E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. 2 Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül. 3 Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek. 4 A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig. 5 Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. 6 Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. 7 Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? 8 Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. 9 S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? 10 Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. 11 Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli. 12 Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket. 13 Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg. >>>>>>>
Nő nem csak fiút hanem, lányt is szül, mindannyian Isten teremtményei vagyunk!
Isten nem tesz kivételt, felkentek között sem, NŐK is vannak, például, Én! !!
Még a bukott Angyalok = a kígyó magjai élnek, és félrevezetik az embereket, ők uralják a földet!!
Ember uralkodik ember fölött !! De nem örökké, hála a teremtő Atyának !!!
Jelenések könyve: 22: fejezet:1-20.versek
( 1-6, 8-13, 15-16, 18-20.versek )
1 És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt. 2 Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak. 3 Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. 4 Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. 5 Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.
Befejezés.
6 Aztán így szólt hozzám: „Ezek a szavak hitelesek és igazak. Az Úr, a próféták lelkeinek Istene elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar be kell következnie.7 Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait.” 8 Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. 9 De így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megtartják ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!” 10 Majd folytatta: „Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van. 11 Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent. 12 Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.
13 Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
14 Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba. 15 A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak. 16 Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”17 A Lélek és a menyasszony mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye. 18 Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. 19 S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva. 20 Aki mindezt tanúsítja, az mondja: „Igen, hamarosan eljövök. Ámen.” Jöjj el, Uram Jézus!
1 Mindenesetre az előző szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye: 2 egy sátor. Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek. 3 A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész, 4 itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit. 5 Fölötte a dicsőséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekről egyenként most nem szükséges szólnom. 6 Amióta ezt így elrendezték, az első sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végző papok. 7 A másodikba azonban csak a főpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bűneiért ajánlott föl. 8 A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az első sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezető út nem nyílik meg. 9 Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen időkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé; 10 tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart.
Krisztus áldozata tökéletes.
11 Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. >>>>>>>
1 Azok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, adják meg gazdájuknak a teljes tiszteletet, hogy az Isten nevét és tanításunkat ne érje káromlás. 2 Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, hogy hívő, így az Isten előtt kedves és törekszik a jóra.
A tanítás tisztasága. Ezt tanítsd, erre buzdíts!
3 Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, 4 az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulatú gyanúsítás 5 és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik. 6 A vallásosság, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség. 7 Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. 8 Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele. 9 Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. 10 Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek. 11 Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre.12 Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást. 13 Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, 14 teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. 15 Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, 16 aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat; övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen. 17 Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz. 18 Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. 19 Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.
Befejezés.
20 Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, 21 amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől.
Kegyelem veletek!
Áldás békesség, minden időben, mindenkinek ! 11-11. ÁMEN.
Kolosszeieknek írt levél: 2: fejezet: 1- 23.versek
( 1-12, 15-23.versek )
Kolosszeieknek írt levél: 2: fejezet: 1- 23.versek
( 1-12, 15-23.versek )
1 Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, 2 hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. 3 Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse.
II. A TÉVTANÍTÓK ELLEN
Megváltásunk Krisztusban.
4 Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. 5 Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban. 6 Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. 7 Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. 8 Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. 9 Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. 10 Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. 11 Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. 12 Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. >>>>>>>>
1 Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekedtek. 3 Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. 4 Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. 5 Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. 6 Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, 7 hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. >>>>>>>>>>>>
1 (A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – Aszaf zsoltára.) 2 Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz, 3 ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg, 4 Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk. 5 Seregek Ura, meddig haragszol még? Hisz néped már imádkozik.
7 Elnézted, hogy szomszédaink civódjanak rajtunk, és hogy ellenségeink kigúnyoljanak. 8 Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.
10 Előkészítetted számára a talajt, ezért vert gyökeret s terjedt el a földön.
12 Vesszőit a tengerig növelte, hajtásait a nagy folyamig. 13 Miért romboltad le falait? Akik az úton járnak, mind szüretelik.
1 Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: „Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. 2 Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától.” 3 Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. 4 Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. 5 Homlokára egy titokzatos név volt írva: „A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja.” 6 Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. A látomáson nagyon elámultam.
A látomás magyarázata.
7 Az angyal megkérdezte: „Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza. 8 A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységből, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik. 9 Ide bölcsességgel párosult ész kell!” „A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is.
11 A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan.
17 Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértőn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai.
