"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Mivel az Aranyszabály kifejezés a Bibliában szerepel (Mt 7,12)
Eloszor en sem ertettem, amikor eloszor hallottam. A Karoli-forditasban pl. nem szerepel, de kommentkent megtalalhato pl. a magyar reformatus ujforditasban (Mt 7,12) elott. Bar a Biblia nem igy hivatkozik erre a reszre, de abszolut nem tulzas ezt a reszt "aranyszabalykent" emlegetni, hiszen az valoban az erkolcsi normak non-plus ultraja. Nezd meg, hogy hany - ugymond - keresztyen ember kepes betartani...
A gond az, hogy a Te logikád szerint Jézus taktikázott, félt kimondani a véleményét, ezt meg nem hiszem, hogy olyan nagyon be tudnád vállalni.
Igazad van. Marmint a taktikazast es felelmet illetoen. Azonban az en logikambol nem is ez kovetkezik. Jezus rengeteg peldazatot hasznalt. Miert nem mondta meg inkabb egyenesen, hogy mit akar? Miert kellett az Isten orszagarol akar 7 peldazat is? Es miert adta ezt peldazatokban a kivulallok fele, es miert agyarazta meg az oveinek? Nincs ebben semmi taktika vagy felelem. En ugy gondolom, hogy egy alkalmazott kep sokkal hatasosabb, sokkal elevenebben megmarad a hallgatosagban, es nem lehet kiterni elole, mert dontesre kesztet: velem vagy ellenem. Persze mas indokok is lehetnek a peldazat mellett.
Nem merte bevállalni az általatok erősen védett álláspontot, az általános, mindenkire értendő felebaráti definiciót. Magyarul sunnyogott.
Ami azt illeti, bevallalta - szerintem. Ha te ezt nem latod ki belole, talan meg nem a vilag vege.
Ami meg azt a véleményedet illeti, hogy az egész példázat ellene mond a végének, hát felesleges időhúzás, mert a végén bepötyögöm az egészet.
Potyogd (de inkabb masold egy on-line Bibliabol). Ha mar oregszem, bocsass meg, de en nem emlekszem, hogy azt mondtam volna, hogy az egesz peldazat ellent mond a vegenek....
A velemenyed elfogadom, ha egyet nem is ertek vele. Nem lehet kiragadni ebbol a tortenetbol pl. csak az utolso 2-3 verset. Az egeszet kell nezni, az azt megelozo kerdessel egyutt. A helyes megerteshez kell azt is tudni, hogy mi volt a farizeus/irastudo csoporttal Jezus problemaja. Azt sem art meggondolni, hogyan hasznalta Jezus a peldazatokat. Ezek nelkul bajosan lehet megerteni Jezus mondanivalojat. Mindezeket osszeadva - imho persze - az en ertelmezesem all meg.
Meg a Lk 10,25kk-hoz. Az irastudo kerdezi, hogy mit tegyen, hogy elnyerje az orok eletet. Majd Jezus kerdesere igy valaszol: Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat. Tehat ezt kell tenni, hogy elnyerje az orok eletet: szeretni kell Istent es a felebaratot teljes erobol, ami csak kitelik az embertol.
Komolyan azt hiszitek, hogy nem tudta volna az irastudo (=aki tudja, ismeri az Irasokat) , hogy kik tartoznak a felebarat halmazba? Hiszen o is ismerte 3Moz 19,18-at, es tudta, hogy abba meg azok az elesett es megvetett zsido(!) emberek is beletartoznak, akiket pedig o is inkabb elkerult. Az o kerdese hasonlo ahhoz, mintha valaki azert imadkozna, hogy megtudja Istentol, szabad-e lopni. Noha Isten mar kijelentette ezt. A farizeus Jezustol akarta igazolva latni a sajat leszukitett torvenyertelmezeset. Jezus pedig ehelyett ad neki egy csattanos peldazatot valaszkent.
Feltuno meg az is, hogy mig az irastudo meg azt kerdezi, hogy ki az en felebaratom, addig Jezus arra felel, hogy te kinek lehetsz a felebaratja. Ertsd: nem az a kerdes, hogy neked ki a felebaratod, hanem hogy te kinek vagy a felebaratja. Erre pedig az a valasz, hogy te barkinek a felebaratja lehetsz, ha jot cselekszel vele, ha szereted. Ha pedig te barki felebaratja lehetsz, akkor ki nem kehet a felebaratod?
Nemileg ez is omlesztett valasz lesz, de most a felvetesek indokoljak.
miért mérlegel az a keresztény, akinek azt hagyta meg Jézus, hogy úgy cselekedjen, mint a szamaritánus?
