Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Levitáció a szentendrei Művészet Malomban Igencsak rendhagyó kiállítás egy különleges kialakítású helyen, valamikor malomként üzemelt az épület, ma egy több szintes múzeum/kiállítóhely szerepét tölti be, ahol találkozik a modern a régivel, az új a kopottal, az állandóság a mozgással, és még egy sor kontraszt teszi nem mindennapivá. Szokatlan hangulatú, kivitelezésű és méretű installációk szerepelnek a tárlaton, csak néhány közülük: egy sötét szűk börtönfolyosó, ahol gyanakvó szempárok lesik a látogatót a kémlelő nyílásokon át (ez annyira valóságos volt, hogy szinte osontam a rabok figyelő tekintete előtt); fentről be lehet kukucskálni (már ez a leskelődő élmény is önmagában bizarr) egy hiányos cserepezésű ház minden napjaiba, ahol a becsurgó esővizet zománcozott lábasokban fogja fel a család, miközben a kiskamasz a tablettet nyomogatja; aztán egy másik teremben fotósorozat ejt ámulatba, ahol ki/megdőlt fák vannak oly módon kiegyenesítve, hogy a horizontot dönti a fotós; levitáló erdő, szobafenyő stb, sok sok gondolkodtató és élettől elvonatkoztatott videó, fotó, tárgy. Ritka egy kiállítás, az biztos.
És hogy kicsit múltba tekintő is legyen a múzeumi nap, a Malomban vásárolt egész napos kombinált jeggyel végig lehetett járni a Ferenczy Múzeum irányításához tartozó többi múzeumot is: Kovács Margit állandó kiállítása kerámiáiból, a szoba berendezése, kemencéje, személyes tárgyai. Ott olvastam, hogy elsőkként kapta meg a Kossuth díjat, kiemelkedő szerepet vállalt a háború utáni helyreállítás népművészetében (nekem ez a korszaka kevésbé tetszett, mint a háborút megelőző). Aztán a Főtéri Képtárban Korniss Dezső Tücsöklakodalom köré szerveződött kiállítását; a Templom dombon lévő és kívül belül megújult Czóbel kiállítást párizsi, berlini, bergeni és hazai képekkel (ő volt az első művész, akinek még életében múzeumba rendezték képeit) ; illetve a Ferenczy múzeumot, ennek állandó kiállítását már korábban láttam, a most megnézett időszaki kiállítás meg úgy szólván túl volt a befogadás határain. Összességében fantasztikus volt, némi gasztro szolgáltatás igénybevételével simán lejárható.
Sok mindenért megéri megnézi az 1945-t .... a képi megjelenítése döbbenetesen szép, Ragály Elemér volt az operatőr.
Több Molnár darabot láttam, a Játék a kastélyban pl fergeteges volt, előtte elolvastam az írott változatot, szinte együtt mondtam a színészekkel és közben kíváncsian lestem, mit tudnak hozzátenni. Sokat :)
Köszi a választ, nem azonos a két személy. Az én általam említett Angelus Iván 1967-ben született, mondhatjuk,hogy fiatal volt és önkezével..... sajnos.
Bocsánat,hogy belekontárkodok,de biztosan Angelus Iván volt a producer? Ő tavaly októberben meghalt,viszont az 1945 c. filmet mintha most mutatták volna be nem oly régen. Ettől persze még lehetett ő a producer, szóval semmiképpen nem kötözködni akarok,csak kiváncsi vagyok. (Távoli családtagom osztálytársa volt Angelus Iván,ezért a halálhírét nagyobb figyelemmel követtem.)
Üvegcipő Lehet, az volt a baj, hogy túl sokat vártam Molnár Ferenc nagyon kedves darabjától. Igazából az a fény, humor, báj, kellem, kesernye hiányzott, ami jellemzi Molnár írásait, gondolati, verbális világát. A játékos párbeszédek is inkább voltak erőltetve tűnőnek, mind könnyed incselkedő szórakozásnak. Mire a harmadik felvonáshoz értünk, már bőven untam, az sem emelte már nálam a darab élvezhetőségét, hogy epizód szerepekben megjelent jó néhány nagy múltú színész/nő. Csalódás volt, úgy szólván nem hoztam el sok mindent az estéből.
Viszont korábban láttam az 1945 című filmet, ha csak a filmet láttam volna, nem ide írnám, de közönségtalálkozós volt. Réz András mondott fel-bevezetőt, majd a film utáni beszélgetést vezette Török Ferenc rendező és Angelus Iván részvételével. A film úgy ahogy volt, nagyon tetszett (minimum még egyszer megnézem már csak a részletek miatt is, egy sor dolog elkerülte a figyelmem, ami a beszélgetés során felmerült). A rendező igyekezett a beszélgetést a történelmi háttér tanulmányozása, szereplő válogatás, zene stb irányába vinni, Angelus Iván a művészeti oldalt, a tárgyak, környezet, ruhák, díszletek jelenlétét, perspektívákat, alig dialógusokat hangsúlyozta, míg Réz András a párhuzamokat kereste múlt és jelen között, számomra az első kettő izgalmasabb és érdekesebb volt a film szempontjából.
És ha már film, Enyedi Ildikó aranymedve díjas Testről és lélekről filmjét is még egyszer meg kell néznem.
