A diktatúra rendőrsége szégyent hoz Magyarországra: néhány nappal július negyedike után a Margit-hídon rendőrök igazoltattak és zaklattak olasz turistákat, akik az olasz zöld-fehér-piros trikolór színeit ábrázoló pólót viseltek. A rendőri arrogancia és politikai indíttatású szolgalelkűség ezúttal mérhetetlen ostobasággal is párosult, hiszen az olasz nemzeti színeket összekeverték a magyar nemzeti színekkel. (Az külön kérdés, hogy miért is kell igazoltatni Magyarországon azt, aki esetleg a magyar nemzeti színeket viseli...)
A maffiózó fenyeget: A kommunista junta rendőrsége által "házi őrizetbe" kiengedett (gyakorlatilag szabadlábra helyezett) Tasnádi Péter, az elvetemült maffiózó életveszélyesen megfenyegette Lovas István újságírót és családját, amiért a Magyar ATV-n a Lovas által vezetett Péntek esti sajtóklub című műsorban szó esett arról, hogy Tasnádi felesége válóperes ügyvédjének verőemberek mindkét kezét eltörték. Tasnádit a kommunista junta hatalomra kerülése után azonnal kiengedték a börtönből. Az országos rendőrfőkapitány posztjára helyezett személy, Salgó László egyébként a III/III-as ügyosztály spiclije volt.
Mudura: a magyar állam tulajdonában lévő Eximbank 10,6 milliárd eurós hitelt nyújt egy Mudura Sándor nevezetű nagyváradi válallkozónak, aki Lotus Market néven plázát épít Nagyváradon. Mudura a Ziua című román napilap szerint "kétes hírű vállalkozó", mellesleg Medgyessy Péter régi jó barátja. Vagyis mi történi? A kommunista hatalomgyakorlás megszokott módja szerint közpénzek folynak el a haverokhoz.
Rendőri brutalitás, 2002. július 4-én a választások tisztaságát kétségbe vonó magyar állampolgárok lezárták az Erzsébet hidat, így követelték a szavazólapok megőrzését és a szavazatok újraszámlálását. A rendőrség leszorította a hídról a tüntetőket, több embert bántalmaztak, vérző fejjel vittek el. Munkájukat végző újságírókat tartóztattak le, egy másikat, Hering Józsefet, a Magyar Fórum újságíróját kétszer leütötték. Összesen 2 újságírót vettek őrizetbe ezen a napon az Erzsébet hídon: a Pannon Rádió tudósítóját, Verebes Károlyt és a Magyar Televízió munkatársát, Moys Zoltánt. Hering Józsefet, a Magyar Fórum újságíróját kétszer leütötték. A sajtó munkatársai közül épp a bolsevista Népszabadság fotósa, Domaniczky Tivadar járt a legrosszabbul: őt hátulról leütötték, majd a földön húzták. Az Erzsébet hídon egy rendőr fegyvert fogott egy földön fekvő emberre. Ez is törvénytelen, csakúgy, mint az újságírók letartóztatása, akadályozása. Ez a sajtószabadság legdurvább eltaposása volt! A Kossuth téren és a Rákóczi úton könnygázt is bevetettek a kommandósok. Összesen ezen a napon 58 embert tartóztattak le.
Az újságírókat ért példátlan atrocitások ügyében a két legnagyobb újságíró-szervezet, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Újságírók Közössége egyetlen szót sem szólt, majd több mint egy héttel az események után a MÚOSZ elnöke, az őskommunista Wisinger István kijelentette: ő nem szereti azt a szót, hogy atrocitás, a rendőrök különben is a dolgukat végezték, és azt is meg kell nézni, hogy miért épp azokat az újságírókat inzultálták, akiket inzultáltak. vagyis megint arról a kettős mércéről van szó, amely szerint a sajtószabadság nem egy mindenkire érvényes elv, hanem bizonyos emberek esetében nem kell betartani a törvényeket. Az őskommunista Wisinger ezzel ismételten, sokadszorra bizonyította erkölcsi romlottságát, pártelkötelezettségét, undorító voltát.
Kommunista orvvadász: Juszt László bulvárriportert, az egyik legvéresszájúbb kommunista agitátort orvvadászaton érték Komárom-Esztergom megyében, ahol a médiabanditának hatalmas birtokai vannak. Jusztot 2002. május 31-én érték tetten, amint lopja a területileg illetékes vadásztársaság tulajdonát képező állatokat. Ez a kommunista tolvaj a Magyar ATV-n műsorokat vezet és műsorokban működik közre, amelyekben erkölcsi etalonként tetszeleg, és mocskolja, gyalázza, rágalmazza a keresztény nemzeti oldalt.
Medgyessy múltja: 1978-tól Medgyessy Péter bizonyíthatóan a kommunista diktatúra belügyminisztériuma III/II-7-es osztályának D-209 számú szigorúan titkos tisztje volt. Ez azt jelenti, hogy Medgyessy hírszerzőtisztként is dolgozott a kommunista diktatúrában. Ezen kívül munkatársairól is készített jelentéseket, főleg azokról, akik "ellenforradalmi szellemiséggel" gyanúsíthatók. vagyis Medgyessy a III/III-as osztálynak is dolgozott. Spicli volt.
Még egy besúgó: az országos rendőrfőkapitány posztjára a kommunista junta által kinevezett személy, Salgó László is szigorúan titkos tiszt volt. Ő saját állítása szerint a III/I-es osztályon dolgozott, ám kiderült, hogy a III/III-as osztálynak is dolgozott. Ebbéli minőségében jelentéseket írt Nagy Gáspárról, Lezsák Sándorról, Csoóri Sándorról és a többi "ellenséges ellenzéki" személyről. Salgó spicli volt.
Baloldali nemzetellenesség: Juhászné Lévai Katalin, az MSZP egyik funkcionáriusa szerint a történelemtanítást felül kell vizsgálni, hogy a fiatalokat "ne lehessen a hazaszeretettel fanatizálni..."
Medgyessy, a pofátlan: Medgyessy kijelentette: ő nem költözik be a kormányfői rezidenciára, hanem saját villájában marad addig, amíg a miniszterelnöki tisztséget bitorolja. Ezért közbeszerzés nélkül, költségvetési pénzből százmillió forint értékben biztonságtechnikai berendezéseket szerelnek be a házába. A pofátlan Medgyessy már az első nap élősködik.
Medgyessy, a tökhülye: Medgyessy első napján megbírálta Varga Mihályt, az Orbán-kormány pénzügyminiszterét, mondván, hogy az inflációt gyorsabban is lehetett volna csökkenteni. Ugyanez a Medgyessy néhány héttel korábban - mellesleg tipikus Kádár-kori bunkósággal - azt mondta, hogy le kell értékelni a forintot, mert az "ócsítja" az importot. Eltekintve a bunkó megfogalmazástól és attól, hogy a forint leértékelése egyáltalán nem teszi olcsóbbá az importot: a forintleértékelés inflációt gerjeszt. tehát: ha egyszer Medgyessy infláció-gerjesztő pénzügypolitikát akar, akkor miért bírálja az Orbán-kormány pénzügyminiszterét amiatt, hogy nem volt elég gyors az infláció letörése?
Medgyessy természetesen tökhülye: korábban aláírta, hogy szeretné, ha Magyarország olimpiát rendezne, majd azt mondta, hogy aki olimpiát szeretne, az bolond.
Medgyessy és az ügynöktörvény: Medgyessy Pétert pénzügyminiszterként 1998 elején felszólította az átvilágító testület: mondjon le tisztségéről, mert érintett az ügynöktörvényben, hiszen a kommunista diktatúra miniszterelnök-helyetteseként és az MSZMP KB tagjaként rendszeresen kapott és olvasott olyan jelentéseket, amelyeket a hírhedt III/III-as ügyosztály készített. Medgyessy akkor sem mondott le. 2002-ben a törvény értelmében nemhogy miniszterelnök, de képviselő sem lehetne. Ennyit a kommunisták erkölcseiről.
