"IN-OG az eredeti , onnan lehet tudni hogy az --OG teljesen kiírt forma az eredeti,"
Az OG nem lehet eredeti, ha figyelembe vesszük, hogy előfordul más magánhangzókkal is UG, EG, AG, IG. Tehát ez a G-t megelőző hang egy vendéghang is lehet, sőt, nagyon úgy néz ki, ami csak később kerülhetett a gyökbe. Csak ennyit kéne végiggondolnod, s nem csökönyösen ragaszkodni egy bizonyítatlan elképzeléshez... Ami lehet igaz, de per pillanat az NG eredetisége tűnik valószínűbbnek.
Ahhoz, hogy az NG gyököt tekintsük eredetinek, meg kell magyarázni, miért nem eredeti a másik négy? És ez a másik négy miért más, mint az OG?
"A SZEG szóban a SZÉlsebes jelentésű SZE gyök után a G lehet gyakorító, de szerintem lehet ezt a heves mozgást GÁTLÓ hang is, ami érzékelteti a törést. Maga szög szavunk is törést jelent egy ponton, illetve rögzítő eszközt"
-----
Pl. SZAGGAT szóban is benne van a szakaszosság is es az ellenállás következtében gátolt szétszakadás fogalma.
"Az ENYeleg pont ilyen szó. Ugyanaz, mint a K-ÉNYeleg (kéjeles),"
Ez csupán látszólagos jelentésbeli hasonlóság, Az ENYv, ENYész(ik), ENYhe szavak mind közelebb áll az ENYeleg-hez, mint a KÉNYelem, hiszen ugyan annak az ENY gyöknek toldalékolt változatai. Viszont a KÉNY és az ENY nem azonos gyökök.
SZEG - SZELŐ SZALADÓ mozgás, végén pedig egy Gátló szóvég."
SZE +G
(Vastag hangon SZA) - elválásra, a részeknek egymástól távolodására vonatkozók, ú. m. szab, szak, szana. Vékonyhangú sze gyök, ezen származékaiban, szét, szél - Szalad a széllel, a fut a fuvással állszoros hangviszonyban. Vékony hangon szelel, vastag hangon szalad...
A szél-ben is már benne van a szél-szét fogalma szétfúvában is és éles, metsző szél érzelemben is. Ha valaki szel, széle is lesz az elváló daraboknak.
A szeg szavunkban a G hang a SZE gyök után gyakorító képző.
Mint ahogyan a GAT képző is. Itt elő áll az a paradoxon, mint a GÁT szavunkban.
A gyakoító GATtal megegyező hangsor ellenkező értelemű lesz a GÁTol szóban.
Mert a gátnak ugyanis az a tulajdonsága, hogy ami gyakori, amiből sok van, pl. vízből - visszatartsa. Tehát a g lehet egyszerre gyakorító képző, de épp ellenkezőleg, a gyakorlatot gátló is.
A SZEG szóban a SZÉlsebes jelentésű SZE gyök után a G lehet gyakorító, de szerintem lehet ezt a heves mozgást GÁTLÓ hang is, ami érzékelteti a törést. Maga szög szavunk is törést jelent egy ponton, illetve rögzítő eszközt
Ez is lehetséges, sőt ez valószínűbb lehet, ha arra gondolunk, hogy egy magánhangzó nagyon ritkán alkot önálló gyököt, s ebben a szóban inkább az IN gyök+G hang (közte a kiejtést segítő O) szerepel, mivel az I önmagában csak valamilyen érzelmet, vagy távolságot jelentene, viszont az IN gyök egyfajta mozgás gyöke, amit a G hang gyakorit (ismétel).
Persze, ettől még nem zárható ki az I-NG verzió sem, mivel az I hang lehet (veszélyre) figyelemfelhívó önálló gyök is, ami az NG ismétlődő mozgás gyökkel lett összerakva. Ez éppolyan logikus, mint az előbbi változat, de én is inkább az IN-G bontásra tippelek, mert IN gyök máshol is előfordul: IN-ger, IN-dul...
Azt nem tudom, miért beszélsz egyfolytában rövidülésről, mikor az N-G között az O hang csak vendéghang, és a gyök megalkotása UTÁN kerülhetett a szóba...
"Ez így van, de folyamatosan félreértsz, mert nyilvánvalóan nem azonosságokról beszélek. Annak mi értelme lenne?