Nem tudom. Vagyis, megis tudom: a gonoszsaga, szeretetlensege, esetleg egyeb fogyatkozasa miatt (a lista bovitheto). Nekunk, keresztyen embereknek is igy kell tennunk. Aki fuggove teszi a szeretetet, az nem jobb a vamszedoknel (ok is szerettek egymast, ezt Jezus is elismerte), de Jezus azt kerdezi: te (=keresztyen ember, aki engem kovetsz) mennyivel vagy tobb ennel? Mennyivel tobb a te szereteted es igazsagossagod, mint a kivulalloke? Ahogy az igazsagot szomjazzuk (es valogatas nelkul, minden emberrel szemben alkalmazzuk), ugy kell szomjaznunk (ertsd: tennunk) valogatas nelkul minden emberrel szemben a szeretetet. Azt nem vitatom, hogy a hittestvereknek (jellemzoen, akiket ismersz, mert pl. egy gyulekezetbe jartok), azoknak rendkivul sok jar (ugy szeressetek egymast, mint ahogy en szeretlek benneteket, adott helyzetben akar az eleted is lehet ennek az ara).
Mit tegyetek azzal az emberrel, aki velejéig farizeus, soha nem fog megbánást mutatni, esetleg elpusztitja minden szellemi értékedet, megbánást nem mutat még akkor sem, ha az értékeiddel téged pusztít el.
Megengedi-e (Mt 7,12) a gonosz cselekedeteket a masikkal szemben, ha az cudar modon banik veled? Csabito a valasz, hogy igen, hiszen egyreszt minden ember ismeri ezt az elvet (gyakorlatilag minden vallasban megtalalhato valamilyen formaban) - ha nem is birja cselekedni, - masreszt (ha kimondatlanul is), de a masik ember beleegyezik, hogy vele is hasonlokeppen tegyenek, ahogy o banik veled. Azonban ez minket - keresztyen embereket - nem jogosit fel arra, hogy egy gonosz tett eseten mi is gonosz modon vagjunk vissza (emlekszel? ne allj bosszut; vege a szemet-szemet elvnek). Mert (Mt 7,12) nem azt hatarozza meg, hogy a masik hogyan cselekedjen, hanem azt hogy te hogyan tegy. (persze a masik embernek is eszerint kene cselekednie, es ekkor lenne kerek a vilag).
A kerdesre konkretan valaszolva, nem az a megoldas, hogy valaszul te meg ot pusztitod el, de meg kell fekezni a pusztitasat, ha lehet, akkor szep szoval, de ha mashogy nem megy, akkor erelyesen, hatarozottan, de mindvegig azt a celt szem elott tartva, hogy elhagyja a gonosz utait.
Ahogy gondolod, szeresd Hitlert, Pol Pot-ot, Sztálint úgy, mint tenmagadat.
Ahogyan Isten egyszerre szereto ES igazsagos, ilyennek kell lennie az ot koveto keresztyen embernek is: egyszerre szeretonek ES igazsagosnak. Inkabb Istennek kell engedni, mint embernek. A szeretet nem azt jelenti, hogy batoritsd XY gonoszsagat. Azt meg kell fekezni, ezt jelenti, hogy legyetek so (a so megakadalyozza, hogy a hus megrothadjon). Nem tudom megmondani, hogyan lehetett volna megfekezni Hitler/Pol Pot/stb. gonoszsagat, mindenesetre jo pelda lehet Daniel, aki nem engedett a babiloni kiralyoknak, amikor Isten elleneben koveteltek tole valamit (vo. Antiokhosz Epiphanesz cca. 12 eves gonosz uralkodasaval, merthogy ekkor irodott a Daniel konyve neven ismert szent irat). Adott esetben nehezen hiszi el az ember, de aki Isten valoban szereti, annak minden a javara van. Extrem esetben (ld. Ezsaias) a halal valoban megvaltas lehet, megmenekules az itelettol. Na most jol megvigasztaltalak, tudom. De pl. Hitlert szeretni jelenthette volna ott es akkor azt, hogy embersegesen bannak vele az orei. Ha nem ugy bannak veel, ahogyan megerdemelne. Mert a bunteteset megerdemelte volna, azt meg kellett volna kapni.
Abból hogy kb 95%-ban egyetértünk.
Tehát amiben nem az az 5%.:-))
Más:
És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.
Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Mert ez:** Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.
Mivel azek a parancsolatok a teljesíthetőség maximumát kérik. Nem lehet többet , jobbat teljesíteni mint a törvény betöltése illetve a **-gal jelzett ige teljesen világossá teszi hogy mi a törvény teljes betőltése tehát maximuma.
Jézus is azért jött, hogy betöltse a törvényt. Ő viszont ezzel bemutatta hogy mi a tökéletesség.
Jézus értünk halt meg ,de abban az Atya felé való engedelmessége volt a lényeg , hisz imádkozott hogy múljék el tőle a pohár.
Persze szeretett is minket sőt jelen időben is szeret.
Szereti viszont az igét is.(éásd 119-es zsoltár.)
Más:
Ábrahámnál kicsit tévettél , de nem számít.
Van ugyan említés miszerint Pál kívánván elszakasztatni a Krisztustól az atyjafiaiért de az egy más ügy.