A baloldal, mint mindig, hazudik: az MSZP választási kampányában fűt-fát ígért mindenkinek. Tizenharmadik havi nyugdíjat ígértek, létbiztonságot közbiztonságot, miegyebet. Ehhez képest a tisztátalan úton a hatalmat magához ragadó nemzetellenes baloldal nem egészen egy hónappal a 2002-es választások után bejelentette: nem lesz tizenharmadik havi nyugdíj. Bejelentették, hogy az "energiaárakat normalizálni kell", és hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ez mit jelent, Horn Gyula, az ügynöktörvényben érintett egykori karhatalmista a Napkelte egyik márciusi adásában erről a kérdésről ezt mondta: "Ez bizony nagyon fájdalmas dolog lesz." Bejelentették, hogy 15 forinttal drágul literenként a benzin 2002 júniusától, ami természetesen azt is jelenti, hogy minden drágulni fog, hiszen a legtöbb szállítóeszköz benzinnel működik. Bejelentették, hogy ismét lesz csúszóleértékelés, ami gerjeszti az inflációt, azaz az emberek a pénzükért kevesebbet tudnak vásárolni.
Bárándy Péter, az MSZP által az igazságügyi minisztériumba jelölt népbiztosa az MSZP kampányában hangoztatott "közbiztonság" szlogen nagyobb dicsőségére még beiktatása előtt arról beszélt, hogy ő a rövidebb időtartamú és ritkábban kiszabott börtönbüntetések híve, hiszen a "fenyegetettség" is elég elrettentő erő. Mondta ezt akkor, amikor Simon Tibort agyonverték egy diszkó verőlegényei, amikor Móron 8 embert öltek meg a rablógyilkosok, amikor egy idegbeteg a közúti forgalmi helyzet miatt lelőtt egy kamionsofőrt, amikor mentősöket vertek meg... a közmorál megint alacsonyra zuhant, az emberek indulatai a baloldali arcátlanság és a brutális, tettlegességtől sem visszariadó baloldali kampány miatt az egekig vannak korbácsolva, de Bárándy liberalizálni akar. Ugyanígy liberalizálni akar az SZDSZ: ők a drogfogyasztást akarják legalizálni.
Ugyanekkor a "független" bíróság csak 4 és fél évre ítélte Tasnádi Pétert, aki verőlegényeivel embereket veretett agyon, másokat megzsarolt, fenyegetett, és egy maffiás csoportosulás feje volt. Tasnádi egyébként prominens baloldali személyek jóbarátja, többször jelen volt a tehetségtelen "énekes", Korda György villájában tartott összejöveteleken, ahol a Kordax-ügyben is érintett MSZP-s Csintalan Sándor, Pető Iván és mások szőtték mocskos terveiket. Tasnádi ráadásul házi őrizetben várhatja a másodfokú ítéletet...
Néhány érdekesség Medgyessy Péter életéből: 1989-ben, amikor először volt pénzügyminiszter, korrupció miatt menesztették Németh Miklós kommunista kormányából. Ezután külföldön, bankárkörökben tevékenykedett. Jó kapcsolatokat épített ki franciaországi körökkel, és jelentős szerepe van abban, hogy különböző francia cégek jóval a valós érték alatt szereztek meg magyar cégeket, gyárakat, illetve telepíthettek ide francia vállalatokat. Medgyessy a Horn-kormány idején kijárta, hogy a Paksi Atomerőmű kondenzátoraitnak cseréjét egy (ilyesmivel korábban soha nem foglalkozó) francia cég végezhesse el. Ez a cég végül csak részben végezte el a kondenzátorcserét, viszont fölvett érte nyolcmilliárd (!!!) forintot. Medgyessy Pétert a francia állam a francia Becsületrenddel tüntette ki. Így köszönték meg neki a hazaárulást!
Medgyessy pénzügyminiszterként 1998-ban a két választási forduló között írta alá az SZDSZ-es Demszky Gábor főpolgármesterrel a 4-es metró építésének állami támogatásáról szóló megállapodást. Ehhez a megállapodáshoz nem kérte ki az országgyűlés hozzájárulását. Ez a lépés törvénytelen volt, és kész helyzet elé állította az új kormányt. Adalék, hogy 2002-ben a választások előtt nem sokkal Medgyessy arra szólította fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy a kormány már ne kössön megállapodást, ne írjon alá semmit.
Medgyessy, a miniszterelnök-jelölt: Medgyessy 2002. május 15-én az Országházban rövid, előre megírt beszédében a következőt mondta: "Szegénység-párti vagyok..."
Medgyessy Péter: az MSZP 2002-es miniszterelnöke újabban "felfedezte", hogy ő "erdélyi származású." Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Bukarestben született, mert apja a Rákosi (Rosenfeld) Mátyás-féle időszak bukaresti követe volt. Ebbéli "erdélyi" minőségében 2001 őszén Erdélybe látogatott, ahol magyar értelmiségiekkel találkozva így köszöntötte őket: "Buna ziua!" (Azaz: jó napot! - románul...)
Medgyessy, a lobbista: Medgyessynek van egy cége, a Medgyessy Consulting Rt. Ez egy gazdasági tanácsadó vállalat. Ezt a céget azzal bízták meg, hogy vegye rá az V. kerületi önkormányzat MSZP-s politikusait: szavazzák meg a Roosevelt téri Gresham-palota és a környező házak eladását, persze úgy, hogy a reménybeli külföldi vevőnek ez ne kerüljön túl sokba. Nos, Medgyessy ezért a munkáért 30 millió forintot vett föl. Igen ám, de ha Medgyessy valóban eleget tett a külföldi megbízásnak, akkor befolyással való üzérkedést követett el, amit tilt a törvény. Ha viszont nem végezte el a munkát, akkor szerződésszegést követett el, hiszen ebben az esetben úgy vette fel a pénzt, hogy nem teljesítette, amit vállalt. Az V. kerületi MSZP-s képviselők azt állítják, hogy nem is járt náluk Medgyessy, Medgyessy viszont váltig hangoztatja: teljesítette a megbízást. Valaki hazudik, de a lényeg: Medgyessy így is, úgy is sáros.
Autópályaépítés: A Horn-kormány egy francia véggel kötött rendkívül előnytelen szerződést az M5-ös autópálya üzemeltetésére. A szerződésben garantált éves hasznot kötöttek ki a franciáknak, és amennyiben a bevételekből ez a megígért haszon nem jön össze, akkor a magyar állam kipótolja! Az M5-öst, aki teheti, elkerüli, mert irreálisan magas az autópályadíj - tehát a magyar államnak mindenképpen fizetni kell. Köszönjük! (Sajnos a szégyenletes Deutsch-féle minisztérium ugyanezzel a francia céggel kötött hasonló feltételek mellett szerződést a Budapest Sportcsarnok felépítésére és üzemeltetésére...)
Az MSZP és a vecsési számlagyár: Az MSZP vecsési szervezete szakmányban állított ki fiktív számlákat, amik segítségével a pártnak igen sok pénzzel, összesen tízmilliárd forinttal "nem kellett" elszámolni. A vecsési számlagyár néven hírhedtté vált ügy jellemző az egész szocialista vircsaftra. A vecsési MSZP-szervezet elnökét a választások után szabadon engedték...
SZDSZ: az SZDSZ 1994-es kampányában bőven túllépte azt a pénzügyi keretet, amit a törvény szerint kampányra fordíthat. A pénzzel a mai napig nem számolt el a párt, és nem nyilatkoznak arról sem, hogy honnan származott a többletpénz.
Szintén az SZDSZ-es trükkök közé tartozik az az eset, amikor az SZDSZ új székházat vásárolt a Gizella úton: a párt jóval kisebb épületért fizetett, mint amekkorát valójában elfoglalt...
Hol a kommunisták vagyona? Mikor számol el az MSZP az egykori MSZMP-vagyonnal? Hol a Kommunista Ifjúsági Szövetség vagyona? Hogy lehet, hogy az egykori KISZ-vezér, Nagy Imre (nem rokona, csak névrokona az 1958-ban a kommunista Kádárék által kivégzett kommunista miniszterelnöknek)1, azaz egy forintért jutott a Caola vállalatbirodalomhoz? Igen, nem csal a szemünk: 1, azaz egy forintért!!! (A Nagy Imre által vállalt köztartozások aztán eltűntek a bankkonszolidációk között...)
