Tudom, hogy nem vitatkozunk, csak leszögezem -sokadszor-, hogy ez nem a többség módszere. Szerintem soha nem is lesz az. Vannak olyan szülők, akiknek nem ajánlom az Otoktatást.
A Találat oszlopban csak az ő hozzászólásai vannak. Sőt a sárga csík felett jobboldalon választhatsz a Topikcímek, Hozzászólások topikonként és Hozzászólások időrendben opciók közül :-)
Tudom, csak marha macerás 200/2000 hozzászólás közül kibogarászni a te hozzászólásaidat. Azt hittem, van valami összefoglalás... (Mondjuk megrendeltem volna az amazon.com-on. :-)))
Még mindig nem fejtetted ki, hogy Te/Ti konkrétan hogyan gondoljátok az otoktatást.
Itt az ideje? Akkor tessék:
Úgy gondolom, hogy ha eljön az ideje (5-6 éves lesz a kicsi) és anyagilag úgy fogunk állni, akkor a feleségem (ének-zene--népzene szakos, szabadidőközpontos nevelő), otthon fogja tanítani a standard tantervek szerint legalább az alsó tagozat ideje alatt. Iskolában fog vizsgázni, pedagógusok fognak nekünk segíteni. A tapasztalatok alapján meglátjuk, hogy tudjuk-e folytatni a felső tagozaton is vagy nem. Vannak ismerőseink, akik már elkezdték ezt a folyamatot, vannak akik csak most fognak belevágni.
Lehet, hogy szőrszálhasogatás, de nekem nem "nem jött össze", hanem beláttam, hogy mik a hátrányai. Ahogy nagyanyám mondaná: "Meecsoda különbség!"
Tényleg pontatlanul fogalmazok. Rám kell szólni, hátha tanulok majd belőle. Igyekszem, de a net negem hebehurgyaságra csábít.
(...) ha az ami rendszerben oktatott szülő tudja az ami rendszer követelményeinél jobban oktatni a gyerekét, akkor a magyar szülő miért ne tudná jobban oktatni a gyerekét mint a magyar átlag iskolai szint?
Néhány magyar szülő lehet, hogy tudná. De hogy a többség is, azt erősen kétlem.
(Ez kicsit olyan, mint a nyelvoktatás: hány olyan hirdetés van, hogy USA-ban vagy Angliában tanult diák angolórákat adna - azt hiszi, ha ő ismeri a nyelvet, akkor feltétlenül meg is tudja tanítani...)
Nem jártam, de találkoztam amerikai gyerekekkel és felnőttekkel is. Nem vizsgáztattam őket, de nem tűntek nagyon butának. Sőt, találtam köztük nagyon okosakat is.
Ez persze nem baj, csak nem szeretem, ha olyasmit tulajdonítanak nekem, amitől a falra mászok.
Ezt nem Neked tuljadonítottam, csak úgy gondoltam, hogy mi -azaz mi magyarok, zsidók, cigányok, szlovákok, svábok- el vagyunk szállva a magyarországi oktatás 30-as éveitől a rendszerváltásig tartó korszakától. Pontosabban nem mindenki, de sokan. Te ezek szerint nem. Én sem, bár elismerem, hogy az itteni körülményekhez jobban alkalmazkodik mint pl. a japán vagy az amerikai.
Elnézést kérek, ha félreérthető voltam!
Különben meg én sem azt javasoltam, hogy importáljuk az amerikai rendszert, hanem azt, hogy mivel ott vannak tapasztalatok az otthonoktatással (a továbbiakban Otok.), vegyük át azt, ami nekünk -leendő magyar Otoktatóknak- a hasznára lehet. Valamint azt akartam mondani, hogy ha az ami rendszerben oktatott szülő tudja az ami rendszer követelményeinél jobban oktatni a gyerekét, akkor a magyar szülő miért ne tudná jobban oktatni a gyerekét mint a magyar átlag iskolai szint?
207i
u.i.: Szívesen olvasok Tőled mást is, kérek linkeket.
1. Kicsit el vagyunk szállva magunktól. Mert a magyar oktatás, ... (hangos melldöngetés következik)
Tőlem ugyan ezt soha sehol nem olvashattad, bár kötve hiszem, hogy az ebbe a topicba beírt hozzászólásaimon kívül bármit olvastál volna tőlem. Ez persze nem baj, csak nem szeretem, ha olyasmit tulajdonítanak nekem, amitől a falra mászok.
