E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
4. Jaj nektek, bűnösök, hogy vagyonotok igaznak tulajdonít benneteket, de szívetek bűnösnek ítél. Ez a szó tanúbizonyság lesz ellenetek, hogy emlékeztessen gonoszságotokra. 5. Jaj nektek, akik felfaljátok a búza javát, és nagy edényekből szürcsölitek a bort, és erőtök teljében a gyengéken tapostok! 6. Jaj nektek, akik minden forrásból vizet isztok, mert hamar bosszút állnak rajtatok; hirtelen elfonnyadtok és elszáradtok, mert elhagytátok az élet forrását! 7. Jaj nektek, gonosztevők, akik igazságtalanságot munkáltok, csalást és káromlást: ez majd mind a gonoszra való emlékeztető, jelül lesz ellenetek! 8. Jaj nektek, hatalmasok, akik erőtök teljében lesújtotok az igazra, mert eljön majd romlásotok napja; abban az időben sok boldog nap köszönt majd az igazakra, - ez a ti ítéletetek napja!
1. Reméljetek, ti igazak, mert gyorsan elpusztulnak előletek a bűnösök, és ti uralkodtok majd tetszésetek szerint fölöttük! 2. A bűnösök nyomorúságának napján felemeltetnek gyermekeitek, és felkelnek, mint a sasok; magasabban lesz fészketek, mint ahogy a keselyű fészkel. Magasra hágtok, és eltűntök a föld repedéseibe és a sziklák mélyére a bűnösök elől, mint a szirti borz. Sóhajtoznak és sírnak majd miattatok, mint az éji madár (démon). 3. Ti, szenvedők azonban ne féljetek, mert gyógyulásban lesz részetek; világos fény ragyog majd nektek, és a nyugalom hangját halljátok majd az égből.
1.Ó, bárcsak vízfelhő volna a szemem, hogy megsiratna titeket, és felhőként hullatná könnyeimet, hogy nyugalmat találnék szívem keserűségétől! 2. Ki engedte meg nektek, hogy szégyent és gonoszságot műveljetek? Utolér majd benneteket az ítélet, bűnösök! 3. Ne féljetek a bűnösöktől, ti igazak, mert az Úr Isten ismét át fogja adni őket kezetekbe, hogy tetszésetek szerint tartsatok ítéletet felettük. 4. Jaj nektek, akik kiejtitek feloldhatatlan átkaitokat, bűneitek miatt távol lesz tőletek a gyógyulás! 5. Jaj nektek, akik gonoszsággal fizettek felebarátotoknak, mert titeket is tetteitek szerint fizetnek ki. 6. Jaj nektek, hazug nyelvek (hamis tanúk), és azoknak akik igazságtalanságot mértek, mert hamar el kell pusztulnotok! 7. Jaj nektek, ó bűnösök, mert üldözitek az igazakat, mivel titeket szolgáltatnak majd ki és üldöznek, ti igaztalanok, és (az igazak) igája súlyosan nehezedik majd rátok!
1. És most azt mondom nektek, fiaim: Szeressétek az igazságosságot és járjatok benne! Mert az igazságosság ösvényei elfogadásra érdemesek, viszont az igazságtalanság útjai hamar elpusztulnak és eltűnnek. 2. Egy eljövendő nemzedék egyes embereinek kinyilvánulnak majd az erőszakoskodás és a halál útjai; ők azonban távol tartják tőle magukat és nem követik azt. 3. És most így szólok hozzátok, ti igazak: Ne járjatok a gonoszság útjain, se a halál útjain! Ne közeledjetek hozzájuk, nehogy elpusztuljatok, 4. hanem keressétek és válasszátok az igazságosságot és az Istennek tetsző szent életet, és járjatok a béke útjain, hogy éljetek és boldoguljatok! 5. Őrizzétek meg szavaimat szívetek gondolataiban, és ne engedjétek, hogy kitöröljék őket szívetekből! Mert tudom, hogy a bűnösök csábítani fogják az embereket, hogy megrontsák a bölcsességet; nem lesz hely számára, és nem szűnik meg majd a mindenféle kísértés.
