Keresés

nincs rajta zenei műfaj, amit szeretek=hipszterkedés

van rajta zenei műfaj, amit szeretek, de nem azok az előadók, akiket szeretek=ellenhipszterkedés

még mindig nagyon erős tud lenni ez a topic, hálistennek

LISTA ON

2024

Miután nehezen tudtam sorrendet állítani, most az alapján (is) döntöttem, hogy mit vennék meg szívesen eredetiben, ilyet még úgyse csináltam. Kb. a 10-15.-ig talán be is gyűjteném mindet, ha helyhiány miatt nem hagynék fel lassan az állóeszköz-felhalmozással.

1 Henrik Palm - Nerd Icon

Ezt hallgattam az idén a legtöbbet, márpedig ha ez így van, akkor minden bizonnyal ez a kedvencem ebből az évből, és amúgy tényleg ez a lemez nyújtja a legnagyobb, legkomplexebb élményt (9)

2 Ulcerate - Cutting The Throat Of God

Mint alkonyatkor magas hegy ormáról belenézni a szakadékba, mint teljes reményvesztettségben szembesülni a lélek sötét titkaival - death metal még soha nem szólt így hozzám, el vagyok ámulva, le vagyok nyűgözve (9)

3 Pallbearer - Mind Burns Alive

A doom rock/metal, a posztrock és a prog. rock eggyé válásából létrejövő, selymes mézként csordogáló szépséges harmóniák (9)

4 Pomme - Saisons

Himnusz a természethez, a kamarazene, a pop és a sanzon tökéletes egybeolvasztásával gyönyörű hangokba foglalva a tavaszi éledést, a nyári ezerszínt, az őszi lassulást és a téli álomvilágot (9)

5 Von Hertzen Brothers - In Murmuration

Egyrészt meghökkentően rákenroll (a dob mögött: Sami Kuoppamäki - Kingston Wall!), másrészt benne van a rock aranykorának szemérmetlen dallamossága, amivel a szokásosnál nehezebben ugyan, de megint sikerült levenniük a lábamról (9)

6 Caligula’s Horse - Charcoal Grace

A lemez, amit a Pain Of Salvation már nem akarna, a Leprous pedig már nem tudna megírni (9)

7 Bruce Dickinson - The Mandrake Project

A két nagy brit öreg idei albuma közül Dickinsoné tetszik jobban, ő ki mert lépni a komfortzónájából (8)

8 Hauntologist - Hollow

Nagyon jót tett egy kis friss vér pumpálása a Mgłába (8)

9 Beth Gibbons - Lives Outgrown

Stílusokon átívelő zene, mágikus realista énekhanggal (8)

10 Forndom - Moþir

Az északi népek évszázados bölcsessége, az ősi tájak évezredes festőisége (8)

11 The Cure - Songs Of A Lost World

Méltóságteljes szembenézés az elmúlással (8)

12 Mikko Joensuu - Long Ark

Ideális zene téli begubózáshoz, hosszas szőnyegminta-bámulásokhoz (8)

13 Foxing - Foxing

Komplett elmebaj, a beteg csendes és őrjöngő időszakaival együtt (8)

14 North Sea Echoes - Really Good Terrible Things

Ray Alder szomorú-szép dallamai metálmentes környezetben is hatásosak (8)

15 Marketa Irglova - Where You Belong

Marketa is keresztülment a pandémia tisztítótüzén, és így megszületett az eddigi legjobb lemeze (8)

16 Hail Spirit Noir - Fossil Gardens

Az Oi Magoi óta más utakon jártunk, váratlan és jóleső meglepetés, hogy ismét összefutottunk (8)

17 Savage Oath - Divine Battle

Nyers, mint a korai Manowar, heroikus, mint a legjobb Jag Panzer, erőtől duzzad, mint a fénykori Vicious Rumors, modern történelemkönyv a US metalról (8)

18 Lord Goblin - Lord Goblin

Nincs több hozzáfűznivalóm, ez tényleg metálünnep (8)

