...sajnálom, hogy szüleid csak így tudtak élni :-( Én nem iszom, nem kávézom, nem dohányzom és annak ellenére lettem szkeptikus, hogy hittanra jártam és ministráltam :-)
Nem kell belenyugodni a sorsunkba.
Ez helyes, így vallom magam is!
,,,akiben van erő, hogy higgyen
Kedves frati, zömében az elesettek fordulnak a hithez - már azok közül, akik korábban nem hittek -, mert nincs bennük erő a lelki támasz nélküli élethez! Épp szombaton beszélgettem el egy krisnással, aki étkeztetésre gyűjtött egy parkolóban, hogy mit jelent számára ez, s hogy miért vált krisnássá, s a kiábrándultság, a csalódottság vitte oda! Most akkor hogy is van? Én azt gondolom, hogy aki erős, az attól függetlenül is megleli a belső békéjét, harmóniáját, hogy hívő lenne...
...a tudományról nagyon rossz a felfogásod, írásodból valahogy az látszik, hogy fogalmad sincs annak érdemi dolgairól, meg is értem, hogy nem lettél régész, ahhoz kitartás kell... Épp azt tartod gyengéjének, ami a lényege: az elméletek felállítását és megdöntését, ha kiderül a hibás kiindulópont! Hol van ilyen pl. a kereszténységben? Ha bizonyíthatóvá válna, hogy semmi nincs hitük alapjaiból, ami valóság lenne, milliók világa dőlne össze - mondjuk a zöme akkor sem hinné el, ha az orra előtt lenne a bizonyíték :-( -, míg a tudósoknál ez a világ legtermészetesebb dolga, legfeljebb az kesereg egy kicsit, aki tévedett!
Vagy vegyünk engem: gondolod meglepődnék ha pl. a keresztények Istene szólna hozzám? Nem, elővenném a Bibliát, és megkérdezném, így gondolta-e! Nyitottnak kell lenni a világra, s a világ érthetőbbé válik!
Számít, valakinek az élete munkássága a halál pillanatában, vagy utánna?
Azt gondolom, hogy előtte igen, utánna viszont az az esélyesebb, amit szüleid tartottak a világról...
Mit veszít az, aki hisz Istenben...
Nem bizts, hogy veszít: aki erősen hisz, annak úgy a jó :-)
NEM AZ A KÉRDÉS BE TUDJÁK A BIZONYÍTANI ISTEN VAGY A LÉLEK LÉTEZÉSÉT? HANEM, HOGY BE TUDJÁK-E BIZONYÍTANI, A NEM LÉTEZÉSÉT? Ezt ugy hivjak a logikaban, hogy argumentum ad ignorantiam. Magyarul az a teves elkepzeles, hogy ha valaminek a nem letezese nem bizonyithato, akkor az a valami letezik.
-Hogyan keletkezett az univerzum? Ez valoban egy olyan dolog, amire a tudomanynak nincs valasza. Most. Lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem. Hadd irjak erre egy tortenetet en is, a Kapcsolat cimu film vegen hangzik el a kovetkezo parbeszed:
Gyerek: - Van elet a foldon kivul?
Csillagasz: - Jo kerdes. Szerinted?
Gy: - Nem tudom.
Cs: - Ez pedig a jo valasz.
-Hogyan keletkeztél te? /Darwin?/ Ha az evoluciora gondolsz, akkor az mar regen nem "feltetelezes", de ebbe nem menjunk bele, van arra kulon topik.
Mint ahogy nem feltetelezes gyakorlatilag a teljes matematika, fizika, kemia es biologia sem.
Ha hiszel egy tudósnak, az nem egy tökéletlen ember, tökéletlen feltételezésébe vetett HIT? Nem. Ez nem hit. Hiszel abban, hogy ketszer ketto az negy, vagy tudod? Ha egy tudos allit valamit, akkor azt a tenyekbol kiindulva levezeti. Barki utana csinalhatja. Barhol a vilagon. Ugyanarra az eredmenyre fog jutni. Be tudja bizonyitani az allitasait.
"A megvilágosodás jele a béke. Ha már nem menekülsz tovább, ha látod, hogy csak a félelmeid gyártotta agyrémek üldöznek."
