topikgazda drága!
pauzán vagy?????? vissza se nézel ide?
gondoskodás melege hiányzik! a ráfigyelés! (hogy érezzük:fontosak vagyunk számodra (is) a sorainkkal, mellyel megtiszteltünk!:-)
megértesz?:-)
üdv:tölgy
Klia!
Tudom, értem amiről irsz, de hidd el, bizonyos helyzetekben nincs annál rosszabb, ha egy nő óv, félt, jót akar egy férfinek. Folyamatosan ezt nem lehet elviselni.
Jut eszembe, én 3 éve Karácsonykor írtam egy idepasszoló valamit (Mumu szerint ez vers), amit volt szerencsém egyszer megtapasztalni (nem győzöm köszönni K.-nek), és azóta érzem, hogy milyen irányba kellene fejlődni, hogy az ember ezt tudja adni:
Akkor tudunk szeretni, hogy ha a másikat a két
kezünkbe fogva úgy tudjuk óvni és védelmezni,
mint egy kicsi gyermeket, egy újszülöttet.
Hisz’ lélekben ő is egy kicsit újszülött.
Minden pillanatban megszületik benne egy kicsi
lélek-szikra, amit meg kell védeni külvilág nyers,
kavargó gondolatainak szelétől, mígnem
gyertyalánggá, majd ragyogó fénnyé válik.
Ezekből a kis szikrákból áll aztán össze az Ő
igazi lelke. Egy-egy szikra csupán egy-egy pillanatig
tart, de a belőlük felnövő fény örökké, a földi életeken túl is.
Szeretettel egy lelket teremthetünk, és ez
csupán pillanatokon múlik, olyan pillanatokon,
amelyekkel akkor kell élnünk, amikor fölbukkannak,
mert amit már elmulasztottunk, azt sohasem hozhatjuk vissza.
Pillanatokat pedig mindenki tud szakítani az idejéből...
Mert ha ezt tudjuk adni a másiknak, akkor már sejtünk valamit a dolog lényegéről. Ezt nem azért mondom, mintha én tudnám - én ezt kaptam egyszer. Most úgy érzem, "én jövök": kell tudjam ADNI is ezt, amihez még kell jópár (jó sok) évnyi tapasztalat meg fejlődés.
számomra a szeretni tudni azt jelenti, hogy elfogadom a másikat olyannak, amilyen. nem akarom megváltoztatni, úgy szeretem őt, amilyen. ha ez a dolog megvan, nem érzi, hogy bármire, ami ő maga, vagy amit ő maga tesz, én nyomást gyakorlok, hogy az én képemre formáljam, akkor tud igazán az az ember lenni, akit szeretni lehet benne. kicsit saját farkába harap a kígyó-féle kép ez, de remélem érthető...
abs.
rice és dalia magasszintu szeretet meghatározásához még egy adalék:
az ADÁS müvészete ez már, és ha sikerül elhagyni saját gyermeki kapásvágyunkat, akkor talán eljutunk az elfogadáshoz is, és rálátunk arra amin eddig elsiklottunk, nem volt fénnyel kivilágitva, pedig ott van a mindennapjában a másiknak, igen a törödés ezer jelecskéje, ezek nem természetesen vannak! ezt a szeretet itatja át!
szvsz. ha én ugy adok, mozdulok, szólok stb, hogy nem nézem: mit is kapok viszont ezekért? egyenlo-e a + - , szóval ha akkoris szeretek, ha o épp most morci,a saját dolgai körül forog,nem állandó a hullámhossz, az együtt rezgés, de van visszatalálás, a csendesebb idoszak után, melyben uugy szeretjük egymást, csak nem lángolva, repdesve, hiszen energiával se lehet birni az állandó izzást!! a LELKEM szereti OT!
nos rövidnek indult volna, de belemelegedtem, bocsi:tölgy
LÓREGGELT mindenkinek, de főleg a topicgazdának!
Szerintem sem csak gondoskodásból áll a szeretet (úgy értem, nem csak azzal lehet kifejezni). Tényleg tud hiányozni, hogy az embert "műsoron kívül", csak úgy megérintsék, szóljanak hozzá, ez utóbbit nem csak azért, hogy kérjenek/kérdezzenek tőle valamit, hanem azért, hogy ezeken keresztül is érezze az ember, hogy MINT EMBERT szeretik, és nem csak mint "eszközt" tartsák számon. Persze a gondoskodásban is elég jól ki lehet fejezni, de ez szerintem spontán jön, nem lehet tettetni: eddigi (rendkívül kevés) tapasztalataim szerint ha az ember valamit megtesz a másiknak, és utána teljesen meglepetésként éri, ha a másik megköszöni, akkor azt tényleg szeretetből tette. Lehet, hogy furcsának hangzik, de ha látjuk a másikon, hogy tényleg örül annak, amit teszünk neki, és örülünk annak, hogy ő örül, az már bőven elég tud lenni köszönetként, és ilyenkor tényleg teljes meglepetésként éri az embert, ha megköszöni. Szerintem itt is igaz a jó öreg középút: kell tudni gondoskodni a másikról, de sose szabad elfelejteni az egyéb "apróságokat" a szeretet kifejezésében, mert ahogy ezt a kedvenc tiszteletbeli kislányom mondta: az igazi jó kapcsolatok az apróságokon bírnak fölborulni.