2. Ha ilyen jó a magyar oktatás:
- egyszer majd nagyon jó lehet az otthonoktatásunk is, ha a jó alapokra építjük fel.
És mik lennének azok a jó alapok? Van valamilyen konkrét elképzelésed?
- miért panaszkodik a szülő, gyerek, pedagógus?
Szvsz azért, mert pont őket nem kérdezik meg azok, akik mindenféle hülye reformokkal tönkre teszik még jobban azt, ami eddig sem volt tökéletes.
- miért csinálnak minden páros évben fejetlen reformokat? (politikát leszámítva)
Ezt talán tőlük kéne megkérdezni...
- miért alakul a sok alapítványi, magán egyházi meg tudjamisénmilyen iskola?
Mert igen jó biznisz is tud lenni. Meséljek?
3. Keringenek különféle mítoszok az amerikai oktatásról, amik leginkább az "urban legend" címszó alatt keresendők.
Nekem számtalan barátom él kint, sőt volt tanítványom is, akik egyöntetűen állítják, hogy az amcsi oktatás csapnivaló alsó és középszinten. (Nézz utána, hogy az amcsi egyetemek oktatói nagyrészt milyen származásúak!) Ja, igen, a barátaim is mind kint tanító egyetemi oktatók, vagy orvosok.
Nem csak hallottam róla ezt-azt, igen komolyan foglalkoztam én is a gondolattal 10 évvel ezelőtt, amikor az elsőszülöttem ment iskolába. Mivel sokat és sokáig foglalkoztam vele, rájöttem, hogy nem tudnám csinálni. Az általam elvárt színvonalon legalábbis nem :-)
Akkor kezdhetjük azzal, hogy minden otthon oktató szülőnek le kellene tennie egy pedagógiai szakvizsgát. Mert hát - hogy Gabiii gyógyítós példájába kapaszkodjak - én sem fogom a gyerekem sebét összevarrni, mondván, tű van, cérna van, varrni tudok, mi kell még?!
Azt hiszem a kolléganő esetére is érvényes az "Egyedül nem megy" refrénű nóta. Szóval tényleg sok dolog kell hozzá, hogy jól működjön a dolog, de egyszer el kell kezdeni. Nem lehet megvárni, hogy kialakuljon egy komplex infrastruktúra és mi majd csak akkor.
Különben a hétvégén olvasgattam Németh László: Lányaim című könyvét. Még jobban fellelkesedtem. Németh László vajon mit szólt volna ehhez a mozgalomhoz? ( Németh Laci barátom, te most fogd vissza magad!!! :-) )
Az USA-ban 2003-ban 1,1 millió gyereket oktattak otthon. A szülők nagy része vallási okból választotta ezt az alternatívát, a többiek az állami oktatás hitvány állapotát látva. Ott azért már van egy-két év tapasztalat és (talán éppen ezért?) egyre több az otthonoktatott gyerek.
Hát ez elég sovány érv... Ez az USA összlakosságának hány %-a? És ebben benne vannak azok a vallási felekezetek is, akik elutasítanak mindent, ami a modern civilázióhoz kötött (amish pl., ha így kell írni)...
Mi még nem tartunk az amcsi oktatás szintjén... remélem...
Az amerikai oktatas pont nem a kovetendo pelda szamomra.
De hat tanitom en a gyereket.Segitek neki,ha valamit nem tud,elmagyarazom,amire a suliban egyenre szabottan nincs ido.En tanitom viselkedni es egy csomo mindenre.De a logaritmus tanitasahoz egy matektanar valoszinuleg jobban ert.
Hát nem is kell tanítanod a gyerekedet, ha nem érzed/tudod hogy ez a te feladatod. Én csak azt szeretném, ha teljesen normális és elfogadott lenne, hogy otthon taníthassák a gyerekeiket azok, akik úgy érzik, hogy ez az ő feladatuk.
Az is célom, hogy megismertessem ezt a lehetőséget az emberekkel, hiszen nálunk erről a lehetőségről nem sokan tudnak.
