Ez az elektromos áram kissé félelmetessen hangzik. Én nem ismerem ezt, soha nem volt azthiszem ! Viszont volt egy hasonló. Sokszor álmodtam azt, hogy vizbe, vagy inkább viz alatt vagyok és tudok lélegezni a víz alatt. Nagyon kellemes élmény !
Valamelyik nap olvastam, hogy valaki rémálmokról irt. Nekem gyerekkoromban voltak rémálmaim, úgyhogy tudom mi az. Az életemben pár éve történt változás mintha eltörölte volna ezt ! Tényleg nincsennek rossz álmaim.
Repülni gyakran szoktam, elég periodikusan: néha több egymást követő éjszaka, aztán hosszabb ideig semmi, aztán megint több. A vonzás nem rémlik, hogy álmodtam volna, viszont ez az elektromos áram-szerű érzés gyakori, csak az egész testemben. És olyankor a végén mindig meghalok. Nagyon furcsa, leírhatatlan érzés, eleinte rettegtem tőle, de mostanra már annyiszor volt, hogy megszoktam, nem utolsó sorban köszönhetően a tudatos álom módszernek. Amíg nem tudtam, mi lesz a vége, küzdöttem, pánikoltam, most meg már úgy vagyok vele, essünk túl rajta.
Lehet, hogy vannak olyanok, akiknek valami módon ébren is műkszik ez a dolog, ha nem is annyira erősen, mint alvás közben. Pl. ettől a képességtől - mennyire tudunk éber állapotban illogikusak lenni - függhet a telepátia is. Visszatérő jelenség, hogy ismerőssel beszélgetek valamilyen témáról, majd kis csend. Aztán egyszerre szólalunk meg, egy teljesen homlokegyenest más apropóból, és szóról szóra ugyanazt mondjuk. És ez rendszeresen előfordul, néha már ijesztő. Úgy tűnik, kettőnk közül én vagyok a fogadó, mert hajlamom van a mások által nehezen követhető logikai bakugrásokra. És ha belegondoltok, ha minden ember folyamatosan kimondaná minden gondolatát, akkor ez az egybeesés mennyivel nagyobb lehetne... Viszont próbáltuk tudatosan, úgy nem megy.
Nagyon érdekes álmom volt az éjszaka: Visszatérő álom nálam,többek között, a levitáció és a telekinézis hogy magamat vagy tárgyakat tudok mozgatni. Ez utóbbiban volt részem, de egy különleges formában. Nemcsak magamhoz vonzottam a tárgyakat és elkaptam öket, hanem éreztem is egy nagyon érdekes erőt, energiát a kezemben. Olyan volt mintha elektromos áram járná át az ujjaimat, de mégsem volt fájdalmas vagy kellemetlen. Még mielőtt elmozditottam volna egy tárgyat, a kezeben éreztem annak fogását, mitha az már a markomba lenne ! (Természetesen, hozzám méltó módon rögtön elkezdtem oktatni a környezetemben lévőket, hogy hogyan kell ezt csinálni. Valakinek sikerült is ! ) Valaki tapasztalt már ilyet, vagy ehhez hasonlót ?
Erre mondtam, hogy az ilyen eleve valószínűtlen dolgokat a gondolkozási rendszer lefogja még azelőtt, hogy a tudatos, logikai összehasonlító és kiértékelő részbe kerülne. Ez a lefogás kapcsol le félálomban, álom alatt - az én értelmezésem szerint.
A szekta nem engedett el könnyen, de nem is kérdeztem a véleményüket, voltam áruló meg démonizált, bukott keresztény, mindenféle, de ez nem az a topic. :)
Én is úgy élem az életemet, hogy a cselekedeteim befolyásolják a jövőt, de átgondolva nem ezt látom. Ha valamit előre látunk, akkor az egy már megtörtént eset. Talán van némi beleszólásunk a dolgok menetébe, de a világ annyira összetett, annyira egymásra hatnak a legkisebb dolgok is, hogy véletlen szerűen nem működhet minden.
Rémálmaim nem szoktak lenni. Viszont állandóan utazok. Vonat, busz, hajó, hév, mindegy mi, de utazás nélkül alig van álmom.
Igen, ha felszabadítanánk mindenki agyát az olyan lenne, mintha gépfegyverrel látnánk el mindenkit és nem korlátoznánk a használatát. Az emberi személyiséget ismerve 98% a visszaélésre, bűnözésre, stb használná a képességeit.
