Rájöttem, hogy a Gergely Ágnes írást egy könyvtári könyvben olvastam, nem tudom a címét, de majd megkeresem. A másik a Liget 1999/4 számában jelent meg, G. István Lászlótól, A vers élettana: Az extatikus kifosztottság költészete címmel. Talán folytatásokban másolom le, mert 16
oldal. Majd holnap kezdem, mert béna vagyok hozzá, aki meg tudna segíteni, az eléggé el nem ítélhető módon éppen alszik. Az Írók Boltjában
láttam az eredeti kiadást is a könyvbemutatón, pipacsok voltak rajta.
Miért? Mi a leírás?? (Ahh, puhafedelű, keményfedelű... téged aztán nehéz kielégíteni! :)) Még az se mindegy, hogy milyen fedelű, na megállj csak, azért is megtalálom a másikat is (feltéve, hogy van.)
Hehe, greenwood gyorsabb volt, mint én, de sebaj, olyan jókat tud ám írni...
Valóban érdekes ez az Esther bátorsága és vagánysága... Alapjában véve, igen, lehet ezt rá mondani, bár érdekes módon, amikor olvastam akkor még nem tudatosult bennem, de most, hogy Calys "kimondta", valóban.
[Azt hiszem fogom azt az Üvegbúrát, és mégegyszer elolvasom, már alig emlékszem rá...]
Caidhan: köszi a cikket. Szép, korrekt és érdekes.
Úgy szeretném látni a könyv eredeti borítóját...:)Meg jó lenne eredetiben is olvasni a verseket -- keresgéltem a neten, eredménytelenül (eddig).
örülök, hogy megtaláltad a topikot.
Meg tudnád mondani, hol jelent meg az a Gergely Ágnes írás a Daddy fordításáról?
(Egyébként eddig csak a Tandori-féle fordítást olvastam)
És nyugodtan másolj be ide bármit - mármint aminek köze van Sylviához - nem baj, ha hosszú, engem biztosan érdekelne, és szerintem a többieket is.
Érdekes, hogy azt írod, bátornak és vagánynak láttad Esthert... Először meglepődtem ezen, de aztán egy kicsit belegondoltam, és rájöttem, hogy tényleg van benne valami.
kopipésztelek ide egy elég régi cikket, még a Birthday Letters angliai megjelenése idejéből:
GERGELY ÁGNES
Labirintustörténet
--------------------------------------------------------------------------------
Ted Hughes: Birthday Letters.
Faber and Faber, London, 1998
Ted Hughes, századvégünk legnagyobb angol költõje fél évvel a halála elõtt, 1998 márciusában adta ki Birthday Letters (Születésnapi levelek) címû verseskönyvét.
A könyvben mindegyik vers egy-egy levélféle Sylvia Plath-hoz, az író egykori feleségéhez, aki 1963-ban követett el öngyilkosságot. A világ ezt a halálhoz vezetõ utat eddig csak a halott Sylvia oldaláról ismerte. Hughes most megtöri a harmincöt éves hallgatást. Angol író. Eddig sem ereje, sem ízlése nem engedte, hogy kettejük tragédiájáról beszéljen. Most fölfejti ezt a rettenetes labirintust. Munkáját gyermekeinek, a Sylvia Plath verseibõl ismert Friedának és Nicholasnak ajánlja. A kötet borítólapját Frieda Hughes tervezte.
Az összeállítás mindvégig szigorúan egyszerû, egyetlen versmondat sem csúszik ki a setét labirintusból a tocsogós eseménybe. Minden sor egyszerre megszabott közlés és határtalan metafizika. Lélegzet-visszafojtva kell olvasni. Ted Hughes kilenc évig fordított egy keskeny Pilinszky-kötetet, gyötrelmes mûgondjáról a társfordító, Csokits János számol be. Ezt az ugyancsak vékony könyvet - a fülszöveg szerint - 1963 óta, vagyis harmincöt éve írja.
