A legmesszebbemnőkig le vagyok nyűgözve a csapat eddigi teljesítményétől!
A statisztika alapján a válogatott teljesítménye emlékeztet a MiZo-PVSK-éra: úgy vezetjük a csoportot, hogy csak a pofozógép görögök dobtak nálunk kevesebb pontot. Arra számítok, hogy holnapra már a legkevesebb kapott pont is a mi nevünk mellett fog állni, hiszen a most legkevesebb kapott ponttal álló oroszok eddig épp a két legkevesebb pontot termelő csapattal játszottak. Sőt, a második legkevesebb kapott pont a másik csoporttal összehasonlítva is igaz!
Holnap, pontosabban ma délután csehek valóban sokkal inkább az életükért kell, hogy küzdjenek, mint mi, de azért remélem, sikerülni fog legyőzni őket. A litván meccs után az edző és a legeredményesebb cseh, Jarchovska is azt mondták, hogy nem voltak elég agresszívek sem támadásban, sem védekezésben, tehát most sem várható kosáreső, viszont szikrázó csata annál inkább.
Remélem, hogy az egyenes kiesésre - ahol bízom benne, hogy nem a franciákkal játszunk elsőként - marad még energia. Hiszen senki sem képes nyolc meccsen csúcsformát hozni, de azon a hármon igazán azt kellene.
Más. Nem tudom, a tisztelt kollégáknak mennyire tűnik fel a spanyolok száguldása a surranópályán a másik csoportban. És nem is könnyű ellenfelekkel szemben, hiszen az eddigi mindkét áldozatuk Európa-bajnok. Mindezt úgy, hogy a nemzetközi kupákban az utóbbi években alig lehetett róluk hallani, a legutóbbi EuroLiga-döntőben érintett egyetlen spanyol játékos, Ana Belen Alvaro Bascunana pedig nincs a keretben. Szerintem még okozhatnak meglepetést, éppen a viszonylagos ismeretlenségük miatt.
Megint más: Nem ellenőriztem alaposan (az EB-honlap pedig finoman szólva foghíjas statisztikai szempontból), de úgy tűnik, hogy a torna gólkirálynője eddig Tuvics 39 ponttal! No és a négyes posztra a PVSK-ba korábban kinézett Radunovics és Jokovics is bizonyítanak, kár, hogy nem jött össze egyik sem, úgy értem, Nikolics mellé/mögé.
Még más: Gyanítom, hogy a "Ki nyeri az EB-t?" szavazás az EB honlapján komolytalanságba fulladt, mindenesetre most egymás mellett fej-fej mellett, a többiektől toronymagasan elhúzva áll Litvánia és Magyarország, a közelmúltban még a franciák vezettek, és mi a másodikak voltunk úgy, hogy a többieket leginkább a "futottak még" kategóriába lehetett sorolni.
Még egy adalék a franciákhoz: A spanyol-ukrán meccs után a sajtótájékoztatón kinevették az ukrán játékost, aki azt találta mondani, hogy "remélem, holnap legyőzzük a franciákat".
