MasterCard-díjasok a Radnótiban – 2011 = FidelioMedia - Youtube, 2011.06.05.
„Szervét Tibor: - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom arra, és nem örülök annak, hogy még mindig én kapom ezt a sok szavazatot a nézőktől.
Ezt mindig el is mondom, hogy a nézőknek ez a direkt visszajelezése, ami az előadások után a jegyen történik, ez páratlan, ez egy másfajta visszajelzés.
Ebben benne van az a sok év, tehát ez nem az adott évadra vonatkozik nyilván. Ez egy érzelmi viszony, ami a közönség részéről kialakult az elmúlt tizeniksz évben, tehát hosszú távnak a visszajelzése ez.”
… igen, így van ez. A sok néző egyöntetű szavazata egyszerűen természetes, hiszen annyira nyilvánvaló a mindig „szervétesen” különleges, megbízható, kiemelkedő teljesítményt elismerni, megköszönni, jutalmazni…
- ezt a minőséget egyébként a színi- és filmkritikusok is rendre elismerik az írásaikban és a díjaikkal,
„- A színészi alakításokat nézve én ezt egy eléggé egyemberes filmnek tekintem. Egészen elképesztőnek láttam Szervét Tibor alakítását ebben a filmben. Ő az az ÁVH-s, aki beszervezi az egyik szereplőt és ő az a figura, akinél nem éreztem azt, hogy neki bármiféle gondot jelentene a szereppel való azonosulás. Egyszerűen ördögi a pasi és ugyanakkor nagyon-nagyon emberi.
Ő a kulcsfigurája is egyébként a történetnek, a motivációját tekintve is, ami kvázi a csattanója az egész filmnek. Amikor ő megjelenik, akkor valahogy elfelejtjük azt, hogy most akkor egy kicsit ilyen kényszeredett történetben vagyunk ahol most akkor valóban a jelenkort szeretnénk szembesíteni azzal, hogy mi volt régen.
Van egy kicsit ilyen tanítóbácsis jellege egyébként ennek az egész apacsok történetnek, de amikor őt látjuk, akkor egyszerűen az egész film elkezd élni.”
(Az Apacsok filmről beszélgetés az MR2-n (2011.06.09., 11:04h)
A Radnóti díjak hírét a Fidelio is közreadta már, kár, hogy egy tévedés-csavarral - hja, ’az információ útja’ már csak ilyen… :( Ezt írták:
„A közönségdíjat - az elmúlt három év után idén is - Szervét Tibor kapta.”
Ezen bizony sok néző meg fog lepődni, mert hiszen azt évről-évre tudni lehet, hogy amióta létezik a Radnóti díj, a Közönségdíjat mindig Szervét Tibor számára szavazták meg - immár kilencedszer - a Radnóti Színház nézői!
A színház nem színész dolgozóinak díját Perényiné Hovanyecz Valéria, bér- és munkaügyi előadó kapta.
A díjazottaknak szívből gratulálunk, a közönségnek pedig köszönjük, hogy megtiszteltek minket a szavazataikkal!”
A díjazottaknak gratulálok, és a Színháznak köszönöm, hogy 2002. óta lehetővé teszi a nézők számára, hogy véleményt nyilváníthassanak arról, hogy kit tartanak a legjobb színésznek.
„(…) van egy hely a Mester utcában, ahol legalább olyan szép a csempe, mint amilyen jó a kolbász, (…) egykor a legjobb pesti kolbász- és szalámigyárnak volt a székhelye. (…)
„A 42. Magyar Filmszemle idején, május 5-én mutatták be a mozik Török Ferenc filmjét, az Apacsokat. A Csányi Sándor és Szervét Tibor főszereplésével forgatott film megnyerte a Szemlén a Zsurzs Éva rendezői díjat, a TV-filmes kategória fődíját.
A Radnóti Színházban évek óta játszott színdarabból készült a film.
A film ma megjelent DVD-n, extraként található rajta audiokommentár Török Ferenc, Bálint András, Csányi Sándor és Angelusz Iván producer közreműködésével, filmelőzetes, werkfilm, egy amatőr film az indiánokról, Török Ferenc 30 perces, HVG 30 című kisfilmje, amelyet a HCG 30. születésnapja alkalmából rendezett, egy fotóalbum a Duna-menti indiánok archív felvételeiből,
valamint a Radnóti Színház azonos című színdarabjának felvétele.”