Levélregénynek is olvasható ez a labirintustörténet. Hogyan ismerkedett meg az egyetemista Hughes és az Amerikából ösztöndíjjal Angliába érkezõ Plath. Az elsõ találkozások. "Gyönyörû, gyönyörû Amerika!" Elragadtatás és háborús, háború utáni erkölcs; Hughes nem nyúl más nõkhöz: "rád voltam lakatolva". A közös élmények. Az elütõ élmények, mindjárt az elején. "Daddy", Sylvia német apja: a sötét árny azonnal rávetül a szerelmes férfi alakjára. A házasság, a párizsi-madridi nászút. Párizs Sylviának Amerika: Hemingway, Fitzgerald, Gertrude Stein. Tednek Párizs "éppencsak hogy nem német": a megszállt város kísértete. Spanyolország a fiatal nõnek bikaviadalt jelent; a leölt állat csontváza jóslatot. Sylvia gyûlöli Spanyolországot, s gyaníthatóan gyûlöli Európát.
Ahogy haladunk a végkifejlet felé, úgy hosszabbodnak Sylvia magányrohamai, Ted lelkiismereti rohamai. "Daddy" mindinkább belenyomul ebbe a magasrendû emberi kapcsolatba. Egy cigánylány a rheimsi székesegyház elõtt Sylvia halálát jövendöli. Sylvia Plath gyûlöli az óceánt is elkerítõ angolokat, jelképnek érzi a partvidék nyúlcsapdáit, összevérzi egy csapdával a kezét. Ted gyûlöli Manhattant, ezt az óriási vurstlit; Londont szereti, amely "még most sem gyógyult ki az óvóhelyekbõl".
Amit eddig nem tudtunk: a történelem állt közéjük. Vagy az is. Anglia, Amerika. Daddy német volt. Talán ez mégis fontosabb, mint gondoltuk, s mint Sylvia édesanyja vélte, ahogyan ez kettejük - anya és lánya - mintegy másfél évtizede kiadott levelezésébõl kiderül.
Ez a magánszint. Többrõl, határtalanabbról van szó. Sylvia Plath és Ted Hughes körül minden mitizálódik: Isten, Halál, Történelem, Szerelem, Erotika, Család, Európa, Amerika. Nyúlcsapda.
Az öngyilkosság motívuma már az elsõ versekben megjelenik, hiszen ez a "levélregény" nem csak lineáris. Az utolsó vers a színekrõl beszél, a színek erejérõl. Sylvia a pirosat szerette, a halál pirosát. A piros mögött megjelenik a fehér, a klinikai fehérség. Legvégül, az utolsó sorban a kék: az elvesztett drágakõ kéksége. "Egy drágakõ volt a kezemben" - kezdi egyik versét Emily Dickinson. A drágakõ: álom. "Most már csak egy ametiszt emlék marad velem." Frieda Hughes borítólapján üvölt az elvesztett kékség.
A "nine bean row" a "kilenc sor bab" mágikus képével valahol a kötet közepén Hughes kijelöli a maga helyét a The Lake Isle of Innisfree - Szabó Lõrinc egyszerûbb szavával az Innisfree - költõjének, William Butler Yeatsnek a nyomában. A kék drágakõ odaköti Sylvia Plath-t is, ahová kell: Emily Dickinson amerikai álmaihoz. (Néhány évvel korábban Hughes szerkesztette az angol Dickinson-kiadást.) Szemérmes tudatosság. Mintha Hughes a saját betegségét és halálát is ehhez a kötethez tervezte volna. Költõhalál.
Talán Ted Hughes az angol Pilinszky jogán a miénk is.
Talán nem sokáig kell várnunk a magyar Születésnapi levelekre.
Sziasztok!
Nagyon szeretem SP-t. Az Üvegburával kezdtem valamikor réges-régen. Úgy emlékszem, bátornak és vagánynak láttam Esthert, s talán hasonlítani is szerettem volna hozzá. Mindenesetre valami derengett húsz év múlva is, amikor megláttam a nevét a Napló címlapján. Elolvastam, s egészen felkavart ez az önkínzó őszinteség, önépítő-önpusztító akarás. Újra olvastam a könyvét, s először találkoztam a verseivel. Irodalmi lapokban is felbukkant a neve. Egyikben Gergely Ágnes ír arról, hogyan fordította a Daddy-t. A másikban - meg fogom keresni, mert nem emlékszem ki írta - a verseit elemezik, a keletkezésük történetét is leírva. Ha érdekel benneteket, esetleg fel is rakhatom ide, bár hosszú lesz, nem tudom mit szóltok hozzá.