Mi történik a fővárosban?Az MSZP és SZDSZ uralta Városháza az átláthatatlan korrupció szövevényébe van gabalyodva. Túlszámlázások a jóbarátok cégeinek, indokolatlan és indokolatlanul drága megrendelések baráti cégeknek, a közbeszerzési eljárás megkerülése, pályázatok megbundázása, mindeközben pedig a város lakhatatlanná válik: a közlekedés kaotikus, a BKV évről évre a csőd szélén tántorog, az utcákon lépni sem lehet a kutyaürüléktől, az utak minősége kriminális, a levegő egyre szennyezettebb, az ingatlanok állapota sok helyütt a háborús időket idézi. A maoista (azaz a közel hatvanmillió embert legyilkoltató kínai kommunista vezér, Mao Ce-tung rajongója) Demszky Gábor mégis metrót akar építeni, környezetromboló módon, rossz nyomvonalon, a reálisnál jóval drágábban, és a metró reklámját az a cég csinálná, amelyik Demszky kampányát is levezényelte. Hiába, egy igazi barátság örök...
Demszky büszkélkedik a Körút felújításával és a Lágymányosi-híddal; mindezekkel csak az a baj, hogy ezek állami beruházások voltak... Demszky egyetlen "nagy" tette az volt, hogy keresztülvitte: Sztalin (igen, a grúz postarablóról, több tízmillió ember gyilkosáról van szó!) maradjon Budapest díszpolgára... Továbbá 2001 karácsonyán - törvénytelen módon - betiltott egy koncertet. Gratulálunk! És gratulálunk ahhoz is, hogy Demszky 1972-ben a kommunista hatalom ellen március 15-én tütnető fiatalok ellenében vörös kokárdás tüntetést szervezett 1972. március 21-én. És ahhoz is gratulálunk, hogy 1976-ben bement a kádári belső elhárítás, a kommunista belügyminisztérium hírhedt III/III-as osztályára, és felajánlotta, hogy ha kaphat állást, akkor hajlandó régi barátjáról, az időközben külföldre távozott maoista Pór Györgyről információkat szolgáltatni a kommunista hatalomnak. Továbbá gratulálunk Demszkynek ahhoz is, hogy az egyik szeretőjének egy jól irányzott ütéssel eltörte az orrát. Ez a Demszky-féle liberális, toleráns konfliktuskezelés. Főpolgármesterként is pont így viselkedik.
Budapest Bank: a magyar államnak 8000, azaz nyolcezer forint haszna volt a bank privatizációján, mert az adósságot nem a vevő vállalta magára, hanem a költségvetés. Azaz, az adófizetők pénzéből törlesztettek az új tulajdonos helyett öt éven keresztül évi tízmilliárd forintot. A Budapest Bankot egyébként Bokros Lajos vitte csődbe - talán ezért is lett MSZP-s pénzügyminiszter...
Magyarország kifosztása: az elvtársak húszezermilliárd forintot (6 év magyar költségvetését) lopták el tőlünk 1988 óta. Kezdődött a dolog az 1988. évi VI. törvénnyel, amely a spontán privatizációt törvényesítette. (Emlékezzünk Grósz Károly unokaöccsére, Németh Miklósra, akinek ez történelmi bűne!!!) A spontán privatizáció annyit jelentett, hogy a kommunista állam által az emberektől elrabolt, államosított magántulajdon az állam kezeléséből "spontán" módon a helyzetben lévő kommunista elvtársak kezébe került. Németh Miklós ezt egyetlen tollvonással törvényesítette. Ezeket a "spontán" elsikított vagyonokat aztán sokszor bagóért elkótyavetyélték a "spontán" tulajdonosok. Vagyis: a rablott holmit eladták. Emiatt nincs már pl. magyar növényolajipar (az olasz Feruzzi-csoport vette meg; Feruzzit később Olaszországban lelőtték a rivális maffiózók), ami azt jelenti, hogy a korszerű magyar növényolajipart leszerelték, a gépeket olcsóbb munkaerőt adó országokba vitték, és nálunk sokkal drágábban lehet venni az étolajat, a margarint és a napraforgó-alapanyagú mosószert. A cukoriparunkat szintén áron alul kótyavetyélték el, nincs már magyar cukoripar!!! A magyar fogyasztó pedig sokszorosát fizeti annak, amibe kerülne akkor, ha az eladáskor igenis korszerű technológiával, korszerű gépparkkal rendelkező gyárak - munkalehetőséget teremtve! - itthon gyártanák a cukrot. Mellesleg: a napraforgó és a cukorrépa vetésterülete jelentősen visszaszorult, ezáltal rengeteg termelő ment tönkre. Mindez nem volt szükségszerű, ezt azok csinálták, akik a Magyarországot vadászterületnek nézőket kiszolgálták. A magyar szeszipar is idegen kézben van. A magyar cementipar is a végét járja: már csak Hejőcsaba van magyar kézben, de ezt a gyárat fojtogatják a bankok. Nem mellékes szempont, hogy amennyiben a Magyarországon nyereségesen, magyar munkaerővel megtermelt cement helyett külföldről, sokszoros áron kell venni a cementet, abban az esetben a lakásépítések is sokkal többe kerülnek, mint egyébként. Stratégiai kérdés? Az. Tehát a cementiparunkat áron alul, ok nélkül elvesztegető kommunisták ismét csak hazaárulást követtek el!
Energiaszektor: a Horn-féle csatlóskormány az energiaszektort is külföldi kézre adta (ráadásul egy francia ÁLLAMI cégnek, ami egyben törvényellenes is volt.) Ezt az ágazatot összesen 400 milliárd forintért adták el. Ugyanebben az időben a britek egy hasonló nagyságrendű energiaszektort egy brit magáncégnek 11-szer ekkora áron adtak el...
Az energiaszektor is stratégiai ágazat!!!! Ki védi meg a magyar fogyasztókat a nyugat-európai áraktól?!? Semmi nem indokolta az elkótyavetyélést! És az MSZP a 2002-es választási kampányban sem átall burkoltan szabadáras energiaszolgáltatást ígérni a külföldi cégeknek!
Ez annyit jelent, hogy az MSZP hatalomra kerülése esetén a magyar állam nem korlátozná az energiaárakat! A Fidesz-kormány 4 éve alatt jelentősen leszorította ezeket az árakat, ezzel is könnyítve az emberek terhein. A "szociálisan érzékeny" MSZP-t mindez nem érdekli: a baloldalnak csak a hatalom és a pénz kell!
Baloldali nemzetellenesség: 1990 óta a baloldal folyamatosan provokálja a magyarságot. Csak nemzetünk bölcsességének és türelmének köszönhető, hogy eddig még nem volt ennek következménye.
Néhány eset 1990-től napjainkig: hordóügy, Hanákné-ügy, Kőbányán "megkéselt" (mint később kiderült, nem létező) zsidó kislány, az SZDSZ szellemiségét közvetítő Tilos Rádió kiszólásai ("Jézus meleg volt", "a homoszexualitás magasabb rendű életfroma, mint a heteroszexuális"), maszturbáló angyalok a magyar címer köré rajzolva, SZDSZ-es írók, költők tendenciózusan magyar -és keresztényellenes művei ("Hogyan gondozd a magyarodat?", "Zakatol a Szentcsalád, Isten tömi Máriát", stb.), Landeszmann rabbi mocskolódása a bőgatyával és a fütyülős barackkal, közpénzből is támogatott, aberrált Nitsch-kiállítás egy egykori rendházban, buzifesztivál a katolikus találkozó és a református világtalálkozó idején, a hormonzavaros, tehetségtelen Pa-Dö-Dő-duó fellépése a Danubius Rádió szervezésében az MSZP támogatásával a Bánk bán előadásának hangerőbeni elnyomására, és még lehetne sorolni a példákat, de minek? Surányi György, a nemzetellenes pénzpolitika garanciája: mennyi kárt kell még okozni Surányinak (a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke) és bandájának, hogy bíróság elé kerüljenek? A bécsi CW Bank (a Magyar Nemzeti Bank leányvállalata) 260 milliárdját is az adófizetők pénzéből tapsolták el, és Surányi köszöni, jól van; ő megmagyaráz, rámutat és előrejelez.
