Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
A harcosok klubját miután olvastam, megnéztem a filmet, az meg egy egész láncreakciót indított el, oly annyira, hogy végig vettem David Fincher filmjeit, volt amit már láttam, volt amit nem.
Meg kellene néznem már újra A remény rabjait, mert így most hirtelen nem tudom,mire gondolsz dupla csavarként? Arra, ahogy "átvágja" a börtönigazgatót és sok év munkájával megszökik?
Jó az Állj ki mellettem,egyébként is azt gondolom Kingről, jól tud gyerekjellemeket rajzolni-festeni.
Már láttam, nálam a filmek sorában mindenképpen dobogós!! Amikor elsőre láttam - mert utána többször is - beleültetett rendesen a fotelbe, főleg az emberi kapcsolatokra vonatkoztatva, a csavarokról nem is beszélve.
Szerepeljen A remény rabjai c. film is, szintén King-adaptáció ! :-) Nekem még jobban is tetszett a film,mint az eredeti novella. Helyenként véres, kemény börtönfilm és mégis... valamiért jó nézni, mert visszaadja a hitet,hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését...
Korábban nem tudom miért maradt ki nálam, fogalmam sincs, de egyet sem olvastam, most ami idő marad, abban a kortársakat szeretném jobban előtérbe helyezni, meg a klasszikusok sorában is nagy a rés, van amit mindenképp szeretnék. Nehéz jól gazdálkodni az idővel, és akkor még csak az olvasásról beszélünk :)
Általában szívesen olvasom King könyveit, bár mostanában csökkenő lelkesedéssel. Mint oly sok író, hajlamos lett a bőbeszédűségre. Érdemes összehasonlítani például a Ragyogás és az Álomdoktor vagy a Két Rose terjedelmét.
Szerencsére a Tortúra nem tartozik a bő lére eresztett történetek közé.
A filmet láttam, nem is volt rossz, de gyanítom, hogy színpadon tényleg nehezebb, de hitelesebb a történet visszaadása.
Igen, tényleg szép és tehetséges volt, jó színésznő, és mesterien bánt a csodás hangjával. Úgy emlékszem, bár nem biztos, hogy a Bolond lányban is ő játszotta a címszerepet. A darab (mármint a Bolond lány) ezzel együtt sem tetszett.
Nem olvastam S. Kinget, így a történet kimenetele még izgalmasabb volt előttem, de ha valaki ismeri, akkor is tartogathat sok meglepetést. Színpadon sokkal nehezebb volt egy egy technikai részt megvalósítani (úgy olvastam, hogy filmben pl az ápolónő levágja az író lábát, itt csak péppé veri), viszont a külső hangok, a zene, a tekintet, a mozdulatok stb teremtette atmoszféra akkora feszültséggel teli, hogy többször összerándultam. A végén többen felsikoltottak/szisszentek, szerintem én is csináltam valami hasonlót.
Le a kalappal Balázs Andrea előtt, mert ugye a darabot többnyire ő vitte, az átalakulásai nagyon igénybe vevők, ezt mutathatta sírása a szűnni nem akaró taps alatt.
Jaj,de irigyellek ezért, máshol, mástól is hallottam már,hogy nagyon jó....
(Mondjuk én szeretem Stephen King könyveit, és az ebből készült film sem volt rossz, ott ugye Kathy Bates volt a psychopata ápolónő,úgy emlékszem Oscart ért az alakítása.....)
Ó, az tényleg rég volt, 45 éve elköltözött.... Fiatalkoromban sokat emlegették, mert hogy állítólag hasonlítottam rá, szeretem a hangját, játékát nem láttam, de most olvasom, hogy az Üvegcipőben Irmát is játszotta.
Most egy színdarab, Tortúra, Stephen King regényéből készült és úgy gondolom, egyértelmű volt a 18 karika megjelölése. Hátborzongatóan jól alakította a zavarodott, sőt stabilitását vesztett pszichopata ápolónőt Balázs Andrea (hess kasszás erzsi), illetve Árpa Attila a sikeres írót, akit súlyos baleset ért és ápolásra szorul egy hegyvidéki, külvilágtól elzárt házban. Jaj neki, lassan ismeri fel, hogy szó nincs gyógyító biztonságot adó környezetről, csapdába került, ahonnan reménytelen a kiút... Olyan szépen meneteltek lefelé a tébolyban, rettenetben, különösen az ápolónő, hogy amikor a darab véget ért, sokszor többszöri visszatapsolás után is úgy láttam, nehéz kijönni a szerepből, elképesztő két alakítás volt.
Még Noé előtt láttam a Madách Színházban, együtt két másik darabbal. A másik kettő az Előjáték a Lear királyhoz, illetve a Marsall volt. Domján Edit és Gábor Miklós volt a két főszereplő az ibolyában, Jó, hogy eszembe juttattad!
Az Előjátékban Cserhalmi György szerepelt, a többire már nem emlékszem.
