutyák chipezve mehessenek gazdához, illetvve, hogy minden Lelenceb chipet kapjon. Bechipeztük, féregtelenítettük a Belfegor és Maci Alapítvány kutyáit. A részletes pénzügy beszámolónkban természetesen tételesen is látható lesz, mi, mennyibe került, sarokszámokként: A klinikán 1,5 millió forintot fizettünk ki gyorsan, decemberben, azután még 2 milliót januárban. A panziókban 2,5 milliót fizettünk - és volt egy pillanat februárban, amikor két panzióban kb. 5 napra előre ki voltak fizetve a díjak. Aztán még március, április hónapban is tudtunk fizetgetni. Mobilkenneleket vettünk 800 000 Ft-ért. Chipeket vásároltunk 1 000 000 Ft-ért. 1 millió forintot felosztottunk más mentőcsapatok között. Költöttünk az 1%-os kampányra, 600 000 Ft-ot.
Pénzügyi helyzetünk egész 2007-ben egy merő kétségbeesés volt, havi szinten 200 és 300 ezer forint összegű rendszeres adományok érkeztek, amely bizony nem fedezte sem az orvosi, sem a lakhatási költségeket. De ebben a nehéz helyzetben sem maradtunk magunkra: Dr. Egerszegi Péter, a Felicavet Kórház vezetője, Dr. Juhász Tamás és Animal Rescue Farm vezetője, Fedák Kriszta bizalmat szavazott nekünk, és ugyan március óta egy fillért nem fizettünk, ők mégis lelkiismeretesen, gondosan ellátták a Lelenceket.
Az események tehát nem álltak meg, sorra hoztuk ki a kutyákat az Illatos útról, és szedtük össze a sérülteket. Csak 2006 decemberében 20 új kutyánk termett, az akkor meglévő 40 mellé. Aztán, amint egy kutyánk elment gazdihoz, jött a helyére a következő... Segítséggel és önállóan örökbefogadónapokon vettünk részt, 2007. május 5-én és 2007. szeptember 29-én az Illatos úti kutyáknak volt örökbefogadónapja, 2007.május 20-án, június 2-án és augusztus 4-5-én a Lelencebeknek. A mára hírhedt újlengyeli és dunakeszi történetnél is jelen voltunk, onnan is sikerült kutyákat magunkhoz vennünk.
Nagyon vártuk a szeptembert, amikor az Apeh közli, milyen összegű felajánlásra számíthatunk az 1%-ból, és nem tudtunk hová lenni az örömtől, amikor megtudtuk, mintegy 15 millió forint lesz. Hidegzuhanyként jött az APEH határozata, amelyben arról döntöttek, nem jár ez a Lelencnek. Természetesen nem hagytuk annyiban,és 2007. december 21-én megkaptuk a bíróság döntését: a Lelenc márpedig jogosult az 1%-ra. Most már megint az Apehra várunk,egyrészt bízunk abban, hogy nem fellebez, másrészt, hogy gyorsan utal.
Sok minden történt még, a Lelenc egyre nagyobb nyilvánosságot kap, egyre több esetben tudnk feljelentést tenni állatkínzás ügyben, Dr. Akszentievics Györgyi - Lobbiiroda - felkészült és lelkiismeretes munkájának köszönhetően.
És ami a legfontosabb. Nem vagyunk egyedül, a Lelenc már nemcsak egy maroknyi csoport. Nemcsak a gondozásunkba kerülő kutyák létszáma nőtt, hanem a Lelenc támogatók, szimptizánsok és egyáltalán nem utolsó sorban a napi teendőkben való aktív résztvevők száma is. A Lelencnek legalább 30 olyan oszlopos tagja van, akik esőben, hóban, szélben, napsütésben, rekkenő hőségben és cudar hidegben minden áldott nap foglalkoznak a Lelencekkel és 10 olyan tagunk, akiknél rendre Lelenceb állomásozik. Megszámlálhatatlanul sokan ajánlották a Lelencek számára összegyűjtött takaróikat, hozzák a tápokat, konzerveket, utalnak havonta rendszeresen életmentő pénzeket, és figyelik nap mint nap a történéseket, hogy az első kérésre szaladjanak, intézzenek, segítsenek.
Igen, 2007-ben 190 kutyának találtunk gazdát, úgy, hogy minden kutyánk ivartalanítva, chipezve mehetett új otthonába. Ezt a támogatók, a szimpatizánsok, a nekünk drukkolók, a tagok, az önkéntesek nélkül nem lehetett volna elérni.