Postabank: a magyar nemzetet hihetetlen összeggel megkárosító, ávós verőlegény nagybácsival (Princz Gyula) rendelkező Princz Gábor Bécsből üzenget haza. És néha haza is jön! 2001 januárjában a Hajógyári szigeten, rendőri biztosítással (!!!) mulatozott, szórta a pénzt. A rendőrség pedig őrizte a mulatságot, ahelyett, hogy letartóztaták volna.
A Postabank cégei működtek közre Horn Gyula és Szekeres Imre villaépítéseiben is, és ugyanezek a cégek szerepeltek Szekeres Imre szállodaügyletében is. Továbbá az MSZP-székház 1995-ös, 300 millió forintos tartozását átvállalta a Postabank, oly módon, hogy - cél és értelem nélkül - a Postabank kibérelt az MSZP-székházban 31 irodát, összesen 500 négyzetmétert egy évre, kétszázhúszmillió forintért. Vagyis áttételesen ezzel is az adófizetőket terhelték.
Szintén a Postabank 32 millió forintos segítségével jutott hozzá Sándor László MSZOSZ-elnök nővére a salgótarjáni Karancs Hotelhez...
Bolsevik díszpolgár Pécsett: 2000. augusztusában a Toller László (MSZP) polgármester irányította pécsi önkormányzat a város díszpolgárává avatta dr. Tigyi Józsefet, aki 1956-ban fegyverrel harcolt a nemzeti felkelés és szabadságharc ellen, később pedig a Munkásőrség aktív tagja volt. Toller egyébként, igazi bolsevik bunkóhoz illően, azt üzente a Fidesznek, hogy a Fidesz "kapja be.".
Millennium bolsevik módra: a magyar állam igyekezett megadni a módját a millenniumi ünnepségeknek. A nemzeti érzést semmibe vevő idegenszívűek - rájuk jellemző kicsinyes materializmussal - tételes számlát akarnak az ünnepről. Nem fogják fel, hogy bármennyibe is került, mindenképen megérte, hiszen ez a pénz itt maradt Magyarországon, és a megemlékezések talán-talán maradandó nyomot hagytak a magyar lelkekben. Mert az ember nem csak szám, kamatláb, pénz és mennyiség, hanem lélek, szellem, gondolat is. Az embert épp az teszi emberré, épp az különbözteti meg az állattól, ami nem fejezhető ki pénzben, mennyiségben, számokban, statisztikákban.
Érdekes viszont, hogy a berlini teknóhajcihő budapesti másolatának költségeiről a millenniumról számlát követelők nem faggatják a fővárost lakhatatlanná tevő Demszkyt.
Szocialista szembenézés a múlttal: Horn Gyula az 1956. december 6-i, Nyugati téri sortűznél ott volt a lövöldöző pufajkások (karhatalmisták) között. Az ezt bizonyító dokumentumok "érdekes módon" a Horn-kormány idején szőrén-szálán "eltűntek" a Pénzügyminisztériumból (Horn itt dolgozott a '60-as években.) A dokumentumokat "elvesztő" illető szóbeli feddést kapott, és ezzel lezárták az ügyet... Ezzel Horn megúszta, hogy a Nyugati téri sortűz ügyében ellene tett feljelentést követő per tárgyalásain feketén-fehéren kiderüljön: ő is lőtt.
Szocialista etika még mindig: a Nagy Imre kivégzését megszavazó Nyers Rezső (a Magyar Szociáldemokrata Pártba a '40-es évek végén beépült kommunisták egyike) még mindig a "modern európai szociáldemokrata" MSZP egyik tisztelt tagja.
Baloldali etika újra: Farkasházy Tivadar, a Soros Alapítvány kitartottja, a Magyar Rádió belső szabályzatát megsértve (hiszen Farkasházy a Magyar Rádió munkatársa volt sokáig) rendszeresen szerepelt az RTL KLub nevezetű kereskedelmi csatorna (találó kifejezés a csatorna...) egyik igénytelen, a legalacsonyabb szellemi szinten álló, félhülye proletárréteg szórakoztatására szolgáló műsorában, a Heti hetesben.
Dupla gázsi, a szabályok és rendelkezések meg, ugyebár, rá nem érvényesek...
Ugyanez érvényes Bolgár Györgyre, akinek a Kossuth Rádióban Beszéljük meg! címmel állandó műsora volt (ez a műsor irányított és manipulált volt és természetesen szintén a legalacsonyabb szellemi szinten álló plebs ízléséhez igazodott). Bolgár rendszeresen ír Izbéki Gábor (a kommunista idők Magyar Rádiójának moszkvai tudósítója) által főszerkesztett "független" Metro újságba és az ultraliberális, vadul magyarellenes Magyar Hírlapba, amelynek egyébként a Rákosi (Rosenfeld)-idők bolsevista szennylapjának, a Szabad Népnek hírhedt uszítója, Várkonyi Tibor is állandó szerzője. Dupla gázsi ismét. A rendelkezések Bolgárra sem vonatkoznak. A törvények értelmében közszolgálati médium alkalmazottja nem dolgozhat kereskedelmi adónál.
Magyar Bálint ismét: a Korona Nova Könyvkiadó tankönyvkiadással is foglalkozik. A kiadó vezetője Kuncze Magdolna, az SZDSZ-es Kuncze Gábor testvére. Az SZDSZ-es Magyar Bálint minisztériuma a Korona Nova Kiadóval szerződött, ennek a cégnek szerzett busás állami megrendeléseket.
Szocialista etika: Paszternák László, az azóta szerencsésen elhunyt dagadt bányász-szakszervezeti vezér teli szájjal habzott a Fidesz-kormány ellen, követelve a bányászok életkörülményeinek javítását, ám az ő cége külföldről, drágán hozatott be szenet. Vagyis nem épp a magyar bányászok munkalehetőségeit igyekezett bővíteni...
Paszternáknak egyéb ügye is volt: negyedmagával megvásárolta a vasasszakszervezet balatonlellei üdülőjének egy darabját. Az egyik vevőtárs a szakszervezet fővárosi üdülőjének gondnoka, bizonyos Paszterman József volt. A Paszternák-villa és a szakszervezeti üdülő gondnoka ugyanaz a család. A disznóság a dologban az, hogy a terület eladását csak szűk vezetői körben hirdették meg, eleve elütve a lehetőségtől másokat. Ez persze nem törvénytelen, "csak" mélységesen etikátlan. Az üdülőben egyébként egy éjszaka egy kétágyas szobában 50 márkába kerül, illetőleg most már ennek megfelelő euróba...
Szocialista etika megint: Horn Gyula, aki 1956 novemberében önként lépett be a hazaáruló Kádár karhatalmistái közé, természetszerűleg érintett az ügynöktörvényben is, hiszen a kádári elit tagjaként ő is kapta és olvasta a jelentéseket. Horn válasza: "Na és?"
Globex-ügy: A Globex Rt. a bankhitelekből, részvényportfóliókból (köztük vidéki és fővárosi önkormányzatok jelentős részvényvagyonából), valamint az ezekkel kapcsolatos kötelezettségeik elmulasztásából származó vagyont a vállalat vezetői kivonták, és Münchenben alapított vállalataikba helyezték át. Az ügyben érintett volt a Keleti-féle honvédelmi minisztérium, a Postabank és az izraeli Leumi Bank is.
Kordax-ügy: a Kordax Rt. olajban utazott, vám- és áfacsalással növelte a vagyonát. Szlovákiába szállított feldolgozásra nyersolajat, és azt benzin és gázolaj formájában hozta vissza. Ezek után nem kellett vámot fizetni. Azonban olyan készterméket is behozott a Kordax, amit nem az általa kivitt nyersanyagból készítettek. A Kordax végül 10 milliárdos köztartozást halmozott fel. A cég tulajdonosa, Kelemen Iván a cég pénzéből az MSZP és az SZDSZ kampányát is támogatta, együtt vacsorázott Budai Györggyel, a Tocsik-ügyben elhíresült SZDSZ-es vállalkozóval és Pető Ivánnal. Kelemen Iván egyik munkatársa az ex-MSZP-s Csintalan Sándor volt.
