Tudom, hogy volt villamos és megszűnt, (épp egy hete láttam a Jókai térről a Széchenyi térre vezető kis utcában az "emlékül" visszarakott vágánydarabot), de ez a tény önmagában még nem jelenti azt, hogy ne lehetne jó megoldás újbóli megépítése a környékre vasútvonalon kijáró vonalakkal együtt.
Persze az sem biztos, hogy jó megoldás, nem is állítom azt, hiszen Taxxx utalásain kívül semmi konkrétabbat nem olvastam, és annyira tényleg nem ismerem a környéket, hogy ezt megítéljem.
Csak azt nem értettem, (és továbbra sem kaptam választ rá), hogy miért okozna éppen egy ilyen rendszer többlet átszállást és kiknek?
Egyébként egy mai MD utasait elviheti három villamos is, ha a követési idő kisebb.
Ahogy nézem, Te tanulásra képtelen vagy. Olyan vágyaid vannak, mint nekem 1983 tájékán a dollárbolt előtt, ahol bámultam a LEGO vasutat, ami a vágyaim netovábbja volt akkoriban.
"Egy ilyen villamos felesleges átszállásra kárhoztatná az ingázókat" Biztos jól olvasok? Kiket? Pont egy tramtrain megoldás, amit éppen az átszállás kiküszöbölésére találtak ki, okozna többlet átszállást? Itten valami orbitális félreértés lehet!"
Tetszik, amikor olyan olvtársak mondanak véleményt, akik nem ismerik a pécsi flasztert. Tudod Pécsett 1959-1960-ban megszüntették a villamoshálózatot. Valamikor a '70-es években már születtek tervek újjáépítéséről, láthatóan nem vált mindez valóssággá.
Sebaj majd most! Úgyan Európában is a tram-train csak két városban jár, de majd Pécs megmutatja...
A Bp-i Combinó ülőhelyeinek a száma 68. Na jó 100 ülést belenyomunk. Így már csupán kettő elég lesz az MD-k pótlására. Elég jó a képzelőerőm, de nehéz vizuálisan befognom, egy 108 méter hosszú szerelvényt Pécs utcáin kígyózva...
Ezért igazad van, hogy "itten valami orbitális félreértés van".
A másik, hogy a (vonaton) ingázók Barcs-Szigetvár-Pécs, Villány-Pécs viszonylaton utaznának, esetleg Pécsvárad-Pécs vonalon. Mekkora lehet ennek a financiális oldala? Kiszámolta valaki?
A professzor úrral nem értek teljesen egyet. Szerintem így helyes: "az az IGAZI mérnöki munka....... Egyébként pénz hiányában sokszor tákolás. (Ilyesmiben jócskán volt részem.:((( F.
"Ne dőlj be a populista lózungoknak, és a demagógiának. Ezt a cumit már szopogattuk négy évtizeden keresztül.
Te mondod taxxx-nak?"
Igen, és nem csak taxxx-nak...
Az elmúlt egy évben taxxx-tól tanultam a legtöbbet a topicon. Ő tette helyre a világnézetem, és realitással vértezett fel a vasúti közlekedéssel kapcsolatban. Például, nincsen irreállis elképzelésem a magyarországi nagysebességű vasútvonalak építésével kapcsolatban. Ilyen igény, és pénz hijján nem épül. Pont.
Ahogy nézem, Te tanulásra képtelen vagy. Olyan vágyaid vannak, mint nekem 1983 tájékán a dollárbolt előtt, ahol bámultam a LEGO vasutat, ami a vágyaim netovábbja volt akkoriban. Ennek a vágynak a teljesülése számtalan okból akkoriban nem valósulhatot meg. Sok ember igényének, és igéretének ekkora a realitása... (Szerintem ezt sem érted)
Sajnos azonban azt láttom, hogy mostanában taxxx-ot is elkapta a gépszíj, és az EU támogatásokat összekeveri valamiféle égi mannával. Hát jelentem kéremszépen, hogy álmokat nem teljesítenek Brüsszelben, csak reális igényeket, és terveket... legjobb esetben...
Normális országban egy vasútvonal felhagyásába bele kell kalkulálni a bontás, a rekultiváció költségét.