Mezőnybeli dobószázalék: 18/44 41%, ill. 19/54 35%. Büntetők dobószázaléka: 22/35 63%, ill. 10/16 63%. Lepattanók: 28, ill. 43. Legtöbb lepattanó: Seres 6, ill. Lichnerová 12. Legtöbb assziszt: Iványi 7, ill. Hudecová és Kuklová 4-4
További eredmények. A-csoport: Spanyolország-Ukrajna 93-65 (24-16, 19-19, 22-16, 28-14). Ld: Anula (16/6), Cebrián (13), Pons (11/3), Farragut és López (10-10), ill. Tkacsenko és Mascsenko (14-14), Burenok (12/3). Lengyelország-Románia 76-55 (15-13, 24-17, 26-12, 11-13). Ld: M. Dydek (16), Cuprys (14/6), Koryzna (13/3), Czerkawski (12/6), ill. Mandache (11)
Nehezen tér magához az ember egy olyan fantasztikus bravúr, egy olyan hősies győzelem után, amilyet a magyarok péntek este véghezvittek a gravelines-i Sporticában. Reméltük, a lányok könnyebben túlteszik magukat a sikeren, elvégre rájuk szombat délután is várt egy kis elintéznivaló, de a szakmai stáb és a vezetők még a meccs másnapján sem tudtak betelni az oroszveréssel. No meg azzal, ahogy küzdött a csapat, ahogy védekeztek a lányok - és ahogy lepattanóztak! Mert bármennyire is hihetetlen, a sok toronyként magasodó orosz mellett a mieink kezébe esett a rossz dobások után lecsorgó labdák nagyobbik része, az ellenfél palánkja alatt megszerzett huszonkét lepattanó pedig egészen elképesztő adat.
Természetesen téma volt a helyi sajtóban is, mekkora fegyvertényt vitt véghez Magyarország, bár ezt csupán a második helyre sorolták a franciák az Európa-bajnokság nyitónapjának szenzációi között, számukra nagyobb meglepetés volt, hogy Spanyolország megverte az Európa-bajnoki címvédő lengyeleket. Méghozzá simán, egy laza tizessel (78-68). A legtöbb teret persze a saját kiütéses győzelmüknek szentelik a gallok, akik eddig sem nagyon csináltak titkot abból, hogy aranyérmet várnak válogatottjuktól, most meg, hogy Melainék valósággal lemosták a románokat, süt az arcukról és az írásaikból a magabiztosság.
Rátgéber László diadalmas együttese ezzel szemben szerényen, de annál elszántabban készült az újabb bravúrra, a legutóbbi kontinensbajnokság negyedikjének megleckéztetésére. És ami nagyon fontos, nemcsak elszántan, hanem pihenten is, hála annak, hogy a szövetségi kapitány szinte végigcserélte az oroszok elleni találkozót, mind a tizenkét emberét pályára küldte, amiáltal sok terhet levett a kulcsjátékosok válláról. És még így is nyerni tudtunk...!
Biztatóan kezdtünk a szlovákok ellen is, Károlyi tempójával és Kalmár Nagy tanári centergóljaival vezetett együttesünk az elején, aztán elég volt néhány figyelmetlenség, és Lichnerová pontjaival egyenlített az ellenfél. Sőt, egy támadással később a francia Mondeville csapatában játszó center egy hárompontossal is megtoldotta addigi teljesítményét, és máris a szlovákoknál volt az előny. Ez némi káoszt szült a magyarok soraiban, amit néhány egészen faramucira sikeredett akció jelzett, de szerencsére nem léptek meg Hirákováék. Hol egypontos, hol hárompontos szlovák vezetéssel teltek az első negyed maradék percei, mígnem a végén Zirková dobott egy olyan hárompontost, amilyet talán soha életében addig: fordulásból, csípőből eresztette el a labdát a dudaszó előtti utolsó másodpercekben, amely pattant néhányat a gyűrűn, majd beesett. Enyhe kifejezés, hogy nem örültünk neki.
Sajnos a második tíz perc elején is kicsit tompák voltak a magyar lányok. De csak támadásban, a védekezésükre nem lehetett panasz, aminek az lett az eredménye, hogy négy percen át nem tudtak kosarat dobni északi szomszédaink. A mieink viszont néha betaláltak, még úgy is, hogy a kezdő ötös tagjai közül egyedül Kalmár Nagy Dóra játékát lehetett jónak értékelni ebben a periódusban. A játékrész derekán Csák Magdolna birkózott ki magának egy duplát Szlovákia palánkja alatt, ami azért volt nagyon fontos, mert ezzel a találattal fordított válogatottunk, és a nagyszünet előtti utolsó percben már ötpontos előnyt mondhatott magáénak. Amit ugyan Libicová csökkentett egy palánk alatti kosárral, de a félidei hárompontos vezetéssel és a második negyedbeli mindössze hét kapott ponttal együtt sem lehettünk elégedetlenek.