A megtérés SZÁMOMRA az a béke ami az "ÉN" halálából fakad. Amikor rájövünk, arra hogy nem ez a test vagyunk hanem egy piciny lélekszikra ami Istenhez tartozik.
"A tudományról tényleg csak annyit, hogy a legtöbb tudománynak vélt dolog, csak feltételezés.
Jajj. Mondj egy példát."
-Hogyan keletkezett az univerzum?
-Hogyan keletkeztél te? /Darwin?/
Ha hiszel egy tudósnak, az nem egy tökéletlen ember, tökéletlen feltételezésébe vetett HIT?
Nem megbántás akar lenni? Érdeklődés!
A kíváncsiságról annyit, hogy nem mindegy mi után kíváncsiskodunk? A nagyi a szomszédokat lesi álló nap. A tudós a csillagokat, vagy a múltat. A hívő ember a jelent és magát!
A jelen fontosságáról is eszembe jut egy történet, ha nem haragszol:
Adott egy idős úriember aki sok meghívást kap:
Az egyik partin a noteszét nézegetve álldogál tanácstalanul.
-Azt keresi, hova megy innen? - kérdezi a házigazda.
-Nem! Azt, hogy hol vagyok!
"ha pici korától valakit egy hitre nevelnek, akkor az beivódik a szellemébe"
Elképzelhető! De az is, hogy pont azért fog felnőttkorában kitörni és másfelé fordulni. Most ezalatt azt értem, hogy ha valakinek alkoholista az apja, még nem biztos, hogy ő is azzá válik.
A szüleim, egész életemben azt tanították nekem, hogy csak ez az egy életünk van és nincs Isten. Kávéznak, mértékkel de isznak, dohányoznak, húst esznek.
Én ennek ellenére, hiszek Istenben, nem iszom, nem dohányzom, és nem eszek húst.
Nem kell belenyugodni a sorsunkba. Szerintem ez a választási lehetőség mindenkinek megadatik, akiben van erő, hogy higgyen. Ha pedig elfogadjuk a sorsunkat és belenyugszunk az is békét ad. Ezt a harmoniát magunkban és a környezetünkben csak egyedül mi találhatjuk meg.
Én NEM állítom, hogy a tudománynak nincs olyan ága, ami tud hiteles dolgokat előrukkolni. Bizonyíthatóan, kézzelfoghatóan. De vannak kérdések amikre nem tudják a választ és nem is fogják soha.
Valamikor régen régész szerettem volna lenni. Aztán nőni kezdtem és rájöttem, hogy csak áskálódnak, és találgatnak. Én még nem hallottam olyan régészt, aki azt mondta volna, hogy ez IGY TÖRTÉNT! Azt mondják, VALÓSZÍNŰLEG EZ TÖRTÉNT, VAGY EZ, VAGY AZ! Vajon az a múmia mitől is halódott meg? Vagy a dínók tényleg egy meteórtól krepáltak be? Vajon, hogyan keletkezett a világmindenség? stb... Gondold végig, hány fajta elméletet állítottak már fel! Melyik bizonyítható?
NEM AZ A KÉRDÉS BE TUDJÁK A BIZONYÍTANI ISTEN VAGY A LÉLEK LÉTEZÉSÉT? HANEM, HOGY BE TUDJÁK-E BIZONYÍTANI, A NEM LÉTEZÉSÉT?
"Aki hitéből fakadóan bízik a földi élet elmúlása utáni "lét"-ben, reinkarnációban, az nem, ám egy tudós nem fordíthat hátat élete munkásságának."
-Számít, valakinek az élete munkássága a halál pillanatában, vagy utánna? /Számít az, hogy milyen gazdagok vagy híresek vagyunk, hány kocsink, lakásunk, gyerekünk van? Mit vihetünk magunkkal?/
Ha nincs élet a halál után, számít amit itt elértem ha már nem vagyok?
Ha van élet a halál után, vajon a mennyországban hogyan értékelik, hogy nem hittem Istenben?
Mit veszít az, aki hisz Istenben, és bízik az Ő elrendezésében?
Ja, még valami:
Én a kíváncsiságot nem tartom túl jó tulajdonságnak. Emiatt kicsit gondban leszünk, mert szerintem viszont az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb emberi tulajdonság.