Most annyit tettél, hogy feljebb vitted néhány szinttel a végrehajtás elindításához szükséges döntéshozatalt, illetve újból feljebb vitted (eszkaláltad).
A kiinduló szituáció az volt, hogy adott egy vasútvonal, a MÁV személyforgalom leáll rajta, más pedig nem használja, tehát az ettől a pillanattól ez a vasútvonal nem vasútvonal. A leállításra külön eszközöket nem tervezett senki: egyszerűen annyi történik, hogy többet ott nincs sem pályás (infrastruktúrális), sem járműves üzem.
Azt mondod, hogy ez így hibás, mert külön meg kellett volna tervezni a rekultivációt, ez a leállítás szerves része kellett volna hogy legyen, a hozzátartozó költségekkel és határidőkkel. (Plusz közbeszerzési körük futása a kivitelezőkkel, stb.)
Én azt mondom, hogy ez azért nem történt meg, mert az erre szánt pénz nem létezik. Tehát lett egy status quo: a MÁV nem kérdezi meg a tulajdonosát, hogy hol van ez a pénz, a tulajdonos nem különíti el ezt a pénzt, és mindenki úgy tesz, mintha a folyamat az utolsó vonat megérkezésével lezárult volna.
mondta Borsi Béla professzor úr, hogy :..."...Az nem mérnöki munka, hogy pénz van dögivel és csináld meg. Az technikusi munka. A mérnöki munka az, hogy adott egy feladat, de a feladat elvégzéséhez szükséges eszközök, javak, vagy emberek, vagy nem, vagy csak valamilyen részben állnak rendelkezésre."...
Hmsoft megközelítésével jobban egyet tudok érteni. Szerintem ez közgazdásznak való munka. Vagy projekt-managernek...
Nos ha telepítenek is fénysorompót az utakhoz, az jelentősen olcsóbb lenne a MÁV által alkalmazottnál, ugyanis a behatási pont (kapcsoló) alig pár méterre lenne csak az útátjárótól. Továbbá nem is kell nagybiztonságúnak lenni, és elég lenne csak vörös fénnyel villognia, szerintem...
Lényegében egy nem motoros hajtány se nem gyorsabb, se nem veszélyesebb, mint egy bicikli!
Én azt, hogy normális országban még az állami vállalat sem hagyhatja sorsára feleslegessé vált berendezéseit, építményeit. Normális országban egy vasútvonal felhagyásába bele kell kalkulálni a bontás, a rekultiváció költségét. Engem legalábbis sért taxxx gúnya, hogy a MÁV becsukja a vonalat, mert neki veszteség, a következményeket pedig viseljék környezetvédők, vagy más "elmebetegek".
Továbbra is azt állítom, hogy egy vasútvonal bezárásának költségébe beletartozik az egyéb célú hasznosítás vagy a rekultiváció költsége is. Aki ezt nem számolja ki, az megtéveszti a döntéshozót.
Adja magát a feladat: ha drága a rekultiváció, mert a MÁV pofátlanul megteheti, hogy zsarol (ld. taxxx alább: vagy a meglévő vonalak fenntartása, vagy rekultiváció), akkor meg kell keresni a lényegesen olcsóbb alternatív hasznosítási módot.
Gergő egy ilyenről ír, egyébként nekem is szimpatikus.
OK, a gondolat jó, csak az nem, hogy nem kerül semmibe. Valószínűsíthető, hogy a Közlekedési Felügyelet komoly követelményeket írna elő az útátjárók biztosítására - a vasút oldaláról. Így történt Ausztriában is. A Neckenmarkt - Oberpullendorf szakaszon még a földutaknál is le kell a hajtányról szállni és a vasút felől egy sorompót felnyitni. Kérdés, hogy van-e olyan vállalkozó, aki ezeket teljesíteni tudja és akarja, azaz a pályoldalra is fordít pénzt, nemcsak a hajtányokat építené meg.
Nem rossz definíció, viszont azóta változtak a kifejezések. Amit a meghatározás mérnöki munkának nevez, az ma menedzseri munka. Amit technikusi munkának nevez, az mérnöki/műszaki munka. Nem csoda hát, hogy a mai társadalmi hierarchiában a (mai definíció szerint) mérnöki-műszaki tevékenységgel foglalkozók lesüllyedtek valahova az aljára...