Azzal viszont nagyon is, ahogy a harmadik negyed kezdődött a számunkra. Hétpontos sorozatot vágott ki Szlovákia, mialatt a mieink csak szenvedtek az ellenfél védőinek szorításában. Egy faulttal együtt dobott kosár, Ujvári Eszter találata vetett véget az ínséges időknek, de csak annak örülhettünk, hogy lezárultak a ponttalan magyar percek, mert a bónuszbüntető kimaradt, és Godályová, valamint Hiráková hárompontosa után már hét pontra rúgott Magyarország hátránya. Ezek után hatalmas bányászmunka vette kezdetét védekezésben a mieink részéről, és bár támadásban továbbra sem találtuk a ritmust, Iványi és Ujvári villanásainak, illetve Ujhelyi fontos lepattanóinak köszönhetően sikerült a felzárkózás. Mi több, nemcsak a felzárkózás, hanem a fordítás is, mégpedig Csák bátor betöréséből!
Kitűnően játszott a mérkőzés elején, később alig lehetett észrevenni a pályán, aztán megint belelendült - ez Kalmár Nagy Dóra története a szombati találkozón. A BSE-ből a nyáron Pécsre szerződött center kritikus pillanatokban dobott négy pontja nagy lökést adott a társaságnak, de talán még ennél is nagyobbat Csák Magdolna triplája, amely közvetlenül azután érkezett, hogy Kameniková is betalált kintről, amivel hárompontos vezetést szerzett csapatának. A következő hősünk Ujvári Eszter volt, aki akárcsak az oroszok ellen, ezúttal is nagyon jókor hintett egy hármast, majd amikor két perccel a vége előtt Csák újból sikeresen kísérletezett a távolból, már tehetetlenek voltak a szlovákok. Mint ahogy tehetetlenek voltak a hajrában a magyar zóna ellen is, ez volt az oka annak, hogy az utolsó négy percben csupán három pontra voltak képesek.
A lényeg a lényeg: megvan a második győzelem is, amivel már majdnem biztos a legjobb nyolc közé kerülés, és felcsillant az esély arra is, hogy kifejezetten biztató pozícióból vágjon neki a magyar csapat a negyeddöntőnek. Várjuk a jó folytatást!
Mestermérleg
Rátgéber László: - Nagyon szimpatikus együttes a szlovákoké, de sajnos a kosárlabdában nincs döntetlen. Bevetettünk mindent, nagyon akartunk győzni, hogy bebizonyítsuk, az oroszok elleni siker nem a véletlen műve volt.
Marian Matyas: - Rosszul játszottunk a mérkőzés végén a magyarok zónája ellen. Taktikusabb játékkal megőrizhettük volna hétpontos előnyünket.
Az eredmények tudatában iszonyatosan nehéz lesz. (remélem simán nyerünk) A cseheknek az utolsó esélyük a bentmaradásra, hiszen az oroszok ellen nem hiszem, hogy lenne keresnivalójuk. Ezért mindent bele fognak adni. Természetesen bízom RÁTGÉBER MESTERBEN és a CSAJOKBAN, hogy sikeresen teljesítik ezt a feladatot és akkor elkerülhetjük a franciákat.
Káprázatos, hogy a tétmeccsekre ennyire időzített lett a forma! Mint ahogy azt a feldobást megelőzően Csák Magdi mondta: "Mi nem vagyunk nagy játékosok. Mi nem játszunk a WNBA-ben. De mi együtt egy igazi csapatot alkotunk."
Egyet értünk!
