Igazad van, nem tudom miért van ott a "már".
Talán mert amikor megszülettünk még kellünk azoknak, akik világra álmodtak minket.
De rájöttem, ez közel sincs mindig így.
A világból nem hiányoznék, mert nincs bennem semmi különleges.
Van, akiknek hiányoznék. A gyerekeimnek. Most! Még!
De lejjebb már leírtam, ők nem magamért szeretnek, nem ők választottak.
hiányzik, de nem fáj, hogy nincs itt?
nem hiányzik, de fáj, hogy nincs itt?
ha van, akinek fáj, akkor valakinek hiányzol is, nem? legfeljehb nem annak, akinek kéne.
innentől aztán lehet mérlegelni, vagy más kibúvó után nézni.
persze az sem kizárt, hogy túlegyszerűsítem.
ja, én sem kellek senkinek, legfőképp magamnak. meglátjuk, meddig bírok futni a semmi felé.
Nem szoktam haragudni sokáig senkire.
Nincsenek ellenségeim, még azok sincsenek.
Volt két ember, aki segített nekem sokat, itt a neten. Az egyik éppen most unt rám végleg.
Persze Ő ezt tagadná, sőt lehet nem is érzi, de én átérzem a szavai mögül.
Reménytelen esetnek tart.
Igaza is van.
Ha már itt tartunk, olyan ember sincs, aki kitartott volna mellettem.
Olyan sincs, aki ilyennek fogad el.
Ha ilyen lennék, meg olyan, ha így csinálnám, meg úgy, akkor talán.
Megpróbáltam másmilyen lenni. Kifelé el is játszom, egész jól. De belül nem tudok változni.
Talán már nem is akarok.
A halál gondolata, az ami erőt ad.
Nem, nem hiszem, hogy hiányoznék a világból, de fájdalmat okoznék néhány embernek, és ezt nem akarom.
Nekem nem kaktuszom, gazom, kutyám van, mert mind kihalt mellettem. Nekem gyerekem van. Neki szüksége is van rám. De ő nem választhatott. Az ő ragaszkodása a vacsorájának, tiszta ruhájának szól. Majd eljön az idő (remélem nem így lesz), és rám sem nyitja az ajtót.
Olyan ember nincs, akinek kellenék, de nem vagyok "rákényszerítve".
volt valamelyik filmben, hogy pont imigyen szólt a főszereplő. erre mondta neki a mellékszereplő, hogy vegyen egy kaktuszt, mert attól jobb. főszereplő vett, majd 2-3 hónap múlva megint mondta, hogy ő senkinek nem kell. erre a mellészereplő tanácsot adott, megint. vegyél egy ........ (nem emlékszem a nővény nevére, de a lényeg az volt, hogy bonyolult egy gaz volt. ) eltelt 2-3 hónap és a pasi, mert nő nem lehetett, megint padlón volt. erre megint megkapta a magáét. vegyél egy kutyát! és vett. eltelt 2-3 hónap, hihetetlen, de főszereplő ráncba szedte MAGÁT. már kellett a kurva kaktusznak, aki nem kért vízet sem törödést, a bonyolult gaznak és a blöki is éhen döglött volna nélküle.
és akkor mellékszereplő elégedetten megivott egy dupla whiskyt. szigorúan jéggel:)
Ha valaki hisz az emberek jóságában, plusz álmodozó és romantikus lélek, kizárt dolog, hogy ne lehetne szeretni. Továbbmegyek, a legkönnyebb az ilyeneket szeretni.
...és átverni,
kihasználni
mert velük meg lehet
tenni mindent...
csak mert "ilyenek"
Kedves Párduc!
Ebből is látszik, milyen "gyermeki" lelkem van.
Kapaszkodj meg, már majdnem 40 vagyok. És még mindig hiszek a mesékben.
De igazad van, úgy gondolkodok, mint egy éretlen kamasz.
Magamat nem nagyon tudom szeretni. Sőt, magamnál szinte mindenkit jobban szeretek.