Nem látom miért kellene bármilyen istenben hinni ahhoz, hogy a halált elfogadjam.
Áruld már el, mit értesz "megtérés" alatt! Ugyanazt, mint utána a történetben "megvilágosultnak lenni"?
A tudományról tényleg csak annyit, hogy a legtöbb tudománynak vélt dolog, csak feltételezés. Jajj. Mondj egy példát.
Te úgy gondolod, hogy valakit erővel el lehet nyomni.
Tévedsz, én sem, s nem is erről írtam. Én azt írtam, hogy ha pici korától valakit egy hitre nevelnek, akkor az beivódik a szellemébe - még egy topic-ot is nyitottam egy másik hozzászóló felvetése kapcsán, csak nem nagyon megy, de nem baj :-) A szellem szabadsága - vallásszabadság a címe -, s nehezen tud ettől szabadulni, sőt a legtöbb esetben képtelen is erre. Gondolj csak az erős erkölcsi kötésre, amit pl. a kereszténység "ad", ahol majd minden bűnné válik megfelelő szövegkrnyezetben, holott ez a hit a szeretetről kellene hogy szóljon! Az egyházzá testesült szervezet már a felfelé - papok, uralkodók - irányuló meghunyászkodássá, sorsukba való belenyugvássá változtatták a kezdeti időkben a nyomorult sorsukból hitük révén kiszabadulni kívánók hitének elemeit.
Van aki a tudományba veti a hitét, van aki Istenbe.
Igen, természetesen van ilyen, csak épp ehhez a hibás hozzáálláshoz a tudománynak vajmi kevés köze van :-))) A tudomány nem hitre alapozódik, kedves frati, hanem épp az ellenkezőjére, a kétkedésre, az ellenőrizhetőségre, a kutakodásra! Az a gondolat, amit erre felvetettél bizony tipikusan ennek az elnyomására használják azok, akik a hitet a tudásalapú világszemlélettel össze kívánják mosni. Nem kifejezetten Rád utalok én most, még ha Te is mondtad ezt most, de ez bizony tény.
Szerintem, ha valaki a halála pillanatában megtér, nem az életének fordít hátat
Ki hogy látja. Aki hitéből fakadóan bízik a földi élet elmúlása utáni "lét"-ben, reinkarnációban, az nem, ám egy tudós nem fordíthat hátat élete munkásságának. Én íg látom.
A halál elfogadása nehéz dolog, épp ezért élnek meg a különböző ígéretekkel a hitek. Sajnos soha senki nem tér vissza "elmesélni", hogy vége volt mindennek a végén...
Sokszor félreértik, amiket írok: nekem semmi bajom azzal, ha valaki ilyesmiben hisz, ezt az ő elvitathatatlan joga! Az enyém meg az, hogy saját döntésem alapján azt gondoljam, ami nekem jó, nem?
Remélem én sem írtam semmi bántó, ha úgy éreznéd, az félreértés...
off
...bocsáss meg, ha félreértettél, de nem néztelek hülyének, sem gyenge felfogásúnak, s ne is utaltam hasonlóra... ha jól látom ;-)-tam és :-)-tam, ami errefelé - még nálad is ;-) - a poénkodás jele... no és ha arra gondolunk, hogy a zenében isismételne, no meg az ismtlés valami anyóka, akkor itta helye e fórumon is :-)))
on
tüneti kezelés: hát igen, lehet igazad ebben, bár én nem nagyon keresem az okát a jelenségnek, pusztán leírtam a véleményemet. Egyébként szerintem az orvoslásban is van nem kevés tüneti kezelés, lásd fejfájáscsillapítók :-)
Köszönjük a rózsát! Nemrég volt a szülinapom, úgyhogy duplán jól esik.