Az USA-ban 2003-ban 1,1 millió gyereket oktattak otthon. A szülők nagy része vallási okból választotta ezt az alternatívát, a többiek az állami oktatás hitvány állapotát látva. Ott azért már van egy-két év tapasztalat és (talán éppen ezért?) egyre több az otthonoktatott gyerek.
Egy jó tanár nemcsak frontálisan oktat :-) Csoportmunka, egyéni és páros munkaforma is létezik, és jól használható a tanórákon. Sőt, inkább ezek használandók. Persze tudom, vannak, akik kényelemből nem alkalmazzák.
Ha nincs megfelelő szülői háttér, akkor a gyerek nem fog jobban tanulni.
Itt a lényeg! (Kevés kivételtől eltekintve.) De ha egy szülő hajlandó maga tanítani a gyerekét, akkor valószínűleg az iskolai teljesítményét is hajlandó megfelelően motiválni :-)
Az általad ismert családot nem hiszem, hogy nagy átlagnak tekinthetnénk.
Egyébként ami még az iskolai oktatás mellett szól: írod, hogy a szülő a legfőbb motiválóerő. Viszont a kortárscsoport is komoly húzóerő lehet, ráadásul ez esetben van viszonyítási alapja a kölöknek, ami nem megvetendő...
Ahhoz, hogy az otthontanítás igazán hatékony legyen, jól képzett szülőre van szükség. Csak úgy, l'art pour l'art, senki ne vágjon bele, mert amíg 1-4-ig könnyen átlátható, és emészthető az anyag, addig felsőben már igen komoly hiányosságok lehetnek a szülő tudásában. Nem lehet mindenki polihisztor, ugyebár...
Csak egy aprócska pontosítás: az otthontanítás nem egyenlő az egyéni oktatással, mint ahogy a suliban sem csak frontális osztálymunka folyik!
Az otthontanuláshoz spéci könyvek kellenek, olyanok, amik főleg egyéni munkára szabottak. Hiába nagy a tankönyvválaszték amúgy, ha a szülő nem elég felkészült ahhoz, hogy jól tudjon választani azok között. (Én magyar-történelem szakos vagyok, és gimnáziumi tanár, de még az általános iskolai alsó tagozatos könyvek közül sem tudnék nyugodt szívvel választani, ui. nem értek hozzá.)
Van egy nagyon kedves barátnőm, aki tanítónő, és otthon tanította a két nagyobb gyerekét. Felsőben bizony elég sokszor kért külső szakmai segítséget, mert már egyedül nem bírta megfelelő színvonalon ellenőrizni a gyerekei tudását. És a legkisebb már iskolában kezdte az elsőt...
Sőt, én szeretném, ha a tanárok az otthonoktatásban is megtalálnak a helyüket. Mint módszertani tanácsadók, vizsgáztatók, magántanárok, stb.
Én is jártam tanárképző főiskolára -csak nem végeztem el- tudom, hogy mit tanulnak ott az emberek.
Azt tudatosítani kell, hogy teljesen más dolog az ún. "frontális" módszer mint az egyéni oktatás. Elsősorban minőségében más a gyerek szempontjából. A tanárnak -akár jólképzett, akár nem - kevés esélye van figyelni egyenként a gyerekekre. Csak a számonkérésnél derül fény az esetleges hiányosságokra. És mit csinál vele? Kap egy hármast, leül és lesz belőle közepes tanuló. Én legalábbis ezt tapasztaltam. Ha nincs megfelelő szülői háttér, akkor a gyerek nem fog jobban tanulni. A szülő tudja ugyanis a legtermészetesebben motiválni a gyereket. A tanár - tanuló kapcsolat nagyságrendekkel gyengébb kapcsolat ennél.
Én ismerek anyuka által oktatott gyerekeket. Nem láttam semmi jelét, hogy megromlott volna a kapcsolatuk. Sőt! Teljesebb és sokrétűbb kapcsolat volt - amennyire ezt én láthattam. Ezek a gyerekek 17-18 évesek voltak, az egyik újságírónak készült, már fel is vették az egyetemre. Tehát nem egy könyvmoly gyerek volt, aki el sem mozdult anyuka szoknyája mellől.
Na igen. Evvel még vannak problémák a lapomon. Követelmény, hogy a startlap oldalakon minimum 150 link legyen. Most nincs olyan sok jó oldal, ahol pár szóban össze van foglalva hogy miért is jó az otthonoktatás.