19 Warlord - Free Spirit Soar

Ez is US metal, csak nem power, hanem heavy, kellemes békebeli, kazettakorszakos hangulattal (8)

20 Jerry Cantrell - I Want Blood

Annyira tipikus JC, hogy az már-már bosszantó, persze amúgy tetszik, hiszen tipikus JC (8)

További tíz említendő, sorrend nélkül (7-8 pont):

Demon Bitch - Master Of The Games

Drifting Sun - Veil

Doedsmaghird - Omniverse Consciousness

Judas Priest - Invincible Shield

Marilyn Manson - One Assassination Under God - Chapter 1

Motorpsycho - Neigh!!

Riley’s L. A. Guns - The Dark Horse

Sólstafir - Hin Helga Kvöl

Thy Catafalque - XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek

Ulver - Liminal Animals

EP-k:

1 Manes - Pathei Mathos

2 The Chameleons - Tomorrow Remember Yesterday

3 Rome - World In Flames

LISTA OFF

AOTD on

Renaissance - A Song For All Seasons

Mikael Åkerfeldt egyik kedvenc lemeze, állítólag óriási hatással volt a zenéjére. Több példányt is vett belőle, hogy a barátainak ajándékozgassa, és amikor adott egyet Tobias Forge-nak, az kb. „Mi a szar ez?”-tekintettel bámulta a borítóját. Hát, nem csodálom, hogy megijesztette a szomorúan néző Susan Howard-hasonmás és az egész rémes grafika, ami inkább illene egy érdektelen singer-songwriterhez, vagy egy gyereklemez előadójához, mint a brit progresszív rock egyik ragyogó kis gyémántjához. Merthogy a Renaissance kétségtelenül az, még ha én ennek meglehetősen későn is ébredtem a tudatára.

Az A Song For All Seasonst is általatok, A Nagy Listázás után ismertem meg, addig csak a Scheherazade...-ot hallottam tőlük, és bár azt nagyon szeretem, igazából az elmúlt néhány évben kupáltam ki magam rendesebben Renaissance-ügyben. Mit mondjak, élmény volt, a Seasons pedig a több kiváló lemezük közül is az egyik legkiválóbb. Akinek nem lágyul meg a szíve Annie Haslam hangját és az általa elénekelt történeteket hallgatva, az nem is ember, de legalábbis legyen örök életére kizárólag csúnya metálok hallgatására kárhoztatva! Persze a zene is első osztály, mélyen a brit hagyományokból ered, folkos, játékos, tartalmas, egyszerre hat a lélekre és az agyra. 1978-ban talán már nem volt annyira progresszív, hacsak azt nem nézzük, hogy milyen környezetben látott napvilágot, mert az akkor szárba szökkenő new wave-hez és a mindent bedöntő punkhoz képest azért eléggé bonyolult, cizellált, és mindenképpen elegánsabb. „Dinoszaurusz”, ahogy Fripp fogalmazott pár évvel korábban a Crimsonról, na de kit érdekel, ha jó. A címadó dal pedig nemcsak Åkerfeldt nagy kedvence lett, hanem az enyém is, nagyon hamar. A sokszor idézett klasszikussal szólva: olyan nagy ívű, hogy be se fér a szobába.

Mikával amúgy egy másik kis színes is megesett Annie-vel kapcsolatban. Egyszer valami díjátadón együtt iszogattak Steven Wilsonnal, és rendesen döntögették magukba a piát. Ott volt Roy Wood is, Annie Haslam exférje, és Wilson ismerkedés gyanánt odament hozzá megkérdezni, hogy milyen Annie az ágyban. Nem jött válasz, így ezt azóta sem tudják. Az elején leírt sztori vége viszont ismert, Tobias hálálkodva hívta fel Åkerfeldtet, hogy milyen nagyszerű ajándékot kapott tőle. Szóval óvatosan az A Song For All Seasonsszel, addiktív. 10/9

AOTD off

Az elmúlt napok felhozatala.