Ahogyan azt egy másik topicon korábban megjegyeztem: egy ilyen felületet mindig a résztvevők tesznek jóvá, illetve gyengévé. Szóval ha jó, az az itt megjelenők közös érdeme:-)))
És hogy az eredeti témához visszatérjünk, a többi altató "lefogta" az álmokat. Mondjuk, a pszichiáter anno szólt, hogy vadakat fogok álmodni tőle, de nem lettek vadabbak, mint előtte. Mondjuk az én életemnek az álmok egy olyan részét képezik, hogy ha nem álmodnék többet, az olyan lenne, mintha bezárnának előttem sok-sok, másik világba vezető kaput. Iszonyú lenne. Én nem is szeretek rágondolni.
Sajnos engem gyerekkoromban egy gyermekpszichiáter "rászoktatott" az altatóra (Noxyron), azóta szedek valamit. Nálam az elalvással van gond, de ha elalszom, utána már akár egy óra múlva felébredhetek, vissza tudok aludni. Nekem orvos írja (háziorvos, szakember), teljesen legálisan jutok hozzá. És kb. 5 éve esti egy szem az adag, nem kell emelni. A többiből mindig kicsit többet, kicsit többet, ha valaki nem tud megállni (pályám során láttam nem egyet), már csak kórházban lehet leszoktatni. Az viszont olyan, mint a narkó-, illetve alkoholelvonó, szóval kínlódnak eleget, mire sikerül.
A logikát teljesen félreértelmezik manapság. Összekeverik az irányított, dogmatikus gondolkodással. A logikába beletartozik a tökéletesen valószínűtlen tényező figyelembe vételének és mérlegelésének képessége.
Érdekes, nekem is vannak álmomban kristálytisztán látott eszközök (amiket mindig tudok kezelni, értem a konstrukciójukat, pedig némelyik nálunk nem is létezik.) Viszont sohasem tudom "magammal hozni" a tudást, és ennek is meglehet a maga oka... Különös, hogy én álmomban nagyon gyakran szerelek, vezetek járművet, alkotok valamit, tökéletes biztonsággal - annak ellenére, hogy jogosítványom nincs, szerelni nem tanultam, és nem is nagyon tudok, és feltaláló sem vagyok. Ezt egyszerűen szinte lehetetlen leírni, mi mindenre vagyok képes... És egyszer bejött, hogy kipróbálhattam "ideát" is az álmomban vezetett járművet, és noha soha még közelről sem láttam, tökéletes biztonsággal indítottam be, irányítottam, közlekedtem vele.
Kicsit lassítanod kellene... Mármint a napi 14 óra munkára gondolok. Sajnos saját káromon tapasztaltam meg, hogy egy 8-10 év múlva nagyon vissza tud ütni. Az altatót, amit én szedek, Stilnoxnak hívják. Már kb. öt éve szedem (előtte más volt), de sem az adagot nem kell növelni a hatás érdekében, és kb. három óra alvás után teljesen tiszta fejjel ébredhetsz, annak ellenére, hogy nem gyenge. Az agyam másnap reggel ébredés után pont olyan tiszta, mint bármikor - szükségem is van rá. Van összehasonlítási alapom más tablettákkal, sajnos mindtől zakkant az ember másnap, de ettől nem. A gyógyszerésznő mondta, hogy direkt egyetemisták szokták szedni vizsgaidőszakban, pont emiatt... A tudatos álmot nem érdemes abbahagyni, mert kiküszöbölhetők vele a rémálmok. Remélem, a szekta azóta eleresztett, és ezt szívből mondom, mert sajnos egészségügyis pályafutásom alatt láttam sok ilyen okból anyagilag-pszichésen tönkrement embert. Sajnos én a jövőről, mint már létező dologról nem vagyok meggyőzve, ennélfogva a jósoknak, jövendőmondóknak sem hiszek, annak ellenére, hogy nekem is jövendöltek már olyat, ami bejött. Erre szokta mondani az egyik ismerősöm, hogy a nagy számok törvénye:-))) Hogy miért vagyok hitetlen? Mert a jövőt minden megélt pillanatunkkal, minden döntésünkkel - még azzal is, hogy egy sarkon merre fordulunk - folyamatosan formáljuk. Ha elfogadom azt, hogy a jövő már létezik, értelmét veszti a mindennapi döntés, a küzdelem, mert már úgyis lezajlott az életem, tehát minek erőlködjem. Veszélyes nézőpont pl. egy depresszióra hajlamos embernél... Az viszont meggyőződésem, amit te is említesz, hogy az agyunk bizonyos funkciói le vannak fedve, korlátozva. Szerintem, ahogy halad az emberiség a szellemi fejlődés útján, egyre több képességhet fér hozzá, viszont ehhez "kulcs" kell, hiszen pl. gondoljunk bele, ha ezzel a mentalitással képesek lennénk egymás gondolataiban olvasni... Ami mellékesen meglévő képesség lehetett mindaddig, míg a beszéd ki nem alakult...