Én szeretem az embereket. De sajnos túlságosan is, és amint erre rájönnek, ki is használják.
A görcsöléssel igazad van. Emlékszem, még általános iskolában, az összes pénzemen szagos radírt vettem, és elosztogattam az osztálytársaim közt, hátha akkor majd barátkoznak velem. Persze, nem jött be. :-)))
Azért ebből már kinőttem.
Arra kell gondolni, hogy másoknak viszont sokat jelent a szeretet...
Nem minden fehér vagy fekete.
Nem minden nap esik az eső, s nem minden nap süt a nap.
Nincsenek csak jó vagy csak rossz emberek.
Nincsen olyan ember, aki ne tévedett volna az életben...
Az ellenségnek pedig meg kell bocsátani és arra gondolni, hogy lehet, hogy abban a szituációban azt tette, amit a legjobbnak látta, bár akkor te nem így érezted.
És bár az ember néha eljátszik a halál gondolatával (vajon hogy akkor hiányozna-e egyáltalán valakinek?) a jó megoldás, hogy itt kell maradni, élni és élvezni minden áldott napot, percet... a madarak énekét, a szerelmesek ölelését, a víz folyását, a zöld füvet, a szép napot, a kék eget, a csillagokat, a barátokat, az értékeket...
Szeretet bőven van ezen a világon.
Az ember néha nem is sejt, hogy mennyire erős lelkileg. És te is az vagy!!!
Maga a tény, hogy erről nyíltan tudsz beszélni már nagy lépés előre...
nem jó dolog maximálisan
maximalistának lenni
belroppan az ember
megteszel mindent, és
azt veszed észre, senki nem
kérte tőled
csak te akarsz bizonyítani
saját magadnak
voltam így, és rájöttem,
semmi értelme, csak rosszat
teszek magamnak meg a
környezetemnek, mert nem
tudják, miért várok el magamtól
olyan dolgokat, amiket ők nem
az ember előbb-utóbb
beleütközik a saját
korlátaiba
igen, törekedni kell
a legjobbra, de nem bármi
áron!
Szia Julimi!
Egy hasonlóság máris van köztünk. Csak én 4 hónapja akartam, és a vonatra gondoltam.
Engem is nagy csalódás ért, és én is másokhoz fordultam segítségért. De nem értettek meg.
Sőt, a végén még hibásabbnak éreztem magam, mint az elején.
De nem is akarok erről beszélni. Nem szeretném újra kezdeni a siránkozást.
Tényleg barátokat keresek, akik esetleg ugyanúgy kilógnak a sorból, mint én.
Hogy mi bánt igazán? Az, ahogy az emberek a szeretről gondolkodnak. Hogy másoknak ez milyen keveset jelent.
Na neee... Ez az utolsó mondatod viccnek is rossz... Ha meg komolyan gondolod, akkor pláne sürgősen felejtsd el. De nem gondolhatod komolyan. Ez nem "naiv, romantikus", hanem a legnagyobb hülyeség (de, igen), amire gondolhatsz. Szerintem először is az a probléma (bár nem nagyon értek az ilyenekhez, de a hozzászólásaid alapján úgy tűnik), hogy te nem fogadod el magad olyannak, amilyen vagy. Legyen ez az első. Minden(ki) más csak ezután.
Köszönöm neked a tavaszt, a vidámságot! Nagyon aranyos, amit küldtél.
Nagyon szeretem a cicákat, de nekem nem lehet. :-(((
Próbálok új barátokat keresni. Végülis találtam is már itt a neten. Csak olyat nem találok, aki úgy fogad el, ahogy vagyok.
Ilyen naív, romantikus, gyermeki lelkű, érzékeny embernek.
Nem értik, hogy nem tudok, de azt hiszem nem is akarok megváltozni. Szeretném hinni, hogy szép a világ. Szeretném hinni, hogy vannak még tiszta érzelmek. Nem tanulok még a magam kárán sem.
És azt hiszem, ha egyszer meg tudnak győzni, nem is akarok élni tovább.