1. Ez annak a bölcsességnek Énok, az írnok által megfogalmazott tökéletes tanítása, amely minden ember számára dicséretes. Ő az egész föld bírája, minden gyermeke számára írta, akik a földön fognak lakni, és azon eljövendő nemzedékek számára, akik megtartják az igazságosságot és a békét. 2. Szellemetek ne zavarodjon meg a (gonosz) idők miatt, mert a Hatalmas Szent minden dolognak meghatározta idejét. 3. Az igaz feltámad majd álmából, felkel, és az igazságosság ösvényein fog járni és egész útja és beszéde örök jóság és kegyelem lesz. 4. Kegyes lesz az igazzal szemben (az Úr), örök egyenességet ad neki, és hatalmat arra, hogy képes legyen igazságosságban és jóságban járni és örök fényességben jár majd. 5. A bűn örökre megsemmisül a sötétségben, és attól a naptól fogva nem jelenik meg (többé) mindörökké.
1. És ezek után, ahogy észak felé néztem a hegyeken túl, hét hegyet láttam, tele a legfinomabb nárdussal és illatos fákkal és fahéjjal és fűszerekkel. 2. És ekkor felmentem ezen hegyek ormára, messze a föld keleti felén, és átsuhantam az Erythraea-i tenger (Vörös tenger) fölött, és messze elhagytam azt, és elsuhantam Zotiel angyal mellett.
3. És eljutottam az Igazságosság Kertjébe, és voltak ott fák számosan, nagyon hatalmasak, gyönyörűségesek és pompásak és fenségesek, és ott állt a tudás fája, melynek szent gyümölcsét ették és nagy bölcsességet tanultak abból. 4. Ez olyan magas volt, mint az erdei fenyők, és levelei olyanok, mint a karob fáé (szentjánoskenyérfa) 5. és gyümölcsei olyanok, mint a szőlőfürtök, gyönyörűségesek: és az illata mint a messzire illatozó fáké. 6. Akkor azt mondtam: „Milyen gyönyörűséges eme fa, és mily szemet gyönyörködtető látványa!” Akkor Rafael, a szent angyal, aki velem volt, válaszolt nekem szólván: „Ez a bölcsesség fája, melyről ősatyád és ősanyád, akik előtted éltek ettek, és megismerték a bölcsességet és szemeik megnyíltak, és felismerték, hogy mezítelenek, és kiűzettek a kertből.”
1 (Zarándokének.) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz. 2 Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat. 3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot. 4 Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.
1És ezt mondta nekem: 'Énok, miért kérdezel engem e fa illatáról, és miért kívánod megismerni az igazságot?'2. Én pedig válaszoltam: ‘Mindent meg szeretnék tudni, különösen erről a fáról.'3. És erre így válaszolt: 'Ez a magas hegy, amit láttál, amelynek csúcsa olyan, mintha Isten trónusa lenne, valóban az Ő trónja, ahová majd leül a Szent Hatalmasság, a Dicsőség Ura, az Örök Király, akkor, amikor eljön meglátogatni a földet jóságában. 4. És az illatos fát illetően, halandó ember nem érintheti ezt meg a nagy ítélet idejéig, amikor bosszút áll mindenen és véghezvitt [mindent] mindörökké. Akkor megadatik majd az igazaknak és a szenteknek. 5. A gyümölcse a választottak eledele lesz: A fát pedig északon fogják elültetni szent helyen, az Úr a mindenség Királya házának közepében. 6. Akkor örömmel vigadnak majd, boldogok lesznek, és belépnek majd a szentélybe, és a fa illata átitatja majd csontjaikat, és hosszú életet élnek majd a földön, olyat, amilyet atyáid éltek: És azokban a napokban nem lesz többé bánat vagy vész, sem kínok, sem csapások nem érik már őket.'7. Ezek után áldottam a Dicsőség Istenét, az Örök Királyt, aki eltervezte ezen dolgokat az igazakért, aki teremtette, és mindezt nekik ígérte.
1. Onnan a föld egy másik területére mentem, ahol egy éjjel-nappal égő tűzhegységet mutatott nekem. 2. És a mögé kerülve láttam hét csodálatos hegyet, amelyek mind különböztek egymástól, és azok kövei fenségesek és szépek voltak, teljességgel pazar, ragyogó látványúak, és világos külsővel: 3. Három kelet felől, egymásba érve, és három dél felől, egymásba érve, mély szakadékokkal, amelyek egymásba értek. És a hetedik hegy ezek között állt, s magasabb volt a többinél. Magasságában egy trónusra hasonlított: és illatos fák vették körül a trónt. 4. Azok közt volt egy fa, amilyet soha nem szagoltam még, nem is volt belőle több, vagy ahhoz hasonló: illata minden illatot felülmúlt, és levelei, virágai és ágai nem száradnak el sohasem; a gyümölcse szépséges, és hasonlított a gyümölcs a pálmafa datolyáira. 5. Akkor azt mondtam: „Milyen szépséges ez a fa, illatos és levelei tetszetősek, és virágainak megjelenése pompás.” Akkor Mikháel, egyike a szent és méltóságos angyaloknak, aki vezetőjük, és aki velem volt, válaszolt nekem.