A lényeget kihagytam. :) Szóval, mivel az álom lényege nem a logikában rejlik (sőt), ezért agyunk laterális üzemmódba kapcsolva - de az addig felépített logikai adatbázist használva - képes rájönni bizonyos problémák megoldására, és szélsőségesen kreatívkodni, pl. a zene vagy más művészetek kapcsán. A tudatos álom ennek a kettőnek a keveréke, rájövünk, hogy álmodunk - mivel a környezet vagy a cselekmény teljességgel illogikus, és máris "felébredtünk álmunkban".
"Descartes azt állította, hogy "megálmodta" az analitikus geometriát. Kekule álmában fedezte fel a benzol-gyűrűt, Hilprecht álmában fejtett meg egy babiloni feliratot."
It egy jó link erről és a gondolkozás mechanikájáról, bár ezt managereknek írták, de a tudományos háttere elég jó. :) Pl, kifejti, hogy miben rossz az "általános" logikus gondolkozás, amit mindennap használunk reflex szerűen: eleve kihagyja a szerinte illogikus utakat. http://www.shl.hu/irasok/kreatnemlux.htm
Igy már én is voltam a zenével. Félálomban zenék, dallamok szólaltak meg, valahol belül. Olyan egyszerűnek tünik ilyenkor a dallamok, könnyűnek a jó zene szerzése, de aztán már nem tudtam felidézni. Ugyanilyen élményem volt már gépekkel is. Egy nagyon trükkös forgácsológépet álmodtam meg. Még rá is csodálkoztam, hogy ez a módszer semkinek nem jutott eszébe, hiszem milyen kézenfekvő. Teljesen átláttam és értettem hogyan müködik. Ébredés után már semmit nem tudtam visszahozni belőle, cslak egy homályos külső nézetett. Azóta sem ugrik be mi volt a lényege. Ezért irtam itt régebben ,hogy álmunkban valahogy nagyszerűbbek vagyunk mint ébren ! Olyan dolgokat tudunk amit ábren csak a zsenik ! Vagy ök ébren alszanak és igy müködik ez ! ?
Fiatal koromban foglalkoztam amatőr zeneírással, és mindig félálomban jöttek elő a legjobb zeneművek a fejemben, teljesen máshogy, mint éber állapotban. Persze reggelre nem tudtam reprodukálni ezeket. :(
Én egy betegség miatt sajnos nagyon sokféle fájdalom csillapítót szedtem, ezért tettem szert ilyen tapasztalatokra + "tudásra". :( Amitől más már szédül meg tompul, az nekem meg se kottyan - sajnos semmilyen szempontból. És az a nevetséges, hogy csak egy éve kaptam megfelelő gyógyszert, előtte 15 évig garantálva volt az 1-2 havi rendszerességű pár hetes kinlódás. Bár ezt a gyógyszert is keverni kell hagyományos cuccal, de legalább hat. :) AZ élénkítőkkel is így vagyok, a dupla koffein tabletta maximum ébren tart, Guarana-t sem éreztem nagyon dolgozni, nem vagyok olyan hamar álmos tőle, de ugyanúgy nem tudok koncentrálni - és ez is a szerotonin szinttel függ össze. Most a legdurvább, még legális herbal élénkítőt szereztem be, na az használt. :) Nem vagyok drogfüggő, csak van két mellékállásom, és múlt hónapban mindkettőnek egyszerre volt a leadása = éjszakázás párszor vagy napi 14 óra munka.
