Amíg kint folik az eszmedili, villma tüzetlobbant a kandallóban, és kampóra akasztya a hatalmas szamovárt. ( Tudom, nem így szokás, de a szükség törvényt bont)
Öt liter víz, egy liter rum, egy kila czukker. Jöhet a fű. Amíg fő a tea, de csak addig,
"forr a víz, fú a szél,
Dimitrij izzad és kefél.
Bámulom...
a lószőr fénylik már az állaton
Néha még magamat sem sikerül, pláne nem a Napot...
Nekem semmi bajom nem volt a művével, sőt a legszebb a szomorkás mosolya volt, az olyan szép ami mulandó, emlékeket ébreszt...
Na most aztán adott egyet a romantikának, no persze tudjuk, jó megoldás nem létezik...
(Mellékesen: mindig utáltam a műfenyőt, a műmellet, soroljuk ide a vibrátost is, innentől így leszek a hóemberrel is...)...
Na azé' ám..., az én teendőm -asszem- a tekintés maga, ezt meg is teszem, teát ne várj tőlem, legyen az más dolga...
Valóban szép mű, láccik, lélekkel készült, ami lehangol kissé, az a szemében bújkáló szomorúság, ami számomra a kikerülhetetlenül bekövetkező vég csalhatatlan előjele...
Egy forró tea elég a boldogsághoz? Csakhogy nincs begyújtva a kályha, hideg platnin meg nem lehet teát főzni.
Szép kis hólánykát csináltál, mindjárt elolvad.
kezeit melengette és mint apa a fiára nézett alkotására elkészült a mű és van már napfény is csillan a fény alkotása arcán hol van a likas fazék huzzúk a fejébe megcsinálta egyedül kész a mű és nagyon szép lett molett hólányka kacsint apjára büszke vagyok és nem hűtlen és beállítottam a kertbe de Ti ki sem néztek az ablakon pedig már nem zúzmarás olyan nagyon egy forró teával boldoggá tehetnétek azt mondom
