Mi eléggé kiesünk a fő gyalogos útvonalból, ezért itt sokkal olcsóbb. Van a tömbben egy üzlethelyiség, amelyet raktárnak bérel valaki, havi 18e froncsiért. Egy egész kicsikét meg talán 12e froncsiért, de az még egy garázshoz képest se nagy durranás. Még ezeknek is nagyon kell örülni, mert van kiadatlan is jó pár.
Ha viszont a Szentendreivel párhuzamos részen (tudod, a felüljáró parkolójánál) vagy pláne tök középen a Vizimolnár tízemeletesei alatt akarsz kivenni, akkor alighanem sokkal mélyebben kell a bugyellárisodba nyúlnod...
Gyerekek, mi van újabban? Gyerekkoromban teljesen elfogadott volt, hogy a javakorabeli férfiak meg a tökösebb legények lapátolták a havat rendesen. Most meg azt látom, hogy pl. Apukámék házában minden hadra fogható egyed csak ül a meleg szobában, és a 80 körüli bácsikákra várnak, hogy azok hányják el helyettük a havat. Most nem rinyálásképpen, de én 14 éve költöztem el otthonról. Viszont havat az előtt a ház előtt vagy 5 éve csak az Uram, a Bátyám meg én lapátoltunk. Közben meg anyányi leányok és böszme buflák kölykök vannak bőven, több lakásban is. Az egyik 20 év körüli leány úgy megvan 90 kiló, mint 1, annyi benne az energia, hogy nem lát tőle, akkora hangon szokott üvöltözni az anyjával, hogy a szomszédban is rezegnek tőle a poharak a kredencben. Én nem értem, mi a fene van. Leesne ezeknek az aranygyűrű a kis kacsójukról, ha méltóztatnának egyszer megfogni a lapátnyelet? Az egyik szomszéd például teljesen természetesnek veszi, hogy mindenki köteles tolerálni az ő jövendő "művész úr" fiacskájának az órákon át tartó gyakorlását a hangszeren. De arra már nem futja a nagy fene furor pedagogicusból, hogy egyszer az életben emberséges embert próbálna faragni abból a kölökből és leküldené pl. havat lapátolni, hogy a kisgyerekek, meg a 70 és 80 felettiek ne törjék már ki kezüket-lábukat, ha egy mód van rá.
Legszívesebben beolvastam volna az összes huszonéves böhöm bufláknak, hogy ugyan, nézzenek a tükörbe, nem bébik már! HRRR!
Persze, amilyen hülye vagyok, beolvasás helyett inkább lapátoltam másfél órát. Erőnléti edzésnek se rossz amúgy, csak ne lenne olyan ócska az a hülye lapát.
Én közelebbi kapcsolatban vagyok a csillagászattal (passzív, sajna csak olvasom), és onnan tudom, hogy milyen gyakran csapnak a homlokukra, "hogy ez hamarabb nem jutott az eszükbe".
Ez a terv simán megvalósítható, bár a webes boltok dolgait sikerült épp most agyonbürokratizálni, ahogy hallottam. A nagy multik, nézd meg a honlapjaikat, még nem tudják, mi az az internet, meg nekik a legkevésbé érdekük, a szupermarketek működnek, akik meg webshopot üzemeltetnek, csak számítógépben és drága dolgokban utaznak, mert azt könnyű szállítani.
De mondom, nem lakótelepi méretben. Pontosabban, onnan csak indulni lehet.
Ahogy gondolod, kérlek. Fifty-fifty. Vagy igazad van, vagy nem. :-)
Lehet, hogy egy sokkal gazdagabb környéken fog legelőször bejönni a dolog. Ha a magyar vásárlóknak az a sorrend, hogy ilyesmit már csak akkor, ha már kertészre és takarítóra is telik, akkor nem itt fog először ilyen működni, hanem a II. kerületben.