Színtiszta tolerancia. Érzem, máris jobb az életem.

Úgy tudtam, az év ezen időszakában listákat szokás írni, nem pedig a seregben szerzett homoszexuális élményekről elmélkedni.

2024. legjobb metal lemezei:

1. Blood Incantation – Absolute Elsewhere
2. Undeath – More Insane
3. 200 Stab Wounds – Manual Manic Procedures
4. Full of Hell – Coagulated Bliss
5. APES – Penitence
6. Nails – Every Bridge Burning
7. Knoll – As Spoken
8. Benighted – Ekbom
9. Diablation – Irrévérence
10. Suldusk – Anthesis
11. Stellar Remains – Wastelands
12. Vestige – Janis
13. Kvadrat – The Horrible Dissonance of Oblivion
14. Labyrinthus Stellarum – Vortex of the Worlds
15. Wormwood – The Star
16. Sear Bliss – Heavenly Down
17. Kanonenfieber – Die Urkatastrophe
18. Unaussprechlichen Kulten – Häxan Sabaoth
19. Demersal – Demersal
20. Forn – Repercussions of the Self
21. Keres – Homo Homini Lupus
22. Solbrud – IIII
22. Pyrrhon – Exhaust
24. Inter Arma – New
25. Veilburner – The Duality of Decapitation and Wisdom

Ezek a lemezek hozzájárulnak az emberi élet jobbá tételhez, mind az egyén, mind a társadalom szintjén, miközben elutasítják a dogmatizmust és az előítéleteket. Az ócska posztkommunista nosztalgiázás helyett jómagam is a progressziót, a toleranciát és a szabad gondolkodást részesítem előnyben.

1993. március, Budapest.

Hamis orvosi papírokkal megúszom a besorozást.

Azért ez akkor elég jó hír volt, így nem kellett egy évet mindenféle cigányok, csótányok és KGBélák között töltenem. Helyette kocsmákba jártam, pincéket törtem fel és heavy metalt hallgattam.

1988 augusztus - 1989 augusztus. Az első olyan társaságban voltam, akik már csak egy évig voltak bent. Három héttel a leszerelés előtt tudtuk meg, hogy mi is mehetünk haza. 

Azért ez akkor elég jó hír volt :). 

Egyébként Tata, Klapka György harckocsi dandár, híradó század, rádiótávírász voltam, de én voltam a kantinos, úgyhogy nem sokat láttam a BTR 50 típusú, lánctalpas csodát, amire be voltam osztva. 

1996.02.15 - 1997.01.30 MH 15. Esze Tamás Híradóezred, Vác

Élelmiszer raktáros és vételező

Bevonuláskor 86 kg, leszereléskor 104 kg

csukd be a szád.

Fürödni kéne...

Dögszagot érzek.

Semmi különös, csak Elvis meg Jim Morrison versenyezgettek egy kicsit unalmukban.

Off

Szakvéleményt kérnék. 

https://444.hu/2024/12/16/rejtelyes-dronok-orjitik-meg-estenkent-az-amerikaiakat

On

Légvédelem über alles! Jómagam a MN 5412, boldogi rádiótechnikai (gyengébbek kedvéért: lokátoros, még gyengébbeknek: "radaros") századnál töltöttem kellemetes másfél évet tervtábla-kezelőként (azok azok, akik az amcsi filmekben a katonai harcálláspontokon nagy üvegtáblákra húzogatnak rejtélyes vonalakat), bár én nem teljesen önszántamból. És akkor most jöhetnek a katonasztorik, hogy aki nem volt katona, az halálra unja magát, és/vagy végképp elmenjen a kedve a topiktól! :)

Igen

(Lérak)

Te a katonai főiskolára jártál '92-ben?