Valóban, nem ritkaság a magántanulói státusz - abban a formában, ahogy Alice írta. Tanárok oktatják a gyereket (betegség esetén kijárnak hozzá, egyéb esetben a tanuló jár be meghatározott időközönként, általában havonta a suliba). Ám a szülői tanítás... háááttt....
Zoli, hadd legyek most közhelyes. Tudom én is, sok a hitvány tanító/tanár kis hazánkban. De mégis... nem véletlenül tanuljuk évekig a módszertant, nem véletlenül töltünk el hónapokat szakmai gyakorlattal, hogy aztán a mély vízbe lökve fennmaradjunk. Persze, az alsós anyag könnyű egy felnőttnek, de nem biztos, hogy az otthon maradó anyuka úgy meg tudja tanítani, hogy az megalapozza a későbbi ismereteket. Szükség van az otthoni spontán tanulásra, hiszen azzal válik teljessé az iskolai oktatás, anélkül nem sokat ér az egész, de ez a kettő együtt hatékony, kiegészítik egymást.
Nem beszélve Pumukli és Alice érveiről, a jó szülő-gyerek kapcsolatról.
Az általam említett nagyon szomorú esetben nem az anyuka tanította a kislányát, hanem otthontanuló volt, nagy különbség, az iskolából mentek ki hozzá hetente két alkalommal a tanárok (felváltva), a kislány csak vizsgázni járt be... én se úgy gondoltam, hogy a szülő tanítsa a gyereket, még belegondolni is rossz ebbe... bárki más alkalmasabb tanárnak mint a saját szülő.
Nekem erről a zongoratanárnő barátnőm jut eszembe, aki azt mondta, ő nem fogja zongorázni tanítani a lányát, mert tönkremehet a kapcsolatuk. És ha én oktatom itthon a gyerekeimet, én kérem számon, abból nem túl sok jó sülne ki. Én az anyukája legyek, aki játszik vele, szereti. És kikérdezi a leckét vagy segít, ha vmiben elakad. De ha komolyabb segítségre szorul, akkor tuti, hogy fogadok majd mellé valakit.
Persze, lehetnek az Alice által említett esetek, amikor hasznos lehet, de ez elég minimális szerintem.
Pumukli
Gabi, ki kell ábrándítsalak, vannak olyan gyerekek,aiknek nem jön be az iskolai oktatás, nem olyan közösségi lények. Ha pénzem lett volna, a nagyobbik lányomat én is inkább magánúton taníttattam volna, túl okos volt a többiekhez képest, és az iskolában lévő kockaideál neki nagon is rosszat tett, tán ez is hozzájárult ahhoz, hogy mára 30 éves korára, jó kersettel, igazán szép külsővel még mindig nem tud párt találni magának... mindez már az iskolában kezdődött, folytatódott a gimnáziumban - valamelyest magára talált az egyetemen,de akkor már késő volt.
Sajnos nekem az otthontanyítással kapcsolatban csak egy nagyon szomorú esemény jut az eszembe: a kisebbik lányom osztályába járt egy magántanuló kislány, azért kellett otthon tanulnia, mert kívül volt a szíve a bordáin... és persze mindenki tudta róla, hogy hamar meg is fog halni... 10 éves korában meg is halt.
> Egy iskolai kozossegben szvsz sokkal konnyebb uj baratokat talalni.
Lehet... Nekem nincsenek személyes tapasztalataim az otthonoktatással, de nem hiszem, hogy csak az iskolában lehet a barátok 90%-át megszerezni. :-)
Meg aztán érdekes lenne megtudni, hogy hány barát kell egy gyereknek. Megnézném azt a szakembert, aki ki mer valami számot mondani.
> Es ugyebar ez feltetelez egy otthon levo anyukat is.
Bizony, feltételez egy otthonlévő anyukát is, de azt már az elején megmondtam, hogy nem univerzális módszerről van szó. Valakinek tetszik, valakinek nem, valaki tudja vállalni, valaki meg nem.
Egy iskolai kozossegben szvsz sokkal konnyebb uj baratokat talalni.Vannak egyebkent is,de nalunk legalabbis a gyerekek baratainak 90%-a valamilyen modon kapcsolodik a sulihoz.Es ugyebar ez feltetelez egy otthon levo anyukat is.