Hiányolom még a játékunkból a ziccerre kijátszott tuti középtávoliakat! Viszont meglep Laci tréner rettentően nyugodt viselkedése az időkérések alatt. A higgadtsága szinte átsugárzik a csajokra és egy pillanatra sem vesztik el hitüket a sikerben! :)
Az elkövetője ritka nagy féreg, helyi hypertapló, dehát ez a szennylap még csak a neten sincs fent.
Így inkább a következő meccsel foglalkozzunk, mint holmi nagyotmondtam, de annál alulinformáltabb tahó voltam noname újsággal. Szerintem ők szponzorálják az időmérő órát... :-)
A tótok ellen felemás az emlék, itthon például a csoportmeccsek során könnyedén győztünk, öröm volt nézni, ahogy játszunk. A BS-beli elődöntőben viszont viszonylag simán nyertek ellenünk. Eszerint most megint mi jövünk!
Nem kímélte válogatottunk szövetségi kapitányát,
Egy hír a Nemzeti Sporttól:
Rátgéber Lászlót a gravelines-i napilap pénteki száma. Az egyik írás az Európa-bajnokság beharangozójában arról szól, mennyire agresszív edzõjük van a magyaroknak, Rátgéber ugyanis szóvá merte tenni, hogy a csütörtöki edzésre csak késve engedték be a mieinket. Mi több, még tetézte a bûnét azzal, hogy kiküldte a teremben tartózkodó idegeneket - ami egyébként cseppet sem szokatlan lépés az ilyen esetekben, amikor egy válogatott az utolsó simításokat végzi játékán egy nagy jelentõségû viadal elõtt. Mesterünknek tehát kijutott a jóból az újságban. A kolléga egyébként ekképp fejezi be a passzust: „A magyar kapitány nem nyert olimpiát. Sõt világbajnoki címet sem, és Eb-aranya sincs. Laszlo Ratgeber. Ismeri valaki?" Ha ezt Pécsett meglátják...
Jó lenne , ha a magyar lányok a döntőben a franciákat leckéztetnék meg, s akkor már jobban megismeri a t. újságíró Rátgéber Lászlót!
Fantasztikus volt! Mélység és magasság negyedenként! Igazi élmény volt a játékunk! Az összes érzés végig ment rajtam a meccs alatt, az apátiától a hurráoptimizmusig! De a végére az összes csajba szerelmes lettem! :)))) Rátgéber óriási taktikus, a kártyákat úgy keverte, hogy öröm volt nézni. Csak így tovább, fel a szlovákokra!
Hajrá Magyar Csajok!
ps. a franciák meg a 21.sz. küszöbén bekaphatják, trehányságból ismét csak jelesre vizsgáztak! Hogy mire olyan büszkék, megint nem tudtuk meg! Duplán is bekaphatják (Bordeaux!:)
Hát akkor ébredjen erre a szuper sikerre a kocsma!
Egész egyszerűen parádés, hogy úgy érték el ezt a lányok:
1. egálnál kaptunk három triplát zsinórban
2. előfordult, olyan esetben engedték tovább a kárunkra a játékot, amit az EL-ben, hazai pályán szemrebbenés nélkül befújnak
3. 16 cm volt a különbség a két csapat legmagasabb játékosa közt - nem a mi javunkra
4. no és az elhibázott büntetők, ahol valóban előjött a nemzetközi tapasztalat hiánya
Mindezeket elbírta a CSAPAT, amely nemhogy összességében remekül helyt állt, Európa szeme láttára leverte a ruszkikat! Most lehet, hogy hazabeszélek, de Rátgéber zsenialitása ebben nagyban közrejátszott, akiről tudni érdemes, hogy igen ritkán veszít tétmeccset a csapatával!!! Ne feledjük, ez a kezdet, ugyanakkor egy hatalmas címlapsztori; így folytatva délután a tótok ellen már nem is kell izgulnunk egy-egy sípszón. Akikről a meccs előtt felidézek egy emléket, ám most éljünk a pillanatnak!