1 Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!” 2 Az első elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása előtt leborultak. 3 A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult. 4 A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak. 5 Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: „Igazságos vagy, te, aki vagy és aki voltál! 6 Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!” 7 Hallottam, hogy az oltár felől egy hang felelt: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”
10 Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, 11 s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
13 S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. 14 Ördögi lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.
16 Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak. 17 A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: „Végbement!”
20 Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni. 21 Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.
1 Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva – ezzel lesz teljessé az Isten haragja. 2 Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája. 3 Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét énekelték: „Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya. 4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed előtt, mert ítéleteid kinyilvánultak.” 5 Ezután láttam, hogy megnyílt az égben a tanúságtétel sátrának temploma. 6 A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. 7 A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele. 8 A templom megtelt Isten dicsőségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.
1 (A karvezetőnek húros hangszerre – Aszaf zsoltára, ének.) 2 Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben.
4 Ott törte meg az íj villámait, a pajzsot, a kardot és a háborút.
6 A büszke szívek is zsákmányul estek, most már álmukat alusszák, a harcosok karja lehanyatlott. 7 Jákob Istene, harsány kiáltásod előtt megtorpantak a lovak és a szekerek.
9 Az égből kihirdetted az ítélet szavát, a föld megrendült, és csendesség lett, 10 amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tűrőnek a földön. 11 Mert az emberek haragja is megdicsőít téged: akik megmenekülnek a haragtól, azokkal felövezed magad.
Az ötödik harsonaszó. 1 Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa. 2 Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől. 3 A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van. 4 Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét. 5 Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert. 6 Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut előlük. 7 A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. 8 Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga. 9 Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. 10 Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. 11 A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve. 12 Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik! A hatodik harsonaszó. 13 A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül. >>>>>>>>>>>>
1 Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára.
A hét harsona. 2 Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak. 3 Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. 4 Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé. 5 Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. 6 A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát. Az első négy harsonaszó. 7 Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt. 8 A második angyal is megfújta a harsonát. Erre mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált, 9 a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt. 10 A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra. 11 A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.
12 A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent.
A sas megjelenése. 13 És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni.”
1 Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!” 2 Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. A második pecsét feltörése. 3 Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: „Jöjj!” 4 Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki. A harmadik pecsét feltörése. 5 Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: „Jöjj!” Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében. 6 Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: „Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajt és a bort ne bántsd!” A negyedik pecsét feltörése. 7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: „Jöjj!” 8 Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet. Az ötödik pecsét feltörése. 9 Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. 10 Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” 11 Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket. A hatodik pecsét feltörése. 12 Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.
14 Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15 A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt. 16 És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
( 1-12. versek ) ( 2021.5. 16.de 0, 1. ór. Ez most is érvényes !!!! )
A hétpecsétes könyv.
1 A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. 2 Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?” 3 De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. 4 Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. 5 Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”
A Bárány.
6 Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme – ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól. 7 A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. 8 Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje – ezek a szentek imádságai. 9 Új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből, 10 Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.” 11 És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, 12 és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.”
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, a Krisztus Jézusban hívőknek. 2 Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
I. A MEGIGAZULÁS ÉS AZ EGYHÁZ
Kiválasztásunk Krisztusban.
3 Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. 4 Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből 5 eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata és tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk; 6 hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. 7 Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, 8 amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. 9 Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, 10 hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. 11 Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz.14 Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.
Könyörgés a hívekért
15 Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekről és minden szent iránt tanúsított szeretetetekről, 16 mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok.
18 Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között, 19 és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön. 20 Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, 21 minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.
1 Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél! 2 Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. 3 Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja. 4 Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé. 5 Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia. 6 Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából. 7 Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. 8 Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet. 9 Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. 10 Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hit testvéreinkkel.
Befejezés.
11 Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel! 12 Akik test szerint akarnak tetszeni, körülmetéltségre kényszerítenek titeket, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést.
15 Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. 16 Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!
1 Ti ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? 2 Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok? 3 Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit Lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni? 4 Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor csakugyan hiába! 5 Aki tehát a Lelket adja nektek, és csodákat művel köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre, vagy a hitet fogadja el? 6 Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: „Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált.” 7 Értsétek meg jól: Aki a hitből él, az Ábrahám fia. 8 Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: „Benned nyer áldást minden nép.”9 Eszerint akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal. 10 Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az Írás ugyanis ezt mondja: „Átkozott mind, aki nem tartja meg hűségesen, ami a törvényben van.” 11 Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény útján senki nem válik az Isten előtt igazzá, mert „az igaz a hitből él”. 12 A törvény azonban nem a hitből származik, hanem: „Aki teljesíti, élni fog.”