Én nem tekintem szemétnek a felhagyott vasútvonalat. És a MÁV általi elhordatását sem követelem vehemensen! Szerintem egy hajtánypálya kialakítása mindkét fél számára üdvözítő megoldás volna, feltéve, hogy arra még alkalmas, vagy szinte ingyen alkalmassá tehető a pálya...
Számtalan helyen leírtam, hogy a hajtányozás több potenciális "utazót" vonz, mint a menetrendszerinti személyszállítás. Befektetési költség alig lenne, a z ehhez szükséges továbbfejleszett bicikliket bármelyik helyi ezermester összeheggeszti a sufnijába...
"Ha az a három busz nem egyszerre indulna, akkor az utasok sűrűbb közlekedést kapnának"
A közös szakaszon igen. Azonban a 3 busz nem ugyanoda megy, tehát azokon a szakaszokon, ahova csak az egyik megy, elmondulna a jól megszokott indulási időpont, neadjisten el sem érnék a törzsutasok, vagy túl sokat kellene várniuk. A közös szakasz utasai pedig mindig máb buszon jelennének meg, míg így, konvojmódszerrel szélpen arányosan eloszlanak. A vasutasok, akik mindenfajta technológiai kötöttség, és egyéb agymenés meg ideológia miatt jobbra-balra tologatják a vonatokat, nem értik, hogy az utasok mennyire érzékenyek akár az 5-10 perces változásra is, de a Volánosok, aki napi kapcsolatban vannak az önkormányzatokkal, iskolákkal, stb, tudják.
Egy "ideiglenesen" szüneteltetett forgalmú vasútvonalon lehet végigtúrázni a töltésen, régi sínekre lelni, akácot irtani, virágok közül előbújó kátrányillatra vadászni. Ha meg rekultiválnak, elhordanak mindent, sóval (meg ipari növényekkel) hintik be a vasútvonal helyét, aztán lehet találgatni a búzamező szélén téblábolva, hogy merre is kanyargott egykor a kalászok között a nyomvonal.
"a trafólopkodásból továbbjutni nem tudók utódok nélkül kihalnak"
Ez csak akkor teljesülhet, ha a megfelelő közintézményben hermetikusan elzárva őrizzük az illetőt. Jelenleg a vagyoni helyzet és az utódok száma fordított arányosságot mutat.
Bár taxxx, miközben ezt irogattam, a poénok felét már lelőtte, de...
sinérintő: Szerintem viszont Te nem érted, hogy egy használaton kívüli vasúti pálya széthordásának megengedése (?) - kvázi büntetlenül hagyása ugyanarról a tőről fakad, mint amikor a hegyeshalmi vonalon Felsőgallánál a szurdokban rendre ellpoják a trafót...
Persze hogy ugyanarról a tőről fakad, de ezzel még nem jutottunk előbbre.
Azt mondjátok, hogy nem megengedhető és hogy büntetni kellene, keményen, akárhogy. Minden egyes ilyen "büntetni kellenével" az államot hozzátok nyerő helyzetbe, mert tőle várjátok a megváltást, mint valamiféle keresztapától. Nos, ebből a keresztapából én, ha lehet, szeretnék minél kevesebbet látni és tapasztalni.
Természetesen én is felruházható vagyok a keresztapa szerepével, és majd olyan példás büntetéseket fogok végrehajtatni, hogy ha kell, a lakosság lélekszáma rövid időn belül a nullához konvergál. Bár ha jól sejtem, akkor meg az lesz a gond, hogy "nem vagyok demokratikus".
Szóval a vídiakeménységű diktatúra nem tetszik, ugyanakkor a többé-kevésbé önszabályozó, jóléti társadalomhoz még igen-igen sok lépésen át vezet az út. Egy átmeneti időszakot élünk, ahol fosztogatás még bőven van, a kezelésére viszont a diktatúrát nem tartjuk jó ötletnek.