Ez nagyon szép, de ebből sajnos nem következik, hogy ez ma működhetne.
Én legalábbis, ha lenne annyi szabad pénzem, amiből egy ilyen üzletet be lehetne indítani, akkor lehet, hogy inkább lottóra költeném -- de csak mert kerülöm a felesleges kockázatot ;-)
Az esetek többségében így van, de bizonyos üzleti modellek idővel feledésbe mennek. Szvsz az igényes vásárló az a feltétel, amelyik hiányozhat.
De ez nem új dolog. Nagyanyám például anno így rendelt egy csomó dolgot házhoz, a tanyájukra. Mivel disznónál nagyobb vágóállatot nem tartottak, a marhahúst venni kellett. A kisvárosi hentes szépen kiszállította nekik. Nem volt háacöcöpö, meg izó, egyszerűen leadta nagyanyám a rendelést pár nappal előre, jellemzően a szerdai piac után, amikor már eladta a sok tojást meg csirkét, zöldséget, primőr epret és társait. A hentes összesítette a rendeléseket és megbeszélte a vágóhíddal, hogy összesen mit kér és mikorra. A vágóhídról leszállították neki reggel 8-ra az árut, ő meg kiporciózta a megrendelőknek. A kifutófiúk meg kivittek mindent házhoz legkésőbb délelőtt 10-ig. Mármost a vasárnap reggel 6-kor levágott marha megfelelő alkatrészei délelőtt fél 11-re a nagyanyám fazekában főttek, legjobb úton a világbajnok húslevessé nemesülés felé. Ennél frissebbet ma sem kapsz. Sőt. Ritka, ha ilyen frisset kapsz.
A fűszeressel dettó. Minden családnak számlája volt a hentesnél és a fűszeresnél, arra felírták a tartozásokat. Hó végén kellett kifizetni. Természetesen beszámítás is lehetséges volt. Molnár nagyapám jóvoltából volt lisztünk bőven. Sokan nemcsak pénzt fizettek az őrlésért, hanem részben vagy egészben a liszt bizonyos hányadát hagyták ott cserébe. Megszabott árfolyamon fizetett is vele nagyanyám sokszor. Somlóról a bort pl. mindig lisztért hozták.
A háború előtti kisvárosi és falusi hentesek, szatócsok stb. tudtak kereskedni. Tudjuk, hova tűntek el. :-(
A hátramaradottak azóta sem tanultak meg kereskedni, sajnos.
Nem akarom senki vállalkozókedvét lelohasztani, de ami többé-kevésbé nyilvnávaló igényt elégítene ki, nem kell hozzá egészen speciális szakismeret és lehet rá nyereséges üzleti modellt építeni -- azt már megcsinálta valaki.
Ha nem, akkor nagyon valószínű, hogy a feltételek valamelyike mégiscsak hiányzik.
Szerintem viszont meg lehet csinálni, a magyar piac már csak egy ilyenre vár, de tuti nem a telep fogja eltartani. A trükk az lenne, hogy jóárasan csak nagy tételben, 20-30k HUF felett lehetne rendelni. Én szívesen vásárlok akárhol, de gyűlölöm a tej-krumpli-olaj-kóla mennyiségi kőröket. Nem szeretek cipekedni.
Egy szabvány tízemeletesben 100 lakás van. Számolgattuk, kilenc van belőlük, tehát az 900 - viszonylag közel egymáshoz. Sokat nem tévedhettél, mert a kisebb házak kisebbek (ugye:-)) és általában nem 50 nm-es lakások vannak bennük.
