Persze. Nem csak arról van szó, hogy eltart, amíg elolvassa az ember. Meg is kell emészteni. És ez, szvsz, egy idő-regény. Idő kell hozzá. Nem kell elkapkodni.
És nem lesznek egyértelműek a következtetések, úgy vélem.
Eszembe jut erről, -hogy, hogynem- 'Fejhús'/:ez a bece-csúf-ragadványneve Moldova Györgynek, Ő mondta.../ egyik novelláskötetének a cime:
"Az ideális hadifogoly"
, amely _eléggé nem értékelt_ módon azt a képet vetíti elénk, hogy ha el is tűntek az őrtornyok és a géppuskás őrök /tényleges és átvitt értelemben is/, attól még a hadifogoly tudja, hogy ő hadifogoly maradt.../és talán ez a hite örökre megmarad.../
Hipotetikus Szabad Pógár,
korábban?...nos, mint a többi rendes magyar
-Kohn bácsi! Maga milyen hitű volt a kikeresztelkedése előtt?
-Hát...,mint a többi rendes ember...
Vagy: állíthatjuk-e azt, hogy a Sorstalanság egy kifejezetten posztmodern regény?
Van benne dekonstrukció? Van. Végletekig legyalult történés-sor, lineáris, kronologikus elbeszélésmód.
Csak az van benne, ami akkor K. I. tudatában megjelent. Nincsenek beható utalások más szereplők megfontolásáira, tudattartalmaira, egyáltalán alig vannak húsvér más szereplők. Jav.: nincsenek más szereplők.
Ellentétben tehát a XIX. századi romantikus irányzattal és annak később vadhajtásaival, K. I. nem egy úgynevezett mindenttudó elbeszélő, aki több szereplője elméjében bóklászik - sőt, egy semmit sem tudó elbeszélő. Akivel megtörténik a sors, elenyésző hatása van a történésekre.
Igaz-e az az állítás, hogy K. I. gyűlöli a zsidókat?
Szvsz a könyv egyik nem mellékes üzenete: valaminő polgári tisztelet a német precizitásnak, a halálgyár üzemelésének. Ezzel szemben az elhurcolt zsidók: birkák, vagy inkább inviduumokra szétesett massza tagjai, akik ahelyett, hogy fellázadnak, megváltásnak éreznék a halált.
Vagy lehetséges, hogy az iszonyatos sokk, a soha nem tapasztalt kegyetlenség irtotta ki az elhurcoltakból az immunitás legcsekélyebb erejét?
Ennek az aljasságnak a forrása alighanem a nem-tudás, a tájékozatlanság, az alacsony empátiakészségből fakadó ostobaság lehet.
K. I. eddig egy kevéssé olvasott író. Az említett periodika szerzői sem olvasták. Ezért csak egy dolgot tudnak tematizálni:
egy első magyar irodalmi Nobelt egy zsidó kapta, aki a holokausztról írt, következésképpen itten van egy újabb holokausztiparos.
Remélem, titokban, amikor senki sem látja, a paplan alatt zseblámpa fénye alatt bele-belelapoznak a Sorstalanságba. Nem tudom, a nagy pofáraesést hogyan dolgozzák majd fel.
A nevem jelentése: Oz again, Oz, ismét (angol) - ez egy indulati kifakadás, amely egy Philip José Farmer-regényből (Lovers) származik.
Szívesen társalognék Kertész Imre szövegekről. Még egy oldal van hátra, és elolvastam a Sorstalanságot. Véleményemet egyelőre nem szeretném előre bocsátani.
Igazi érveket, ellenérveket, szövegelemzést szeretnék.
Mint már írtam, eléggé kevéssé ismerem az életművet. Annak idején lenyűgözött Nietzsche A tragédia születése - K. I. fordításában, ezt a nyolcvanas évek derekán olvastam. A kilencvenesek elején pedig a Jegyzőkönyvet olvastam a 2000-ben.
Valahol hallottam, hogy nálunk, Magyarországon illeszkedtek be leginkább/legintegránsabban/ a nemzetbe a németek is meg a zsidók is...lehet, hogy egyszerre polgárosodtak, egymással versengve...
Sőt, azt is hallottam, hogy Pesten és Budán/Buda:'Ofen'-németül/ csak németek és zsidók élnek, az igazi magyarokat vidéken kell keresni...Ez is egy tipikusan polgárosodás előtti szemlélet/forrás lehet szvsz...
Ispilángi Rózsa a Magyar Ugaron
" magyar költő vagyok... az én "nemzetem" nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó,hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép külön nagyobbat rajtam,mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el a gyümölcsét..."
:-)
csak két nickem van.
Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mostanában borzasztó finnyás lettem.
Hevesen és töményen undorodom minden gusztustalan és jellemtelen emberi reakciótól.