Ennek a helyzetnek nincs "jó" (definiált) megoldása. Időről-időre bekövetkezik egy kis bekeményítés, időről-időre viszont többen választják a trafólopkodást megélhetési eszközül. Lehet, hogy helyi szabadcsapatok szerveződnek, amelyek tevékenysége felett az állami szervek kisebb-nagyobb mértékben szemet hunynak. (Mert kisebb-nagyobb mértékben eszközeik sincsenek másra, ugyanis az adófizetők - lé formájában - nem jogosították fel őket erre.) Közben telik-múlik az idő, és lassacskán a trafólopkodásból továbbjutni nem tudók utódok nélkül kihalnak - aki marad, az pedig nem tekinti a fosztogatást jövedelmező foglalkozásnak. Ha időközben nem jön olyan külső hatás, amely a folyamatot alapjaiban rázza meg (ld. özönvíz, háború), akkor egyszercsak az utódaink már azon kezdenek tanakodni, hogy mi mennyire hülyék voltunk, amikor holmi trafólopkodásokról voltunk képesek évekig polemizálni. (Mert ők már el sem tudják képzelni, hogy az mire jó.)
amicus: ha a MÁV már nem végez vasúti személy-és áruszállítási szolgáltatást egy vonalon, és máshogy sem kívánja hasznosítani, akkor takarítson el maga után.
E szimpatikus. Helyes, de ezt abból a pénzből tegye, amelyet a tevékenységével keresett meg, és ne abból, amit a zsebemből húzott ki. (Sőt, rekultiváció címén még továbbiakat is ki akar húzni - aminek a háromnegyede azután természetesen nem a rekultivációra fog menni, hanem ilyen-olyan "közelálló" cégeket támogat. Mármost, én nem kívánok ingyen támogatni különféle szervezeteket, amelyek ráadásul adott esetben a piacon a konkurrenseim is lehetnek.)
HA egy ipari üzem kiönti a fáradtolajat a rétre, akkor köteles ott rendet is tenni saját költségére, még ha ebből ronda vesztesége is származik. Nem írhat ki felhívásokat a lelkes környezetvédőknek, hogy vajon ki takarítja el ingyen.
Asszem ez az elv az állami vasúti társaágra is vonatrkozik...
* * *
Egyetértek azzal, hogy ha egy adott pályaszakaszon hallgatólagosan hozzájárulunk a lopáshoz, akkor sokkal kevésbé lehet hatékonyan fellépni a lopás ellen ott, ahol az tényleg komoly károkat, akár tömegbalesetet okoz. Vagy szabad lopni, vagy nem. Hogy csak akkor nem, ha nekem nem tetszik, az eléggé sántít.
Én begyalogoltam Sellyétől Középrigócig a vonalszakaszt.
Drávafok után fogtam is a fejemet, mi volt alattunk. A sorrend az utazás majd gyaloglás jó volt... Fordítva már nem biztos, hogy fel merek ülni a Bz-re, igaz, ha szétesett volna alatta menetközben a pálya, nagy baj nem lett volna.
Egyetértek amicussal, el kell tüntetni a szemetet, hiszen azon már MOST sem lehet közlekedni, egy esetleges újraindításnak sincs lehetősége. Nem beszélve arról, hogy a felújítás költségét 1000 év alatt nem termelné ki. Tudomásul kell venni, hogy megváltozott minden a vasutat kivéve...
A szemét egy részét ingyen átengedném annak, aki még tudja használni valamire!
Pl.: mint a Dombóvár-Tamási egy része esetén kisvasutaknak odaadnám a sínanyagot, a bontás és szállítás így nem a MÁV-ot terhelné. A veszélyes hulladéknak számító talpfák nagyobb részét képtelenség újra hasznosítani, a betonaljak szintén idejüket múlták. Kisebb mennyiségben keresettek, építkezésekhez, kapubejárókhoz. (Bölcskén 200Ft/db áron árulta ki a PFT anno őket) És elfogytak.
Az igazi rekultiváció (=a domborzat eredeti visszaálítása: töltések elbontása, bevágások feltöltése) szerintem sosem fog bekövetkezni. Itt elgondolkozhatunk, van-e ennek értelme.
A vidék nagyon pozitív benyomást tett rám, nagyon rendezettek nemcsak a falvak utcái, hanem az utak mente, szántóföldek széle. A Kápolnásnyék-Budafok szakaszhoz képest az már Ausztria. Persze tudom az okát is, de nagyon tetszik, ha a helyi közösség vigyáz a környezetére.
