Errpl én is sokat gondolkodtam. Amikor elkezdtem tévézni, illetve képernyőn lenni, akkor annyira gesztikuláltam, hogy sokszor nem tudtak követni a kameramannaok. Akkor nagyon sokan rám szóltak, hogy esetleg a mutogatósdiból lehetne kevesebb. Nagyon nehéz volt legalább ennyire leszoknom róla, mert én általában gesztikulálok- mindenhol. Ha vitatkozom, ha kérdeznek, ha kérdezek, ha beszélek...úgy általában, és olyan elég sokszor van:-)
Szerintem mindenki csinál valamit kényszeresen. Pl krömöt rág (az sokkal rosszabb lenne adásban:-)), tekerget egy hajtincset, birizgálja a nyakláncát, vagy az állát....
Amúgy megpróbáltam koncentrálni a kevesebb mozgásra, de sajnos nem megy nekem, úgyhogy én jó eséllyel már így maradok:-)
Sommásan megvan a véleményem, az általad beírtak alapján: egy kritikus, aki a Zárórát talkshownak tartja, inkább ne is mondjon véleményt magáról a műsorról! Nyilvánvalóan a kötözködés vezette. Miért ne lehetne egy hosszú beszélgetésben gesztikulálni? Ez tényleg nem a Híradó. Ezt tanítják, hogy pl. előadás közben hogyan kell gesztikulálni. És VA esetén nem zavaró, ő ettől (is) karekterisztikus. De volt erről már konkrétan szó, tán a másik VA topikban. Nyilván vannak hibái, de kinek nincsenek? Ja, a kritikusoknak nincsenek, ők hibátlannak születnek, he-he :)))
Kb. két hete olvastam egy tévékritikát az egyik országos napilapban, amelynek írója az egyes csatornák talkhow-jait ostorozta unalmasságuk, silányságuk, tartalmatlanságuk stb. miatt. A cikkíró végül eljutott oda, hogy mindössze két jó minőségű, a régi, klasszikus elvárásoknak megfelelő talkshow jelenleg fut a hazai tévéket: a Magánbeszélgetések (Juszt László, m2) és a Záróra. Mivel szeretem a Zárórát, örültem a jó kritikának, mégis vitatkoznom kell a cikk szerzőjével, aki szerintem rendszertanilag nem megfelelő dolgokat hozott össze. Bár beszélgetős műsor, a Záróra szerintem mégsem nevezhető talkshow-nak, lévén, hogy teljes egészében híján van a show-elemeknek. A talkshow alapvetően szórakoztató műsortípus, míg a Zárórát én leginkább a portré és az ismeretterjesztő riport sajátos ötvözetének mondanám. A cikkíró természetesen fontosnak érezte, hogy valami bírálatot is adjon a műsornak, ezért valami olyasmit is írt, hogy a műsor egyetlen hibája, hogy vele együtt a műsorvezető képbe bekalimpáló alkarjait is folyton néznie kell. Hát nem tudom, de én ezt is inkább valami kötelezőnek tekintett kritikai zsurnalizmusnak érzem. Tudom, hogy a tévésiskolákban azt tanítják, hogy a műsorvezető fogja le a mozdulatait, mert a képernyő felnagyítja gesztikulációt. Hülyén is nézne, mondjuk egy Híradó-műsorvezetőtől. De egy hosszú, elmélyült beszélgetős műsornál szerintem pont a természetes légkör megteremtése a cél, ezért ott meg az hatna természetellenesnek, ha a műsorvezető végig merev felsőtesttel beszélne. Pláne Veiszer Alindánál, aki amúgy is szeret, hosszan, töprengve kérdezni. Szóval nagyon nem szeretném VA-t legközelebb leszíjazott karokkal látni . :-) Ennyi személyes stílust egy ilyen bensőséges atmoszférájú műsor, úgy gondolom, simán elbír.
Kíváncsan várom erről a többiek és persze Vlina80 véleményét.
(Szerettem volna belinkelni a cikket, de sajnos nem találtam meg. A népszab valamelyik szombati számában volt.9
Persze. Meg még ötezer dolog szóba jöhetett volna vele kapcsolatban (is), de minden nem fér bele az időbe. Innentől nagyon szubjektív a dolog. Én nem gondolnám, hogy ő azért jött el, hogy a buvárról beszélgessünk, de igazából engem is más érdekelt belőle. Egy csomó összefüggés például..... Lehet, hogy ha holnap beszélgetnénk, megint más jönne szóba.... Szóval ez nehéz ügy.