Te úgy gondolod, hogy valakit erővel el lehet nyomni. Én nem. Szerintem, ha valaki a gondolataiban szabad, ha már nem azonosítja magát a testével, szabaddá válik. Hiszen tudja, hogy ami itt történik vele az mind májá /illúzió/. Ha pedig hisz valaki a reinkarnációban és a karmában, elfogadja a helyzetét, mert tudja hogy a helyzetéről egyedül ő tehet. /Lehet, hogy az a nő akit ebben az életében elnyomnak, az előző életében éppen sanyargató volt./
Történet/csak azért, hogy oldjuk a feszültséget egy kicsit/ :
"A mester elmesélte annak a nőnek a történetét aki jelentkezett a rendőrségen, hogy megerőszakolták.
-Hogy nézett ki a férfi? - kérdezte a rendőr.
-Először is az illető egy idióta volt!
-Idióta?
-Igen. Semmit sem tudott a dologról és nekem kellett segíteni neki."
A tudományról tényleg csak annyit, hogy a legtöbb tudománynak vélt dolog, csak feltételezés.Tehát inkább hit, akár az enyém. Van aki a tudományba veti a hitét, van aki Istenbe.
Szerintem, ha valaki a halála pillanatában megtér, nem az életének fordít hátat, hanem inkább utat nyit egy tiszta következő életnek.
Én ebben hiszek, remélem nem bántottalak meg semmivel!
A legtöbb ember aki azonosítja magát a testével -amíg az jól funkcionál - nem válik vallásossá. Mert bár látja, hogy körülötte meghalnak az emberek, a saját halálát nem tudja elfogadni.
Ha megöregszik, a testének különböző problémái lesznek, ekkor már elbizonytalanodik. A halál pillanatában viszont szinte mindenki megtér, legyenek tudósok vagy nem tudósok.
"-Mit jelent megvilágosultnak lenni!
-Látni.
-Mit?
-A siker sekélyességét, a teljesítmény ürességét, az emberi törekvés semmisségét.
A tanítvány meghökkent:
-De ez pesszimizmus és kétségbeesés.
-Nem. Ez a feneketlen völgy felett sikló sas izgatottsága és szabadsága."
Egyébként általában már első elmondásra meg szoktam érteni a dolgokat (kivéve nagyon misztikus honfitársaimat), lehet emiatt ha harmadszor mondják ugyanazt akárhogyan is átfogalmazva, akkor szerintem már a hülyéneknézés tipikus esete forog fenn. :)
"túlnyomó többségben vannak még a könnyebb utat választók"
Csak szerintem rosz helyen keresed ennek az okát -> tünetet próbálsz ráolvasással gyógyítani, szerintem. (De persze ez is ismétlés.)
külön írok egy részletre, mert abban nagyon mást látunk:
A tudomány is elérkezik arra a szintre amikor elkezdi Isten keresését, mert nincs már más magyarázat.
Ezt tudod leginkább olyanok mondják, akik nem tudják, hogy ez mennyire nem így van! Bocsánatodat kérem, érzem, hogy Nálad nem így van, de ki kell modnanom, hogy ugyanolyan olyan bugyuta állítás, mint a fordítottja lenne :-(
Gondoltál már arra, hogy az ilyen öreg tudósok vajon hogy nevelkedtek pl. fel? Vajon nem vallásos környezetben?
Én bizony azt modnom erre, hogy az, aki a halálálakor az olyan semmibe akar kapaszkodni, amit évezredek óta csak hisznek, az addig életének fordít hátat, s csak sajnálni tudom...
Köszönöm a gondolataidat! Cserébe Te és kislányod fogadjátok ezt el:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Sajnálom azonbanm hogy szüleid világát úgy értékeled, hogy azért volt olyan az életük, mert "hitetlenek" voltak :-( Semmi köze a "hitetlenségnek" az egymás meg-nem-értéséhez, tolerálásához. Én pl. 23 éve élek együtt asszonykámmal - no és két kicsi lányunkkal, akik azért "már" 10 és 12 éveskék :-) -, s fel nem scerélném semmivel, még az időnkénti veszekedéseink ellenére sem... pedig nem vagyunk hívők...
Az igazi hit, megvizsgálni a meggyőződésünket és elvetni azokat ha nem felelnek meg a tényeknek!
Látod ebben részben közösek a gondolataink, csak én hit helyett életmódot mondok :-) Mert a bármiben való "hit" nagyon sokszor csalódásokhoz vezet. Én hit helyett bízni szoktam, s ha csalódok, akkor levonom a tanulságot...
