MTI - A római katolikus egyház rejtegeti a háborús bűnök gyanújával körözött Ante Gotovina horvát tábornokot - legalábbis ezt állítja a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze.
150 szerb halála egy háborúban nem tétel, még akkor sem ha azokat név szerint felsoroljátok. A modern háborúban, ahol félkatonai (néha civilruhás) egységek terrorizálják a lakosságot, 10 éves gyerekek is harcolnak és a területszerzés alapja a saját lakosság tömeges beköltöztetése, nincsenek civilek. A szerbek rémtetteit elnézve, Gotovinát ki kéne tüntetni az önmérsékletéért, amiért csak 150-et lövetett le közülük.
Ha Gotovinát véletlenül mégis el tudják fogni, azzal del Ponte a saját halálos ítéletét írja alá.
A valamiért meghasonlott katolikusok közül kerültek ki mindig is és kerülnek ki napjainban is a legzsigeribb antikeresztények. Nem kell hozzá egy fraudzsigának lenni, hogy megértsd ennek okát.
Carla Del Ponte svájci állampolgár, s így persze semmi köze az EU-hoz.
A Nemzetközi Bíróságot nem hasonlítanám egyik általad felsorolt intézményhez sem. A vádlottak minden törvényes joga megvan a védekezéshez, pl. Milosevic alaposan él is is velük.
Ha csak azt olvasod, hogy 150 szerbet megöltek a háború során, az teljesen személytelen (Különben több száz további esetről is szó van, csak a horvát hatóságok valahogy nem sietnek a bizonyítékok összegyűjtésével).
De ha például a következőt olvasod: 1995. augusztus 25-én a horvátok agyonlőtték a 80 éves Milos Grubort, a 65 éves Jovo Grubornak elvágták a torkát, majd lelőtték, a 90 éves Marija Grubort halálra égették, az 50 éves Mika Grubort agyonlőtték és a 45 éves Duro Karanovicot összeverték, majd agyonlőtték, akkor máris más az ábra.
Ezeket a bűncselekményeket Ante Gotovina parancsára követték el. S ez csak egy pici részlet a vádiratból.
Ha Gotovina nem követett el semmit, akkor miért nem vállalja bátran a bíróság előtti megmérettetést?
Carla Del Ponte különben ugyanilyen aktívan harcolt hazájában a bűnözés ellen, kishíján fel is robbantotta az olasz maffia, követelte a svájci bankszámlák titkosításának megszüntetését, számos harmadik világbeli korrupt vezető ellen indított eljárást, akik Svájcba vitték a lopott vagyont. Aztán a ruandai tömegmészárlások elleni nemzetközi bíróságnál is dolgozott. Onnan például azért távolították el, mert nem csak a hutuk által lemészárolt tuszi milliók ügyével akart foglalkozni, hanem annak a 30.000 hutu áldozat ügyével is, akiket a győztes tuszik gyilkoltak le bosszúból.
Hogy Horvátország esetében is milyen jól lehet zsidózni, azért az meglepő.
Továbbá nem egészen világos, hogy neonáciainknak miért olyan fontos egy horvát tábornok? A horvátoknak lehet az, de magyaroknak? Mitől ez a szerb-fóbia?
Nagyon kilóg a lóláb! Carla asszonyban kicsit elszabadultak az antiklerikákis indulatok, a világmédia meg természetesen lelkesen kapott rá a hírre. Egy állítólagos horvát "háborús bűnös", plusz katolikusok: két legyet egy csapásra! Jaj de finom!
Bár Bem tábornok inkább vissza akarta fogni a beosztottjait, azok tömeggyilkosságokat követtek el az erdélyi románok ellen (pl. Hatvani szabadcsapata):
Az erdélyi polgárháború áldozatairól nincsenek pontos adataink. 1849. december 30-án az erdélyi román fölkelők vezetői közös kérvényt fogalmaztak, amelyben kártérítést kértek az elmúlt hónapok hadieseményei során a románság által elszenvedett károkért. A bevezető előre jelezte, hogy csupán előzetes kártérítési igényről van szó, mert „nem vagyunk még abban a helyzetben, hogy pontos jegyzékét közölhetnők a lefolyt polgárháborúban megölt románoknak, valamint az elpusztított vagy felégetett helységeknek”. A kérvény szerint a magyarok agyonlőttek vagy felakasztottak négy kerületi prefektet, tíz tribunt és legalább 100 centuriót és decuriót. Az agyonlőtt vagy felkoncolt papok közül a kérvény hatot említ név szerint, 47 főt sommásan. Ezután csupán szám szerint közli, hogy a magyarok 14 helységben és környékén összesen 1150 románt végeztettek ki. További 12 községben a székelyek a román férfiak legnagyobb részét felkoncolták, „az asszonyokat elűzték, vagyonukat elragadták, marháikat Szászrégenben és Marosvásárhelyt eladták, s földjeiket egymás között felosztották”.