Ha érdekel beszélhetünk róla máskor.
Az egész ember végleges megitélése és egy cselekedeté az szerintem két különböző dolog. Egyébként te érzel magadban annyi magabiztosságot, hogy akárcsak az én gondolataimat is helyesen véleményezted?
Maximálisan elítélem, amit Hitler, Sztálin, vagy akár sok ma élő politikus tett. Sőt, elitélem a rossz szomszédom tettét is és itt a fórumon is van hozzáállás, amit elítélek és nem utolsó sorban jócskán van amit önmagamban is elítélek. De ezek nem mind szeretetlenségből fakadnak? Mindezekkel együtt az ember megítélése nem az ember dolga.
Jézus nem imádkozott a kereszten gyilkosaiért? Én nem azt mondom, hogy ilyesmire képes lennék - de erre törekedni nem tartozna a követéséhez? Minden zsarnok, gyilkos, bűnöző általi szenvedés nem Isten keze általi megpróbáltatás? Azért én is olvasok Bibliát és azt is olvasom benne, hogy bizony lesz kemény büntetés, mint ahogy volt is mindig. De ez nem az ember dolga, az ember csak eszköz lehet, mert a bosszuba csak belerokkan. Az ember dolga szerintem az lenne, hogy elforduljon a rossz cselekedettől és tisztességel viselje ami rá ki lett szabva.
"meg az a gyulolt samaritanus is beletartozik a felebarat halmazba"
Nekem ez úgy jön át, hogy az a szamaritánus nem mérlegelt, nem is ismerte, milyen ember is aki bajba jutott, hogy megérdemli-e vagy sem. Segített - és kész. Tehát ha nem mérlegelt és ismeretlenül is felebarátként viselkedett - akkor miért mérlegel az a keresztény, akinek azt hagyta meg Jézus, hogy úgy cselekedjen, mint a szamaritánus?
Kedves Hán, egy kicsit fáradt vagyok, valószinüleg azért nem értem azt a bizonyos 5%-ot, pedig nagyon szeretnék vele vitába szállni. :-) Ha megkérhetem, egy kicsit tömörebben fogalmazd meg. Most az emberi hibákra gondolsz?
Egyébként sokszor sokan (vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy sokunk) egy életen át sem tudják önmagukat helyesen értékelni - mást pedig legfeljebb egy-egy megnyilvánulása alapján, ha elegendő infója és tapasztalata van - csakhogy egy-egy megnyilvánulás nem jelenti az egész embert. Hiszen sokszor még a cselekedet sem egyértelmü a körülmények ismerete nélkül és a részrehajlást sem lehet kizárni.
Egyébként nincs komoly Biblia-ismeretem, úgyhogy nem tiszta előttem, hogy hol mondja az Ige, azt hogy senkit nem tudunk jobban szeretni, mint saját magunkat. Nem az van a Bibliában, hogy nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki testvéréért az életét is odaadja? Márpedig ilyesmi előfordult! Vagy Ábrahám nem jobban szerette áldozatnak szánt fiát, mint ömagát - hiszen pont ez volt Isten iránti bizalmának legnagyobb bizonyitéka!
De ezekből még nem derül ki számomra, hogy miben is áll az az 5%.
Kedves rosta, érdekelne a véleményed (és természtesen bárki másé is) arról, amit a 637 sz.-nál kérdeztem. Hogy a nem felebaráttal szemben mit-mennyit engedhet meg lelkiismerete alapján aki kereszténynek vallja magát. Ugyanis én ott érzem az ellentmondást, hogy aki alapból tisztességes (ezt most olyan gyüjtőfogalomnak tartom, amit a felebaráti megnyilvánulás magába foglal) az úgysem tud más lenni senkivel. Ha meg így van, akkor újra megkérdezem: miről is beszélünk, mit is jelent ez a megkülönbözetetés?
Igazad van, nemileg zavaro lehet az omlesztett valasz (de ez tunt kenyelmesebbnek 30+ hozzaszolas atolvasasa utan), de ez csak a te hozzaszolasodra keszult.
Ami az ószövetségi felebarát kifejezést illeti, nyilván másnak kell lenni, mint a Jézusi felebarátnak.
Nem! Az USZ is donto tobbsegeben a 3Moz 19,18-beli ertelemben hasznalja.
Ha azonos lett volna, Jézusnak nem kellett volna definiálni.