Viszont hogy az álmokkal is foglalkozzunk, régebben (8-10 éve) kipróbáltam a tudatos álmot, és olyan egy hetes gyakorlással sikerült is. :) Csak akkor kezdtem el járni egy szektába, ahol ezt sátáninak minősítették, ezért abba is hagytam (ez ugye napi felkészülést igényel, kétféle technikával). Soxor akartam azóta újra kezdeni, de valahogy mindig elsikkadt. :(
Az álmokban látott jövőképekről pedig az a véleményem - bár nekem nem volt ilyen, de ez most nem fontos, hogy a jövő eleve létezik, és mi csak élünk benne, mint valami interaktív játékban, filmben vagy könyvben. Hiszen ha nem létezne jövő, nem lehetne érzékelni sem alvás közben vagy az igazi jövőbelátók, látomások által. Egy régi írásban olyasmi volt, hogy az ember képes alapvetően látni a jövőt, gondolatot olvasni, stb - tehát minden olyat, amit ma para képességeknek nevezünk, csak ez miatt egyenrangúak voltak az "istenekkel", akik ezért lekorlátozták agyunk eme részét. Ez az a bizonyos nem használt 85-90%-os agyterület. És ezért vannak, akik villámcsapás, áramütés után lesznek "parák", mert az elektromosság beindít bizonyos neuron öszeköttetéseket. De még Uri Geller képessége is nevetséges az mellett, ami az eredeti emberi képesség lenne eme agyi részek rendes működésével. :(
A cseppes, képekre utólag rákerült dolgokkal kapcsolatban egy régi könyvben voltegy kép, amin egy családi kirándulás volt rögzívte. Az apa kapta le azt hiszem az anyát és a kisgyereket, az előhívott képen viszont mögöttük állt egy hatalmas, szkafanderes alak. Persze, lehetett hamisítvány, de én mindig azt mondom, hogy ha a különös (ufo, szellemek, stb) dolgok és észlelések 1%-a igaz, már akkor is van félnivalónk. :)
Ismertek olyan altatót, amely bevéve tökéletes "alvajárást" produkál: elalszom tőle, mégis tevékenykedem, telefonálok, stb, csak másnap semmire nem emlékszem. A külső szemlélők szerint meg borzasztó látványt byújtok, ugyanis beszélek, teszek dolgokat, csak mintha nem látnék, nekimegyek dolgoknak, vagy átesem rajtuk. Egy kis kuriózum: mindig ilyenkor születnek a legjobb és legeredetibb ötleteim:-)))
Igen, ez valószinűleg igy van ahogy irod, bár én nem vagyok orvostanhallgató. Volt egyszer egy nagyon kemény menetem kb. 4-5 napig szedtem a katafant (remélem jó irom, de nem biztos, állítólag ez elős fájdalomcsillapító) és red labert ittam rá, elég nagy mennyiségbe. A végén sikerült elérnem , hogy elkezdett bedagadni a nyakam ...
Az embereknek kis része hipnotizálható, és az is eltérő, hogy kit mennyire lehet befolyásolni. A gyógyszerekkel és egyéb drogokkal is ilyen a helyzet, elég nagy skálán mozog az a dózis, ami mindnekinél ugyanazt a hatást váltja ki. Ennek általában agyi okai vannak, pl. kevés a szerotonin, hogy kifejtse a kivánt hatást, ilyesmik. Én is felsőbbrendűnek hittem magam ilyen szempontból, amig kórházba nem kerültem és 2x is altattak. Nos, az altatót kb. 5 mp-ig érztem, ahogy áramlik a vénámban a branülből, majd black out. :) Pedig azt is testsúly szerint adagolják, vagyis nem kaptam elefánt nyugtató adagot. :) A vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók meg enyhe fej - fogfájásra valók, az erősebbek pedig specifikusak, tehát lehet, hogy az egyiknek 0 hatása van, a másikból meg fél adag is elég. A fű nekem sem csinált semmit, de hát sajnos még ez sem jelenti azt, hogy kilógnék a sorból.
Nem próbáltam még a hipnózist és valószinűleg nem is fogom. Nem félelemből, hanem mert meggyőződésem, hogy nem vagyok hipnotizálható. Ez nem valami beképzeltségből fakad, hanem valami belső sugallat mondja ezt. Az alkohol és a fájdalomcsillapítók sem hatnak rám, csak nagy dózisban.(Ez nem mindig kellemes!!) Ezt a fogorvosom vette észre. Bevallhatom ,hogy a fűvet is megpróbáltam, de mivel semmilyen hatása nem volt rám, biztos, hogy soha nem fogok a kábszerek felé fordulni. Különben nem is érdekel, nem vágyom rá ! Viszont fájdalom és vérzés csillapításban nagyon jó vagyok. Egyszer megesett, hogy egy mély sebem nagyon gyorsan begyógyúlt. A mai napig rejtély , hogy miként, bár akkor bizonyos erős érzelmi ráhatás alatt voltam. Érdekes még, hogy ez a ráhatás nem a sebre, hanem egy másik érzelmi "broblémára" irányult. Ezóta viszont emhiszem , hogy lehetnek olyanok , akik ezt meg tudját csinálni ! (én is megtudtam ,csak nem tudom hogy !!) Azt tudom állítani, hogy alvás közben hozzáférünk valami nagyon fontoshoz, nélkülözhetettlenhet is ! Erre vannak tapasztalataim. (Olyan mintha valami energiaforrás lenne ez ! Nem tudom)
Lehet, hogy az alvás (egy szakasza ) és a tudatalatti egy és ugyanaz ???