A kérvény ezután a valószínűsíthető tények mezejéről a valószínűsíthető statisztikai adatokéra tér át: eszerint nincs Erdélyben olyan román község a 2400-ból, amelyből 10-12 személyt meg ne öltek volna, továbbá legalább 8-10 000 fő esett el a csatákban, „az áldozatok számát könnyen 35-40 000-re tehetni, melyek tehát negyvened részét képezik az 1 600 000-nyi népességnek”. Emellett kb. 100 falu egészen, 230 falu „részben elhamvadt”. Ez legalább 1 260 000 forint kár. Emellett minden román család (360 000) legalább 50 forint erejéig megsarcoltatott, a megöltek egynegyedénél pedig családjuk legalább 1000 forintnyi tőkéje is elveszett. Ha az állam csak 100 forintnyi évi segélyt ad neki, az is 10 000 000 forint. A románság teljes kára tehát legalább 29 260 000 forint.
hú, de buta vagy; már nem is tagadják, milyen aljas volt az akkori pápa, és még mindig nem nyitják meg levéltárukat, mert még borzadályosabb dolgok derülnének ki, bizony, hitleren gazdagodott meg a vatikán bankja, és ők segítették külföldre a náci háborús bűnösöket
Nem tunik fel a propaganda kozott, hogy a Vatikan volt mindket vilaghaboruban, es most is az egyetlen kovetkezetesen bekeparti intezmeny? Na mindegy...N t.
Mert a veszely eppen ez volt az uj tipusu fejlodes. Az angolok szamara a veszely az ott volt, hogy a nepek szazait leigazo es kifoszto, a nepek szazmilloit rabszolgasorsban tarto es milliokat terveszeruen kiirto Angol Birodalom mar kezdte erzni a modern es demokratikus Amerika es a romamosan fejlodo Mitteleuropa gazdasagi erejet. Ez a ket gazdasagi egyseg - bar mas korulmenyek kozott - nem a gyarmatok 17- 18 - 19 szazadi tipusu rasszizmuson alapulo, milliokat kiirto, szamilliokat rabszolgakent kezelo angol es reszben francia, belga tipusu gyaramati alapu gazdasagi rendszernek hanem a sajat erejere tamaszkodo nepek es kulturak erejere epult. Ezert kellett romba donteti a Mitteleuropat mely akkor tobb mint 120 millios gazdsagi ovezet volt, bar jelentos fejlodesbeli kulonbsegek voltak az altalanos tendencia a gazdasagi fejlodest s a regio tortenelmehez kepest soha nem latott szemelyi, vallasi szabadsagot eredmenyezett.
Sajnos viszont ez azert sikerult nekik mert a nemzeti ontudatot sok etnikum tul komolyan vette.
En nem reg Triesztben eltem, ahol nagyon eros a monarchia-nosztalgia. Goriziaban van egy elso vilaghaborus muzeum, ahol meg lehet tudni azt is tobbek kozott, hogy az elso vilaghaboruba olasz reszrol a Katolikus frakcio abszolut nem akart belemenni a haboruba, mig az un. "liberalis" frakcio eroszakolta ki az egeszet. Annak ellenere, hogy a Habsburgok Olaszorszag minden teruleti koveteleset teljesitettek volna.
Tovabba ami kulon erdekes, hogy Triesztben az olasz nyelvu lakossag nem akart feltetlenul Olaszorszaghoz tartozni (nem volt olyan eros a nemzeti ontudat), ami egy nagyot dobott a nemzeti hovatartozasukon az a Tito partizanjainak amokfutasa az Isztria kornyeken (gyakorlatilag egy olasz-irtast vegeztek).
mindig is ezt csinálta a vatikán; a második háborús búnösöket is ő látta el menlevéllel, sajnos, de, mexokott módon, maghyar résztvevővel is, meg kellett alapozni a vatikán pénzügyi nagyhatalmát; bezzeg a zidómentésben és más áldozatok mentáésében nem remekelt ennyire, dehát az egyszerű áldozatok nem tudtak tejelni a vatikánnak
Termeszetesen Gotovina csak "Handlanger"-e volt az elso szamu, es most mar az igazsagszolgaltatas szamara elerhetetlen horvat haborus bunosnek, Franjo Tudjman-nak.