Azt hiszem, azt a bizonyos üvegbúra-érzést hosszabb-rövidebb ideig (és eltérô intenzitással) mindannyian megtapasztaltuk már.
Ami pedig a naplót illetgi: feltételezem, hogy angolul létezhetnek teljesebb verziók is, de olyan, amiben benne volna, ami mindannyiunkat érdekel – a közvetlenül az SP halála elôtti idôszak "lenyomata" – nem létezik: Ted Hughes egyszerűen elégette azokat a fejezeteket. Rossz nyelvek szerint azért, hogy magát mentse...
megnyugtatsz river, köszönöm:)
na most, én a te korábbi idézetedből így nem is annyira az erőt veszem le, már ha érted mire gondolok. az egész, amit ír, az egy ilyen lehetetlen helyzetről szól, amibe belekerült. ilyen vajúdás, amiben tök érdekes, hogy azt mondja, hogy bár most így tökre lustálkodik, és nézi ezt az idétlen óraműt, az idétlen lényeket benne, mégis tudja, hogy az a helyes, ha ő is benne van a körben, és benne is akar lenni:
"ha egyszer élsz és életerős vagy, a versengés és a küzdelem az emberekkel,
az emberek között, minden másnak ellenszere."
- na igen, csak az a kérdés, hogy életerős volt-e. amikor ezt írta, akkor nem annyira lehetünk biztosak benne. de azt sem mondanám, hogy gyenge volt, inkább csak olyan fáradt, vagy nem is tudom..
és megint csak a társ hiánya jön le, a kontroll panel, tudod.. hogy így te csinálod a dolgaidat, csak legyen ott valaki, akihez fordulhatsz, ha végeztél, aki segít megmondani a tutit, és akinek te is megmondhatod..:
"A
felelősség, a szörnyű felelősség, hogy 10 héten keresztül napi 12 órát csinálj végig (hasznosan), meglehetősen
nyomasztó, ha nincs a környéken semmi, senki, aki rendet vágjon az idő óriási, elkerítetlen holdjaiba - pedig az egész
olyan könnyen elfolyik melletted, az álmos tespedés, a fényűző lustálkodás közepette."
ettől függetlenül egy magát tökéletesen tisztán látó lény itt megint sylvia, és ez az ami iszonyatos benne, hogy mindig annyira pontosan és tisztán látott mindent, annyira nagyon tudta mi a helyzet.. nem furcsa, komolyan?
Üdv Ratti! :) Nekem tetszik ez a nick-ed, szóval használjad csak nyugodtan...
Valahogy én is azt tapasztaltam, hogy ahhoz képest, hogy angol nyelven van, annyira jól megválogatja a szavakat, olyan hihetetlen hangzásuk van, ami ritka ebben a nyelvben. Ezért is jó őt hallani, ahogy felolvassa, éppen készülőben audio CD formában :)) (Persze ezt csak tök csendben jegyzem meg).
Ja, greenwood-tól csak holnap várd a választ, ma már nem lesz netközelben.
de én ide akkor is a rattis nickemmel akarok írni, na:)
és hát én eredetiben szoktam általában s.p. verseket olvasni, és úgy sokkal de sokkal jobbak. egyfelől, mert van valami lüktetésük, amit nem lehet átültetni a magyar nyelvbe, mert az ilyen angol zeneiség, vagy nem is tudom mi. másfelől meg egészen más szavakat használ olykor, és ebben az esetben ott van az a varázs - ami az angolban olyan ritka, mert olyan kevés szavuk van egy-egy dologra - a kiválasztott szó varázsa.. nem tudom elmondani. ettől függetlenül én a tandori fordításait csípem, mert azok valahogy elkapják az erőt és a lendületet, olykor pedig a gyengéd őrületet is..
és igen greenwood, nekem volt már ilyen üvegbúra érzésem, de konkrétan mire vagy kiváncsi ezzel kapcsolatban?
