Igen, K.E. is nagy kedvencem :) A Hammond-őrületemet neki köszönhetem, meg rajta keresztül ismertem meg a nagy öregeket, első sorban Jimmy Smith-t. Egyébként Emo Manzarekre is nagy hatással lehetett a 70-es években, legalábbis ez hallatszik a Golden Scarab lemezen. A Carmina Burana-ról nem is beszélve. A G.S. nagyon jó album, ajánlom mindenkinek! Ja, érdekesség: Manzarek egyszer azt nyilatkozta, hogy azért nem szívesen használt Hammondot, mert tudta, hogy nem veheti fel a versenyt Jimmy Smith-el, a VOX orgona hangja miatt pedig senki nem fogja hozzá hasonlítgatni...
Igen, koncerteken mindig a Rhodes Piano Bass-t használta, ami az első igazi Rhodes hangszer volt, a zongora csak ezután jött. Stúdióban pedig a 2. lemeztől kezdve után csak ritkán volt billentyű-basszus. A "When The Music's Over"-ben pl. van. Az első basszgitáros, aki stúdióban játszott nekik, egyenesen Elvis akkori bőgőse volt, sajnos a nevére nem emlékszem.
Ezt is jó volt olvasni. A Kind of Blue nagyon jó lemez! Érdemes elolvasni Ray életrajzi könyvét is (Light My Fire), az is nagyon jó. Azon meglepődtem, hogy van aki szerint nincs basszus a Doors lemezeken, én úgy tudtam hogy Ray mindig egy Fender basszus billentyűsoron nyomta a basszust. A második lemeztől meg volt külön basszusgitáros is, legalábbis van olyan könyv ami ezt írja. Ha volt is, a Strange Days borítóján nem tüntették fel a nevét.
Azért jó az ilyet olvasni. Én meg szaladtam szombat este a mikorbusz után, meg is álltak de csak integetett Ray, nem írta alá az LA Woman borítómat. Valószínűleg fáradtak voltak már a koncert után. Jó buli volt. Ha nekem valaha 16 éve azt mondja hogy tőlem két méterre nyomja majd Ray Manzarek és Robby Krieger a a Doors dalokat, valószínűleg nem hiszem el....
Ez egy elég hosszú történet... Lényeg, hogy gyerekkoromtól kezdve példaképemnek tekintem Ray Manzareket. A Doors zenéjében legelőször az fogott meg, ahogy koncerten bal kézzel nyomta a basszust, jobb kézzel meg a Vox-ot, vagy a Gibsont... Mivel zongorázni tanultam ez számomra mindennél izgalmasabb volt. Csak később kezdtem el egyáltalán odafigyelni Morrisonra, meg a többiekre :) 1999-ben egy csodálatos évet töltöttem Los Angeles egyik külvárosában, Alta Loma-ban. Természetesen a Doors-rajongásom miatt (is) egy hétvégén sem hagytam ki a kb. másfél órás vonatozást, hogy akár csak sétáljak egyet a Venice Beach-en... :) Érdekes, hogy előre tudtam, hogy Ray (ha jól emlékszem júliusban) egy Santa Monica-i gitárboltban fog előadást tartani a Doors-ról, de ez még az utazásom előtt volt, és még nem is sejtettem, hogy ott leszek abban az időpontban. Végül 2 előadás volt egymás után a nagy érdeklődésre való tekintettel, mivel egyszerre csak 25-30 ember fért el a bolt kis előadótermében. Mondanom sem kell, hogy mindkettőn ott voltam... Nagyon közvetlen volt a légkör, mint egy baráti beszélgetés. Az öreg természetesen mesélt a Doors kezdetéről, pl. arról, hogy milyen hamis képet festett az Oliver Stone-film Morrisonról, stb. Számomra legérdekesebb az volt, amikor az ő példaképeiről, Bill Evansről, és Lennie Tristano-ról beszélt, utóbbi sokszor játszotta bal kézzel a basszust a zongorán, jobb kézzel pedig improvizált... Evansre pedig csak rá kell nézni :) Azt is elmondta, hogy rá, mint szerzőre leginkább Bill Evans és Miles Davis közös albuma, a "Kind Of Blue" (minden idők egyik legjobb jazzlemeze) volt a legnagyobb hatással. A "Milestones" c. dal modális harmóniavezetése kulcs a legjobb Doors számokhoz, pl. "Riders On The Storm", "When The Music's Over", "Soul Kitchen", "Five To One", vagy a "Light My Fire" szóló része, stb. Az első bulikon játszották is, meg más jazz-standardeket is, amikor még nem volt elég saját számuk. A "Light My Fire" szólórészébe pl. simán belefért Gershwin "Summertime"-ja, de most szombaton is Robbie pl. a "My Favourite Things" témáját játszotta bele :) A "Five To One"-ba pedig Charlie Parker "Donna Lee" témáját :) Nem semmi egy fazon. Szóval Ray mesélt, meg zongorázott (főleg kedvenc dalát, a "Crystal Ship"-et, meg a már említett "Milestones"-t), aztán persze autogram-osztás, meg beszélgetés jött. Elmondtam neki, hogy Magyarországról jöttem, és hogy van itthon egy tribute zenekarom, ehhez sok sikert kívánt. Elmondta, hogy ő lengyel származású, a családja még "Mandzarek"-nek írta a nevét. (Egyébként így is