Jezus altalaban a farizeus/irastudo ertelmezessel szallt szembe, pl. a torveny megtartasa ugyeben. A farizeusokkal az volt a baj, hogy a mozesi engedmenyek koret kibovitettek, a kovetelmenyeket meg szukebbre vettek. Ugyanez a helyzet a szeretet parancsaval is (Lk 10,25 kk): a farizeus azt kerdezi, hogy ki az, akit szeretnem kell, ki a felebaratom? Erezheto a hangjaban a ketseg, hogy hatha sokan vannak (o remeli, hogy nem). Jezus peldazata pedig nem arra vilagit ra, hogy a samaritanust megelozo 2 zsido ne lenne felebarat (azt nem gondoltatok meg, hogy pl. pap nem erinthetett halottat a tisztasagi torvenyek alapjan- marpedig a foldon fekvo eszmeletlen ember ugy nezhetett ki, mintha meghalt volna), hanem arra, hogy meg az a gyulolt samaritanus is beletartozik a felebarat halmazba. Jezus nem korlatozta, hanem kibovitette a farizeusi felebarat ertelmezest.
Az Ószövetség szerint az Egyiptomból való kivonulás előtti napon maga az ószövetségi Isten mondta ezt a zsidóknak, hogy tegyék ezt. Nézz utána.
2Moz 11,2-3: Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az ő férfitársától, az asszony pedig az ő asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket. Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek előtt.
Eszerint a zsidok nem elvettek, hanem kertek ajandekokat. Isten pedig kedvesse tette a zsidokat az egyiptomiak elott. Szo sincs hat valami trukkos sunyisagrol.
Az Aranyszabály érvényességét az határozza meg, hogy ki a felebarát.
Nem. Az aranyszabaly nem a felebaratokkal szembeni magatartasrol beszel, hanem altalaban az emberekkel szembeni magatartasrol. Akarkivel szemben.
A felebarát meg nem mindenki, hanem csak az irgalmas ember a példázat szerint. Ezt szeretni kell, mint tenmagadat. A papra és a levitára nem mondja Jézus, hogy felebarát. Tehát nem kell a példabeli pappal, levitával szemben az Aranyszabály alapján eljárni.
Nem ertek egyet.
A lényeg valóban abban van, hogy a veled szemben álló az irgalmasan viselkedik-e, vagy sem.
Ezt mi alapjan dontod el?
Javaslom használjuk a Bibliában honos kifejezést az Aranyszabályra
A Nagy parancsolat nem azonos az aranyszaballyal. De ok, legyunk tekintettel a nehez termeszetu atyafiakra, javaslom, hogy ezutan itt, ebben a topikban, hivatkozzunk az aranyszabalyra a "golden rule" avagy a (Mt 7,12) utalassal.
egyfajta irgalmasság mérő gesztusnak, ezzel együtt felebarátságra késztető gesztusnak tartják.
Erdekes megfogalmazas. De en inkabb ugy ertem, hogy ne allj bosszut, ne fizess gonosszal a gonoszsagert.
Semmiféle útmutató nincs arra nézve, hogy ki is ez az ember. A lényeg, hogy bajba jutott, és mint ilyenen az irgalmas embernek segíteni kell.
En is ezt mondom: Jezus azt mondja, hogy te magad legy mindenki felebaratja. De ha te mindenki felebaratja vagy, akkor ki az, aki neked nem felebaratod?
Nagy parancsolat szeretet törvénye az irgalmasokra korlátozódik
Mutasd meg az Irasbol.
de a szeretetedet az irgalmasokra tartogasd.
Ez keves. Ennyit barki tud, meg a poganyok es vamszedok is. De Jezus azt kerdezi toled is: te mennyivel tudsz tobbet, te mennyivel vagy kulonb? A klikkes szeretet lattan senki sem fogja dicsoiteni az Atyat, abban nincs semmi meglepo, semmi extra, semmi szokatlan. Szoval nem nagy szam.
A közönyösöket, farizeusokat, a szóra nem hallgatókat, a megbotránkoztatókat hagyd magára, ne vállalj velük közösséget, minden valószínűség szerint szomorú végük lesz. Jajj lesz nekik. Nem mondja, hogy erőltesd rájuk a hitedet, add nekik a segítségedet...
Elso gondolatkent a 'nem az egeszsegeseknek, hanem a betegeknek van szukseguk orvosra' jutott eszembe. Azzal egyet ertek, hogy a felsorolt csoporttal nem vallalok kozosseget, eddig ok. De pl. a segitseg nekik is jar, hiszen fentebb te allitottad, hogy a segitsegadas (ami szinten a szeretet megnyilvanulasa) merlegeles nelkul kotelessegunk. Mert mit tudhatod, lehet, hogy eppen ezzel fogod megnyerni ot Jezusnak. Ha megsem, te akkor is minden toled elvarhatot megtettel, ld. meg Ezekielt az orallo kotelessegeirol.
Emlitett nehez termeszetu atyafi pl. azt irta rolam/nekem, hogy bar engem nem szeret, de azert vendegul latna (adna enni). Ez imho mar onmagaban ellentmondas. Kesobb visszavonta, ma mar nem tenne. Komolyan ez lenne a szeretet? Aligha. Jezus nem errol beszelt.
megfeledkeztünk róla, hogy az alaptétel nem a hitbéli dolog a felebarátság meghatározásnál,
Igy van. Ezt pedig ismetelten azzal tamasztom ala, hogy a samaritanus nem zsido hitu volt. A samariaiak vallasa erosen szinkretista (=kevert) lett az asszir deportalasok/keveredes utan. Ezert nem igaz Cserfa azon allitasa, miszerint Istentől idegen ember nem felebarátom, sem testvérem.