Levitáció a szentendrei Művészet Malomban Igencsak rendhagyó kiállítás egy különleges kialakítású helyen, valamikor malomként üzemelt az épület, ma egy több szintes múzeum/kiállítóhely szerepét tölti be, ahol találkozik a modern a régivel, az új a kopottal, az állandóság a mozgással, és még egy sor kontraszt teszi nem mindennapivá. Szokatlan hangulatú, kivitelezésű és méretű installációk szerepelnek a tárlaton, csak néhány közülük: egy sötét szűk börtönfolyosó, ahol gyanakvó szempárok lesik a látogatót a kémlelő nyílásokon át (ez annyira valóságos volt, hogy szinte osontam a rabok figyelő tekintete előtt); fentről be lehet kukucskálni (már ez a leskelődő élmény is önmagában bizarr) egy hiányos cserepezésű ház minden napjaiba, ahol a becsurgó esővizet zománcozott lábasokban fogja fel a család, miközben a kiskamasz a tablettet nyomogatja; aztán egy másik teremben fotósorozat ejt ámulatba, ahol ki/megdőlt fák vannak oly módon kiegyenesítve, hogy a horizontot dönti a fotós; levitáló erdő, szobafenyő stb, sok sok gondolkodtató és élettől elvonatkoztatott videó, fotó, tárgy. Ritka egy kiállítás, az biztos.
És hogy kicsit múltba tekintő is legyen a múzeumi nap, a Malomban vásárolt egész napos kombinált jeggyel végig lehetett járni a Ferenczy Múzeum irányításához tartozó többi múzeumot is: Kovács Margit állandó kiállítása kerámiáiból, a szoba berendezése, kemencéje, személyes tárgyai. Ott olvastam, hogy elsőkként kapta meg a Kossuth díjat, kiemelkedő szerepet vállalt a háború utáni helyreállítás népművészetében (nekem ez a korszaka kevésbé tetszett, mint a háborút megelőző). Aztán a Főtéri Képtárban Korniss Dezső Tücsöklakodalom köré szerveződött kiállítását; a Templom dombon lévő és kívül belül megújult Czóbel kiállítást párizsi, berlini, bergeni és hazai képekkel (ő volt az első művész, akinek még életében múzeumba rendezték képeit) ; illetve a Ferenczy múzeumot, ennek állandó kiállítását már korábban láttam, a most megnézett időszaki kiállítás meg úgy szólván túl volt a befogadás határain. Összességében fantasztikus volt, némi gasztro szolgáltatás igénybevételével simán lejárható.
Sok mindenért megéri megnézi az 1945-t .... a képi megjelenítése döbbenetesen szép, Ragály Elemér volt az operatőr.
Több Molnár darabot láttam, a Játék a kastélyban pl fergeteges volt, előtte elolvastam az írott változatot, szinte együtt mondtam a színészekkel és közben kíváncsian lestem, mit tudnak hozzátenni. Sokat :)
Köszi a választ, nem azonos a két személy. Az én általam említett Angelus Iván 1967-ben született, mondhatjuk,hogy fiatal volt és önkezével..... sajnos.
Bocsánat,hogy belekontárkodok,de biztosan Angelus Iván volt a producer? Ő tavaly októberben meghalt,viszont az 1945 c. filmet mintha most mutatták volna be nem oly régen. Ettől persze még lehetett ő a producer, szóval semmiképpen nem kötözködni akarok,csak kiváncsi vagyok. (Távoli családtagom osztálytársa volt Angelus Iván,ezért a halálhírét nagyobb figyelemmel követtem.)
Üvegcipő Lehet, az volt a baj, hogy túl sokat vártam Molnár Ferenc nagyon kedves darabjától. Igazából az a fény, humor, báj, kellem, kesernye hiányzott, ami jellemzi Molnár írásait, gondolati, verbális világát. A játékos párbeszédek is inkább voltak erőltetve tűnőnek, mind könnyed incselkedő szórakozásnak. Mire a harmadik felvonáshoz értünk, már bőven untam, az sem emelte már nálam a darab élvezhetőségét, hogy epizód szerepekben megjelent jó néhány nagy múltú színész/nő. Csalódás volt, úgy szólván nem hoztam el sok mindent az estéből.
Viszont korábban láttam az 1945 című filmet, ha csak a filmet láttam volna, nem ide írnám, de közönségtalálkozós volt. Réz András mondott fel-bevezetőt, majd a film utáni beszélgetést vezette Török Ferenc rendező és Angelus Iván részvételével. A film úgy ahogy volt, nagyon tetszett (minimum még egyszer megnézem már csak a részletek miatt is, egy sor dolog elkerülte a figyelmem, ami a beszélgetés során felmerült). A rendező igyekezett a beszélgetést a történelmi háttér tanulmányozása, szereplő válogatás, zene stb irányába vinni, Angelus Iván a művészeti oldalt, a tárgyak, környezet, ruhák, díszletek jelenlétét, perspektívákat, alig dialógusokat hangsúlyozta, míg Réz András a párhuzamokat kereste múlt és jelen között, számomra az első kettő izgalmasabb és érdekesebb volt a film szempontjából.
És ha már film, Enyedi Ildikó aranymedve díjas Testről és lélekről filmjét is még egyszer meg kell néznem.