Sajnos abban tévedsz, hgoy nincsenek elnyomottak - remélem nick-em nem tévesztett meg :-) -, mert ez nem mindig érzés kérdése! Gondolj csak azokra a nőkre - ugye nem mondod, hogy nincsenek ilyenek??? -, akik pl. katolikus hitüknek engedelmeskedve, Istenükben bízva tűrik férjük kényuralmát! Ők nem elnyomottak vajon?
...mert nem értetted meg? Olvasd el ismételten, s ha még mindig nem érthető, kérdezz, szívesen válaszolok :-)
Akkor számodra mégis _ez a központi kérdés ? Miért ?
...mondjuk kérdés, hogy mire is utalsz, de egyébként nem is, meg igen is... Nem mert materialista vagyok, teljesnek érzem a világképemet - amiben elég sok helyet foglalnak el olyan hiábavaló fogalmak, mint pl. az istenek, amitől szomorúbbá válok mindig egy kicsit, ha előtérbe kerülnek, ezért aztán: - igen, mert van bennem egy igény arra, hogy megértsem az embereket, s arra is, hogy elmondjam, úgy is lehet nézni-látni, ahogy én teszem.
Hangsúlyozok itt valamit: a fentiekkel nem jár együtt, hogy rá is akarnám tukmálni bárkire a nézeteimet, de el kívánom mondani! El, mert bizakodó vagyok, hogy az emberiség ismereteinek gyarapodásával szaporodni fognak a hozzám hasonlóan gondolkodók, de még távolról sem elég stabil az alapozó ismeretek átadása - túlnyomó többségben vannak még a könnyebb utat választók, akik inkább hisznek, mint erőlködjenek a megértéssel -, ezért a maagm életében arra törekszem, hogy az én gondolataimat minál többen ismerjék meg. El akarom mondani azért is, mert túltengenek az ilyen nyilvános fórumokon a túlbuzgó hívők, s azt gondolom annak, aki tétova, jót tesz, ha lát mást is, mint hit-et. Ha úgy tetszik, nézeteim - amik azért nem egyedül az enyémek :-) - terjesztője vagyok, de távolról sem olyan nyilvánvaló térítő jellegel és módon, mint pl. a keresztények!
Ha pedig filózófia alatt...
Bocsáss meg, de nem áll módomban tanácsodat megfogadni...
Ugye van rövidebb neved is Nincs, de hivhatsz cid-nek, ha ez hosszu. :)
Sok mindent mondott Einstein, pl azt is, hogy "It was, of course, a lie what you read about my religious convictions, a lie which is being systematically repeated. I do not believe in a personal God and I have never denied this but have expressed it clearly. If something is in me which can be called religious then it is the unbounded admiration for the structure of the world so far as our science can reveal it."
Csak egy kicsit meresznek gondolom azt a gondolatmenetet, ami a Bhagavad-Gita hatlapjan talalt Einstein idezetbol azt a konkluziot vonja le, hogy "a nagy tudosok mind megtertek oregkorukra".
Kedves candleinthedark! Ugye van rövidebb neved is?
Nem tudom hogy hívő keresztény lett-e, erről nem nyilatkozott.
Ezt az idézetet viszont megtalálhatod a Bhagavat-gita hátoldalán.
"Amikor a Bhagavat-Gitát olvasom azt kérdezem magamtól, hogyan teremtette Isten az univerzumot? Minden más feleslegesnek tűnik." /A.Einstein/
Ha annyira elvakultan hitt volna a tudományos magyarázatokban, miért kezdte volna olvasni a Bhagavad-gitát? Nem azért, mert talán erre a kérdésre nem kapott kielégítő választ a "tudományos" könyvekben? Vagy talán azért mert az ő zsenialitása is kevés volt ahhoz, hogy ezt megértse?
Ha jól megnézed a nagy tudósok /pl: Einstein/ mind megtértek öregkorukra. Ők is rájöttek! Hadd kerdezzek mar en is:
1. Az hogy Einstein "megtert" az azt jelenti, hogy hivo kereszteny lett?
2. Ha igen, akkor leirnad nekem, hogy mibol gondolod, hogy Einstein megtert oregkorara?