Ok-Tat-ügy: A tankönyvpiacon jelentéktelen Ok-Tat Tankönyvkiadó Kft. az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásában részesült. A miniszter az SZDSZ-es Magyar Bálint volt, a cég egyik vezetője Magyar Bálintné. Vagyis közpénzből lett ismét magánvagyon, és a cég így szerzett előnyt a többivel szemben.
Bizományi-ügy: 1998-ban a választási kampány idején a közpénzekből működő Bizományi Áru Vállalat (BÁV Rt.) 15 millió forintért (!) kibérelt egy 150 négyzetméteres raktárhelyiséget az MSZP Köztársaság téri székházának pincéjében. A BÁV a környéken megszokott bérleti díjaknak (kb. 800 Ft/négyzetméter) kb. tízszeresét fizette be az MSZP számlájára. Kell-e mondani, hogy a BÁV Rt. vezetőségében is régi kommunisták üldögéltek?
A BÁV Rt. hasonló üzletet kötött az MSZOSZ-szel is, amelytől festményeket vett. Könyv szerint a festmények értéke 200 ezer forint volt, a BÁV azonban 20, 3 millió forintot, fizetett az MSZOSZ-nek. Ez a valós érték több, mint 100-szorosa!!!
A BÁV Rt. Az ÁPV Rt. tulajdona volt, majd 1998 elején a szintén állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank tulajdonába került. Vagyis, ismét közpénz vált pártpénzzé.
Co-Nexus-ügy: a Co-Nexus Rt. olyan szerződést kötött az Állami Vagyonügynökséggel (ÁVÜ, az ÁPV Rt. elődje) még 1991-ben, hogy az ÁVÜ a Co-Nexusnak átad egy négymilliárd forint értékű vállalatcsomagot. László András, a Co-Nexus vezetője nem tudott elszámolni a szerződésben szereplő fizetési határidőre a pénzzel, a kiürült vállalatok értéke pedig ekkorra már meg sem közelítette a 4 milliárdot. László András cége jó kapcsolatokat ápolt MSZP-s és Postabankos körökkel.
Pillér-ügy: a kárpótlásijegy-tulajdonosok jó hozam reményében jegyeiket a Pillér I. és a Pillér II. ingatlanalap befektetési jegyeire cserélték. Az ingatlanalapot kezelő Prudent Invest Rt. az alapokban lévő ingatlanok eladásával, bérbe adásával és újabbak vásárlásával igyekezett nyereséget termelni. Az ügyletekbe azonban beiktatták az Immober Rt.-t, melyet a szerződések szerint a vételár 2 és fél százaléka illetett meg, azonban mindenfajta tényleges tevélkenység nélkül. A Prudent Invest vezetői (késő kádári gazdasági csapat) és az Immober vezetői között régi, elvtársi kapcsolat volt. Megint jól jártak az élősködők. Viszont 60 millió forint értékű kárpótlási jegy eltűnt..., azaz valakik 60 millió forinttal lettek gazdagabbak.
Mátrai Erőmű: a Horn-kormány olcsón eladta a német RWE-EVS cégnek a Mátrai Erőművet, olyan titkos garanciával, miszerint a cég Bükkábrányban új erőművi blokkokat építhet, és azokat - bár az átlagosnál sokkal drágábban termelnek áramot - közvetlenül a Paksi Atomerőmű után kapcsolják rá a hálózatra, így garantálva a bevételt.
Az ÁPV vezére, Kocsis István nem sokkal az ügylet után az RWE alkalmazottja lett havi 18 ezer márkás fizetésért. Ehhez miniszteri engedély kellett, amit Csiha Judit privatizációs miniszter (aki ekkoriban vett fel 8 millió forint értékű VIP-hitelt) meg is adott. Egyebek között ez az olcsón privatizált erőmű hozta be a költségvetésbe azt a pénzt, amivel a csőd szélén álló Postabankot meg lehetett támogatni, és így VIP-hiteleket és egyéb segítségeket igénybe venni. Közvagyonból magánvagyon. Megint.
Nádor '95-ügy: a magyar titkosszolgálatok a számukra nélkülözhetetlen mobiltelefon-lehallgató készülékeket a Nádor '95 Rt.-re és más magáncégekre bízták. A Nádor az 1998-ig kifizetett 3,4 milliárd forintért csak 2,4 milliárd forint értékben szállított árut. Ráadásul ezeket az eszközöket az állam csak bérli, tulajdonosuk a magáncég. (!) Érdekes, hogy a Horn-kormány egy részben külföldi magánszemélyek által jegyzett céget bevont egy ilyen, a titkosszolgálatokat érintő ügybe... E mögött a költségvetésből finanszírozott ügy mögött az MSZP-klientúrához tartozó személyek állnak, többek között a Hengermalom-ügyben is elhíresült Máté László...
Agrobank-ügy: a költségvetés által finanszírozott egzisztencia-hiteleket (E-hitel) az Agrobank úgy adta meg, hogy a szerződésbe belefoglalták: a hitelfelvevő az E-hitellel privatizálandó vállalat részvényeinek 25 plusz 1 százalékát átadja az Agrobank egyik vezetője, Kovács Mihály által direkt ebből a célból alapított cégek valamelyikének. Így tehát: a Kovács érdekeltségébe tartozó cég tulajdosznszerzése lehetővé teszi a hitelezett döntéseinek ismeretét, így, úgymond, kisebb a hitelkockázat. És: a közpénzből nyújtott E-hitel egy részével, teljesítmény nélkül, a magánvállalkozás tulajdont szerez. Vagyis: közpénzből ismét magánvagyon lesz.
Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke az Agrobank-vezérek (Kovács Mihály és a Dreyfusként kezelt Kunos Péter) aranyügylete kapcsán kirobbant botrány idején támogatta az agrobankos alakokat. Surányi tehát bűnpártoló. Kunost végül egy (!) évre ítélték, ám az akkori köztársasági elnök, Göncz kegyelmet adott neki. Szerencsére Dávid Ibolya akkori igazságügy-miniszter nem ellenjegyezte a kegyelmi határozatot, így Kunos letöltötte a büntetését. Kiszabadulásakor politikai fogolyként fogadták barátai. 2001-ben tolerancia-díjat kapott...
Xénia Láz: az MSZP-s Czégé Zsuzsa cége, a Félixfilm Stúdió az MTV számára döbbenetesen hátrányos szerződés által az éppen csőd szélén álló MTV költségvetéséből több százmillió forintot vett fel a Xénia Láz című sorozatért. A Xénia Láz Mozgalom később egyesült a szinte csak papíron létező, de a költségvetésből (tehát közpénzből) támogatott Magyar Úttörők Szövetségével (!!!) (a Magyar Úttörők Szövetsége egyébként a mai napig jogtalanul bitorolja a csillebérci szabadidőközpontot, és élvezi annak hasznait. Az Úttörőszövetség gyakorlatilag néhány tíz embert jelent, tehát ez a néhány tíz baloldali éli fel a költségvetés által a szövetségnek juttatott pénzt... A Xénia Láz Mozgalom vezetője Schmuck Andor MSZP-s képviselő (ma az Új Baloldal egyik vezetője, de legújabban onnan is kirúgták) volt, aki a Xénia-klubtag gyerekeknek családjuk anyagi helyzetét, fogyasztási szokásait és szellemi beállítottságát (!!!) tudakoló kérdőívet küldetett szét. Ez törvénytelen adatgyűjtésnek minősül. A sorozat egyébként Máté László MSZP-s vállalkozó egyik cégének, a WÉS Rt.-nek a termékét, egy "energiaitalt" is reklámozta, amiből a Magyar Televíziónak viszont nem volt haszna...