14 Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét. 15 Testvérek, emberi szokásra hivatkozom. Az ember jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, nem másíthatja meg. 16 Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja (az Írás): „és leszármazottainak”, mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: „leszármazott”, s ez Krisztus.
1 Pál, aki nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az őt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol, 2 és minden itteni testvér Galácia egyházainak: 3 Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, 4 aki odaadta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket ebből a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint. 5 Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Ámen. 6 Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, 7 jóllehet nincs más; legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. 8 De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! 9 Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen! 10 Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.
1.AZ APOSTOL SZEMÉLYE KÖRÜLI VITÁK
11 Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. 12 Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. 13 Hallhattátok már, hogy azelőtt, még mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát és a romlására törtem. 14 A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert fölöttébb buzgó követője voltam atyáim hagyományainak. 15 De amikor úgy tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott, 16 hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak; nem hallgattam a testre és a vérre, 17 és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. 18 Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. 19 Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. 20 Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság. 21 Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba.
1 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének.)2 Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! 3 Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint. 4 Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait. 5 A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed! 6 Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!” 7 Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül: 8 Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli. 9 Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön. 10 Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének.11 A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.
1 Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz! 2 [Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt. 3 Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!
A két pásztor.
4 Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! 5 Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: „Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!” És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. 6 [Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.] 7 Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelemnek” a másikat meg „Egységnek.” Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. 8 Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek.9 Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát.”
10 Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel. 11 Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava. 12 Így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon.” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt. 13 Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába.14 Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.
15 Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. 16 Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket. 17 Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!”
1 Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek és füvet a juhoknak. 2 A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.
Izrael megszabadul és visszatér
3 A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben]. 4 Tőle származik a szegletkő, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt, 5 mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezők szégyent vallanak. 6 Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.] 7 Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban. 8 Összegyűjtöm őket sípszóval, [mert megváltottam őket]: olyanok lesznek, mint régen voltak. 9 Szétszórtam őket a nép közé, de a távolban megemlékeznek rólam; [fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.] 10 Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád [és a Libanon] földjére. De ez még nem lesz elég:11 Átkelnek Egyiptom tengerén, [és ő szétválasztja a tenger hullámait], s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát. 12 Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében – mondja az Úr.
1 Ismét fölemeltem tekintetem, és újra látomást láttam: egy repülő könyvtekercset. 2 Az angyal, aki hozzám beszélt, megkérdezte: „Mit látsz?” „Egy repülő könyvtekercset látok – feleltem. – A hossza húsz könyök, a szélessége pedig tíz könyök.” 3 Erre így szólt: „Ez az az átok, amely rászáll az egész föld színére. Elűz innen minden rablót, és elűz innen mindenkit, aki hamisan esküszik a nevemre. 4 Szabadjára engedem – mondja a Seregek Ura –, hadd látogassa meg a rablók házát, és azok házát, akik hamisan esküsznek nevemre; telepedjék meg házukban, és eméssze meg őket minden fájukkal és téglájukkal együtt.”
A hetedik látomás: asszony a vékában.
5 Előjött az angyal, aki hozzám beszélt, és azt mondta: „Emeld föl tekinteted, és nézd meg, ami közeledik!” 6 Megkérdeztem: „Mi az?” Azt mondta: „Egy véka közeledik.” Majd hozzátette: „Ez az egész ország gonoszsága.” 7 Akkor az ólomfedél fölemelkedett, és azt láttam, hogy egy asszony ül a vékában. 8 Azt mondta: „Ez a Gonoszság!” Azután visszanyomta a vékába, és az ólomlapot a véka szájára tette. 9 Amint fölemeltem a tekintetem, látomást láttam: Két asszony jött elő. Szárnyukat szél lengette: olyan szárnyuk volt, mint a gólyának. Fölemelték a vékát az ég és a föld közé. 10 Ekkor megkérdeztem az angyalt, aki hozzám beszélt: „Hová viszik a vékát?” 11 Azt felelte: „Templomot építenek neki Sineár földjén. Emelvényt csinálnak neki, és azon helyezik el.”
1(A karvezetőnek, húros hangszerre – zsoltár, ének.)2 Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, 3 hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét! 4 Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged!5 Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön. 6 Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged! 7 A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket.8 Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa!