A helyesírásban lesselek, vagy abban a bizonyos érzésben?
Bár... sejtem a választ.
Viszont közben teljesen kiment a fejemből, hogy mi volt az téma, amiről külön akartam írni... nagyon fáradt vagyok, meg hülye, és minden, -- viszont holnapra talán visszatérek a normális énemhez, ami egyáltalán nem normális persze:) -- de talán eszembe jut, amit mondani akartam.
Írjatok addig is.
Minél több SP olvasó talál ide, annál jobb. Szóval csak maradjon fenn ez a topik.
Vanmori:
a nickcserélgetésnek ebben az esetben tényleg nincs sok értelme, de ha ragaszkodsz hozzá, ám legyen:))
Ha nem vagy biztos az üvegbúrában, akkor less rólam nyugodtan...:))
Én olvastam pár versét angolul (mindet nem, mert nekem az nagyon időigényes), de szerintem jobbak eredetiben - ettől függetlenül viszont jók a magyar fordítások is.
A Bell Jar nincs valahol fent a neten? Körbenézek, hátha meglelem valahol.
Sziasztok mindenkik,
(bocs, kicsit kómás vagyok még)
Szóval azt szeretném kérdezni, hogy van-e valaki közületek, aki ismeri ezt a bizonyos üvegbura (-- sohasem tudom, hogy rövid vagy hosszú ú) -- érzést?
Bárcsak nekem is megvolna a Bell Jar angolul.... Igaz, hogy olvastam egyszer régen, és megállapítottam, hogy magyarul éppen olyan jó... de azért mégis...
Mark us,
üdv a topikban, én mindenkinek annyira örülök, de tényleg --
Igaza van Rivernek -- a Zúzódást (verseskönyv) szerintem csak egyszer adták ki -- szóljon valaki, ha tévedek --, valószínűleg nagyon kevés embert érdekelt.
És most megint bedobom ezt a témát, mert számomra fontos --
hogy aki az eredetit és a fordítást is olvasta a versekből, az mit gondol a fordításokról? Mert én... azt hiszem, ezt már leírtam.
mindjárt jön egy másik hozzászólás, csak nem akarom ezzel együtt --
Viszont azt még szeretném megkérdezni gyorsan itt és most, hogy van-e itt valaki, akinek a Napló kevésbé megnyirbált-cenzúrázott változtata megvan (angolul)?
Mark_us: Szerintem a könyvesboltokban a Naplók-ra van nagy esélyed, hogy megkapd, a többit max. antikváriumban, vagy könyvtárban találhatod meg...
Visszatérve erre az idézetemre - magamnak sem volt időm reagálni rá - azért ezt tettem be, mert éppen előtte beszéltünk arról, hogy Sylvia erős volt-e (hogy legalább 30 évet sikerült megélnie), avagy gyenge (hogy csak 30 évet élhetett meg). Ebből az idézetből azt hiszem kitűnik, hogy minden erejével harcolt saját maga ellen, kipróbálta minden "ellenszerét" az életnek, amivel el tudja terelni a figyelmét saját magáról. De ezek a "pótcselekvések" (amik a hétköznapi embereknek az életet jelentik), csak időlegesen tudták megoldani a problémáját. Az az üvegbúra, ahogy az idézet végén említi, mindig ott lebegett a feje fölött.
nagyon jó ez az idézet, akartam rá korábban írni, csak elfoglalt voltam, most meg ugyan tudnék, csak épp még nem feküdtem le, és már eléggé álmos vagyok asszem. szóval csak később, ha nem baj..
Sziasztok, én nem vagyok ennyire szakértő a témában, inkább csak most kezdek érdeklődni. Az Ötvenkilencedik..-et olvastam el egyedül (könyvtár), a boltokban meg csak az üvegbúra angol kiadása volt meg (annak még nem futottam neki). Lehet mostanában venni tőle valamit? Bocs ha már volt szó róla , még nem volt időm az egészet elolvasni.
Nem kimondottan neked, vagyis a te kérésedre, hanem amiről előtte beszéltünk, az erősség, gyengeség - is megemlítésre kerül, meg az egész gondolat olyan érdekes, azért tettem be...