Hanem egymásból következőségekről."
A helyzet az, Te érted folyamatosan félre, mert nem egymásból következnek a különböző, de hasonló gyökök. Csak toldalékolásnál beszélhetünk egymásból következésről.
Pl: az ÉL szóból származik az élet, élő, élettelen, éled, életem, élmény, élelem, élősködő, élhetetlen, élvez, élvezet, élénk... Tehát az ÉL gyök összes toldalékolt változata.
De a HANYAG, KANYAR, KÁNY, KÉNY stb, még véletlenül sem származik az IN gyökből. Semmi közük hozzá. A jelentésük is annyira különböző, hogy nem is értem, hogy jutott eszedbe bármilyen kapcsolatot feltételezni...
"Magyar szót használ, magyar ragokkal. Nem furcsa?"
Nekem nem, mert én úgy gondolom, hogy a KM-ben és az ettől távolabbi Duna vidéken, tágabb értelemben Közép-Európában magyar nyelvű őslakosság (is) él.
Viszont óvatosan kell bánni a szavakkal, mert néhány számba vehető jelentésű hangból nagyon könnyen lehet hasonló gyököket alkotni egymástól teljesen függetlenül is.
De ennek fordítottja is igaz, többféle hangot (jelentést) is fel lehet használni ugyanazon jelentésű gyök létrehozásakor.
IN-OG az eredeti , onnan lehet tudni hogy az --OG teljesen kiírt forma az eredeti, hogy a rövidebb szó sokszor önmagában még csak nem is létezik. A hosszabb verzió mindig létezik (vagy létezett), ha mássalhangzó a szó vége.
Például FORG nincsen önmagában, FOR-OG van. Viszont a továbbképzésnél a FOROGAT már 3 szótagú lenne, így visszarövidülünk kettőre, és FORGAT (ami FOROGAT) lesz az új szó. De nincs önálló FORG, csak FOROG.
És számos esetben nincsen rövidebb, sőt még bizonyos esetekben segédhangzót vesz fel a szó, csakhogy kimondható legyen a hosszabb --OG képzés. Például : SZŐ +V - ÖG
JŐ szóra JÖVÖGET, mert ugye olyan hogy JÖV önállóan nincs, csak ha toldalékolt a JŐ elem...
Megvan a következetesség, mert minden hasonló szóban gyakorító képzés van. Ott a kezdőhang ábrázolása okán bontottam fel így. A HANG szóban is gyakorító lehet...
Ugyanazt jelentik szinte, és a gyakorító képzés rövidülése igazolja hogy egyezőek. Ha a föld reng, akkor remeg. Ugyanaz a jelentés is.)) De azt hiszem ezt a vitát befejezem veled, teljesen komolytalan már az egész, ha ilyen triviális dolgot bárkinek bizonygatni kéne...
Még egyszer: Az ING(ás) szóban nincs önálló NG elem, csak az IN-OG rövidült meg. A többi szónál is ugyanez a figura, a ZENG is volt rég ZENEG. Az -OG a szóvégen egy külön önálló elem, és toldalékként van ott, azaz IN+OG a két gyökér, ez így a szóösszetétel...
Szerintem egyértelműen összefüggnek. Én nem a cicából csinálok kutyát, mert épp mindkettőnek van bajsza. Hanem egymáshoz tényleg nagyon közeli hangalakokról beszélek, amelyek jelentésben is teljesen egybevágnak.
Persze te még a REMEG---RENG rövidülést is tagadnád, pedig utóbbinak nyilvánvaló hogy a hosszabb szó az előzménye...
"-OG gyakorítóval van újra és újra IN(dul), ezért OG a vége. Megint más a HANY-agság fogalma, és szintén különbözik a KANY gyökér, de nem véletlen majd teljesen más mindnek a hangalakja."
Ez így van, de folyamatosan félreértsz, mert nyilvánvalóan nem azonosságokról beszélek. Annak mi értelme lenne?
Hanem egymásból következőségekről.
Azért inoghat, indulhat újra és újra a mozgás, mert rögzítve van egy ponton. A nyak is ezért nyeklik-nyaklik. Én nem szeretem az összefüggések nélküli elemzéseket, mert éppen az összefüggések alakítottak ki mindent a nyelvünkben.