Persze ezekhez az "apróságokhoz" kell, hogy megbízzunk 1másban, különben nehezen merjük kimutatni az érzéseinket 1más felé, és már kész is egy lappangó feszültség, ami esetleg elvackolhatja a kapcsolatot.
Kedves klia,gratulalok a topichoz,annal is inkabb mert meg fogja mutatni milyen kulonbozo modon fogjuk fel a szeretetet.
A magyar nyelv sem segit hozza mert nem add egy kulon szot a szerelemnek 2amor2 vagy 2Liebe2 hanem kozosklakasban tartja a szeretettel.
Te szerelemre vagysz a szeretett meglenne.Szerelemre vagysz talan nem is fizikailag csak,hanem hogy a masik egjen es pedig allandoan es minden percben ezt mutassa is.En is igy vagyok ,en oreg troty.Ez egy alkati kerdes.
Vannak emberek akik 40 eve egyutt vannak,egy percig sem mondtak ki hogy szerelemmel szeretik a masikat,ez termeszetes,egy axioma,ahogy szoktam mondani,nem kell demonstralni.
Masok a szerelmuket veszekedesben egymas szidasaban ,morgolodasban elik meg,ha egyikuk meghal a masik utanahal ,nem birja nelkule.
Nem vgyunk egyformak.
A tettekben valobban ,azzokban lehet legjobban erzekelni mit erez irantad a masik.Meg a pillantasaban,a modban ahogy rad tesszi a kezet.Vagy ahogy kihagy vagy nem egy mondatot ami egy masik utan odakeredzkedne ,de nincs ott.
A cseppben a tengert latni mert megmutatkozik ,ez is sokszor mondom.
Bizony a gondoskodas a masikrol az egy ilyen jell.Persze nem minden.
Mert nagyon ritka hogy ket ember ugyanolyan modon mutassa meg erzelmeit ezt vagy nyiltan meg kell tenni minden behelyesites nelkul,de erre kell ezt ugyanugy keztelo partner,vagy ki kell talalni.
Ha nincs meg akkor valtoztatni lehet mde mindeneesetre csak az elejen.Mert a hetkoznapok hozzak a koelesegeket.A rendes es tiszteseges partnetr ha nem is zeret szerelemmel kivalt egy hozzaallast ami a kotelesegbe visz,arra pedig ujabb esemenyek ujabb masikal teendo kozos dolgokhoz vezet es igy lam,meg van a kozos mult,a kozos erdek es ha gyerekek is vabnnak a kozois cel oket felnevelni.Kozbe szallnak az evek,a madarak elfaradnak leereszkednek a telelo helyre..
De jó, hogy végigolvastam, mielőtt hozzászóltam... így nem írom le mégegyszer, amit Rastaman Tasztaltárs olyan kiválóan megfogalmazott. Asszem tökéletesen megfogta a lényeget.
szerintem sem vagy kakukktojás. minden normális ember szereti, ha szeretik. az a baj, manapság "nincsen időnk egymásra". sok gyekőc, azt sem tudja, hogyan kell okosan szeretni valakit. (negatív példa - gondolok itt rátelepedésre, zsarolásra-rossz szülői magatartást utánozva)
nekem nem kell, hogy valaki azt szajkózza szeret, egész egyszerűen látni lehet a viselkedéséből.
sokat dolgozom, tehát ha a kedvesem elvégez (néha) pár dolgot helyettem otthon, akkor merem azt mondani, gondoskodik rólam, odafigyel rám, kímél és ezt valszeg szeretetből teszi. ha szomorú vagyok és ezt észreveszi, akkor figyel rám.
viszont ott a másik oldal, ha úgy veszem észre, neki csak az Ő dolgai fontosak (magyarán mondva egy önző disznó), akkor ez nagyon tud fájni, ilyenkor jön a kiábrándulás stb.
En csak annyit tudok mondani, h nem eleg az, hogy gondoskodas...Sok minden kell, sok minden, ami aprosagnak tunhet, es megis szamit, talan epp az aprosagokbol lehet biztos az ember, mert aki nem szeret igazan nem tud minden aprosagra figyelni, mig egy szereto ember alapvetoen "megfelel" (de rossz szo) ezeknek az aprosagoknak...
Kakukktojás biztosan nem vagy...
Kicsit a lelkivilágomba gázoltál, mert nagyon emlékeztetsz valakire, akit sokáig ex-ként emlegettem...
Még szerencse, hogy ő egyelőre nincs itt az indexen ;-)
Életem során ma (ki tudja hányadszor) olvasták a fejemre, hogy a szeretet = gondoskodás. Ezek szerint a gondoskodásból kellene észre vennem, hogy szeretnek. Minek azt mondani, és más egyéb jellel ráutalni? szajkózzák újra és újra.
Valóban elég lenne csak gondoskodás? Nekem például nem elég. Hallani akarom a szót: szeretlek (mert zene füleimnek), szívesen venném, ha becéz (mert jól esik), aztán érezni akarom, hogy simogat, hogy megcsókol a kedvesem, hogy kíván engem. Ezekből tudom csak, hogy nem kötelességből, vagy sajnálatból gondoskodik rólam. Tudni akarom, hogy a gondoskodása is maga a szeretet. Kakukktojás vagyok én?