Hétfőn egy olvasócsoportban Tímár Gábor: Isteni igazság című könyvéről beszéltünk, a szerző és a felesége is jelen volt. Magát a könyvet is érdeklődve olvastam. A második világháborúról több könyvtárnyi mű született, ezért at hittem, nem sok újat mond. Tévedtem A főhős a bécsújhelyi katonai akadémián végzett, a háború utolsó napjaiban igyekszik menteni magát és a csapatát, no meg a menyasszonyát.
Viszont a szerző élete is roppant figyelemreméltó, sok évet töltött afrikai országokban dolgozva. Elmondta, hogy ismerte Idi Amint, mi több, majdnem barátok voltak. Aztán, amikor már elszaladt vele a ló, minden egykori barátját kivégeztette, úgyhogy Tímár Gábor érthető okokból messze kerülte az országát. Eleinte egy bohém természetű, szinte dzsentroid típus volt.
Tegnap fantasztikus előadást láttam: a Hattyúk tavát - a Bolsoj-ból. Ez most nem élő volt, mint a londoni Royal Operahaus közvetítései, hanem felvételről.
Nálam a Hattyúk tava mindent visz, Csajkoviszkijt egyszerűen imádom, és ez az előadás ez valami hihetetlenül ott volt. Klasszikus balettben a Bolsoj egész biztosan verhetetlen.
Olyan könnyedséggel táncoltak, olyan gyönyörű, hihetetlen könnyedséggel kivitelezett ugrásokat láttunk, hogy a leesett állunkat még most is keresgéljük :-)
Ja, és hozzáteszem, hogy délután fél 6 körül hívott a barátnőm, hogy Ő is most tudta meg, hogy lesz ez az előadás :-) Tehát szinte véletlenül szereztünk tudomást róla.
Igen, falikút, ilyeneket ma már alig lehet guberálni, vidéken is összevásárolták a kereskedők, tőlük lehet jó pénzért megvásárolni. Aztán meg szintén jó pénzért felújítani.
Tényleg 100 éves évforduló volt - megnéztem és elolvastam néhány bekezdést, mert semmilyen emlékem nem volt.
Viszont nálam Móricz elég kimagasló helyet foglalt el több időszakban, ha most venném kézbe, nem tudom változna-e, de sorba vettem a regényeit, novelláit és szerettem.
Ez a középső kép a rózsaszín muskátlival, ha jól látom egy falikút. Ilyesmi volt gyermekkoromban (70-es évek) a konyhánkban, csappal, csak nem ennyire volt díszes. Világoszöldre volt festve. Érdekes módon a dédnagymamám csak "köpcsészének" hívta... Nem tudom miért, mert persze nem köptünk bele....
(csak csendben olvasgatom itt,hogy Magdolnna te milyen élénk kulturális életet élsz! Csimpolya is! Én mostanában leginkább olvasok, ez jelenti a kultúrázásomat.)
Tegnap részt vettem egy olyan rendezvényen, ahol Tömörkény Istvánról emlékeztek meg. Zsille Gábor beszélt róla, és még egy idősebb úr, akinek sajnos, nem jegyeztem meg a nevét. Stílszerű volt, mert éppen száz évvel ezelőtt halt meg a szerző. Érdekes dolgokat tudtam meg, például azt, hogy Tömörkény írásainak egy része még mindig lappang. A fentebbi úr kapta azt a feladatot, hogy megpróbálja őket a sírból kiásni. Idáig több mint nyolcvanat talált, és még nincs vége! Ezeket, illetve egy részüket könyvben is megjelentette.
Ami meglepett, az volt, hogy jó néhány olyan Karinthy Frigyes cikket is talált, ami kötetben nem, csak újságban jelent meg, ott is csak egyszer. Azért csodálkoztam, mert Grätzer József, aki egyenesbe hozta Karinthy anyagi helyzetet, a Mester legtöbb írását kétszer-háromszor is eladta. Legalábbis Karinthy Ferenc szerint, és ha valaki, akkor ő ismerhette a történteket.
Ha ezt befejezte, Szabó Magda írásai után kutat. Szívből irigyeltem ezért a munkáért, ilyesmit milyen szívesen csinálnék!
Az eset befejeztével Tömörkény legkedvesebb vörösborával kínáltak mindenkit, egy pár kortyot ittam is, jól is esett. A kínáló szerint nincs benne semmiféle vegyi anyag, igaza is lehetett, mert utána fellázadtak a gyomornedveim, gyorsan rávetettem magam a libazsíros kenyérre.
Mindent egybevetve, nagyon is jól éreztem magam. Két hónap múlva Móriczra emlékezünk, miután érte nem túlzottan rajongok, nem valószínű, hogy elmegyek.
Hazatérve kedvet kaptam egy kis Tömörkény olvasásra, de már minden könyvtár zárva volt. Röstellem, de sokadjára jutott eszembe a MEK.
Fogalmam nem volt, mi ez a csizmahúzó, de ahogy rákerestem, rájöttem, jól jönne otthon a kerti gumicsizma levételénél. Sárkaparó van, de jobbadán, kerti műtárgyként funkcionál.
60 ezer látogatót számláltak a szervezők. Idén nem voltam, éppen éppen belefért volna, de másutt múlott az idő.
A bőség zavarával szintúgy küzdöttem, kürtös kalácsok és lángosok mindenféle változata, és egyéb home made feliratú készítmények, a gasztro mindenhova betolakszik, amit mondjuk cseppet sem bánok, mert enni jó :)
