lefetyel a tömeg
az úton, idefelé jövet
belémcsókol a gomba
ahogy feltör a nap
hajnalodva
eltipor szirmostul a 'c' a négyezeten
bár az még köb alatt is elég
de begyorsul a lét
kiránt a külből
a belbe
pedig még meg vagyok telve
álommaradékkal
és megromlott a jó a lélek-ízű
tányérkámban
és mégis megevve érzem magam
nem is baj, nem is baj
legyek a tömeg hánytatója
én meg dolgozom, bejöttem ügyelni, és az ebből eredő obligát elkeseredés a köbön ezt hozta ki, bocs :-)
Csak nézek... ez aztán termés... érdemes volt belelépni egy kicsit egy hete... Hahó mindenkinek!
megtöltöttem agyamat
csak ittam a sok betűt
csak tömtem magamba a sok szót
míg ki nem bukott belőlem mindaz
amit soha ki nem kellett volna mondani
magvas mondanivaló nélküli fakó életemmel
vajon kinek is lehetnék vonzó példa
éld hát csak éld vonalzó nélkül is
egyenesbe szabott gyűrött életed
míg meg nem leled a síneket
melyek nem vezetnek el
mégsem a végtelen és
a semmi origójába
Dízel!!! Vége!!! Hivatalosan is vége a mai munkanak, 5 ora, hazamehetsz!!!
segitettem?:)
ma igyon mindenki, utana papirra vetni minden absztrakt dolgot, varom a reszegen elkovetett spontan koltemenyeket!:)
go go girls! go go boys! je-je-je!:)
amugy meg mar alig van a munkanapbol, nem? negyed ora azt kesz:) szovalj vidulj, mindjart este van:)
hallgass zenet:) elojon tole a koltoi vena:) en most epp six feet undert hallgatok:)))))
létra tört, elvetélt a lég
a torokban
sűrűn hull a hó, sorokban
próbál eltemetni
de oszlopai nem tágulnak
inkább elolvad a márvány
léttel küzd a megszületett járvány
épp mire odaér, elkezd úgy viselkedni,
mint a szivárvány
és nem lesz ott
ahol nincs ott-lét
perszehogy
hiszen túl sokan látták már előttem
nekem már nem jut a halálból sem
elég
'hit nincs többé':-)
hetykén állt az ész a föld peremén
a buták egyre többen lettek
befújt a szél a tömegbe, én
meg állni nem tudtam, sem oda, sem ellen
kiporol a szív
bőrré cserz a lét
hevít a hideg elleni
harc, és mindakét
felem tovább oszlik
két kis karom tart csak össze
lefut bennem a lista azokról
akiket nem engedtek oda, ahol
a mindenek elejének műhelye van
hangos koppanás jelzi, itt bizony munka foly
kezdik gyártani a startot, hogy minden kis példa
szépen elinduljon, tanítani
de még melegszik az izom
és melegszik a tea, szép a reggel, pedig még
el sem készült
én meg leskelődöm a műhely sarkában
eldöntve, hogy nem tartom szemem egy pontra--
azóta, hogy kifordultam
megváltozott minden
odakünn a szépség átfordult a zeniten
láttatja magát, csiklandozza renitens
retinám
hiába keresi felette a rosszat
elfúl a széptől, aztán elorozza
kitépi gyökerét a valóságnak
hogy minden vakság fusson be a csalódásba
jöjjön ki inkább onnan a fény
világítsa fel az öröm egy kavicsát
amit bekacsázok a vízbe--
talán még vissza
vissza is találok?
oda, ahol kezdődnek a
nem-remélt halálok
most a folyó másik partján állok
ahol egy régről ismert kavicsot is megtalálok
és megfogtam a követ
ástam egy kutat
unalmasnak találtam a
visszafelé utat
beugrottam kutamban, ahol az én törvényeim
uralkodnak, és az nem a tehetetlenség--
és mégis annyira könnyen visszataláltam a
műhelyhez, olyan szomorú, hogy ez volt az
akaratba születéstől égetve
a súly és tömeg úgy halad bégetve
pedig nincs irány, mégis hiszik, hogy az
előre az igaz
a műhely titka attól még nem az
amit hisznek, hogy itt kezdődik a nulla
mert a folyóba régóta szül a sok vizihulla
nyekereg a sok kis békaszerű tetem
és párzani kezd a világyegyetem--
és itt még mindig kezdődik a start
libben a kalapács
az üllőn pattan fel a szem
és hirtelen rájövök
a látás a vakság apja
és alapja
és al-anyja
talán nem?
Minden egy konyha
Répát árul víg öntudat rongya
Darabol a hosszú lét
Míg elönti eszcájgról a lét
Hatalomföldeken vágtatnak deli ionok
Sajgó falú a három az öt a konok
Kaptafa mellett vetélősablon int
Álmos jeggyel cinkes edénybe kacsint
Odvas lajbiban fázik mosolyom
Lecsap szépen a titkos hadisólyom
Egyensúlyból télikertbe
Potméterem feltekerte.
zavaros minden
főleg ez a víz vagy mi
hideg pohár meleg vérrel
kelj fel jancsi!
aprópénz az egész
nem ér semmit
csak az számít
mikor lesz vége
féreg az aki
nem lehet semmi
ami nem lényeges
az látható?
kisherceg, persze
mindenki nyertes
a részvétel a fontos
a valóság undorít
az igazit akarom
akkor is ha másnak fáj
önző dög lettem
jó nekem.
alul járok
minden alatt
csarnokvízben
apró halak
nagy halak már
elköltöztek
nem értem, miért
nem köszöntek
beléd vágok
mint a tudat
lesem mikor
belédmutat
leolvasom
hullámaid
bevesz minden ízt
hogy hat
hat hat
mit kellene tennem
hogy vénád újra éljen
mit is beszélek
tényleg
csak most először
szedd össze magad
nem élet az élet igy
persze
te vagy a háttér
a mag
az ősapa
az alap
hagyd a munkát
írd le ami jön
lesz ami lesz
te leszel a következő