Problemas az az allitas is, hogy Aki felebarát, pláne aki testvér, ha nem hitből (Ábahám hitéből, Ábrahám ígérete alapján), az a saját hite által az. Itt az a bokkeno, hogy egyik velemeny szerint azonos hitunek kell lennie a felebaratomnak, a masik velemeny szerint meg tokmindegy a felebaratom hite (mert a sajat hite akarmi is lehet). A ket allitas ellentmond egymasnak.
ilyen értelemben a felebarát mindenkin segít, mindenkivel szemben irgalommal van, aki rászorul.
Igy van, ez lehet a felebarat definicioja.
Az egyiptomiakat, még a jó ismerősöket is meg lehetett téveszteni, kincseiket kölcsönkérni és nem visszaadni,
Tudsz olyan igeket, amelyek azt irjak le, hogy a zsidok jol atvertek valakit a palankon, es elloptak kincseket, Isten (akar profetai altal) pedig azt mondta, hogy jol csinaltatok (a haborukat nem szamitva)?
Az valo igaz, hogy a Tizparancsolat a zsidoknak szolt (az egyiptomiaknak pl. nem) - sot az izraelita ember jogait/kotelessegeit fogalmazta meg -, de amiota a szovetseg kiterjesztetett Jezusban, es mi is beleoltattunk a szelid olajfaba, tovabba, ha a torveny a mi szivunkben is ott van, akkor mi mar nem mondhatjuk azt, hogy pl. az egyiptomiaktol szabad ellopni a kincseiket.
mégsem tartom minden emberre kiterjedőnek a felebarát kifejezést, mert bizonyos esetekben, Jézus megfenyegeti, esetleg magára hagyja azt, akivel baja van, adott esetben kikorbácsolja a kufárokat a templomból.
Ez nem korlatozza a felebarat halmaz koret.
Az sem befolyasolja a felebarat ertelmet, hogy Jezus kikhez beszelt, kiknek irodtak az evangeliumok (Mt - zsido keresztyeneknek, Lk- pogany keresztyeneknek, azaz mas nemzetbelieknek is).
Az sem igazan jo erv a felebarat fogalmanak szukitese mellett, hogy Jezus nem szerette sem Pilatust, sem Herodest, mondvan, nem szolt nekik egy szot sem. Jezus nem azert ment oda, hogy kimentse magat, vagy csodat tegyen naluk (nemigen szorultak ok ra), hanem azert, hogy eliteljek. Ezert nem mondott nekik semmit, ezert nem magyarazta, hogy ki is o valojaban.
Nagyon jol mondja Cserfa, hogy a felebarat fogalmat (pl.) azzal lehet meghatarozni, hogy akit Jezus szeretett, az felebarat, akit nem szeretett, az nem felebarat az. Kit szeretett Jezus? En azt mondom, mindenkit, akiert az eletet adta (ld. 1Jn level). Kiert adta az eletet? Minden emberert. Ki hat a felebarat?
Ilyen értelemben talán még az Aranyszabály sem érvényes rájuk.
Ha ezt ugy erted, hogy teneked felejuk nem az aranyszabaly szerint kell viszonyulnod, akkor nincs igazad. Jezus itt a _minden_emberrel (kivetel nelkul) szembeni magatartasodrol ir.
a farizeusoknak, megbotránkozóknak, közönyöseknek (akik valószínüleg nem segítenének a rászorulton) nincs lelkük.
Minden embernek van lelke.
amint bűnbánók lesznek, lelkesek
Jahogy te igy erted....
lehet-e tisztességtelen, irgalmatlan, bosszuálló, aki nem felebaráttal áll szemben?
Ha nem, akkor miről is beszélünk?
Nem lehet az! Ha valaki megis ilyen, az tamassza ala igevel a viselekdeset (ha tudja). De mirol is beszelunk?
[a] többség elveszik, és csak a kevés marad meg. A többség semmiképpen nem lehet Krisztus felebarátja, akkor a többség megmaradna.
Mikoze a felebaratsagnak ahhoz, hogy XY megmarad-e az utolso napon? A hit tart meg valakit azon a napon, de a hit ld. fentebb nem kriteriuma a felebaratsagnak.
Nem mindenkihez irgalmas, hanem rettenetes Isten Ő.
De sietve tegyuk azt is hozza, hogy Isten mindig szivesebben konyorul, mint itel.
aki az igazság megismerése után szándékosan vétkezik, nem irgalom, nem kegyelem, hanem az ítélet, ami rá vár.