1 (Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben! 2 Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk. 3 Tevékenységes fönséges és erő, s igazságossága örökké tart. 5 Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik. 6 Népének megmutatta hatalmas műveit, neki adta a pogányok örökségét.7 Kezének műve hűség és igazság, parancsai változatlanok, 8 érvényesek mindig és örökké; erőben és igazságosságban születtek.
1 Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. 2 Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. 3 Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő.
Akkor rövid időre szabadon engedik. 4 Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták.És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek,!!!!!!!!!akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon.
Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.
5 A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő.
Ez az első feltámadás.6 Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.
7 Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, 8 és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket.Számuk annyi, mint a tenger fövenye. 9 Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket.10 Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették – itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.
Az utolsó ítélet.
11 Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely. 12 Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.13 A tenger visszaadta a beleveszett halottakat.A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. 14 A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. 15 Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
A halott lelkek szellemei / halottak szellemeit / és az igazak szellemei .
A holtak hegye
1 Azután onnan egy másik helyre mentem. A nyugati irányban mutatott nekem egy magas és hatalmas, kemény kőből álló hegyet. 2. És abban négy szép kinézetű üreget láttam, melyek mélységesek, szélesek és nagyon sima felületűek voltak. Három sötét volt, az egyik viszont fényes, és egy vízforrás fakadt a közepén.Ekkor így szóltam: „Milyen sima felületűek ezek az üregek, milyen mélyek és sötétek a szemnek.” 3. És akkor Rafael, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, megszólalt, mondván:
‘Ezek a sima üregek azért vannak itt, hogy (azokba) a halott lelkek szellemei legyenek gyűjtve,igen, az emberiség gyermekeinek minden lelkei ide gyűlnek össze.
4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az ítélet napjáig, - mily távoli is még megszabott idejük - amíg eljön számukra a meghatározott ítélet napja!’
5. És láttam ott egy halott embernek alelkét, amint kérelmez, és akinek a hangja felszállt a mennybe, amint panaszkodott.
6. És megkérdeztem Rafaelt, az angyalt, aki velem volt, mondván: ‘Kinek a szelleme ez, akinek hangja az égig érve panaszkodik?’
7. És válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor testvére, Káin megölte őt; s mindaddig fog panaszkodni ellene, amíg ki nem irtják (Káin) magját a föld színéről, s amíg el nem törlik magzatát az emberek utódai közül’ 8. Azután tovább kérdezősködtem az ítélet és az üregek felől: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’
9. És válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három üreg arra való, hogy elválassza egymástól a halottak szellemeit. És hasonlóképpen az igazak szellemei is el vannak különítve; egy olyan hely lett készítve számukra, ahol ragyogó forrás vize van.
10. A bűnösöknek pedig olyan hely készült, ahol amikor meghalnak és testüket a földbe temetik, az ítélet még nem végződött be rajtuk az életük folyamán. 11. Itt különítik elszellemüket e nagy gyötrelemre, egészen az örökké átkozottakra váró ítélet, büntetés és gyötrelem hatalmas napjáig,a lelkükönvett bosszú ideig. Itt kötözik meg őket örök időkig. Bizony ősidők óta létezik e hely. 12. Éppígy külön lesznekazok a szellemek (is),amelyek panaszkodnak ésközzéteszik (igaztalan) haláluk körülményeit, amikor elpusztultak a bűnösök korában.13. Hasonlóképpen egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberekszellemei,akik nem lesznek igazak, hanem a gonoszságban elmerülve éltek, és a törvénytelenekkel lettek egyenlővé;szellemeik ugyan nem lesznekelpusztítva az ítélet napján, de feltámadni sem fognak innen.’ 14. Ezután ekként áldottam a dicsőség Istenét: 'Áldott légy, Uram, a dicsőség és igazságosság Ura, aki mindent irányítasz örök időkig.'