A horvatok tudjak, hogy Gotvinaban Tudjman -t akarja - teljes joggal elitelni a birosag. Ezert is az ottani nacionalistak duhodt tiltakozasa es ellenallasa.
Molnár B? Csak nem mueller-melnyikov-Molnár Balázsról van szó, a cionfasizmus leendő mártírjáról? A gyógyegérről, aki kigyúrt szerelme valagában keresi a megigazulást? Na hagyjuk már.
Gotovina nem adott utasítást semmiféle etnikai tisztogatásra. A balkáni etnikai tisztogatásoknak különben sem 150 ember szokott áldozata lenni. Módjában állt volna szerbek tízezreit legéppuskáztatni bosszúból, mégse tette mint a szerbek a horvátokkal, bosnyákokkal, kosovai albánokkal. Mert nem szerb. Carla Del Ponte meg tehet egy szívességet. Áldozatot agresszorral azonosítani elfogadhatatlan. Ha Ante bűnös, akkor Bushra nincs is szó.
Horvátország nem fizet Gotovinával - Rajzfilm Carláról Publicisztika, kuruc.hu, 2005, szeptember 21 - 14:38 [Küldje el ismerősének is!]
Carla a Vatikánt mószerolja, a horvát katolikus egyház szerint frusztrált a nő. Zágrábban rajzfilm készült róla. Háziállatok elhajtása a vádiratban.
Az EU március óta zsarolja Horvátországot kiváló, korábban általa is megbecsült tábornoka miatt, most pedig a Vatikánt támadja a Hágai Törvényszék. Mondván, Róma segít Gotovinának. Szánalmasak a vádak: 150 szerb állítólagos meggyilkolása a felszabadító háború során, szemben Milosevics, Bush, Blair vagy a cionisták százezres nagyságrendű áldozati "mutatójával".A képmutató Brüsszel, amely a török diktatúrával csatlakozási tárgyalásokat kezd, valójában nemzeti vagyona el nem kótyavetyéléséért bünteti civilizált déli szomszédunkat. Horvátország persze nem hagyja magát, és kiderülhet még, uniós csatlakozásának halasztása, netán végleges elmaradása csak jótemény számára.
Carla Del Ponte, a Hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze minap azt állította, a Vatikán, konkrétan a horvát katolikus egyház rejtegeti Ante Gotovina tábornokot egy ferences kolostorban, mitöbb, nem is segíti őt a főtiszt felkutatásában. Vádaskodását Róma és a horvát katolikus egyház is kikérte magának, utóbbi frusztráltnak és valótlan állítások megfogalmazójának titulálta Carlát, de nem ez a lényeg. Gotovina már rég kézre került volna, ha nem védené nemzeti összetartás, nagyon sokan segítik, vélhetően egyháziak is. Jól teszik, mert hazafias kötelesség és igaz cselekedet. Méltatlankodni azonban nem Del Ponte legújabb huhogása miatt kell elsősorban, hanem azt a rongydarabot ízekre szedni (angol eredetiben itt), amit Gotovina elleni vádiratnak neveznek Hágában. A horvátok óriási többsége így is gondolkodik és beszél, ha méltán népszerű tábornoka szóba kerül, csak a zágrábi kormány szemérmeskedik, igaz, ígéretei ellenére valószínűleg semmit sem tesz vagy mer tenni a háborús hős elfogásáért. Carla Carla Miért is próbálnak tehát egy emberért, 150 állítólagos háborús áldozatáért (és jószág elhajtásáért, a vádiratban benne van!) spanyolcsizmát húzni egy EU-érett, virágzó európai országra? Egyáltalán, egyenlőségjelet tenni megszállók és megszálltak között? Miközben az ügyben gyakran heveskedő olasz ügyésznő bármikor angol hidegvérrel parolázik amerikai és brit tömeggyilkosokkal. Figyelmébe ajánlanánk esetleg azon izraeli főtiszteket, akiknek katonái több száz arab kisgyereket lőttek agyon, de őket valamiért nem körözteti az elfogulatlan lady. Gotovina katonái hány gyermeket is öltek meg? Ilyen szintű rágalom még az amúgy koncepciós-ízű hágai vádirat összeállítóinak fejében sem fordult meg, csak a hazugságairól hírhedt pesti netlapféle kezdett önfeledt nyáladzásba, szerbirtónak bélyegezve a generálist. Mindezen aljasság és kettős mérce megértéséhez fel kell idézni a horvát-szerb/jugoszláv háborút és Horvátország elmúlt 14 évét, különös tekintettel hazafias, avagy a magyarországinál mindenképpen önérdekűbb gazdaságpolitikájára.