Kedves Nagynulla,
azt (is írtad): "Mindig abból indulok ki, hogy az emberek jók, és még akkor is ebben hiszek, ha már eltapostak. Menthetetlen álmodozó és romantikus lélek vagyok."
Ha így áll a helyzet, nincs veszve semmi! Ha valaki hisz az emberek jóságában, plusz álmodozó és romantikus lélek, kizárt dolog, hogy ne lehetne szeretni. Továbbmegyek, a legkönnyebb az ilyeneket szeretni.
Hány éves vagy, ezt elárulod?
Ha mondjuk olyan 16-17-nél nem több, akkor azt mondom neked, hogy hamarosan kinövöd ezt az egészet :-)
Egyébként: először is szeresd magadat. Senki nem kedveli az olyan embereket, akik nincsenek magukkal jóban.
Utána: egyszerűen szeresd az embereket.
Végül: a görcsölést tessék elfelejteni. Ha majd megfeszülsz érte, hogy szeressenek, nem fog menni, mint ahogy semmi se megy, amit görcsösen akar/csinál az ember.
Ga mindez megvan, a többivel nem is kell törődnöd, majd jön magától, meglátod.
Nagyrészt saját tapasztalatból beszélek, a kamaszkorom nekem is pont ezzel telt el, és ma már senki se hinné el rólam, hogy napokat bőgtem át amiatt, hogy nem kellek senkinek sőt, engem mindenki utál :-)
Az élet szép. Meg kell találnod a helyed ebben a világban. Fel a fejjel!
Ha barát kell én is rendelkezésedre állok.
Tudni kell szépnek látni a kis dolgokat is (akár egy virágot vagy a napsütést).
Én is egyedül élek ebben az országban. A szeretett emberek messze vannak tőlem (nagy csalódás ért engem a magánéletemben is), de íme élek! Pedig, ha belegondolok, hogy három hónappal ezelőtt a metró elé akartam ugrani…, de nem tettem meg...
Mert mellettem voltak a barátaim. :-)
Téged mi bánt, de igazán???
Ha tudok segíteni szóljál. Bármikor szívesen megtenném.
Csak kérlek ne légy elkeseredett...
Ha az olyan könnyű lenne.
Maximalista vagyok magammal szemben. Vagy csináljunk valamit legjobb tudásunk szerint, vagy ne csináljuk sehogy.
Senki nem lehet tökéletes, de törekedni kell rá.
Az, hogy másokkal szemben nagyok az elvárásaim, az nem azt jelenti, hogy nehéz nekem megfelelni.
Nagyon, nagyon sok mindent képes vagyok elfogadni, az egyetlen, amit nem, az a hazugság.
Meg ennek folyományai, mint gerinctelenség, kétszínűség, alattomosság.
Nem szimpla beégésről van szó, azokat túl lehet élni, lehet feledtetni.
Nem itt arról van szó, hogy olyan elveket vallok, olyan véleményem van, ami, úgy tűnik, senki másnak.
Nagyok az elvárásaim. Magammal és másokkal szemben is.
Én ezeket a köröket már lefutottam. :-(((
Engem tényleg nem szeret az anyám. Az apám meg símán tönkretette a lelkem, az életem. Anyám meg hagyta, mert ez volt az érdeke.
Nem voltak barátaim soha. Illetve az egyetemen, de annak vége van, elmentek messzire, fel sem hívnak. (Lehet, csak jól jegyzeteltem.)
Akiket szeretek, azokat a puszta létemmel is halálra idegesítem.
Az emberek nem jok,s nem is rosszak,az emberek onzok es kozombosek.
Ennyi,ha igy fogod fel,talan konnyebb lesz.
off.
A nullakat en is kerem a fizetesem moge,mert jelenleg keves a nulla,s ami elotte van az is 1 el kezdodik.