A magyar biblia-fordítások sok esetben “lélek” szót használnak ott, ahol az eredeti szöveg “szellemet” használ. Így például az eredeti szövegben Jézus a kereszten nem a “lelkét”, hanem a “szellemét” (pneuma) ajánlja Isten kezébe.István is megkövezésekor nem azt kérte Istentől, hogy “vedd magadhoz az én lelkemet”, hanem: “az én szellememet”
( 1-17, 20, 23-26, 28, 31. versek ) ( 2017. 12. 26. de. 9 óra 1.perc )
A Szentlélek kegyelmi adományai.
1 Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. 2 Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. 3 Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. 4 A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. 5 A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. 6 Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. 8 Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, 9a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. 10 Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul.
Mennyei = Szellemi !!! Lelki = Testi !!!!
A magyar biblia-fordítások sok esetben “lélek” szót használnak ott, ahol az eredeti szöveg “szellemet” használ. Így például az eredeti szövegben Jézus a kereszten nem a “lelkét”, hanem a “szellemét” (pneuma) ajánlja Isten kezébe.[44]István is megkövezésekor nem azt kérte Istentől, hogy “vedd magadhoz az én lelkemet”, hanem: “az én szellememet”[45]
A lélek kevesebb, mint a szellem mert maga teljességében a lélek a Végtelen, Tiszta Szellemben Istenben nyilvánul meg. Isten teremtetlen, anyaghoz nem kötött, az ember viszont teremtett lélek és anyaghoz kötött véges. A tudattal nem azonos a lélek. Már a fogantatás pillanatában jelen van mint szellemi lélek. A terermtés történetben nem az áll, hogy Ádám életre kelt és utána kapta meg a lelket Istentől, hanem Isten Ádám orrába fújta a lelket amitől életre kelt.[33] (Ezért áll ki a katolicizmus az abortusz ellen, mert Isten készülő művét állítja meg.) A szellem azonban halhatatlan. Jézus állítása szerint a testet meg tudják ölni, de a lelket nem (Mt 10,16). Lelkünk érett szellemisége abból áll, hogy képes örök igazságokat felismerni, és azok mellett igenlően kiállni.[33]
Játszatok már egy kicsit vele !!! Hogy ne unatkozzon !!!
Örülök hogy megérkeztetek !!!! Sok szerencsét ! ÁMEN.
2014. 8.17. de óra 5-6 . ( Nehémiás : 11:7. verset nevét kaptam! )
Nehémiás könyve: 8:fejezet:1-18 –ig versek
( 1-11, 14-15, 17, versek )
2015. 11. 7: du óra 14. ( Nehémiás : 11:7. előképet is megkaptam )
Nehémiás könyve : 11 :fejezet : 1- 36-ig versek
( 1-20, 23-25, 31-35, versek )- ez már van!!!!!!!!!!!!
Jeruzsálem benépesítése…
1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része meg sorsot vetett, hogy tízből egy ember Jeruzsálembe, a szent városba jöjjön lakni, a többi kilenc pedig maradjon a városokban. 2 A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le. 3 Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai.
Jeruzsálem lakói.
4 Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalaleel fia Perec fiai közül; 5 Maaszeja, Báruknak a fia, (aki) Kol-Hozé fia volt, az Hazaja fia, az Adaja fia, az Jojarib fia, az Zakariás fia, az pedig Sela fia. 6 Perecnek Jeruzsálemben letelepedett fiai összesen négyszázhatvannyolc hadba vonulásraalkalmas férfit tettek ki. 7 Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullamnak a fia, (aki) Joed fia volt, az Pedaja fia, az pedig Izajás fia; 8 testvéreikkel kilencszázhuszonnyolc hadviselésre alkalmas férfit tettek ki. 9 Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója. 10 A papok közül Jojakim fia, Jedaja, 11 (aki) Szeraja fia volt, az Hilkija fia, az Mesullam fia, az Cádok fia, az Isten házának elöljárója; 12 a testvéreikkel, akik a templom szolgálatát látták el, nyolcszázhuszonketten; Adaja, Jerocham fia, (aki) Pelalja fia volt, az Amci fia, az Zakariás fia, az Passur fia, az pedig Malkia fia; 13 a testvéreikkel, a családok fejeivel kétszáznegyvenketten; Amaszai, Azareelnek a fia, (aki) Ahzai fia volt, az Mesillemot fia, az meg Immer fia; 14a testvéreikkel százhuszonnyolc hadba vonulásra alkalmas férfi. Zabdiel, Haggadolnak a fia volt az elöljárójuk.