Azzal meg, hogy az interjú elején vagy végén teszel fel összetett kérdést, valójában nem értek egyet, mert nem érdekel jobban valaki a végére, mint az elején, hanem végig izgalmasnak tartom a vendégeket. Van abban is igazság, amit írsz, csak szerintem ebben a műfajban nem lehet így lefektetni szabályokat. Vagyis lehet, de csak azért, hogy aztán fölrúgjuk őket:-)
Talán akkor győznél meg, ha ez egy hosszabb interju második felében lenne, amikor már összehangolódtatok. De az elején? Ott nem jobb egy célzott kérdés, amire a riportalany válaszol lehetőleg nem egy mondattal? Pl. Udvaros beszélt a fontos rendezőiről, de semmit a fontos szerepeiről és a fontos kollégáiról (kivéve talán egy megjegyzést Balkayról.) Egy szót se a bulvárról, ami hírnevében is benne van, de rengeteg méltatlanságot is csinált vele. Vagy ugyan a magánéletéről biztos megállapodás alapján nembeszéltetek, de hogy a férfiakról se? Pedig mindez egy- egy odabökött kérdéssel képbe jöhetett volna. Vagy nem?
Na, ez egy érdekes kérdés, de nem a hazai interjútechnikát tenném felelőssé. Én is találkozom ezzel a problémával, de nekem pl ez úgy szokott előállni, hogy felteszek egy hosszabb kérdést, és én azt gondolom, hogy az a gondolatfüzér egy kérdéskört tárgyal, közben az interjúalany meg úgy hiszi, hogy ez nem így van, inkább szétválasztaná....többnyire ebből áll elő ez a félreértés szerintem. Illetve abból, hogy egy jó interjúalany abszolút partner, és ha a te kérdésed egy részéből asszociál valami másra, azt is meg akarja osztani, miközben te nem is azt akartad igazából megtudni... ilyenkor is az a válasz, hú ez sok kérdés egyben.
vagy persze az is egy létező helyzet, hogy tényleg sok kérdést teszel fel egyszerre, mondjuk én azért szoktam ebbe a hibába esni, mert a kérdés közben gondolkodom, és eszembe jut még valami, és azt is hozzáfűzöm.....néha az ember a kíváncsiság csapdájába esik.....
szóval néha ez lehet valóban hiba, de az az abszolút szubjektív meglátásom, hogy nagy százalékban ez nem hiba, hanem a közös gondolkodás kérdése.
De csak menj bele az interjukészítés szakmai problémáiba. Manapság egyre többet hallom a riportalanyoktól: egy sok kérdés volt egyszerre vagy: először az utolsó kérdésére válaszolok, vagy: mi is volt a kérdés? Szóval problémák vannak a hazai kérdezéstechnikával.Érdekes lenne a véleményed.
Sztereotíp, hamis és torz véleméyn. Most nem mennék bele az interjúkészítés technikai kérdéseibe, csak jelzem, hogy ez így hülyeség. Az lehet, hogy nem tetszik neked az egész, vagy csak én, vagy a vendég, vagy a műsor, vagy a díszet, vagy csak egy beszélgetés.... az lehet. De kreált kritériumokkal nem lehet minősíteni. És ez az.
Tegnap Grendel Lajos volt. Pozsonyi magyar író. Lassan beszél. A beszélgetés első 25 percében (ajándék-stoppert kipróbálva mértem) Grendel az idő 60%-ában beszélt, W.A. 40%-ban. Ez nekem kicsit torz. (WA időnként 2, egyszer 2ésfél perces, kérdésekbe csomagolt kiselőadásokat tartott, saját véleményét ismertette. (pl. "De nem úgy van-2?" - és itt elmondta jó hosszan a véleményét) Tegyük fel, van neki, értékes és érdekes: de akkor őnekije kéne az interjúalany lenni.)
Most, hogy a topicon megszűntek a szex jellegű beszólások, érdemes lenne egy Zárórát egy jó szakemberrel annak szánni, hogy a hazánkban évek óta tartó feszültségek előidéztek-e valamiféle változásokat az emberek intím szférájában.
Végre egy ismerősebb arc! Hollósi Frigyesről is tudott Alinda újat bemutatni. Eddig sosem hallottam a szüleiről például. Ja és az apukájának szép hivatása volt.... én tudom.
Oppá! Már csak egyedül vagyok itt? Az ilyen ismeretterjesztő zárórákat talán többször kellene vetíteni, mert valóban nagy bajba kerülhet az emberiség. Hetesi Zsolt és kutatócsoportjára gondolok.