Es az ilyennek soha tobbe a megmento kegyelembol? Masreszt mondja mar meg nekem valaki, hogy ki az, aki - meg az igazsag megismerese utan is - veletlenul (=nem szandekosan) vetkezne. Hiszen a bunnek pont az a lenyege, hogy azt az ember szant szandekkal (=nem veletlenul) koveti el.
Súlyos okom van, hogy ne ismerjem el aranyszabálynak a mózesi parancsolatot, hogy szeressem felebarátomat, mint magamat.
Ez lenne a Biblia szo szerinti ertelmezese? :-))
Na mármost ha munkaidőben kéreget egy ember, aki dolgozni tudna, és nem akar, nem keres munkát, hanem vigasztalja magát (cigi, pia), annak egyenesen istentelen dolog, vétek adni.
Azt honnan lehet tudni, hogy o nem akar dolgozni, pedig tudna?
azokon belül pedig az Aranyszabály törvényét tartom a leglényegesebbnek.
Tudtatok, hogy az ember erkolcsi ertelemben is fejlodik? Kolhberg - o talalta ki az erkolcsi fejlodes szakaszait - szerint az aranyszabaly az erkolcsi fejlodes legmagasabb foka. Nem veletlen, hogy annyian nem ertik meg.
Kedves CSerfa, én maximálisan tiszteletben tartom, ha Te nem akarsz beszélni valamiről. A fenti írásodból viszont eleve valamiféle előitéletet érzek a reformátusokkal szemben, mintha azok között nem is lehetne élő hitű ember.
Lapozz bele a reformatus topikba, es igazolni latod ezt. O nyafog azert, mert rosta visszakerdezett, hogy miert. Pedig amikor en irtam neki (kertem ot), hogy a velemenyebol hagyja el a szemelyeskedo megjegyzeseit, o kerek-perec megirta, hogy keptelen erre. Tehat miota tartja o magat ahhoz, hogy azt tesz masokkal, amint o is szeretne, ha vele cselekednenek? Szerintem viccelt....
Megtaláltuk az 5%-ot.:-))
Már bocs , de az ellenvéleményed nem tesz ellenfelemmé. Legfeljebb vitapartnerré.
Az ellenfelet le szokás győzni. Na már most .. sem legyőzni sem győzedelmeskedni nem szeretnék a testvérem felett , még a meggyőzés álcájában sem.
Meggyőzni ugyan lehet egymást, csak az a gáz, ha a legyő indulatokat a meggyőzés retorikájába csomagolja az x embőrke.( A lényeg az indulat!!)
Eszembe jutott Péter aki levágta málkus fülét. Ő ellenfélnek gondolta a szolgát. Meg is metélte. Még jó, hogy Jézus meggyógyította, mert Péter akkor járhatott volna tárgyalásra és minden pénzét fel emésztette volna az ügyvédi illetve a per költség.:-))
kicsit más:
És az sem mellékes kihágás, ha dominálni akar valaki a testvéri közösségben, mert ő úgy gondolja, hogy méltó , bölcs stb...erre a legjobb idevágó ige:
Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek...
"Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.
17. A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
18. Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl."
Persze az ilyenek bőszen tagadják, de
Amint már írtam, először tisztáznia kell a kereszténynek saját maga előtt hogy kicsoda. Mert ha önmagát egészségesen értékeli akkor a testvérét is, de ha valaki önmagához kegyetlen, kemény , "vezeklő" , akkor a másik juh-hoz is az lesz.
Tudod mit mond az ige : senkit nem tudunk jobban szeretni mint saját magunkat.
Az Isten felé való szeretetet pedig azon lehet lemérni, hogy akit látunk azt valóban szeretjük-e , mert akit nem látunk, azt sem tudjuk jobban szeretni, mint azt akit látunk.
Az egész pedig a reális , józan , egészséges önértékeléssel kezdődik.
Szóval ami itt ebben az országban megy a felekezetekben/ között/ az még messze nem a kívánatos , ideális szinvonal.(a fórum is hozott anyagból épül.)
Tudom, a konkoly is nő.
Szóval, az ilyen környezetben még jobban látszik az ha valaki szereti a tesóját úgy mint a krisztus az övéit.
"Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket. "
Bevallom nem egyszerű sőt. De az Isten irgalmas.
Ha pedig mi meg sem próbálunk ezen a területen az ige szerint cselekedni akkor az a vég. Mármint annak aki nem veszi be.
Ahogy Vfo szokta emlegetni (mint vesszőparipáját) : a sötétségben látszanak a csillagok.
Nem gondolnám hogy ez valami prófécia, de annál inkább szemléletes.
A Te szóhasználatod - úgy gondolom -nem takar burkolt indulatokat , nem is azért írtam, csak megszalatt a billentyű.
Tehát inkább emlékeztetőül raktam ide. Illetve azért mert a felebarát , testvér , szeretet jobban összefüggnek mint azt első látásra gondolná az ember.