1 Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkusz lakóhelyén, mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei.2Hamat is az övé, amely szomszédos vele, [Tírusz] és Szidón is, bár nagyon bölcsnek tartja magát. 3 Erődöt épített magának Tírusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint az utcán a sár. 4 De lám, tulajdonává veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja. 5 Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik, 6 és Asdodban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom, 7 kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták.
A Messiás
9 Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikóján. 10 Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.
Izrael újjászületése
11 Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, (amelyben víz sem volt).
Abdiás látomása Edomról. Üzenetet kaptam az Úrtól, hírvivő érkezett a népek közé: „Fel! Támadjuk meg ezt a népet! Harcra fel!”
Jövendölés Edom ellen : 1 Ezt mondja az Úr, az Isten: 2 Nézd, kicsivé teszlek a népek között, s nagyon megvetett leszel. 3 Megcsalt szíved kevélysége, téged, aki a sziklák repedéseiben lakol, aki magasra építed lakóhelyedet, és azt mondod szívedben: „Ki taszíthat engem le a földre?” 4 Hiába emelkedsz fel, mint a sas, hiába rakod fészkedet a csillagok közé, bizony onnan is letaszítalak – mondja az Úr.
Edom megsemmisítése : 5 Ha tolvajok törnének be hozzád, vagy éjszaka rablók, akkor, ugye, annyit vinnének el, amennyi nekik tetszik? Ha szüretelők jönnének hozzád, talán hagynának böngészni valót? Mennyire kifosztottak! 6 Felkutattak, mint Ézsau rejtett kincseit. 7 Egészen a határig üldöztek, szövetségeseid kijátszottak, jó barátaid rászedtek. Akik kenyeredet ették, tőrbe csaltak: „Nincsen az eszén!” 8 Azon a napon – mondja az Úr – nemde kiirtom Edomban a bölcseket, Ézsau hegyén a józan észt? 9 Megrémülnek harcosaid, Temán, úgyhogy mindenki elpusztul Ézsau hegyén.
Edom bűne : 10 Az öldöklés és az erőszak miatt, amelyet testvéred, Jákob ellen elkövettél, szégyen borít el, és örökre elpusztulsz. 11 Mivel jelen voltál te is akkor, amikor kincseit elrabolták az idegenek, barbár népek léptek be kapuján, és sorsot vetettek Jeruzsálemre: te is olyan voltál akkor, mint akármelyikük.
1 Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban? 2 Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tűz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét – mondja az Úr. 3 Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szőrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és főembereivel együtt. 4 Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élő lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: „Ugyan ki mer megtámadni?” 5 De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyűjti egybe menekültjeidet. 6 De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát – mondja az Úr.
1 Ha majd eljön az idő – mondja az Úr –, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. 2 És kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegődtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén. 3 És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket – mondja a Seregek Ura.
Izrael gonoszsága
4 Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza? 5 Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni. 6 Mekkora figyelemmel hallgattam: De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat. 7 A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!A törvény a papok kezén
8 Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje. 9 Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükből?
Az igazi istentisztelet. A) Vakmerő bizakodás a templomban.
1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: 2 Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok! 3 Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: Javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen. 4 Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma.” 5 Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással; 6ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre, 7 akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtől fogva atyáitoknak adtam, mindörökre. 8 De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek. 9 Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baálnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. 10 Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: „Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat.” 11 Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? – mondja az Úr.
1 Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan. 2 Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!
A nép a fogságban.
3 Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket. 4 Ezt mondja az Úr: Egykor Egyiptomba költözött le népem, hogy ott lakjék, aztán Asszíria sanyargatta meg. 5 Hát most itt mit tegyek? – mondja az Úr. Hiszen népemet ingyen elhurcolták, és akik uralkodnak rajta, ujjonganak – mondja az Úr. Egész nap folyton-folyvást káromolják a nevemet. 6 Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom: „Íme, itt vagyok!”
Felszólítás a fogságból való hazatérésre
7 Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened.” 8 Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. 9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet. 10 Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk. 11 El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok. 12 De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülők módján. Az Úr fog előttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz.
Az Úr Szolgájáról szóló negyedik ének
13 Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. 14 Amint sokan megborzadtak láttán, – hiszen oly dicstelennek látszott és alig volt emberi ábrázata –, 15 úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.