"MON az a MEGY szó korábbi MEN/MÉN variációja, ezt ugye a MENDE-MONDA alátámasztja," Erősen kétlem... Boncolgassuk egy kicsit ezt a két gyököt: MEN, MEGY. Ez lét különbözőképp felépített gyök. Az N hang jelentése nagyjából világos, cselekvést fejez ki. Tehát valamilyen cselekvésről van szó, a milyenségét az M jelentése adja. Az M hanggal eddig nem igazán foglalkoztam, mert nem találtam megfelelő természetes hangot hozzá, így nem tartom hangutánzónak. A kérdés megoldását nehezíti, hogy nagyon sokféle jelentésű gyök alkotója: mese, meszel, mező, mi, mik, mál, méz, moz(og) más, mer, mocs(ár) moha, mond, mos, más, most, múl(ik), munka, mutat, magas, mák, méh, mély, mű, ám(ul) em(el/lő) öm(öl) om(ol)
Figyelemre méltó a MŰ gyök, ennek egyértelmű a jelentése: valamilyen” ember alkotta tárgy”, Ebből kiindulva nézzük a toldalékok jelentését: kér-elem, biz-alom, ha-lom... Ezek is tárgyakat jelentenek, kohol-mány, csusz-am, ir-am, ezek is tárgy jellegűek. ír-o-m tárgyas igerag. Úgy tűnik ezzel meg is vagyunk, az M hang (egyik) jelentése nagy valószínűséggel olyan tárgyat jelent, amivel valamit csinálunk.
Nézzük, a MEN gyökben helytálló-e ez a jelentése? M=láb (mint tárgy, amivel csinálunk valamit), N=cselekvés összeolvasva: Lábbal cselekvés. – Stimmel.
MEGY: ez egy kicsit nehezebb, mert létféle gyököt is feltételezhetünk: MEG: ez az egyszerűbb, mert a G hang az ismétlődés hangja (gyakorító képző) és úgy értelmezhetjük a gyököt, hogy a lábunkat ismételve egymás elé rakjuk. – Ez is OK. A másik lehetséges gyök: MED: Az M jelentése itt sem gond, A D hang hangutánzó, így az egyik jelentése biztosan mozgás (a hang forrása), ugyanakkor ez a mozgás nem folyamatos, hanem egyszeri, illetve ismétlődhet. DÖNG. Toldalékként gyakorító képzőként és hosszabb ideje tartó cselekvés kifejezőjeként találkozunk vele: -od, -ed, -öd... - kod -ked, -köd -dal, -del, -dál.... -dos,-des,-dös... -doz(ik), -dez(ik), -döz(ik)... Ez is Ok, hasonló az N hanghoz.
Júl látszik, hogy különböző logika mentén összerakott gyökökről van szó, mindhárom változat önállóan jött létre, egyik sem a másikból, hanem egymástól függetlenül
A gyökök alkotói saját (természetesen logikus) ötleteik alapján választották ki a hangokat: Az egyik a mozgást jelentő N hangot , a másik a szakaszos mozgást jelentő G , a harmadik ugyancsak egy másik szakaszos mozgást jelentő D hangot használta föl. Hozzátéve, hogy a lépés még dönghet is.
Különböző fogalom a NYÚL-ás ez főleg NY_L vázon található szavakat fog össze, más az IN gyökér, ez az indulásról szól, ha -OG gyakorítóval van újra és újra IN(dul), ezért OG a vége. Megint más a HANY-agság fogalma, és szintén különbözik a KANY gyökér, de nem véletlen majd teljesen más mindnek a hangalakja.
És ezek tényleg egészen mások, nem egy kicsi szándékos eltérésről van szó, mint a REMEG--RENG rövidülésről, ahol van létjogosultsága közvetlen átmenetről beszélni.
E-NYEL-EG szót akár 100 féle módon is körülírhatjuk, az etimológia és a szókészítők a NYÁLAS-NYÚLÓS dolog köré építették fel a dolgot, ez az igazi oka a szónak, és ez a valódi értelme, a többi értelmezés ugyan teljesen helytálló, de ha azt vizsgáljuk hogy miért ez a pontos hangalakja, akkor a kivastagított szavak fogják ezt megindokolni, és nem a többi körülírás, még ha azok igazak is éppen.
Akik enyelegnek, azok NYAL-AK-ODNAK úgymond, ez a NYÁLAS--NYÚLÓS dolog adja meg a szavunknak az igazi értelmet...