Jó ideje nem bírom már a politikai megnyilvánulásokat sem.
Ezt a fajta undorító antiszemitizmust meg végképpen nem.
Mert lehet az, hogy sok író jobb, mint Kertész Imre, bár az irodalom megítélése nyilván szubjektív.
Lehet fikázni a Nobel díjat odaítélő bizottságot.
Lehet, hogy ezekben van is némi igazság.
De megkérdőjelezni egy ilyen szégyenletes történelmi tényt, mint a holocaust, vagy azt, hogy az embernek, mint egyénnek ez az éppcsakhogy túlélt deportálás esetleg meghatározó és maradandó élménye, ez egyszerűen undorító.
Lehet erről írni, jól, rosszul. Kertész Imre jól írta meg az élményeit.
De miféle, rejtett lelkifurdalás, vagy ennek az elhárítása, vagy egyszerűen csak az emberi aljasság mondathatja azokat a rettenetesen undorító megnyilvánulásokat, amiket, mondjuk a Magyar Fórumban lehet olvasni?
Én korábban/80-asok eleje/ olvtam egy lengyel szerzőtől /?Leszek Kolakowski?/'A 290. sz. Auswitzi fogoly' c. könyvét, az is eléggé felkavaró volt...
Holnap, vagy hétfőn megveszem a Sorstalanságot, hogy pontosan képbe kerüljek...
Mindazonáltal az európai szellemfejlődés legnagyobb kudarca/zsákutcája lett a tökéletesitett halálgyár...Sok előző gondolkodó pl. Goethe, Schiller örülhet, hogy nem érte meg/nem lett tudomása róla...
Ami a végletes még, hogy a jogot, mint olyat megkérdőjelezte a náci ideológia ./l. még a 'Sion bölcseinek jzk-e' c. eredeti hamisitványt./
" Nyakig benne voltunk a történelemben, és író annál nagyobb ajándékot nem kaphat, mint hogy bőségesen van miről írnia. És Te írtad nagyszerű regényeidet. Melyeket itthon alig vettek észre. Mert nem volt botrányos, amit alkottál, csak egyszerűen nagyszerű. Nem villogtál, nem sziporkáztál, nem csináltál hatásos flikk-flakkokat. A szolid elbeszélő próza eszközeivel remekeltél....................................
Imre, hanyas vagy? 1929-es? Szőrnyű volt? Nekem is. Nem baj. Maradandó hírt adtál a szörnyűségről és ezáltal himnusz lett belőle. Büszke vagyok, hogy kortársad, kollégád, barátod lehetek. Mindannyiunk Istene áldjon meg a hősi tettért, hogy végre megszerezted az első Nobel-díjat az
elárvult, de oly nagyszerű magyar irodalomnak."
(Részlet Görgey Gábor Kertész Imréhez írt, személyes hangvételű leveléből.)
Olvastátok? Nem baj. Nem olvastátok? Az sem baj.
A levelet teljes terjedelmében közölte az MTI.
"CENTUM (SZÁZADVÉG) Kft.
Törzstôke: 1,08 millió forint 1989.02.25-1998.09.14
Ügyvezetôk: Gyurgyák János 1989.02.25-1991.05.03; Dr. Kövér János 1989.02.25-1991.05.03; Kövér Szilárd 1989.02.25-1991.05.03; 1992.02.01- 1998.09.14; Dr. Orbán Viktor 1989.02.25.-1991.05.03; Varga Tamás 1989.02.25-1992.02.01
Tagok (tulajdonosok): Dr. Gyekiczki András 1989.02.25-1993.03.01; Gyurgyák János 1989.02.25-1993.08.04; Dr. Kövér László 1989.02.25-1991.07.05; Kövér Szilárd 1989.02.25-1998.09.14; Dr. Máté János 1989.02.25-1991.07.05; Dr. Orbán Viktor 1989.02.25-1991.07.05; Varga Tamás 1989.02.25- 1991.03.01; Dr. Wéber Attila 1989.02.25-1991.07.05; Dr. Stumpf István 1989.02.25-1998.09.14; Dr. Simicska Lajos 1993.03.01-1998.09.14; Schlecht Csaba 1993.03.01-1998.09.14
A Cégbíróság a vállalkozást 1998.09.14-én hivatalból törölte."
Érdekes névsor. Van közöttük későbbi miniszterelnök, titokminiszter, egy pasi, aki gyanúsított volt, egy másik pasi, aki ellen most Interpol-körözés van érvényben, van egy volt polgármester, ex-Apeh-elnök, Kuncze Gábor egykori kabinetfőnöke, és
és
van még sok, sok érdekes név.
Különösen érdekes dr. Kövér László személye. Ő egyszer azt nyilatkozta - hogy on legyek - : az ő életében a katonaság olyan volt, mint Auschwitz.