A Radnóti Színházban május 1-jén megtartott Kör Döntő tévés változata - amelynek a műsorvezetője Szervét Tibor volt - ma 19 órakor látható volt a Duna TV Extra műsorában. Képek a versenyről:
az Apacsok lett Török Ferenc rendezésében, a témaválasztás újszerűsége és a forgatókönyv jó érzékkel kibontakoztatott dinamizmusa, valamint Szervét Tibor és Csomós Mari színészi játékának folyamatosan magas szintű kifejezőereje miatt.
Ma 20 órától tartják Díjátadó Gálát az Odeon Lloyd moziban,
„Az Apacsok elhallgatásokból, csúsztatásokból, hazugságokból, némasági fogadalmakból szőtt történetének valójában ez az egyetlen igaz pillanata. Amikor az ávós főnök és az apacs főnök pár másodpercre egyazon barikádoldalra kerül. És Szervét Tibor-Schneider Zoltán kettőse előállítja az engesztelő közösségérzést. Kiderül a „nagy titok”, mely egy-egy korszakváltásnál azért, ha pillanatokra is, de megnyilatkozik, hogy ugyanúgy vágytuk mindannyian 1956-ban (is) a szabadságot.
Az igazi bűn (sorseltérítés), ha elhallgatnak előled valamit. Ha a titkok miatt a mások életét éled. A besúgóvá alázott Fekete Hold felesége, aki még nagymama korában is makacsul tartja titkát, vetítgeti magának a mese diát az odalett férjéről, legalább olyan bűnös, mint a forradalmárból lett ávós, aki a forradalmas fotó miatt meggyilkolja Szürke Sast.”
Az erdélyi filmes portál, a Filmtett is írt a 42. filmszemlén díjat nyert Apacsokról:
„Török Ferenc darabja eddig legjobb feldolgozása az ügynöklét kettősségének. Hangulatos, okos, jól megírt és nem utolsósorban hiteles ügynökfilm.
Maga a darab és a film is azonban több annál, mint egyszerű példabeszéd az ügynökéletről. Őszintén, remek allegóriákkal, a Bereményi-stílusra jellemző érzékenységgel nagyon fontos küldetést igyekszik teljesíteni: megpróbál elszámolni a gulyáskommunizmus cinkos árulásaival, amelyek szinte majdnem minden családban éreztették a hatásukat. Két ólomsúlyos monológ is van a műben, amely talán nemcsak azokat a nézőket találhatja telibe, akik azon rendszer részesei voltak, hanem a fiatalabb nemzedéknek is adalékot nyújthat a felelősség kezelésének kérdésében.
Az egyik a tartótiszt érvelése: „Az igazság az, amit az emberek elhisznek”, a másik pedig a nagymama hozzáállása a valósághoz: „Lehet ezzel együtt élni”, „Nem emlékszem semmire, ez egyszerűen törlődik”, „Arra kérlek, hogy ezt felejtsd el.” Ezek a mondatok röviden és tömören több generáció cinkos amnéziáját és egy – talán máig velünk élő – diktatúra emlékét írják le, amely évtizedekig nem táborokban és puskagolyóval gyilkolt, hanem árulással terrorizált.
Szervét Tibor tartótiszt figurája remekül kimunkált, az áldozat Szoboszlait megformáló Schneider Zoltán pedig telitalálat, de a többiek figuráiban sem érezni egy pillanatig sem a színpadias játékot.”
Szia Rigó_jancsi, igazad van, a riporter sajnos nem egy empatikus beszélgetőtárs volt, hanem egy olyan szenzációhajhász, aki alpárian erőszakos tudálékosságal igyekezett a középpontban maradni :( … hát, nem miatta volt érdemes meghallgatni a beszélgetést.
Szervét Tibor viszont nagy türelemmel válaszolgatott, öröm volt hallgatni az őszinte véleményeit és a tiszta szívvel elmesélt történeteit. Sokat lehet tanulni tőle, ez már itt-ott akár színháztörténet is.
Szirtes Tamás: „- A jövő évadban a Nagyszínpadon Neil Simon Furcsa pár című darabját mutatjuk be, a budapesti színházi élet egyik örökzöldjét, csodálatos félklasszikust.
Szia Oe, köszi, hogy szóltál, a végéből öt percet sikerült elcsípnem. :) Talán holnap 12.55-kor ismétlik, vagy lehet, hogy ez is felkerül a Videótárba?
(Mostanában egy sánta kisegér ügyesebb nálam: nincs tévé-rádió infóm, utólag meg hiába kérem tőlük, nem is válaszolnak (Klubrádió febr.5, RadioQ febr.13, Bp Európa Tv máj.6.); az új windows7-tel meg aztán semmilyen régi jó programom nem működik együtt. (:
Kovács Gellért filmkritikus:
