Jozsó
voltál katona? Esküt is tettél?
Azért kíváncsi lennék rá, mit fogsz érezni, amikor kiderül, hogy a lányaid elvesztették a szüzességüket! Teljesen mellékes, mikor, milyen körülmények között, a _tény_ érdekes! Megjósolom: orjöngeni fogsz magadban, és a lányod párját el fogod utasítani, ami neki nagyon rossz lesz. Mert az a fiú _elvette_ toled a _te_ kislányodat!
Felteszem neked is a kérdést: te hogyan világosítod fel a gyerekeidet?
Mit mondasz nekik a szexrol, szerelemrol és a teherbeesés megakadályozásának módjáról? Vagy azt tanítod nekik, hogy szuzen kell a házasságba (oltár elé) menni???
Feltételezem, te is azt szeretnéd, hogy a feleséged is örömet találjon a szeretkezésben, és meg is teszel mindent ennek érdekében. Gondolom, egyetértesz azzal is, hogy sajnos az örömszerzés technikáit _tanulnunk_ kell, nem elég az ösztön. Tanulni és gyakorolni. Aztán elofordul olyan is, hogy az egyébként összeillo pár az ágyban, szexben nem illik egymáshoz. Ahhoz, hogy ez idejében (mielott összekötnék az életüket) kiderüljön, az kell, hogy egyrészt legyen tapasztalatuk (1-2 partnerrel), másrészt a házasságkötés elott megismerjék egymás szexuális viselkedését is. Ezért én úgy gondolom, nem követelheto meg, hogy szuzen menjen valaki házasságba, és ne éljen szexuális életet a kiválasztottjával a házasságkötés elott.
Feltételezem, hogy azt szeretnéd, ha a lányaid megtalálnák a (nekik!) megfelelo párt, és boldogan élnének vele.
Ehhez elofeltétel az elobb vázolt házasság elotti nemi élet! Ja, és kérlek ne mondd azt, hogy a _kielégíto_ szex nem fontos!
Nem állítottam, hogy a barátnomék azért szegények, mert gyerekeik vannak. Ha viszont késobb születtek volna, akkor eloször meg tudták volna alapozni az életüket (lakás, egzisztencia), és könnyebb lett volna gyereket nevelni.
Ha neked sikerül az állami/ önkormányzati támogatásokból eltartani és nevelni a lányaidat, gratulálok! Sajnos nem tudom elképzelni.
MadroC véleményét a muszáj-házasságról/ gyerekrol szerintem félreérted. Én legalábbis úgy értelmezem, hogy a "kötelességtudatból" kötött házasság, vállalt gyerek nem fog olyan mértékben boldoggá tenni, mintha szabad akaratukból tennék a felek. Ha nem úgy érzem, ennek az embernek, akivel az életemet össze akarom kötni, a hibáit el tudom fogadni, eszem ágában sincs összeházasodni!
A szüloknek nagy felelosségük van a gyerekeikkel kapcsolatban, ugyanis _példát_mutatnak_ a viselkedésükkel! Azzal is, ahogy egymással viselkednek! Ha nem harmonikus a viszony - amit egy gyerek pontosan érez -, ezt fogják átörökíteni a gyerekbe, és o sem lesz boldog késobb a kapcsolataiban! Márpedig a szereto szülo a legjobbat akarja a gyermekének, azt kívánja, hogy boldog és a lehetoségekhez mérten gondtalan élete legyen.
Ahol nincs apuka, csak nagypapa, ott ezt nem lehet "kivitelezni". A nagypapa nem tudja átvenni az apa szerepét. Mert pl. a gyereknek azt is látnia kellene, hogy a szülei átölelik egymást, gyengédek, kedvesek és kimutatják az egymás iránt érzett szeretetüket.
satya: Nem csak a testi kapcsolaton áll vagy bukik, mint ahogy nem csak kizárólagosan még vagy 300 dolgon.
Ugye az ideális ha mind a 300 stimmel.
De ha a 300-ból 299-et tudhatsz már a házasság előtt, akkor miért ne tudhatnád mind 300-at? Vagy beszélgetni is legyen tilos házasság előtt, ha már zsákbamacska legyen teljesen zsákbamacska?
1. bocsi h nem olvasom végig a topic-ot de miköze a házasságnak a gyermekvállaláshoz ?
most elestünk 200E ft hosszas procedura után megszerezheto otp jutalomtól, ezt azér még kibírjuk. mint ahogy azt is h nem vagyunk összeházasodva.
2. régen azért volt "az élet továbbadása" a cél a nemi élet gyakorlása közben, mert pl nem nagyon volt egészség biztosítás, nyugdíj stb. és akkor ha 10 gyereked volt és te már nem tudtál dolgozni, akkor 10-et tudtál elküldeni napszámba, (pl. trágyát hordani, estleg uraság által teherbe esni, mostanság eladni pl. szonyegszovésre, vagy bordéj házba)
Piszkos Fred
Azért kell tudnia az igazi szerelemnek várnia, legalább is a testi kapcsolattal, mert az igazi szerelemben benne van a másikért érzett felelősség. No meg azért, mert a testi kapcsolat két dologra irányul. Az egyik az örömszerzés, a másik pedig a gyermek nemzése, az élet továbbadása. (Úgy tűnik, a korábbi századokban inkább az élet továbbadásán volt a hangsúly, ma pedig inkább az örömszerzésen. Mindkettő egyformán fontos kell legyen.)
Az igazi szeretet alapja a másiknak odaadott élet. És ebből az odaadott életből fakad a gyermek élete, az élet továbbadása. Éppen ezért a testi kapcsolat ropppant felelősséggel jár. És ha felelős vagyok a másikért, akkor nem akarom nehéz helyzetbe hozni.
Egyébként a házasságban is vannak olyan időszakok, amikor nincs lehetőség a testi kapcsolatra. Pl. amikor az asszony gyermeket vár. HA nem tanulta meg valaki, hogy nemcsak a testi kapcsolattal lehet a szeretetet kifejezni, akkor ilyenkot mit csinál?
A jó házasság alapja pedig nem csupán a testi kapcsolat harmóniáján áll vagy bukik.Ha valóban összeillik két ember,ami sokminden mástól is függ, akkor a testi kapcsolatban is össze fognak illeni.
Úgy tűnik, a mai világból a felelősségérzet tűnt el legjobban. Felelős vagyok a másik emberért, különösen azért, aki küzel került hozzám.
satya: Igen a megtermekenyules pillanata valoban eleg pontos. Kerdes, hogy minek a pontos datuma ez:
a, Az elet keletkezese
(Elotte elt a spermium is es a petesejt is, halott spermiumbol nem lesz gyerek. Azt hiszem ezt a valtozatot huzhatjuk.)
b, Egy uj genetikai informacio szuletese, avagy a sorsolas pillanata. Szerintem ez igaz.
c, Egy uj ember keletkezesenek pillanata.
(Ekkor el kellene fogadni, hogy csak a genetikai kod meglete jelenti az embert, ami nem igaz, mert akkor a hajam is emnber lenne.
d, Egy olyan valami keletkezese, amibol a megfelelo korulmenyek kozott ember lehet.
Ez igaz, de ettol meg nem az EMBER keletkezese. Lasd a borod minden sejtebol lehet a megfelelo korulmenyek kozott ember, megsem gyilkossag megvakarni a fejedet.
Azert, mert valami idopont pontosan meghatarozhato, meg nem biztos, hogy az az idopont az ember keletkezesenek idopontja.
Egesz pontosan meghatarozhato idopont pl a szuletes, vagy az elso szivdobbanas is, Akkor meg miert pont a megtermekenyules?
Mas: hazassag elotti szex. Es az igazi szerelemnek ugyan mi szuksege van arra, hogy varjon? Jo, elvben varhat, de mi a francert tenne? Hogy esetleg csak a hazassag utan deruljon ki, hogy megsem illenek egymashoz szexualisan, es emiatt legyen 1-el tobb felbomlott hazassag?
Jozso
A 99,999999%-os modszer talan tulzas, de emellet a szam mellet is 2500000 part szamolva heti ket alkalommal egyutt toltott ejszaka mellett 250 nem kivant terhesseget jelent. Ennyi abortuszt el tudsz fogadni?
Ez a szam egyebkent 99.9999% szazaleknal mar 25000 es ehhez csak 0.000099%-kal csokkentettem a biztonsagot.
Ovatosan a szamokkal!
Igazatok van, amit az ember nem probal az nem hianyzik. Valoszinunek tunik az irasaitokbol, hogy csak a felesegetekkel. Nem rosszakaratbol, de valoszinu nagyon sokat vesztettetek es talan nem csak Ti.
Először is örülök a normalizálódott hangvételnek :-)
"Manapság már egyáltalán nem elítélendő a házasságon kívüli szex." Ez persze nem azt jelenti, hogy ez abszolút értelemben is jó lenne, csak azt, hogy egy kifacsart világ torz értékrendjének megfelel.
"Nem is találom erkölcstelennek"
Igyekezni fogok úgy nevelni a gyermekeimet, hogy ők annak tartsák.
"A mai napig sincs 100%-os hatékonyságú fogamzásgátló szer." Azért van olyan módszer amivel meg lehet akadályozni, hogy házasságon kívűl megfoganjon egy gyerek. Máskülönben személyes véleményem és tapasztalatom szerint ha egy fogamzásgátló módszer 99,999999%-os az már jó.
A további kérdésekre úgy érzem már válaszoltam. Értsd meg kérlek, hogy igenis létezik egy olyan fajta erkölcsi beállítottság ahol a házasság törés, a házasságon kívüli szexuális kapcsolat nem természetes.
Nem tud az orvostudomány még egy olyan egyértelmű pontot mutatni az emberpalánta fejlődésében, ami ennyire egyértelmű lenne. Tehát az ember életének kezdete a megtermékenyülés. Előtte nem beszélhetünk emberről, bármennyire hordozzák a lehetőséget, mert egyedül a spermium vagy a petesejt sosem válik emberré.
Az abortusz-törvényben jelenleg ami problémás az a válsághelyzet értelmezése. Szerintem a válsághelyzet csak egészségügyi lehet, amikor MINDEN KÉTSÉGET KIZÁRÓAN súlyosan beteg a gyermek. Akkor - azzal a alapállással, hogy nem jó, amit teszek, ha mindkét szülő egyértelműen akarja, és ezt külső, tehát objektív/ebb/ fórummal megbeszélte, (az én fogalmi rendszeremben lelkiatya, lelkivezető) tehát olyan jóbarát, akit jól ismer, és tudja, hogy jót akar neki, akkor megengedhető az abortusz.
Ha az édesanya beteg, és a gyermek várása veszélyezteti életét, akkor szintén a kissebbik rosszat lehet választani.
Valaki egyszer atz mondta, hogy mit adhat a párjának a házasságkötés után, ha már előtte mindent odaadott neki. Igenis meg lehet állni, hogy a házasságkötésig tiszta maradjon a pár. Amerikában indult egy mozgalom, amelynek jelszava: az igazi szerelem tud várni! Tavasszal 200-300 ezer fiatal jött össze Wasingthonban, a Fehérház előtt ezzel a jelszóval. Ha ezt meg tudjuk tanítani a felnövekvő ifjúságnak, akkor sokkal kevésbé lesz probléma az abortusz.
Kedves Jozsó!
Neked kinek az élete a legfontosabb?
Manapság már egyáltalán nem elítélendő a házasságon kívüli szex. Nem is találom erkölcstelennek, meghát persze nem is én vagyok az, akinek joga lenne mások felett ítélkezni...
A mai napig sincs 100%-os hatékonyságú fogamzásgátló szer. (Kivéve persze az elkötettés...) Hiába védekezik a pár, történhetnek "balesetek" is.
Vegye feleségül. Tegyük fel, hogy a fiad 18-19 éves éppen elvégezte a gimit, és talán felvették az egyetemre. Esetleg a lány még középiskolás. Még ők sem nőttek fel, nemhogy gyereket vállalhassanak.
Vagy vegyük azt, hogy csak a testük szerelmes, de nem akarnak egymással élni. Ha összeházasodnak, előbb-utóbb mind a ketten másra fognak kacsintani, mert nem az igazi mellett élnek, és azt keresik tudatalatt is.
"mindenkinek joga van beleszólás nélkül meghozni olyan döntéseket, amelyek hatással vannak az életére."
Amég ezzel alapvetően nem sértem mások érdekeit, vagy mások érdekei csak tolerálható mértékben sérülnek.
Mivel megszólítva érzem magam a válaszok sorrendben a következők:
Vegye feleségül (bár meggyőződésem, hogy nem fogok ilyen helyzetbe kerülni. Ugyanis egyrészt még nincs fiam :-), másrészt ha azt nem is tudom bele nevelni, hogy házasságon kívűl ne legyen szexuális kapcsolata a védekezés módjait biztosan tudni fogja). Nem. Nem. Ezt neki tudnia kell.
Razgon!
Szerintem sem kellene betiltani az abortuszt csak olyan szűk körben kellene engedélyezni, hogy _muszáj_ legyen gondolkodni egy felelőtlen aktus előtt. Igen, egy megtermékenyített petesejt még nem ember a szó klasszikus értelmében, de az abortusznál eltávolított lény már nem pusztán egy petesejt.
Máskülönben minden nő szabadon dönt arról, hogy szülessen-e gyermeke vagy nem. Ugye, nem kell magyaráznom hogyan.
MadroC!
Van erkölcsi értékrendem. Ha ez szélsőségesség, akkor szélsőséges vagyok. Az utolsó példámban a csemetém számított nem én.
(Egyre inkább az az érzésem, hogy már nem vitatkozol érdemben, csak indulatoskodsz.)
Kedves Matahari és MadorC (remélem, jól írtam a neved)!
Szerintem is ezt kellene megérteni végre az embereknek, hogy a dolgok nemcsak feketék vagy fehérek és mindenkinek megvan a maga igazsága, s mindenkinek joga van beleszólás nélkül meghozni olyan döntéseket, amelyek hatással vannak az életére.
kedvesch. Teljesen igazad van. Az álszenteskedő emberektől minden kitelik.
És valóban minden nézőpont kérdése. Ez a téma meg egyébként is rendkivül szübjektiv.
Maminti!
jól szemléltetted azt, hogy minden nézőpont kérdése.
:-)
Razgon!
Azért hoznak ilyen döntéseket, mert ezzel akarják bizonyítani, hogy ők milyen kurva fontos emberek. Tudnak ítélni, meg minden.
Hányingerem van az ilyentől.
Szerintem az abortuszt engedélyezni kellene,
és a nőkre ill. párokra bízni azt hogy mikor
folyamodnak ehhez a megoldáshoz. Ez teljes
mértékben magánügy. Persze a kormányban ülő
buzeráns politikusok hozhatnak mindenféle
köcsög törvényt, de attól a valóság nem fog megváltozni, és csak az orvosok fognak aratni majd jobban a feketén, nagy pénzekért elvégzett abortuszokkal. Egy megtermékenyített petesejt még nem ember. Akkor amikor valaki bajba kerül, már emberként, szinte senkire sem számíthat. Akkor hol vannak a nagyokosok? Amikor egy nyugdíjast csalók megfosztanak a pénzétől,akkor hol vannak a szenteskedők?
Ők is emberek, megszületett emberek, csak mindenki leszarja őket.
Amikor az a 14 éves srác meghalt, mert egyetlen kórház sem fogadta be, akkor bezzeg mindenki lapított, különösen a "fehér ruhás istenek". Persze, könnyebb olyan dolgokról dönteni ami még valaki másban van. Nem tudom, hogy politikusok hogyan mernek dönteni ilyen dolgokról, az emberek feje fölött.
Mindig megy a maszlag a demokráciáról, de akkor egy nő dönthessen szabadon arról hogy a gyerek megszülessen, vagy sem!
Mit tennétek akkor, ha mondjuk nem is a lányotok, hanem a fiatok kerülne olyan helyzetbe, hogy a lány, akivel jár, terhes lett? Nem az lenne az első gondolatotok, hogy valahogy megvédjétek a fiatokat? Nem próbáljátok meg rávenni, hogy hagyja faképnél azt a lányt, csináljon, amit akar, egyébként is csak egy kis qrva, aki csakis azért esett teherbe, hogy megcsípje magának a fiatokat? Egyáltalán biztos az, hogy a fiatoktól van az a gyerek? Ha már úgysem tudta szorosan összezárva tartani a térdeit, mert nem bírt a vérével, biztos mással is lefeküdt
Aztán, ha az a lány elveteti a gyereket, akkor gyilkos, ha meg nem, és megtartja, akkor egy kis pióca, aki a ti nyakatokon élősködve követel támogatást...
"Nekem az ember számít, nem az erkölcs, meg az elvek."
Vagyis leütöm a nyugdíjast, mert elszívja előlem a levegőt, elütöm a kisgyereket mert nem hagyja, hogy siessek. Megveretem a tanárnőt, mert 1est adott a csemetémnek. Soroljam még? Az összes példámban az ember számított csak nem az erkölcs.
Jozsó!
tudodmit? nekem nem minden ember egyforma. És ha azzal jót teszek a még meg nem született lányom életének, akkor igenis segítek a méregkeverésben. Sőt, ha azzal segítek rajta, akkor támogatom azt a döntését is, hogy abortusza legyen. Akár egyet értek vele akár nem.
Nekem az ember számít, nem az erkölcs, meg az elvek. Ember nélkül egyik sem létezik. Bármit is hiszel.
Először is örülök, hogy nem húztad fel magad, bár igazából a reakciód arra utalt.
Elkezdtem fogalmazni a választ, utána kitöröltem. Nem tudom igazából jobban elmondani, ha eddig nem értetted meg. Igenis lehet úgy élni, hogy az ember deklarálja magában, hogy bizonyos bűnöket nem fog elkövetni. Biztos neked is van egy csomó dolog amire kapásból rá tudod vágni, hogy sose fogod elkövetni. Miért lehetetlen elképzelni, hogy másnak magasabban vannak az erkölcsi normái mint a tieid? A másik, hogy igenis a gyereknevelés nem teljesen zsákbamacska. Lehet gondolni, hogy egy bizonyos módon nevelt gyerek hajlamosabb, vagy kevésbé hajlamos lesz bizonyos dolgok elkövetésére. Abban viszont igazad van, hogy biztosra nem lehet menni. Egy dolgot viszont megtehetek. Nevelhetem úgy a gyermekeimet, hogyha majd nekik is születik gyerekük (jó, vagy rossz időben), akkor azt ne úgy fogják fel ahogy Te, vagyishogy ez egy tragédia, élve el vannak temetve, stb.
Máskülönben ezt az egész problémakört vizsgálhatjuk úgy is, hogy mit fogok tenni, ha pl. valamelyik lányom férje egy brutális állat lesz. Vajon akkor hozzájárulok-e ahhoz, hogy mérget keverjenek az ételébe. Érted, nekem rosszak a körülményeim ezért megölök valakit, hogy jobbak legyenek.
tévedsz. nem húztam fel magam. Azt viszont gondoltam, hogy szentember szöveggel jössz. Kívánom, hogy ne legyen részed semmi hasonló problémában, mert nem fogsz tudni igazán helyesen dönteni(túlságosan megrögzöttek az elveid). Ez persze megint csak vélemény.
Azt mondod boldogan él a csemetével és a nagyszülőkkel? És ez milyen élet? nincs szüksége társra? vagy mindig más társat talál? És szerinted a gyereknek nincs szüksége apára? Mert talán ez a legfontosabb kérdés. Nincs családja, csak egy édesanyja. Hányszor fogják csúfolni emiatt? gondolod, ez nem okozhat egy gyerekben lelki törést? Milyen érzés lehet neki, hogy másnak van apukájja akire felnézhet, neki pedig nincs? Persze van egy csomó család, ahol jobb lenne, ha nem lenne apuka, de ezek még mindig csak kivételek. Egy gyerek neveléséhez család kell. és ez nem anyuciból, meg nagyszülőkből áll. Az sem mind1 milyen az a család. Ahol kényszerből vannak együtt a szülők, az nem tesz jót egy gyereknek sem. Csak azt fogja látni, hogy a szülei nem szeretik egymást, mindig mással vannak, nem egymással és főleg nem vele(ilyen családokban ezerszer megfordul a fejekben, hogy a gyerek az oka). Nos ezért lehet káros egy kényszerházasság. vagy széthullik, vagy tele lesz keserűséggel és indulatokkal. Ez pedig nem ideális egy gyerek számára.
Azt mondod, hogy úgy neveled a gyerekedet, hogy ilyen kérdés fel se merülhessen. Nos közlöm veled, hogy nem csak rajtad múlik a dolog. Mit teszel, ha mégis szembe kell nézned a problémával? Azt amit vázoltam vagy belátod, hogy jobbat teszel a gyerekeddel, ha engeded elvetetni a gyerekét, még ha ez maradandó nyomot hagy benne akkor is.
figyelsz? azt mondtam ENGEDED. nem te döntesz, nem befolyásolod a döntését, hanem elfogadod amit ő akar. és itt ez a lényeg.
(és ha megerőszakolják a lányodat, akkor is kihordatot vele a gyereket?)
Túlságosan sok tényező van amit meg kell fontolni, ahhoz hogy csupán az elveink alapján ítéljünk. Ezért nem szabad elítélni ha valaki úgy dönt, hogy nem akarja azt a gyereket. És főleg szemétség legyilkosozni, vagy elvenni tőle a döntés jogát. Őbenne növekszik, neki kell éreznie, hogy mit tesz.
Látom kicsit felhúztad magad. Nos. Nemcsak, hogy házasságtörést nem szándékozom elkövetni, hanem pl. nem fogok bankot rabolni, repülőt eltéríteni, nyugdíjasokat megrugdosni. Szerintem ez csak elhatározás, meg hozzállás kérdése. Szélsőséges vagyok? Inkább csak határozott véleményem van erről a dologról. Máskülönben különös, hogy az írásaimból azt a következtetést vontad le, hogy számomra csak az számít amit én akarok. pl. ha nyitna valaki egy topicot, hogy meg szabad-e verni a hajléktalanokat ott kifejteném, hogy szerintem ez nem jó dolog. Akkor is csak magammal törődnék? Ebben a topicban sem tettem mást. Adott volt egy történés és én elmondtam, hogy az én erkölcsi értékrendem alapján ez bűn.
Máskülönben 2 lányom van :-)
Remélem sikerül őket úgy nevelnem, hogy ez a kérdés fel se merülhessen, de ha mégis előjön biztos vagyok benne, hogy el merik majd mondani. A feleségem unokatestvére pár éve teherbe esett (ha jól tudom nős volt az apuka). Nyilván megtehette volna, hogy elveteti a gyermeket, de nem így tett, megszülte, és most is, így apa nélkül de nagyszülökkel boldogan él.
Meg egy dolog. Meglehetősen deformált értékrendre vall, ha azt hiszed, hogy a megházasodás és a gyerek "tönkre teszi" valakinek az életét.
Nem tudom, hogy pontosan mikortól ember egy magzat, de egy biztos. Amikor az abortuszt végrehajtják, akkor már él. Igaz, azon még gondolkodom amit Pucros Mackó mondott, hogy valójában ez nem nagyobb dolog mint mondjuk lelőni egy fácánt.
Jozsó!
nem hiszem, hogy az én erkölcsi értékrendem bírálata rád tartozna. Van ám különbség a betokosodás és az erkölcs között.
Az pedig, hogy Ribizli követett-e el házasságtörést vagy nem, az egy dolog. Az meg egy másik, hogy ez miatt tönkre tegyen-e egy családot, a saját élete mellett vagy ne. Te még soha nem csaltad meg a nejedet? Vigyázz, mert még megtörténhet(az ember gyarló). Ha te kerültél volna olyan szituációba, hogy csinálsz valakinek egy gyereket, akkor felrugod a házasságodat? vagy rákényszeríted azt a szerencsétlen nőt, hogy megszülje a gyerekedet? És akkor hogy élsz? mindkettőt eltartod? Persze most majd jön a duma, hogy te ilyent soha nem fogsz csinálni, mert te olyan szent vagy.
Írásaid alapján azt a következtetést vontam le, hogy te egy szélsőséges ember vagy. Senki más nem számít, csak te és amit te akarsz.
Említetted, hogy van egy lányod. El tudom képzelni a reakciódat, ebban az esetben amikor felnől és enged a kisértésnek. Tételezzük fel, hogy véletlenül teherbe esik. Nem egy komoly kapcsolat során, csak pusztán egy fellángolás alkalmával. Valószínűleg az a szerencsétlen gyerek el sem meri majd mondani neked egy darabig. Mikor elmondja, te rögtön elítéled, terrorizálod még lehet hogy meg is vered, de megértést nem fogsz mutatni .Lehet, hogy mire elmondja már túl késő is lesz bármit is tenni. De ez úgysem számít, mert rákényszeríted, hogy megszülje a gyerekét. Nos én az ilyen embert megvetem és gyilkosabbnak tartom bármilyen véreskezű gyilkosnál, mert képes élve eltemetni a SAJÁT gyerekét. Arról már nem is beszélve, hogy "ha lúd legyen kövér" alapon azt a szerencsétlen fickót is rákényszeríted, hogy vegye el a lányodat(rögtön 3 élet megy tönkre. bravo).