Tehát: aránytalanul nagy összegű magánvagyon lett közpénzből (az MTV pénzéből), és törvényellenes árureklámozás, valamint törvényellenes információgyűjtés is tarkította ezt az MSZP-s érdekeltségű történetet.
Hozzátartozik még, hogy Czégé Zsuzsa tulajdonostársa volt a meggyilkolt Prisztás József. Czégé Zsuzsa klubjában Prisztáson kívül gyakran megfordult Horn Gyula, valamint a Kordax-ügyben is érintett Csintalan Sándor is.
Technomark-ügy: a főváros közművállalatainak több százmilliónyi pénzét az SZDSZ-es és Hit Gyülzekezet-tag Székely Gábor alpolgármester segítségével kölcsönadják magas kamatra a Technomark nevű befektetési társaságnak, azaz egy magáncégnek. A Technomark az első esedékes kamatot kifizeti (magából a kölcsönből). Később saját értéktelen papírjaival fizet. Közben a pénz Technomark egyik vezetője bécsi sógornőjének cégén keresztül a karibi térség felé mozog. A Technomark fizetésképtelenné válik, felszámolják. A befektetői oldalon (a fővárosnál), ugyebár, bűncselekmény nincs (jóhiszemű befektetés volt...), tehát büntetés sincs. Ám: pénz sincs. Az ügyben szereplő nevek később felbukkannak más ügyletekben is: művészeti kuratóriumok, fővárosi vagyonbizottság elnöki tisztsége (!!!), stb.
TB még mindig: a közpénzek herdálására jó példa: százötvenmillió ment el a nem létező CM-klinika "működésének" támogatására, járulékok befizetésének elengedése elvtársi cégeknek, a sosem működött vényellenőrzési rendszerre kifizetett milliárdok...A haveri, elvtársi cégek megint jól jártak, a közpénzből élő TB pedig ismét bukott...
Pilótajáték: Tribuszer Zoltánné ügye váltotta ki az egyik legnagyobb botrányt. Róla tudni kell, hogy cégének, a kárpótlási jegyekkel tőzsdéző Tribu Bt.-nek, majd Tribu Kft.-nek a könyvelője, Bathó Erzsébet a kádári titkosszolgálat egykori alezredesének, a később MSZP-s képviselővé avanzsált Lusztig Péternek élettársa. A Tribu Kft. Pécsen és Baranya megyében pilótajátékot szervezett, majd tönkrementek, nem tudtak fizetni a befektetőknek. Tribuszerné börtönbe került, Bathó Erzsében évekig bujkált. Lusztig gyaníthatóan rejtőzködésében is segítette a nőt, mégsem vonták felelősségre bűnpártolásért...
Pártingatlanok:több helyütt, például Pécsett példa van rá, hogy az MSZP az ingyen használt állami tulajdonú ingatlanokat jó pénzért kiadja vállalkozóknak, cégeknek. vagyis a közvagyonból ismét pártpénz lesz.
Gigastorage-ügy: egy Bisszer Dimitrov nevű bolgár ex-titkosügynök Franciaországban egy számítógépes keménylemez-gyártó üzemet vásárolt. Ehhez jelentős hitelt vett fel, a francia állam is támogatta több tízmillió frankkal. Hitelezett neki a szovjet államadósság körüli trükkökben is szereplő HFT (résztulajdonos: az OTP) és a bécsi CW-bank (a Magyar Nemzeti Bank leánybankja.) A pénzt a bolgár egy amerikai számlára utalta. A franciák, miután Dimitrov nem tartotta be a szerződésben foglaltakat, letartóztatták, de a pénz nem került meg. Dimitrov egyik munkatársa, Peter Dobrev a Kereskedelmi Bank exelnökének, Horn kabinetfőnökének, Apró Piroskának a férje, azaz Gyurcsány Ferenc apósa. (Apró Piroska Apró Antal, a hírhedett bolsevik lánya.) A pénzeket kölcsönző bankokban tulajdonosként, igazgatósági tagként Apró Piroska baráti köre ült. A bolgárnak hitelezett pénzek tehát a magyar költségvetésből is származtak, és benne volt a szocialista kör megint.
TB-ügy: Kelet-Magyarországon egy magáncég, a Zefirus Bt. olcsón felvásárolja az egykori SZTK, ma TB ottani ingatlanait. A Zefirus csóró cég, így a Villamos Művek egyik főosztályvezetője - törvénytelenül - a közpénzből működő vállalat pénzéből átutal a Zefirusnak több százmillió forintot. Az ingatlanokat eladó TB-döntéshozók, a pénz átutalója és a Zefirus tulajdonosai ugyanannak a szocialista klientúrának a tagjai. Az ügyben Baja Széphajú Zsurkivodkás Ferenc is érintett volt. A lényeg itt is: a döntési pozíció felhasználása közpénzek magánvagyonná alakítására.
TB ismét: az Egészségbiztosítási Önkormányzat százhatvanmilliós fizetési kezességet vállalt a Postabank érdekében (a Postabank ezzel élt is.) Azaz: egy közpénzből működő intézmény volt a kezese egy magáncégnek, százhatvanmillió forint értékben. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal együtt egymilliárdos tőkeemelést csináltak a Postabanknál. Az ügyek mozgatója az EÖ elnöke, egyben a Postabank felügyelő-bizottsági tagja, Sándor László volt, aki egyébként érintett volt a VIP-hitelek ügyében is. A közpénzből élő EÖ pedig bukott egy nagyot.
Horn-villa: Horn Gyula (MSZP) villáját a Postabank Rt. egyik cégétől, a DOM Rt.-től hétmillió-négyszázezer forintért vásárolt (a becsüsök szerint huszonötmillió forintot érő) telken építette meg, úgy, hogy a félzsidó Hornnak és családjának az első kapavágástól az utolsó simításig az egész nem került többe tizenkétmillió forintnál. A becsüsök szerint a telek a ráépített házzal együtt nyolcvanmilliót ér...
A Postabanknak ezen az volt a haszna, hogy Horn ezzel a cég lekötelezettjévé vált, és így a Postabank vezére, Princz Gábor (az egykori nyilas, majd kommunista verőlegény, a hírhedt Princz Gyula unokaöccse) nyugodtan folytathatta gusztustalan üzelmeit, például ő is nagyban játszotta az előbb említett bankkonszolidációs bulit.
A szovjet államadósság ügye: Az egykori Szovjetunió jogutódjai, így Oroszország óriási összegekkel tartozik a magyar államnak. Pénz híján az oroszok áruval törlesztenek. Ezeket az árukat magáncégek közreműködésével értékesíti az állam, oly módon, hogy az államnak és a magáncégnek is legyen rajta haszna. Az államadósság értékesítésében rejlő üzleti lehetőségeket egy állami bizottság szétosztja a kedvezményezettek között. Kedvezményezett az, aki a szovjet adósság jogutódjában, Oroszországban talál olyan árut, amit más piacokon lehet értékesíteni. Ekkor Oroszország kifizeti az áru vételárát , a lebonyolító pedig befizeti a magyar államnak a megfelelő összeget. A bonyolítónak pályázni kell erre a lehetőségre, és a befizetési arányra javaslatot kell tennie. Ez az adat szükségszerűen titkos. Ám a szocialista kormány az egész ügyletet titkosította. Az állam képviselői, a kedvezményezettek és a döntéshozók ugyanannak a politikai körnek a tagjai! (Pál László, Dunai Imre, Kapolyi László, Máté László, Hujber Ottó.)
Olajban is ment az adósságtörlesztés. Ugyanez a kör - miniszteri jogon, mint a hivatalos Magyarország képviselői - közbeiktatja a New Yorkban bejegyzett HFT nevű cégét, majd, immár MOL-elnökként és egyéb MOL-vezérként fogadják a saját cégük beiktatásával és hasznával érkező olajszállítmányt, mintha állam küldené államnak. (A MOL a Magyar Olajipari Rt.)