Kedves Sophia, ha általánosságban tudtok beszélni az előítéletről, vagy bármilyen vallásról, semmi gondom vele. De hogy rosta, CSerfa, vagy x-y milyen, azt ne itt, mert pillanatok alatt elszabadulnak a gátlások. Ezt vagy tartsátok meg magatoknak, vagy menjetek vele személyeskedős topicba, mert itt nem lesz hosszu életü az egyént boncolgató hozzászólás.
"Ha egy más vallású ember elkezd szórakozni velem, és közben úgy áll a dolog, hogy az ő vallása szerinti emberek összevissza hazudoztak, rágalmaztak, pereskedtek testvéreimmel, keresztbetettek, ártottak ahol csak tudtak testvéreimnek, ha engem minden szektásnak lehordtak, ha szervezkedtek, és ..., ha mindenáron igyekeztek sok teljes evangéliumi keresztény működését lehetetlenné tenni, ha ferdítik, félrefordítják a Bibliát, ha .... és engem is megtalál ok nélkül egy forcli tagjuk, akkor én nem becsmérlem a más vallású embert, hanem szólok és tanúskodom rettenetes vallásuk ellen."
Kedves CSerfa, én maximálisan tiszteletben tartom, ha Te nem akarsz beszélni valamiről. A fenti írásodból viszont eleve valamiféle előitéletet érzek a reformátusokkal szemben, mintha azok között nem is lehetne élő hitű ember.
Pedig én ismerek ilyet, nem is egyet. Úgy gondolom, a túlzott általánosítás nem jó semmiben, és ha mondjuk egy olyan református olvassa az írásod, aki nem is fórumozik, soha nem is bántotta a karizmatikusokat, mit gondolsz, annak hogy esik ez?
Lehet, hogy ezek alapján azt gondolod, hogy én meg elfogult vagyok, pedig szó sincs erről.
Én a magam részéről az ellenfél kifejezést teljesen korrektnek tartom. Hiszen itt gondolatok, vélemények, hitek ütköznek. Még keresztény is lehet ellenvéleményen. :-) Csak le kellene fejteni róla a negatív ragadványt, azt, ami az ellenség fogalmához fűződik.
Itt a vall. fil.- en még az ellenfél kifejezést is erősnek tartom.
Mivel Te, Én keresztények vagyunk.
Csodálkoznék ha mondjuk Pál apostolt Péter apostol ellenfeleként tartanánk számon ami meg a Krisztusi hozzáállást illeti :teljességgel khm..igeietlen.-
Nem téged akarlak oktatni és semmi bajom az említett szóval ha nem egymással szemben hasnáljuk. Sőt nem is neked akartam írni, csak ez most egy kiválló alkalom annak bemutatására, hogy én miként gondolom a viszonyokat testvérek között.
Tehát neked címeztem , de egyálltalán nem értettelek félre. Te nem vagy/voltál ellenséges.
Remélem érted mit akartam közölni, úgy álltalánosan.
Javaslatidat kérem, valami egészen árnyalt kifejezésre.
Sajna nekem most 1 sem ugrik be .:-) jó mi?
Egy kérésem volt, froclit kaptam ahelyett, hogy engedtél volna, és semmi magyarázat, miért. Ez nem békesség. Noha valami ilyefélét próbáltál fogalmazni sugallni.
Hogy Isten törvényének mondom, amit te most Nagy törvénynek, nem tudom, miért kellett ezzel szórkoznod, szerintem te nem féled Istent, embert nem becsülsz, és nem értem, miért. Én viszont babonás ember vagyok, és ezt jelnek tekintem, semmi kedvem veled bármiről vitázni, sem beszélgetni, bánom, hogy egyáltalán szóltam neked bármit is. Most sem neked írom, csak nem találok jobb alakot.
Ha egy más vallású ember elkezd szórakozni velem, és közben úgy áll a dolog, hogy az ő vallása szerinti emberek összevissza hazudoztak, rágalmaztak, pereskedtek testvéreimmel, keresztbetettek, ártottak ahol csak tudtak testvéreimnek, ha engem minden szektásnak lehordtak, ha szervezkedtek, és ..., ha mindenáron igyekeztek sok teljes evangéliumi keresztény működését lehetetlenné tenni, ha ferdítik, félrefordítják a Bibliát, ha .... és engem is megtalál ok nélkül egy forcli tagjuk, akkor én nem becsmérlem a más vallású embert, hanem szólok és tanúskodom rettenetes vallásuk ellen. Persze ez becsmérlésnek tűnhet az ő szemükben, szerintem meg nem az.
Fura dolog, hogy magyarázat helyett faggatózni kezdesz. Ezzel megkerülted a magyarázatot, kibúvó, vagy komolytalanság, frocli.
Ha meg valamiről azt írja valaki, komoly oka van, nos, én ilyen dolgokat nem fogok a fórumra írni, nem is arra való a fórum, semmi köze senkinek hozzá, nem is felelek erre semmit, hiába faggat bárki, pláne, ha komolytalannak, froclizónak, hajlékonynak tűnő alak (azért ez még csak a második intésem, hátha nem vagy ilyen, Rosta!)