Néhány éve én is ugyan így éreztem. Valamit sejthettem, hogy ez nem normális, mert felkerestem egy pszichológust, és arra kértem, hogy terápiás kezeléssel szabadítsa meg a lelkemet ettől a betegségtől. (Egy kicsit csalódás volt, hogy nem egy nagy bőrdíványra kellett feküdnöm, mint a filmekben, hanem csak fotel volt. Ráadásul mindig kijavított, hogy nevezzük csak foglalkozásnak az együtt töltött időt, ne pedig terápiának…:)
Több súlyos problémát is meg tudtam fogalmazni, az egyik ez volt, amit most (gondolom) Te érzel. Engem nem szeret senki, még az anyám, meg az apám sem, a testvéremtől akár meg is dögölhetnék. Barátaim nincsenek, elüldöztem őket magam mellől, hisz úgysem szerettek, csak érdekből barátkoztak velem. A pasik sem szeretnek, hiszen nem is ismernek, mert kivétel nélkül csak azt akarják.
(Ezeket persze ki kellett fejtenem, több foglalkozáson keresztül, részletesen elmondani, miért gondolom azt erről vagy arról az emberről, hogy nem szeret)
A doktor úr végül nagyon szomorú arcot vágott: - Hát ez tényleg borzasztó. Ezt én sem gondoltam volna. Te tényleg egyedül vagy, mint az ujjam, ezen a kibaszott világon. (néha beszélt csúnyán is, de ez nekem tetszett.) Senkire nem számíthatsz, na és amit az anyádról mondtál…. És amit a barátnődről… Tényleg, ezen nincs mit szépíteni, neked nincs senkid, nem is tudom szilvácska, nem szívesen lennék a helyedben….
Aznap sírva jöttem el. (A kurva életbe, és még fizettem is érte…)Egy hét múlva kellett mennem újra, ez idő alatt persze óhatatlanul is találkoztam a családtagjaimmal, és néhány barátommal (akiket roppant kritikus szemmel "vizslattam" ezidő alatt).
Az új foglalkozást mindig azzal kezdtük, hogy átgondoltam-e az előző beszélgetésünket, és van-e valami, amire vissza akarok térni.
Hát ezúttal volt. Megmondtam neki, hogy megmondom őszintén, nem azért járok ide, és fizetek ráadásul, hogy megríkasson, és még szarabbul érezzem magam, mint előtte. Ezen kívül mélységesen téved, mert jobb, ha tudja, hogy
1. Az anyám igenis szeret, ő nevelt fel, és nem fordult még elő hogy ne segített volna, ha kértem. Mellesleg hogy jut olyan eszébe, hogy egy anya ne szeresse a gyerekét ??
2. A nővérem jófej,imádom, és igenis, hogy szeret. Hogyan is akarhatnánk egymásnak rosszat, hiszen mi aztán tényleg ott vagyunk egymásnak, ha minden kötél szakad.
3. A barátnőm, igenis, hogy szeret, csak most éppen Amerikában tartózkodik, de legalább hetente felhív, gondolja, hogy felhívna 6000 km-ről ha nem szeretne ??? Ugye nem gondolja ?
… és így tovább, még a szomszéd nénit sem hagyva ki..
A doktor úr ekkor elkezdett kacagni, és ezt mondta: - Gratulálok szilvácska ! Mi a következő probléma ?
A családom, és a barátaim nyilvánvalóan ugyan úgy szerettek azon közben is (a maguk módján), miközben én mást gondoltam. Csak hát minden az agyban dől el…
Szóval, kedves Nagynulla, Te miért gondolod azt, hogy nem kellesz senkinek ?
Én is éreztem már így, azért vigyázz, ne legyen tartós. Annyiban tér el a véleményem a Tiedtől, hogy túl nyersnek (és nem valósnak) érzem, hogy a világot az érdekek hajtanák. Inkább fogalmaznék úgy (ebben az esetben), hogy vonzódások hajtják. Ez nem csak szexuális vonzódás lehet. Intellektuális, és persze - az eredeti kifejeződéshez visszatérve - anyagi jellegű vonzalmak is. Ebbe érdemes belekapaszkodni szerintem, hogy olyan embert keress, aki valamilyen módon vonzódhat Hozzád. Ez nem feltétlenül tiszta szerelem csak, de nem is anyagi érdek.