Vodka Zsurkon: A széphajú Baja Ferenc (MSZP - akinek hajviseletéről, akárcsak oly sok baloldali politikus belső romlottságot tükröző külső ziláltságáról, bármely pszichiáter tanulmányt írhatna) döntési pozícióban lévén, környezetvédelmi miniszterként - mint "zöldmezős beruházást" - alaposan megtámogatta a saját érdekeltségébe tartozó zsurki vodkagyárat - közpénzből. Baja felügyelő-bizottsági tagja volt annak a Zefirusz Kft.-nek, amely rövid idő alatt megszerezte a volt pártállami szervezetek épületeit, jelképes összegért. Ebben a cégben volt KGB-ügynökök, bűnözők és a robbantásos leszámolásokkal kapcsolatba hozható személyek is dolgoztak. Ezt a titkosszolgálatok jelentései is igazolták; az üggyel kapcsolatos titkosszolgálati vizsgálódások Nyírfa fedőnéven folytak, innen nevezték ezt a botrányt Nyírfa-ügynek. Zsurkon egyébként hamisított vodkát gyártottak, és az egész ügylet kapcsán körülbelül egymilliárd forint állami pénzt használtak fel szabálytalanul, jogtalanul, azaz: egymilliárd forinttal károsították meg az adófizetőket.
A hírhedt Tocsik-ügy: az Állami Privatizációs Vállalat (ÁPV Rt.) tartozott különböző önkormányzatoknak a privatizált ingatlanok miatt. Az ÁPV nem fizetett, hanem alkudozott. Az ÁPV megbízta Tocsik Mártát, hogy minél többet takarítson meg neki. A megbízás alapjául szolgáló dokumentum hamis volt (!!!) Az anyagi szempontból kényszerhelyzetben lévő önkormányzatok kénytelenek voltak belemenni a pofátlan alkudozásba, hiszen a kevés is több, mint ha semmit sem látnának abból, ami törvény szerint jár nekik.
Tocsik mellesleg eredményes volt, amiért 800 millió forint sikerdíjat kapott. Ezt aztán elosztotta saját maga és Boldvai László, az MSZP pénztárnoka, illetve Budai György, az SZDSZ egyik üzletembere között (persze nem jószántából: az említett emberek megzsarolták és megfenyegették a jogásznőt). Így lett közpénzből (ÁPV.Rt.) magánpénz, majd pártpénz. Budait és Boldvait a bíróság 2002 tavaszán felmentette...
Szekeres Imre szállodaügye: Szekeres Imre (MSZP) és neje egy Postabank-céggel, a Dom Rt.-vel tataroztat egy szállodát, amit barátaikkal lízingeltettek. Szekeresék az ötletadó és a szállodát működtető barátaiknak hosszú távú bérleti szerződést, a haszonból való részesedést ajánlanak, és azt ígérik, hogy bizonyos idő múltán a működtetés fejében a szálloda az ő tulajdonukba kerül. Ám kiderül, hogy ez jó üzlet, így csak egy éves bérleti szerződés születik. A barátok szószegés miatt nem fizetnek. Az illetékes önkormányzat gyorsan kiteszi őket a szállodából, az üzletet pedig Szekeresnének az épületbe korábban, titokban bejelentett cége veszi át.
Amikor a Postabank az ilyen jellegű hitelek miatt összeomlik, akkor a költségvetésből megtámogatják. Tehát: a közpénz először magánpénzzé, esetleg pártpénzzé válik, majd a hiányt ismét közpénzből pótolják, és kezdődhet elölről a dolog. Szocialista módon. Ez jellemezte egyébként általában is a bankkonszolidációnak nevezett lenyúlás-sorozatot: a csődbe ment magántulajdonú bankok számára a baloldali kormány közpénzből (!) vissza nem térítendő (!) segítséget nyújtott. Abszurd, hogy egy tönkrement magáncéget az adófizetők támogassanak, hogy újból kezdődhessen a csőd, majd a támogatás. Az így keletkező költségvetési hiányokat pedig megintcsak az adófizetőkkel pótoltatják.
Kereskedelmi adók: az RTL Klub és a tv2 másfél milliárdos áfatartozása mindeddig nem szúrt szemet senkinek, és úgy látszik, hogy ezek az adók nyugodtan működhetnek így is...holott ez azt jelenti, hogy ezek a gagyiadók az adófizetőkön élősködnek, ugyanis a be nem fizetett áfa okozta költségvetési hiányt az adófizetőknek "kell" pótolni... Magyarul: a saját pénzünkön akarnak hülyíteni minket a szennycsatornákon! Az áfatartozást végül a "diktatórikus" Fidesz-kormány elengedte az őt éjjel-nappal gyalázó kereskedelmi kanálisoknak, vagyis ezt az összeget az adófizetők zsebéből húzták ki...
RTL Klub: A Legfelsőbb Bíróság 1999. február 22-i jogerős végzése szerint az RTL Klub törvénytelenül jutott műsorszolgáltatási jogosultsághoz (a pályázat értékelését Martonyi János cége, a Baker & McKenzie végezte 140 millió forintos tiszteletdíjért. Az akkor 4:3 arányban jobboldali többségű ORTT nem lépett semmit.
Kommunisták a tömegtájékoztatásban: az MTI vezérigazgatója a borzalmas múltú Dorogi Sándor, az MTI egykori moszkvai tudósítója. A másik nagy hírügynökség, a Ferenczy Europress szintén a bolsevisták gyűjtőhelye: a névadó, Ferenczy József (Josef von Ferenczy), aki mellesleg Magyarország utazó nagykövete (!), 1945 után a hírhedett Katonapolitikai Osztály D-osztályát (elhárítás) irányította. Egy müncheni bíróság adócsalásért nemrég jogerősen felfüggesztett börtönre ítélte. Hírügynökségét olyan nevek fémjelzik, mint Pálos Tamás, az MTI egykori rettegett kommunista vezérigazgatója; Csák Elemér, a moszkvai ösztöndíjas egykori New York-i tudósító, a kommunisták megbízható embere; Bajnok Zsolt, a rosszemlékű Tájékoztatási Hivatal egykori vezetője, a Magyar Hírlap (a kommunista kormányok lapja) volt főszerkesztője. A Ferenczy Europress a német Axel Springer konszerntől kapja a pénzét; ez a konszern a megyei lapok nagy többségét olcsón megvette 1990-ben, cserébe a régi kommunista gárda a helyén maradhatott. A bolsevisták információs terrorja töretlen.
A tv2-t működtető MTM-SBS cég 1998-ban hétmilliárd forint hitel felvételével tőkeemelést hajtott végre, nagyrészt az Európai Fejlesztési és Beruházási Bank (EBRD - itt volt ebédjegy-osztogató és szabadság-beosztó személyzeti igazgató Németh Spontánprivatizátor Miklós) segítségével. Ehhez jelzálogba adta magát a frekvenciát, amit pedig a médiatörvény tételesen is tilt, hiszen a frekvencia nem a tévétársaság tulajdona. Az Országos Rádió és Televízió Testület akkori elnöke, Révész T. Mihály (Horn embere) természetesen szemet hunyt efölött, pedig azonnal fel kellett volna bontani a céggel a szerződést.
tv2 ismét: a frekvenciákra pályázni lehet az Országos Rádió és Televízió Testületnél. A tv2 vezetésének egyik hölgyalkalmazottjának apja az ORTT pályázatokat elbíráló kuratóriumának tagja volt, amikor a tv2 nyert... A tv2 egyébként azzal kapta meg a frekvenciát, hogy kevesebb reklámidőt ígért, mint a többi pályázó - ezt persze azóta sem tartják be, de senkit nem vontak ezért (sem) felelősségre. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a tv2 a sugárzott 15%-nyi reklám után kap pénzt, de csak a pályázatban foglalt 10,63%-os reklámidő után fizet adót...
Még mindig tv2: A frekvencia-pályázaton 1997-ben a tv2-t működtető MTM-SBS konzorcium azzal
nyert, hogy kevesebb reklámidőt ígért, mint a többi pályázó. Az ORTT akkori (1997.) elnöke, Révész T. Mihály 1997. július 8-án kísérletet tett a reklámidő megváltoztatására az aláírás előtt (!!!), de a testület tagjai ezt nem engedték. Révész T. másnap mégis meghamisította a szerződést, és így írta alá. Az ORTT későbbi fideszes elnöke, Körmendy-Ékes Judit nem tett feljelentést a dokumentumokkal és hangfelvétellel bizonyítható csalás ügyében...