ejti.) Kb. hajnali 2-kor mentem "haza" egy közeli motelbe. Érdekes, hogy ez a találkozó a VH1 Storytellers koncert felvétele után egy nappal volt, amiről nem tudtam előre, pedig oda is elmentem volna... A közönségből többen ott voltak. Azt is tőle tudtam meg, hogy hol volt a Doors Office, a Santa Monica blvd és a La Cienega sarkán, ahol most egy olasz étterem működik. Másnap meg is néztem a helyet, meg azután felkerestem még több "Doors-helyet" is :) Majd töltök még fel fotókat, csak elő kell kotornom és be kell scannelnem még jópárat. Addig is itt egy pár kép a nagy elődökről, a gitárboltról, meg egy a Doors kezdetéről az Ondine klubból (Linda McCartney, ill. akkor még Linda Eastman csinálta)
Van autogramm is (egy The Doors DVDre került) Nagyon barátságos volt, beszélgettünk egy rövidet. Ráért hiszen állt a sorban ferihegyen. (Mondtam, hogy szuper volt az este...szerinte is) Ami érdekes: egyedül jött, húzta a 2 bőröndjét....Beállt a sorba, ekkor a 2 gyermekemmel odamentünk hozzá és szepen megkértük, hogy firkantsa alá a DVD-ét és, hogy nem bánná-e ha lefotóznánk. Nem bánta. (nem csináltunk nagy feljhajtást, semmi sikítozás stb :) bár én belül a jó negyvenes lelkemmel és a huszon éve hordozott Doors rajongásommal azt hiszem sikítottam... ) Aki meg látta a környéken valószínüleg azóta is azon gondolkozik: ki lehetett ez a faszi, akitől autogrammot kértek?? A banda többi tagja nem akkor utazott, Robbie is csak a déli Londoni járattal ment...
Szerintem jók lettek. A középsőt fel tuduo esetleg tölteni valahová nagy méretben? Ha igen, akkor előre is köszönöm, jó lenne emléknek mert mindenki látszik rajta.
Arról a santa monica-i esetről mesélnél még egy cseppet?:-)Teljesen véletlen volt?
Nekem még 1994-ben volt irtózatos szerencsém arra járni, igaz nem Santa Monicában, sőt sajnos Venice-be sem jutottam el. (San Clementében voltam, szintén nem messze L.A.-től) Bárhová mentem meresztettem a szemem hátha összefutok valamelyik Doors taggal, komolyan...Javíthatatlan álmodozó, mi?
Aztán egy fesztiválra is eljutottam ahol a helyi vagányokból összeállt "Sharks" nevű banda mivel is kezdte programját? Not to touch the Earth! (később a Break on through volt még Doors-szám a programjukban...) És sikerült pólógyűjteményem is ott megalapoznom a Hollywood blvd. egyik félreeső üzletében...:-)
Mindent leírtatok már erről a fantasztikusra sikeredett estéről amit én is gondolok róla...El lehet képzelni,milyen is lehett a hatvanas évek végén Jimmel,egy ilyen buli ! Itt volt a remek példa arra,miért is voltak ennyire forró hangulatúak, a nem egyszer(inkább többször) botrányba fulladt koncertek anno.Az első szám felét sem bírtuk ki ülve,nem tudom megmagyarázni mi is késztetett arra,hogy innentől kezdve teljesen magamon kívül legyek,pedig harminc éve ismerem Őket...Azért a Hello I Love You,és a Love Street hiányzott.
Az utolsó kép kakukktojás, mert 1999-ben készült egy hangszerboltban, Santa Monica-n. A gond csak az, hogy Ray azóta nem változott semmit, én meg felszedtem jópár kilót... :)
én erre a puszira nem is emlékeztem, azt hiszem sokkhatás ért akkor:) úgy hívják, hogy Pelcz Eszter!!fenn van iwiw-en és ő küldte nekem ma ezeket a képeket!;) (hiába, kicsi ez az ország, és nagyon kicsi a Doors rajongó réteg!)
jaaaaaa....te vagy a szokesbarnahaju lany akinek a vegen a fejet puszilta meg brett?:)
az tenyleg nagyon aranyos jelenet volt:)
+en meg annak a masik bal oldalt allo lanynak szeretnek ismeretlenul is gratulalni a doors zaszlo otleteert (elotte abba burkolozva kozelkedett..aztan vegul mekkora latvanyelem lett belole::))
Martin Vazquez: nem, nem én voltam a fekete ruhás őrült csaj, aki táncolni kezdett és 2-szer hátast dobott!:)))aztán később még egyszer felpattant a színpadra és halálos nyugodtsággal elkezdett ott kóborolni, akkor leszedték őt a szekusok:)! én fehér felsőbe és farmerba voltam és nem táncoltam!:)max mosolyogtam, és énekeltem a Touch me szövegét, ja meg megöleltem a Brett-et, hogy biztos legyek benne, hogy komolyan épp ez történik velem ami...
ezek egész jó minőségűek. kaptam még mobilos videókat is, azokat felraktam még youtube-ra: Riders on the storm 2007 07 07 címmel, remélem még lesznek továbbiak! pár képet is kaptam(szintén mobilos), ezeket feltettem ide: http://ship-of-fools.spaces.live.com folyamatosan frissítem ha még jön kép....