Az év utolsó napján, amikor mindenki boldog új évet kíván mindenkinek, csatlakozom, bár teljesen feleslegesen: hiszem, hogy az a sok jó, a sok odafigyelés, az áldozathozatal nem hozhat mást, mint jót. Köszönöm Mindenkinek, hogy 2007-ben a Lelenccel tartott, hogy figyelt, segített, hogy kutyát hurcolt, kutyát simogatott, hogy gyógyított, hogy nevelt, hogy etetett, hogy takarított, hogy befogadott, hogy megmentett, hogy fotózott...hogy velünk aggódott és velünk sírt, amikor nem sikerült megmentenünk valakit...szóval mindent. Nélkületek nem volna a Lelenc, nélkületek nem került volna jó helyre, gondos gazdához 190 kutya és nem a mi gondozásunkban várakozna 50. Bízom abban, hogy együtt kezdjük a 2008-at is: együtt adunk esélyt, vigaszt, gyógyulást a kutyáknak.
A kutya, aki súlyos balesetet szenvedett, kutyamentők segítettek rajta. Még volt ereje megvárni, hogy a gazdája rátaláljon és akkor ment csak át a szivárványhídon...
A kutya, akit gazdái "ottfelejtettek", amikor elköltöztek, még csak nem is szóltak senkinek, hogy lássák el őt. Közel egy évig minden áldott nap ült a ház előtt és várta őket haza...
A kutya, aki méteres láncon tengette életét, majd az első hidegek alkalmával halálra fagyott...
A kutya, aki 9 évet élt a gazdája mellett, babaként került hozzá, ő cumiztatta, nevelte, majd kilencedik évében el akarta altatni, "mert a virágok fontosabbak nekem, unom, letaposta a füvemet"... az asszony lánya magához vette falun belül, de Morzsa a mai napig visszamegy a régi házhoz, hiszen az az "otthona", ül a kapu előtt és szeretne gazdanénivel lenni, aki gyűlöli őt...
A kutya, akit frissen kozmetikázva, beoltva leadtak az Illatos útra...
A kutya, aki a halálból táncolt vissza és a kutya, aki vért adott neki, hogy életben maradhasson...
A kutya, akit vernek, láncon tartanak, nyakán hatalmas daganat, de senki nem törődik vele...
A kutya, akit a gazdája közelében, vagy a gazdája mellől lőttek ki vadászok...
A kutya, aki 4 évig élt láncon, ólba zárva, folyamatosan vemhesen, mocsokban, bűzben, bolhásan, férgesen, miközben betanított, tiszta, intelligens kutya volt valaha és hálisten' 4 év után (!) megtaláltuk eredeti gazdáit...
A kutya, aki kölyökként halott, elütött testvérkéjét őrizte egy napon át - mert soha senki nem kívánta őket a világra, soha senki nem foglalkozott velük...
A kutya, akit meguntak, akit egyszerűbb volt kirakni, mint az életet úgy alakítani, hogy neki is helye legyen benne; aki beteg lett és akkor már nem értékes, sőt, pénzbe kerül - noha idős már és egy életet leszolgált gazdái mellett; a kutya, akit kölyökként senki nem akart a világon tudni, de egyszerűbb megszabadulni tőle, mint felelősen megelőzni a világrajöttét; a kutya, akire nem vigyáztak és amint kiderült, hogy vemhes, mennie kellett: a kutya, aki az Illatos úton egy ketrecbe zárva remegve várja, hogy megmentsék...
A kutya, akit soha senki nem keres, aki megbújik a padok alatt, a kennel sarkában, aki az elszenvedett csalódások, fájdalmak után már nem bízik senkiben, nem próbálja felhívni magára a figyelmet így senki nem veszi észre valójában milyen jó kutya és menhelyen éli le az egész életét, ha ez életnek nevezhető...
A kutya, akinek alkoholista gazdája úgy szétrúgta a kutya térdét, hogy műteni kellett, leadta egy menhelyre, ahonnan próbálták gazdához adni, de soha nem tudott már bízni az emberben. Ráadásul hozzá nem értő kezekbe került és amint "gond" volt vele, azonnal elaltatták fiatalon...
A kutya, aki már beteg, öreg, ráadásul daganatos vagy vizelési problémákkal küzd; akit gazdája le akart lőni kölykeivel együtt; a kutya, aki "esélytelen fekete" , esélytelen "korcs" és sintértelepen várja a halált... miközben máshol, más kultúrában kanapéra költözik, mert ragaszkodó, mert jó, mert még lehet pár szép együtt töltött év, mert arrafelé más a mentalitás...