A horvátok, a jelek szerint nem fizetnek Gotovinával. Szó szerinti és átvitt értelemben sem. Ante Gotovina tábornok vezetékneve ugyanis azt is jelenti: készpénz. Déli szomszédunknál a hatalmon lévő pártokat kivéve szinte egységes a nemzeti hős támogatottsága. Az országot időnként beborító, Gotovina-párti óriásplakátok egyikén, amelyet a komoly népszerűségvesztést elkönyvelő baloldali zágrábi kormánynak címeztek, a következő szöveg szerepel: "neznanje i nesposobnost nećete plaćati gotovinom" (magyarul kb.: tudatlanságotokat és alkalmatlanságotokat nem fogjátok kiváltani készpénzzel - gotovinával). 555 neves művész, színész, tudós, újságíró és egyéb közéleti szereplő írt alá korábban a 49 éves generális mellett, miután Brüsszel meghozta szégyenletes döntését. E ténytől sem függetlenül mára már csak a horvátok 30-40 százaléka híve az uniós tagságnak. Mert hát mégiscsak abszurd, hogy Románia, ahol mai napig nem ítélték el a marosvásárhelyi pogrom felelőseit, amelynek egetverő közéleti korrupciója uniós dokumentumokban kap figyelmet, amely nem ismeri el kisebbségeit államalkotónak, filmeket cenzúráz, az egyházi és egyéb magyar ingatlanok visszaadását hatályos törvény ellenére szabotálja, zöld jelzést kap, a sokkal fejlettebb és kulturáltabb Horvátország pedig sárgát. Ráadásul az Európától merőben idegen, kurdjait tizedelő Törökország hamarosan megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat!
A Gotovina-párti többség szerint több külföldi titkosszolgálat érdeke hazája uniós integrációjának megtorpedózása, miután a horvátok hajlamosak a "horvátkodásra" és a maximális nemzeti érdekérvényesítésre. Máig blokkolták például a magyarországihoz hasonló totális rablóprivatizációt. Bár a jelenleg regnáló balos kormány ezen sokat rontott, eladva egyebek közt a horvát állami telefontársaság 52%-át (szemben a korábbi 36%-al) a német DT-nek, mire az egyből árakat emelt, a külföldi monopóliumok, multik, az egész piszkos nemzetközi agymosó gépezet behatolása még mindig nem meghatározó mértékű az országban. Idehaza a horvát külgazdasági függés triplájával is boldogan kiegyeznének sokan. A horvát gazdákat és nemzetet nem teszi tönkre agyontámogatott, silány uniós termékek dömpingje, elképzelhetetlen, hogy egy bolt dán hússal, francia tejjel és hasonló élelmiszerekkel legyen tele. Zágráb egyebek közt korlátozta a Soros alapítvány tevékenységét, a nemzetellenes, globalista, cionista és hasonszőrű sajtónak tartósan minimális a befolyása, a bolgárgyörgyök, hetihetesek, désijánosok számára valóságos csapás volna horvátországi viszonyok közt vegetálni. Megaztán, Horvátország karakteresen katolikus ország, ahol, óh borzalom a liberósoknak, nem talál termékeny talajra a drogos és buznyakopropaganda. S végül persze, Aczél Endre és horvatofób társai legnagyobb döbbenetére déli szomszédaink nem tisztelték a szülőföldjükre törő szerb csetnikek másságát sem. Ezek nehezen megbocsátható bűnök egyesek szemében, s noha a majd 10 évig hatalmon lévő, Franjo Tudjman néhai elnök fémjelezte jobboldal 2000-ben elveszítette a választásokat, az azóta regnáló baloldali kormányok sem a Medgyessy-Gyurcsány féle totális önfeladás útját járják.