Ennek ellenére nem vagyok különleges ! Szerintem hasonló dolgokat sokan átéltek már, csak nem hisznek benne vagy nem veszik észre a körülöttük/velük történő eseményeket.
A szellemi szintet én úgy gondolom, hogy a tudatalatti valahogy könnyebben hozzáférhető egyesek számára. Te próbálkoztál már hipnózissal? Mármint rajtad próbálta már szakember? Mert rajtam igen, többször, sikertelenül, de úgy tűnik, a tudatalattimmal valahogy jobban tudok kommunikálni. Ugyanis az álomra én ezt a kétféle magyarázatot tudom adni: 1. Tudatalattiból előkerülő képek, összerakva 2. Az alvás közben megnyílt tudat látogatásai más dimenziókba. Ezek tűnnek logikusnak.
Nem hiszem, hogy szellemi szint kérdése lenne, azaz , hogy a mi ébrenléti állapotunkban értelmezett szellemi szintünk a meghatározó. Inkább egyfajta állapot kell hozzá. Én azthiszem elég sokat foglalkoztam és foglalkozom is a tudatos álmaimmal, de én sem tudom tetszés szerint bármikor előidézni. Az a furcsa, hogy ez mindha nem is EGYfajta más állapot lenne, hanem nagyon SOK egymástól teljesen kölünböző állapot. Leegyszerűsitve olyan ez, mintha az ember csak két szint ismerne, pl. a feketét és a fehéret (ébren és tudatlan álomban) és nagyon elcsodálkozna, ha egy -egy szürke árnyalatot meglátna. Pláne, ha ez a szin vörös, kék, sárga, vagy ezek valamilyen konbinációja !
Kezdem érteni, miről beszélsz. Ezt én is gyakran átélem, már hogy rájövök álmomban, hogy mi nem stimmel, onnan tényleg nem görcsöl az ember. És nekem valahogy vannak fiksz pontjaim, amik mindig segítenek. De úgy emlékszem, ez nálam csak úgy jött, és nem tudatos akarás eredménye volt. Lehet, hogy ehhez egyfajta szellemi szint szükséges, és utána már automatikussá válik?
A tudatra ébredésről tudok mesélni, talán segithet Neked ! Gyermekkoromban, még amikor sem ezoterika sem más hasonló nem volt, már voltak "tudatos álmaim". Elég "kezdetkegessek", de akkor még nem tudtam hova tegyem öket. Emlékszem volt egy nagyon maradandó álmom, amiben egy várfal tetejéről leesve, épp ráestem egy tank csővére , ami letörött. Győztem szabadkozni a katonáknak, hogy én nem akartam tönkretenni a tankukat. Poén az, hogy őt voltam az üldözők. Szóval ekkor történt meg (talán előszőr), hogy egy pillanatban beugrott, milyen nevetséges is a helyzet. Sőt ! Lehetséges-e ez ? Hol vagyok ahol ez megeshet ? Rájöttem , hogy nem a valóság, hanem valami más. A tapasztalatom az, hogy ha idáig eljut az ember akkor már mindent megtehet. Sajnos álmainkban a leg kevésbé sem szoktunk kételkedni a történéseken, hanem automatikus beletörödéssel elfogadjuk azokat. Ez a kulcsa a tudatos álomnak. (Zárójelben megjegyzem, hogy sokszor akkor lesz tudatos egy álmodas, ha előtte valami erős érzelmi hatás éri az embert . (Nagy öröm, vagy ellenkezője) Erőltetni viszont nem lehet, mert akkor szinte teljesen eltünik (nálam igy müködik, de ez nem szentirás!) Néha látszólag teljesen váratlanul ébredek tudatára, hogy most éppen álmodom. Szerencsére erre nem riadok fel és ez nagyon fontos, mert innét kezdőik az igazi KALAND !!!