Ez az "olcsóbb-drágább" dolog igen csalóka, mert könnyen meglehet, hogy ami most, rövid távon olcsóbbnak tűnik, annak hosszú távon többszörösen fizetjük meg az árát.
Mert egy vasút ellopásának messzebbre mutató társadalmi következményei vannak, illetve az maga utal egy társadalom a közjavakról való vélekedésére. És ezek nem számszerűsíthetők...
Ott a pont.
A MÁV közjavakról való vélekedését pedig az tükrözi, ha az érdemi döntéshozatlra hatással bíró munkatársai nyilvános fórumon bátran leírhatják, hogy a felhagyott, eredeti céljára szinte használhatatlan vasúti felépítményt sorsára kell hagyni, mert az olcsóbb.
Ahogy néhai nagypapám mondta: "... otthagyni, mint eb a sz*rát."
Naná, hogy olcsóbb. Nekem is olcsóbb lenne, ha oda szórhatnám a szemetemet, ahova jól esik.
Lehet, hogy egyedül állok e nézetemmel, és lehet, hogy a magyar közvélemény többsége csak évtizedek múlva értene majd velem egyet, de én akkor is azon a véleményen vagyok, hogy ha a MÁV már nem végez vasúti személy-és áruszállítási szolgáltatást egy vonalon, és máshogy sem kívánja hasznosítani, akkor takarítson el maga után.
Szerintem viszont Te nem érted, hogy egy használaton kívüli vasúti pálya széthordásának megengedése (?) - kvázi büntetlenül hagyása ugyanarról a tőről fakad, mint amikor a hegyeshalmi vonalon Felsőgallánál a szurdokban rendre ellpoják a trafót, a kábeleket, meg mindent, ami mozdítható. Ugyanarról a tőről fakad, amikor nem büntetjük meg azt, aki kilopja a pörbölyi sorompóból az akkumulátort és emiatt meghal tizenkét gyerek. Ugyanarról a tőről fakad, amikor egy mellékvonalon ellopják egy mrh.jelző-állítóbakját az állomásépületből, mert azt régen nem kezeli senki.
Mindent megengedünk, mert sokba kerül őrizni. Igenis addig őrizni kell, amíg jónéhány példát statuáló, kemény büntetéssel nyilvánvalóvá nem tesszük, hogy egy vasúti pálya széthordása nem megengedhető és büntetendő.
Mert egy vasút ellopásának messzebbre mutató társadalmi következményei vannak, illetve az maga utal egy társadalom a közjavakról való vélekedésére. És ezek nem számszerűsíthetők...
Egy vicinális vonal őrzése nem jelent milliókat. Sőt, mondhatjuk, sok esetben nem kerül semmibe: jelen példánál maradva: azt a TVG-t, ami úgyis elmegy a pécsi pályás Főnökségről? Osztálymérnökségről? (mindegy) Barcsra, azt hetente egyszer Sellye felé közlekedtetem. Ehhez nem kell pénz, csak a "jó gazda" szemlélet...
Ebben teljesen igazad van. A rekultiváció egyébként minden gazdasági szereplőnek, minden gazdasági helyzetben valószínűleg nyűg, de egyszer el kell kezdeni, ki kell kényszeríteni.
Igen, én is csak hivatkozni tudok nyugaton eltöltött éveidre, arrafelé Albániával, Moldovával és Magyarországgal ellentétben talán ismerik a rekultiváció, rehabilitáció szavakat.
Mennyibe van nekem a rekultiváció itt és most? És mennyibe van nekem a nem-rekultiváció, itt és most? Gondolkodhatok-e én (itt és most) rekultivációban akkor, ha kilóg a nadrágból a seggem és csak avas töpörtyűt tudok magamhoz venni reggeli gyanánt? Szóval, először elmerengenék a kilógó segg és az avas töpörtyű mibenlétén, aztán ha túltettem magamat rajta, jöhet a rekultiváció - hacsak addig nem töri derékba az államstruktúrát egy jó kis polgárháború, vagy valami kellemes természeti csapás, vagy bármi hasonló, aminek a lehetősége ugye miért ne kandikálhatna ki mindig az ajtó mögül.