Satya!
egy megtermékenyített petesejt még nem ember. Csupán lehetősége van rá hogy az legyen. Éppen úgy ahogy azoknak a petesejteknek(ez is tartalmazza a szükséges DNS láncot), amelyek nem termékenyülnek meg. Ezek szerint akkor minden nő havonta elkövet egy gyilkosségot?. Sőt továbbmegyek azoknak a spermiumoknak is lehetőségük van arra, hogy ember váljon belőlük, amelyek a közösülés során elpusztulnak. Ezek szerint a férfiak pedig több milliárd gyilkosságot elkövetnek?
Jó most azt mondod, hogy ez természetes dolog. De akkor is természetes, ha fogamzásgátló szereket használunk? A hormonális tabletták és a spirál megölik a petesejtet, vagy a már megtermékenyített petesejtet. A gumi és a pesszárium megakadályozza, hogy a megtermékenyítés megtörténjen. Emberi beavatkozással pusztítunk. Akkor mindenképpen gyilkosok vagyunk?
Remélem te nem tartod egyenértékűnek a már kialakult életet egy olyannal, aminek ESETLEG esélye van az életre.
Az ember nem állat, hogy mást se csináljon minthogy egyen, ürítsen, üzekedjen és elljen. Bármennyire is hihetetlen kitaláltak egy olyan dolgot, hogy családtervezés. Ami arra jó, hogy az ember képes legyen a születendő gyermekének a legjobbat nyújtani. Ebbe nem tartozik bele egy tönkrement család, vagy egy félcsalád, ahol hatlmas problémát okoz az otthon megteremtése(az otthon alatt nem lakóhelyet értek).
1, Meg lehet-e allapitani egy idopontot vagy idointervallumot, amikor az embrio idegrendszere elkezd fejlodni?
2, Elkepzelheto-e szemelyiseg idegrendszer nelkul?
3, Elkepzelheto-e ember szemelyiseg nelkul?
Ebbol csak az elso ketto tartozik az orvostudomany korebe. Szerintem a valaszok sorrendben igen, nem, nem.
Marpedig ha ez a harom igy van, akkor kovetkezik amit allitottam, azaz az embrio az idegrendszer kifejlodeseig nem ember. (Puszta logikai kovetkeztetes.)Szerinted mi a harom valasz?
Piszkos Fred!
Ne haragudj, de nem találom most a 3 kérdésedet. Ugyanakkor abba gondolj bele, hogy az ember alapvető tulajdonságainak jórésze eldől a fogantatás pillanatában. Például, hogy fiú lesz vagy lány. Külső tulajdonságai jórész, és mindazm, amit örököl szüleitől. Tehát igenis ember az édesanya szíve alatt fejlődő emberpalánta.
A másik, amit mát talán emlegettem, hogy az öröklési jog embernek tekinti a magzatot. Akkor most ember vagy nem ember? Vagy attól függ, hogy mit akarok. "Ha akarom vemhes, ha akarom nem". Egy ember értéke, méhga meg nem született is, de él, nagyobb annál, mintsem egyéni benyomásokkal lehessen dönteni róla.
Nem a szavak a valóságosak, hanem amit ki akarunk velük fejezni. A "gyilkosság" csak egy szó. Amit így nevezünk, sok minden lehet. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy a lehető legnagyobb bűnt is pontosan szokás nevezni, ezért, mielőtt mondjuk a mákos palacsinta elkészítését neveznéd gyilkosságnak, gondold meg, nem sértesz-e meg evvel millió érzékeny lelkű háziasszonyt.
Amiért meg embert ölni nem szabad, az az illető emberi mivolta. Az embrió már emberebb a petesejtnél, de jóval kevésbé ember a csecsemőnél. Körülbelül annyira ember, mint egy halacska, legalábbis abban a korban, amikor megölni szokták. Ez sem csekélység, az igaz, de kegyetlenség dolgában össze nem mérhető azzal, amit fejlettebb lények ellen szokás elkövetni, akár csak a háziállatok leölésekor.
Ez nem mentség persze semmire, de szerintem nem érzi az ölés tilalmának a lényegét az, akit egy kikapart embrió szenvedése jobban megindít, mint egy nyakonszúrt kismalac kínlódása.
A másik ok, amiért nem szabad ölni, a népesség fogyásának a megakadályozása. Ez napjainkban nem lehet fontos szempont, az emberélet egyáltalán nem attól értékes, mert kevés van belőle. Ha így gondolkodnánk, akkor egy elefánt vagy pláne egy szibériai tigris élete sok tíz- meg százezer - vagy akár millió - emberélettel lenne egyenértékű!
A többit, úgy látom, elmondták mások.