1991-ben az akkori Jugoszláv Néphadsereg szerb félkatonai osztagokkal közösen lerohanta és kifosztotta a jóformán fegyvertelen Horvátország mintegy harmadát, eközben százezreket elűztek és legalább 20 ezer embert lemészároltak. Arkan és más martalócok ekkor alapozták meg vagyonukat a rablott javak Szerbiába szállításával. A Duna-parti Vukovárt földig rombolták, falvak és templomok százait égették fel, az "áldásból" jutott az Eszék környéki magyar községeknek is. Később Boszniában ugyanők 200 ezer embert pusztítottak el. Ehhez képest 1995 májusában és augusztusában a semmiből teremtett, és négy év alatt megizmosodott horvát hadsereg a Népszabadság szörnyülködése közepette volt olyan "arcátlan", hogy két villámhadjárat (Bljesak - Villám, Oluja - Vihar) során kiűzte a megszállókat először Nyugat-Szlavóniából, majd Dalmáciából. A Nyugat által hallgatólagosan tudomásul vett felszabadító háború egyébként azért sikerült 30 órásra(Bljesak) illetve 4 naposra (Oluja), mert a civilek terrorizálásához szokott szerbek a horvát katonák közeledésekor fejvesztve megfutottak még bevehetlennek hitt knin-i főhadiszállásukról is. A hadművelet folytatásaként az egyesült horvát-bosnyák hadak néhány héten belül Boszniában is döntő vereséget mértek Karadzsics és Mladics hordáira, s csak az erőviszonyok túlságos megváltozásától meghökkent USA által hirtelen kierőszakolt 1995. novemberi daytoni békeszerződés mentette meg a szerbeket a Belgrád környékére való végleges visszaszorulástól. Kétségtelen, hogy a horvátországi szerbek harmada-negyede, 150-200 ezer ember is elmenekült ekkor (többek közt a délvidéki magyarságot "boldogítani"), és mint minden háborúban, egy-két száz (szerb) civilt is áldozatul esett, akiket jellemzően egyéni bosszú által vezetve öltek meg korábban meggyötört horvát szomszédaik. Utóbbit, és, nem tréfa, háziállatok elhajtását akarja tehát Gotovinára verni a hágai főügyész, akiről gunyoros rajzfilm és karikatúrák sokasága készült Horvátországban, előbbi megtekinthető az antegotovina.com-on. De hol van mindez Milosevicsék, Koszovót még nem is számítva negyedmillió áldozatától, a szervezett népirtástól, két ország kirablásától, vagy a Bush és Blair terroristái által megölt százezer irakitól? A horvátországi szerbség nem kis hányada az Oluja kezdetekor Szerbiában itt-ott mai napig pöfögő, rabolt traktorokkal, lopott autókkal, jószággal, horvát tulajdonú elektronikai cikkekkel felszerelkezve vett vándorbotot kezébe. Szervezett kiűzetésről szó sem volt. A horvát hadsereg a megszállók könnyed megfutamítása után valóban abban a helyzetben volt, hogy az előző éveket megbosszulandó, tetszőleges számú szerbet mészároljon le, de nem tette. Inkább örültek, hogy megszabadulnak tőlük, még ha vagyonok eltűnése árán is. Az elmúlt években pedig Zágráb már állampolgársággal, uniós és ENSZ-segélyekkel, ingatlanokkal, kulturális autonómiával és garantált parlamenti helyekkel várta vissza a menekült szerbeket, de többségüknek nem akaródzik visszatérni. Mert bár a szerbiai életszínvonal töredéke a horvátországinak, a horvátok precíz nyilvántartást vezetnek minden egyes gyilkosságról és ellopott tyúkról. Így a "menekültek" inkább állami segélyekből élősködnek Szabadkán és más délvidéki városokban, dühüket az őshonos magyarokon vezetvén le.
Egy a lényeg, háború és halottak ide vagy oda, ha a horvátság ugyanolyan készségesen árusítaná ki hazáját, mint mondjuk a Gyurcsány-kormány, Gotovinából sohasem kreálnak háborús bűnöst.
A Vihart irányító tábornok hosszú évekig nemzetközileg is elismert tekintély volt, olyannyira, hogy a néhai II. János Pál is fogadta horvátországi körútján. Szalonképes tárgyalópartner volt emellett Nyugat-Európában és Washingtonban, egészen a 90-es évek legvégéig. Ellenségei igyekeznek köztörvényes, Franciaországban körözött bűnözőnek beállítani, ehhez képest a tábornok, idegenlégiós múltjára tekintettel gond nélkül igényelhetett magának francia útlevelet, amelyet 2001-ben meghosszabbított. Hívei szerint, ha el is követett valami stiklit 20 évvel ezelőtt Nyugaton, nincs jelentősége hazafias tevékenysége fényében. A Balkán stabilizációja, mondják, elképzelhetetlen Horvátország EU-csatlakozása nélkül. A horvátok zöme azonban nem zsarolható, és akár ki is maradna az integrációból, ha az ár hősének kiszolgáltatása. Ki tudja, nem nekik lesz-e igazuk 10 vagy 15 év múlva.
Gotovina egy nemzeti hős, aki felszámolta a Horvát Köztársaság területén 1995-ben már 4 éve teljesen illegálisan működő Krajinai Szerb Köztársaságot, mely csorbát ejtett az állam területi integritásán. Bármely nemzet bármely igaz hazafia így tett volna.