Sajnos a reformátusok hajlanak, fogalmaznak, kétségbevonnak (más hitét, Istent, nem viselik el, csak saját halott istenüket kedvelik, mikor éppen eszükbe jut, egyébként háborítja őket a más élő Istene, nem is véletlenül üldözik régóta az élő hitűeket). Ha itt is ez indult be, akkor jól teszem, ha tartom magam ígéretemhez.
Nem írom le, miért. Ha így nem jó, inkább elmegyek, van más topic is.
De miért nem lehet engedni egy kérésnek, Rosta? Te hazudsz, ha komoly kérésnek nem engedsz, és hazudsz, ha faggatózol, mert nem tartod magad azokhoz az elvekhez, amikről papolsz.
Én meg tartani fogom magam ahhoz, hogy nem mindenre adok választ, és nem arról írok, amit elvárnának tőlem, nem most találtam ki, és nem is akarok mindent e fórumra írni.
Ritkán kérek, és nehezen, ha kérek, komolyan is gondolom.
Én komolyan kértelek, és figyelmeztettelek téged az Aranyszabály általad való alkalmazás velem való szólásaidban való teljes elhagyásáról. Most froclizol engem? Nem értem, miért! Eddig semmi bajom nem volt veled! Légyszíves pár szóban magyarázd meg, mert ha nem teszed, tartom magam ígéretemhez.
Egyébként meg úgy gondolom, egész kis korom óta tartom magam ahhoz, hogy azt teszem másokkal, amit szeretném, hogy velem tegyenek. Ez hat át minden cselekedetemben, ettől tiszta a lelkiismeretem (amikor tiszta) egész kis korom óta. Ez minden lelkiismeretes emberben benne van, ez Isten törvénye, és semmi köze semmiféle Aranyszabályhoz (sem hentesbárdhoz, sem kütymütyös bozsevanésztrához), ám akik bevezették az Aranyszabály kifejezést, istentelen gonosz emberek voltak. Isten törvényét meg semmiképpen nem fogom Aranyszabálynak, meg egyébnek elismerni.
Jézus pedig az alatt a mindenki alatt Izraelt értette, mert mondom, az Izraeltől idegen asszonynak ezután meg azt mondta, nem küldetett máshoz.
Neked is ajánlom meggondolásra, ha te arra jutsz, hogy Jézust elítélhetnéd, akkor vagy Jézus hamisságára jutottál, vagy tévedsz.
Márpedig, ha te arra jutottál, mindenkire érted, amit Jézus az általad idézettben mondott, akor Jézus kegyetlen, irgalmatlan volt Pilátushoz, az idegen asszonyhoz, és ilyen lesz a legtöbb emberrel, akit örök halállal sújt. Mit gondolsz, mennyien kértek Tőle?
Jézus sem bocsát meg mindeneknek, ezt sem tudod kiterjeszteni. Lásd a fenti érvelést.
Szóval igazságtalan ez a Biblia verseinek kiragadása, és a többi részétől megfosztása, így nagyon képtelen dolgokra juthatunk. Ahogy jutnak is, magaválasztotta istentiszteletre, szektásságra, különféle tanításokra, stb. Az út keskeny, és egyetlen, ha te olyat találsz, ami tetszik, de ellentmond más résznek, hiába tetszik, el kéne hagynod. Keresni azért kell, mert csak egy igaz van, megmaradni rajta nehéz, letérni könnyű, mert hívogat a kísértő. Azzal is, hogy olyan lesz a humanista, mint Isten. Sőt, jobb!
Kedves oncogito, csodálom, hogy nem gondolod meg, én mit is írok! Ha Jézusra, mint Mesterre gondolsz, nem kerülnél ilyen ellentmondásokba.
Lk.6.30: Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
Lk.10.4: És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok.
Nekem a mindenki (mindenek) mindenkit jelent, akkor is ha ez a te értelmezeteben istentelen humanista dolog. A hitben pedig én sem tartok mindenkivel - de ez megint mást jelent és ebbe nem is mennék már bele, mert kezded gurítani a kockát... Én nem tartalak ravasznak - de te is értelmezel, ha nem kijelentést tolmácsolsz.
Ugy még sosem volt, hogy egyszerre tíz kéregető jött volna hozzám, de még mástól sem hallottam ilyet. :-) Mindenesetre ha fejenként adok nekik egy tizest, attól még nem fogok adósok börtönébe kerülni. Ugy vagyok vele, ha van nálam valamennyi, adok, ha nincs, nem adok. Nem hiszem, hogy sokra mennék azzal, megérdemli-e vagy sem. Mint ahogy azzal sem, ha azt firtatnám, ki mennyire érdemli meg a fizetését, vagy a jövedelmét.