15 A leviták közül: Semaja, Hasubnak a fia, (aki) Aszrikám fia volt, az Hasabja fia, az meg Bunni fia; 16 a leviták elöljárói közül Sabtai és Jozabad a templom külső ügyeit intézték. 17 Mattanja, Michának a fia, (aki) Zabdi fia volt, az meg Aszaf fia – ő vezette imádság közben a dicsőítő énekeket, továbbá Bakbukja, a testvérek közül a második; Obadja, Sammuának a fia, (aki) Galal fia volt, az meg Jedutun fia. 18 A szent városban élő leviták száma összesen: kétszáznyolcvannégy. 19 A kapuőrök: Akkub, Talmon és testvéreik, akik a kapuknál őrséget álltak: százhetvenkettő. 20A templomszolgák az Ofelen laktak. Sziha és Gispa volt a templomszolgák elöljárója.
A tartomány lakói.
31 Benjamin fiai Gebában, Michmászban, Ajjában és Bételben, valamint az ezekhez tartozó helységekben, 32 Anatotban, Nobban, Ananjában, 33 Hacorban, Rámában, Gittajimban, 34 Hadidban, Szehoimban, Neballatban, 35 Lodban és Onóban, valamint a Kézművesek völgyében laktak
1 Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe. 2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt, 3 nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon. 4 Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.] 5 De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. 6 Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” 7 „Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.” 8 Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!”
10 Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.” 11 Így felelt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!” 12 Erre megkérdezték tőle: „Ki volt az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!” 13 A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét. 14 Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen.” 15 Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. 16 A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított. 17 Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” 18 Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.
A Fiú.
19 De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. 20 Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
22 Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. 24 Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.25 Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.26 Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, 27 s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia.
1 A szent város teljes békében élt, a törvényt – Oniász főpap buzgóságának és minden kihágás elleni gyűlöletének hála – egészen hűségesen szem előtt tartották. 2 Történt, hogy még a királyok is tiszteletben részesítették e helyet, és drága ajándékokkal emelték a templom dicsőségét. 3 Így Ázsia királya, Szeleukosz is saját jövedelméből fedezte az áldozatbemutatással járó összes kiadást. 4 Akkor azonban egy templomi elöljáró, egy bizonyos Bilga törzséből való Simon vitába keveredett a főpappal a város vásári rendje ügyében. 5 Amikor nem tudott Oniásznak fölébe kerekedni, elment a tarzuszi Apollóniuszhoz, aki akkor Cöle-Szíria és Fönícia helytartója volt. 6 Hírül vitte neki azt a mérhetetlen gazdagságot, amivel Jeruzsálemben a kincseskamra telve volt. Azt, hogy a pénz megszámlálhatatlan, nem kell mind az áldozat költségeinek fedezésére, s megvan rá a lehetőség, hogy a király kezére kerüljön. 7 Apollóniosz erre elment a királyhoz és jelentést tett neki a tudomására jutott pénzről. Ez megbízta kancellárját, Heliodort, hogy kerítse meg a szóban forgó kincset. 8 Heliodor nyomban elindult azzal az ürüggyel, hogy Cöle-Szíria és Fönícia városait megy meglátogatni, a valóságban azonban azért, hogy a királytól kapott és az egész világon híres templom fönséges és sérthetetlen voltába helyezték bizalmukat. megbízatásnak eleget tegyen. 9 Amikor Jeruzsálembe érkezett, a főpap és a város barátságosan fogadta. Ő megemlítette a bejelentést, és elmondta, milyen szándékkal érkezett. Megérdeklődte azonban, hogy a dolog megfelel-e a valóságnak. 10 A főpap felvilágosította, hogy az özvegyek és árvák letétbe helyezett pénzéről van szó. 11 Aztán egy része egy nagyon tekintélyes emberé, egy bizonyos Hirkánuszé, Tóbiás fiáé. A dolog egyáltalán nem úgy áll, ahogyan az a semmirekellő Simon álnokul állította. Az összes ezüst négyszáz talentumot tesz ki, az arany pedig kétszázat. 12 S egyébként is nem szabad azokat az embereket megkárosítani, akik a hely szentségébe és az egész világon híres templom fönséges és sérthetetlen voltába helyezték bizalmukat.>>>>>>
5 Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött.