AOTD

The Rush - 2112

Szépen összefoglalta K.K. kolléga. Némi személyes kötődés nálam is játszik és azt sem volt soha hátrány, hogy helyenként emlékeztet a Zep dolgaira. De amúgy természetesen roppant egyedi, azaz utánozhatatlan jellegzetes és pazarul magas színvonalú. Oly módon van a végletekig kimunkálva, hogy mégsem kelt erőltetett vagy mesterkélt érzést. Szóval kreatívan és könnyedén tolja a maga levegősen kanadai, szórakozattó illetve tövig a hetvenes évek hard rock-jában gyökerező progresszívitását. A hang is azonnal felismerhető és nélküle nem is lenne teljes az a lebilincselő varázs, melyet a The Rush zenéjének hívunk.  A 2112. nem tudom miért különösen kiemelt nálam még a többi ragyogó albumukhoz képest is, lehet hogy az első volt amit hallottam tőlük, de mindeképpen nagy becsben van tartva. Most frissen meghallgatva, még a legkevésbé népszerű Tears-ről is be kell látnom, hogy nagyon rendben van.

10/10     

AOTD off

Véleményem szerint az "egyetemes rocktörténelem" megkerülhetetlen darabja. Nálam olyan albumok mellett a helye, mint a korai Led Zeppelin, Pink Floyd vagy Deep Purple. Zeneileg, a lemez felépítése, témája a hetvenes évekre jellemző. Aláírom, hogy Geddy Lee hangja nem mindenkinek fog tetszeni, én is kicsit furcsának tartottam, de tény hogy  talán 92-ben az akkori Zalkán hihetetlen hatással volt rám. Ezzel az albummal és gyorsan utána a Rush életművel indultam meg a progresszív rock szerteágazó, követhetetlen ösvényein. Felületes hallgatással elmegy az ember mellett mindegyik lemezük, de ha kicsit odafigyel az ember, rájön, hogy itt bizony minden a végtelenségig ki van dolgozva. Érdekes talán, hogy a fő zeneszerző nem más mint a dobosfenomén Neil Peart, aki még a gitárszólók nagy részét is írta. Koncertfelvételeket nézve, zenéjüket bőven sikerült a jelen korra is átültetni, egy pillanatig sem tűnik öreg emberek retro lötyögésének. Neil halálával sajnos meghiúsúl, hogy valaha is lássam őket , de az elég terjedelmes életmű megmarad. Nálam mind a Rush, mind a 2112 top10-es.

Pirkadatkor, kelet felől?

bakocsához hasonlóan két ünnep között jelentkezem vele; nem hiszem, hogy 15-nél többet felelősen össze tudnék szedni ezúttal.

Legkorábban két ünnep között, de lehet, hogy csak január elején jövök a listával.

Nem mondtam, hogy szégyellik és a mondat végén volt valami, amit talán nem vettél észre.

Na most elképzeltem, ahogy a topiclakók szégyellik, hogy tetszik nekik az új DAD, ezért nem listázzák, csak a Magnumot. 

Ettől az évtől már nem várok sokat, úgyhogy: 

1 Thou - Umbilical

2 Evergrey - Theories of Emptiness

3 Bruce Dickinson - The Mandrake Project

4 Chelsea Wolfe - She Reaches Out To She Reaches Out To She

5 The Cure - Songs of a Lost World

6 Terminal Nation - Echoes of the Devil's Den

7 High on Fire - Cometh the Storm

8 State Faults - Children of the Moon

9 New Model Army - Unbroken

10 Jerry Cantrell - I Want Blood

11 Judas Priest - Invincible Shield

12 Per Wiberg - The Serpent’s Here

13 Pearl Jam - Dark Matter

14 Magnum - Here Comes The Rain

15 Julie Christmas - Ridiculous and Full of Blood

Szerintem sokan szeretik itt ezeket a zenéket, csak nem mindenki vallja be :)

Kellett neked magyarkodnod

Én jól tudom, viszont az adott fontban nincs se í, se ő, se ű, így ezeket röviddel vagyok kénytelen írni az egész weboldalon.