Nem egészen. Mert a nagykerhez vagy pláne a termelői árhoz képest már ők is ráraktak 5-10-15% hasznot, termékféleségtől függően. Ha arra ráteszel akár csak 2%-ot, de rendelésre házhoz szállítasz, a hülyének is megéri inkább tőled venni. Tele van a lakótelep kismamákkal. Gondolod, hogy élvezet bebuszozni az Auchanig, aztán meg a Szentendrei sarkán kínlódni a babakocsival, míg átevickélsz a palacsintázó buszmegállójába? Próbáltam, mikor haver csajnak segítettem, nem egy leányálom. Pedig a szatyrokat én vittem, ő meg "csak" a babakocsival küzdött. Plusz ott vannak a nyugdíjasok. Egyre öregebbek. És egyre kevésbé futja autó fenntartására a mai árak mellett. Nem könnyű dolog ám a szatyorban a 2-3 liter tejjel meg nyáron az ásványvizekkel cipekedni 70 felett... Nem is beszélve arról, hogy milyen balesetveszélyes.
Az továbbra is kérdés, hogy mennyi idő kialakítani egy megfelelő ügyfélkört, és mennyire akkurátus fizetők vagyunk.
Igen ezen gondolkodtam. Egy baj van vele: nincs rajta haszon, vagy legalábbis minimális. Aki tud mozogni elmegy az Auchanba, de a Match-be feltétlen, tehát max pár %-os haszonkulcs rakható a dologra.
Ami szvsz piszokul menne, az egy házhozszállítós, neten ill. papíron rendelős élelmiszerbolt lehetne. A telepen a nethozzáférés közel 100%, majdnem teljes a lefedettség. Koncentráltan, relatíve kis helyen, jó sok fogyasztó. Ideális. Kevés fajta (alap)élelmiszer kéne, de az "jó/kiváló minőségben és relatíve olcsón" alapon. Persze, ehhez tudni kéne, hogy az ifjú háziasszonyok tudnak-e még egyáltalán olyat, hogy heti menü meg heti bevásárlólista. Ha igen, akkor tuti boltnak tűnik. Ha viszont nem, és már mindenki impulzusvásárló lett, akkor szívás. Ezért nem vágok bele.
Az ingatlanárak még mindig túl magasak, a lakáshitelezés gyakorlatilag megszűnt. Innentől kezdve nem érdemes új vagy jobb lakásra, netán házra gyűjtögetni, kivéve, ha valaki legalább 6-800ezer forintot tud havonta félretenni. Ilyenből viszonylag kevés van. Tehát a minőségi fogyasztás lesz a fő csapásirány, elsősorban a minőségi élelmiszer.
Az addig tiszta sor, hogy senkinek sincsen kedve megvenni a lila/kék/piros/zöld boltban a METRO nagykerből való csupor tejfölt a METRO árának többszöröséért. Viszont pl. a Cserpes sajtműhely tejecskéiért és kakaójáért szívesen fizetek, bár nem keveset kérnek érte a kék boltban. Ugyanígy pl. a kedvenc epres joghurtomért önmagában is hajlandó vagyok a Flóri mögötti piacra elmenni, mert csak ott kapható, és sajnos elég drágán (fél liter 300 Ft körül). Viszont kiváló tejből és valódi eperből van. Ugyanígy sokaknak nincsen kedve főzicskélni, mert inkább menne nyáron strandolni a család. (Ha már elutazós nyaralásra nem biztos, hogy futja.) És mikor hazaérnek, nem feltétlen meleg húslevesre vágynak. Viszont jól jöhet egy hidegkonyhai házhozszállító, csak megint kérdés, vagyunk-e annyira pontos népek, hogy ha elmegy a család reggel strandra, akkor a megbeszélt 14.00 időpontra hazaérnek, hogy átvegyék a hűtött, extrafriss csomagot. Olyat, amelyet aznap délben állítottak össze Újpesten (Tényleg, megvan még ott a Saláta King 2000?), és azon frissiben kiszállítottak. Ki a fenének van kedve megvenni a háromnapos franciasalátát az önki bolt pultjából, nem igaz?
Aztán persze lehet, hogy tévedek. Ez csak ötletbörze.
"Messze még a hajnal. Három óra húsz."