Gál Zoltán, az Országgyűlés 1994-1998 közti MSZP-s proli elnöke (a Házelnök csengője helyett igazi bunkóként a ragacsos kiskanalával kocogtatta a koszos kávéscsészéjét) 1988-ban belügyminiszter-helyettes volt. Ebbéli minőségében adott utasítást 1988. október 23-án, hogy a motoros rendőrök a tüntetők közé hajtsanak. Ma "modern európai szociáldemokrata", fia pedig a 2002-es választás MSZP-s miniszterelnök-jelöltjének, Medgyessy Péternek (róla is lesz szó később...) a kabinetfőnöke.
Sándor László(MSZP), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke annak idején az Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke volt. Ebben a minőségében 271 millióért adott el egy 645 milliós Budapest Bank-részvénycsomagot a Medicor Holding Rt.-nek. Később több, mint 1 milliárd forintot dobott ki a közpénzből működő OEÖ pénzéből értéktelen Medicor-részvényekre. A Medicor személyi állományában, érdekes módon, MSZP-s emberek vannak.
Máté László egykori MSZP-alelnök:Az ország legjobb malmát, a nyolcmilliárd forintot érő Budai Hengermalmot Máté László félmilliárdért vette meg, oly módon, hogy az ÁPV Rt.-ben üldögélő barátai segítettek neki ebben, és a Postabanktól hitelt vett fel, amit azonban nem nagyon fizetett vissza. A malom nem működik, pedig hatalmas kapacitása és korszerű technológiája van. Viszont a köztartozásokat fölhalmozták. Máté László köszöni, jól van...
Még mindig Kuncze, és az ő minisztériuma: Kuncze minisztersége idején Ausztráliában folyt egy per, melyben egy Bárdy Magda nevű Ausztráliában élő, Magyarországról elszármazott nő beperelte a szintén Ausztráliában élő Vajda Tibor fogorvost, akinek egyébként nem volt orvosi végzettsége, és az '50-es években az ÁVH vallatótisztjeként agyonverte Bárdy Magda férjét, és családjával beköltözött Bárdy Magdáék székesfehérvári lakásába. Vajda egykori ávós cimboráihoz fordult segítségért: a perben jogi képviseletét az Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda látta el. Az iroda névadója Eörsi Mátyás, az SZDSZ prominens politikusa, a "Társa" cím alatt pedig Bauer Miklós, az egykori hírhedt ávós verőlegény, Ries István szociáldemokrata politikust halálra verő gyilkos található. (Bauer fia, Bauer Tamás egyébként szintén az SZDSZ politikusa.) Az ügyvédi iroda az SZDSZ-es Belügyminisztériumhoz fordult, a minisztérium pedig Cászár Józsefné aláírásával kiadott egy igazolást arról, hogy az ÁVH nem alkalmazott testi kényszert!!! Császárné egyébként Császár Elődnek, a rendőr halálát okozó "zenésznek" a rokona. Így már az is érthető, hogy Császár Előd miért kapott csak egy év felfüggesztett börtönbüntetést egy olyan ügyben, amelyben egy ember halálát okozta...
Sajtószabadság baloldali módra: Az MSZP és az SZDSZ 1994-es hatalomra jutása után azonnal szőnyegbombázás-szerű tisztogatások kezdődtek a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, és a kevés nemzeti elkötelezettségű újságírót is eltávolították.
A Pest Megyei Hírlapot és a Pesti Hírlapot, ezt a két ellenzéki napilapot módszeresen megfojtották, amíg meg nem szűntek.
Az Új Magyarország című ellenzéki napilapot az MSZP-s Kelemen Iván Kordax nevű cége vonta érdekkörébe, majd a lap kénytelen volt megszűnni.
A Magyar Demokrata című ellenzéki hetilap szerkesztőségét dorongos verőlegények verték szét. A bűncselekmény után a rendőrség lezárta a nyomozást, a tettesek "természetesen" ismeretlenek maradtak. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a kommunisták gyülekezete nem szólalt meg az ügyben. Pető Iván, az SZDSZ akkori elnöke a támadással kapcsolatban annyit mondott: ilyen kis példányszámú lap esetében nem kell foglalkozni a dologgal. Azaz: Petőnek a sajtószabadság nem egy mindenkire vonatkozó elv, hanem bizonyos lapok és médiumok kiváltsága, a többieket pedig lehet terrorizálni!
Az Új Idők című kéthetilap szerkesztőségébe többször betörtek, elvitték a számítógépeket, és elvitték az előfizetők névsorát is.
Az 1994 és 1998 közti időszak magyarországi sajtóviszonyait a sajtószabadságot ellenőrző amerikai Freedom House nevű szervezet a "szabad" kategóriából a "részben szabad" kategóriába sorolta.
Kuncze újra: az SZDSZ-es belügyminiszter asztalára a különböző nyomozati szervek sorra-rendre tették le az olajügyekről, áfacsalásokról, közpénzek lenyúlásáról, robbantásokról szóló jelentéseket. Ki tudja miért, de a belügyminiszter irodájában elhalt minden kezdeményezés, amely a félelmetes méreteket öltő bűnözés megfékezésére irányult.
Demokrácia Kuncze és a baloldal felfogásában: 1997. november 3-án, hétfőn a Mezőgazdasági Termelők és Érdekvédők Szövetsége (METÉSZ) útlezárásos demonstrációt hirdetet meg az ország több pontján. A rendőrség törvénytipró módon a helyszíneket és az időpontokat is betiltotta (holott egyszerre helyszínt és időpontot nem tilthat be.) A médiumok azonban erről nem tájékoztattak, és a budapesti helyszínen az egyik szervezőt, dr. Zacsek Gyulát a rendőrök megakadályozták, hogy az ott megjelentekkel közölje a helyzetet. Zacsek Gyulát a rendőrök elvitték. Ugyanígy járt Pongrátz Gergely, az 1956-os szabadságharc hőse, a Corvin közi felkelők parancsnoka is, akit - tekintet nélkül korára és a korábbi három szívinfarktusára - veszedelmes bűnözőként, hátrabilincselt kézzel vittek el. A bilincselés közben két ujját törték ki. Vagyis a Kuncze-rendőrség tudatos provokációt hajtott végre. A rendőrség ezek után a Felvonulási téren tömegoszlatást hajtott végre, majd az Andrássy úton és annak mentén a Kossuth tér felé tartó embereket igazoltatták és elvitték. Végül a Kossuth téren a kommunizmusra emlékeztető brutalitással verték szét a tömeget. A balassagyarmati Kecskés Ferencet a Felvonulási térről vitték el a Dózsa György úti rendőrkapitányságra, ahol gumibottal és ököllel verték, majd letérdeltették, és úgy ütötték, rúgták. Három bordája tört el, fogait kiverték, orrán, száján, fülén ömlött a vér. Ezek után a rendőrök megijedtek, és a Péterffy Sándor utcai kórház intenzív osztályára vitték, ahol odabilincselték az ágyhoz. Aláírattak vele egy papírt, hogy kétezer forint és fél deci pálinka ellenében jött tüntetni, és 42 ezer forintot akartak vele kifizettetni a kórházi kezelés ellenértékeként. Porubszky István festőművészt, az '56-os Antibolsevista Szövetség vezetőjét a Kossuth tér és a Nádor utca sarkán úgy ütötte megy egy kommandós, hogy összeesett, és mentőautót kellett hívni hozzá... Több ember került kórházba. A provokációra és a brutális tömegoszlatásra parancsot adó Kuncze Gábor aznap este "kisebb hámhorzsolásos sérülésekről" beszélt, és helyesnek minősítette az akciót.
1989 óta ez volt az első eset Magyarországon, hogy politikai okokból rendőrökkel verettek szét egy megmozdulást.
Ne legyenek illúzióink: ha a baloldal valaha is újra hatalomra kerül Magyarországon, újabb hasonló esetekre kell felkészülni.