A kutya, aki babaként feküdt a sínek mellett napokig úgy, hogy senki nem segített (vagy nem tudott segíteni?) neki és amikor jó kezekbe került volna, már késő volt...
A kutya, aki koszos, büdös kócként egy ketrec mögött raboskodott, de hálisten volt, aki meglátta a leírhatatlan mocsok mögött a kutyát...
A kutya, akit 10 évesen egy panzióban hagytak... minden áldott nap várja vissza hűtlen gazdáit a rácsok mögött...
A kutya, aki kilós koloncokkal a fülén kóborolt kitudja mióta...
A kutya, aki fél Magyarország területén még mindig bármikor pótolható, ugyanazt a nevet viselő tárgy a kertben, aki megkapja a maradékot, egész életét olajoshordóban, láncon tölti, a rendszeres oltást, féregtelenítést, vitamint, símogatást, ivartalanítást, játékot, futkározást, utazást, az erdőt, a sétát még hírből sem ismeri...
A kutya, akit talán kerestek is, aki lehet, hogy csak elcsászkált, de soha nem tudunk már róla semmit, mert pénzéhes emberek a törvényben szabott munkaköri kötelességük - a kutya dopkumentálása, megőrzése helyett dögkútba dobták többedmagával, hisz úgy nincs gond vele, nem kell neki hely, nem kell etetni, oltani, takarítani utána csak a pénzt felvenni...
A kutya, akit elképzelhető, hogy jóindulatú segítője juttatja hóhérkezekbe - "megunt kedvencét szívesen elhelyezzük!" - mit sem tudva arról, hogy a segítség álcája mögött jólszervezett maffia áll, amely emberi fogyasztásra, fazékba küldi ma Magyarországon a kutyákat...
A kutya, akinek még szopnia kellene, az anyja mellett maradni, de szemét, csak az anyagi hasznot leső emberek közreműködésével babaként százával teherautóra kerül illegális transzportban és a külföldi célállomásig nagyrészük szenvedve elpusztul...
A kutya, akit mocskosan, kullancsokkal tele, roncsolt lábbal fogtak be, rettegve kerülte az embert, megtanult három lábbal élni és új életet kezdett...
A kutya, akit őrjöngő fenevadként hoznak ki az ápolók, de amint a szemébe nézel, ahogy beszélni kezdesz hozzá és elmondod neki, hogy segíteni akarsz, minden fájdalma, eddigi sérelme, félelme után is tudja azt mondani, hogy "bántottak, becsaptak, éheztettek, vertek, elkergettek, fáztam, kóboroltam, régen nem kaptam jó szót DE megint, újra hiszek neked, az EMBERNEK, megbízom benned, gyere, menjünk, ülök itt szépen melletted, ha megengeded, még meg is nyalogatom a kezed..."
A kutya, aki nem nyer díjakat, nem szép a sznob közízlés szerint, akit soha, senki semmire nem tanít és csodálkoznak az emberek, hogy neveletlen, hogy nem tudja az együttélés szabályait és egyszerűbb megszabadulni tőle és beszerezni az újat; aki keverék, akit soha senki nem akart, aki mindenre képes lenne az emberért, de soha nem kapja meg az esélyt, hogy ezt bebizonyítsa.
A kutya, aki ma, a XXI. században Magyarországon ebben a pillanatban is többtízezred magával kóborol, szenved sintértelepen, menhelyen, láncon és akiért soha, senki nem ejt könnycseppet sem.
NAGYON KÉREK MINDENKIT, HOGY SEGÍTSEN, NEM ADOM FEL!!!!!
2007.11.08.-án tűnt el a XI. kerületből egy fekete fehér nyakkendős Merlin névre hallgató spániel fiú! Nagyon-nagyon szeretném megtalálni, rettenetesen hiányzik. Arra kérek minden jó érzésű kutyabarát embert, hogy ha csak hallott róla, hogy a környezetében az ország bármely pontján feltűnt egy hasonló kutyus, kérem, hívjon a 06-20/952-4730-as telefonszámon, vagy küldjön e-mailt a laubeboszi@t-online címre. Sajnos nem tudok róla semmit az eltűnése óta. " Remélem, ha valaki befogadta jó helyen van, és én nem hiányzom neki annyira, mint ő nekem", csak legalább tudjam, hogy jó helyen van melegben és biztonságban. Kérlek, benneteket segítsetek!!! Igy nézett ki amikor eltűnt!