Jeruzsálem elfoglalása.
7 Dávid azonban bevette Sion várát – ez lett Dávid városa. 8 Azon a napon Dávid azt mondta: „Mindenki, aki legyőz egy jebuzitát és a csatornán át felhatol…” Ami a vakokat és bénákat illeti, Dávid gyűlöli őket lelkében. [Innen származik a mondás: Vak és béna nem mehet be a templomba.] 9 Dávid akkor a várban telepedett le, és elnevezte Dávid városának. Dávid falat is épített, körös-körül, Millótól kezdve befelé. 10 Dávidnak egyre nőtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene. >>>>>>>>>
1 Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyűlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el.
Nabal és Abigail esete.
1 Dávid elindult, és lehúzódott Maon pusztájára. 2 Maonban élt egy ember, aki Kármelben gazdálkodott. Az ember nagyon gazdag volt, volt háromezer juha és ezer kecskéje. Épp Kármelben volt, a juhait nyírni.
4 Dávid meghallotta a pusztában, hogy Nabal nyírja a nyájat. 5 Elküldte hát hozzá tíz legényét. Azt mondta nekik: „Menjetek föl Kármelbe, keressétek föl Nabalt és adjátok át üdvözletemet. 6 Mondjátok testvéremnek: Üdv neked, üdv házadnak, s üdv minden hozzátartozódnak! 7 Nézd, hallottam, hogy nyírás van nálad. Pásztoraid itt jártak nálunk, s nem bántottuk őket. Nem veszett el soha semmi abból, ami Kármelben volt. 8 Kérdezd meg embereidet, s bizonyítják neked. Azért részesítsd szíves fogadtatásban a legényeket, s mivel ünnep közeledik, adj szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak amid éppen van.” 9 Amikor Dávid legényei odaértek, átadták Nabalnak Dávid üzenetét, aztán vártak. 10 Nabal azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: „Kicsoda Dávid és kicsoda Izáj fia? Napjainkban épp elég szolga van, aki elszökik urától. 11 Fogjam a kenyeremet és a boromat, és a marhát, amelyet a nyíráshoz levágtam, aztán adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, honnét valók?”>>>>>>>>
1 Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg! 2 Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik. 3 Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni? 4 Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők? 5 Uram, eltapodják népedet, legázolják örökségedet. 6 Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik. 7 Azt mondogatják: „Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre.” 8 Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek? 9 Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna?
11 Az Úr átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az. 12 Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, 13 hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír.
15 Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd. 16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben, az ártók ellen ki segít nekem?
20 A gonoszság székével vagy-e szövetségben, amely a törvény látszatával gyötrelmet teremt?
1 Dávid innen fölfelé húzódott, és Engedi rejtekhelyein húzta meg magát. 2 Amikor Saul visszatért a filiszteusok elűzése után, jelentették neki: „Dávid most Engedi pusztájában van.”
4 Odaért az út menti karámhoz. Volt ott egy barlang. Saul bement, hogy betakarja a lábát. Dávid és emberei a barlang mélyén tanyáztak.
6 Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntöséről a bojtot. 7 Azt mondta embereinek: „Az Úr őrizzen attól, hogy valamit tegyek uram ellen és kezet vessek rá, hiszen az Úr fölkentje.” 8 És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján. 9 Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utánaszólt: „Uram királyom!” Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát. 10 Aztán így szólt Dávid Saulhoz: „Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt állítják, hogy a vesztedre török? 11 Nézd, e napon a saját szemeddel láthatod, hogy az Úr a barlangban kezembe adott. Én azonban vonakodtalak megölni, megkíméltelek és azt mondtam: Nem emelem kezemet uramra, hiszen az Úr fölkentje. 12 S most, atyám, nézz ide, igen nézz ide, a kezemben van köntösöd bojtja. Abból, hogy levágtam köntösödről a bojtot, s nem öltelek meg, világosan láthatod, hogy sem gonoszságot, sem árulást nem forgatok a fejemben. Nem vétettem ellened semmit, s mégis az életemre törsz.
1 Sámuel így szólt Saulhoz: „Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára! 2 Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból. 3 Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!” 4 Saul tehát odaparancsolta a népet, és Telamban számba vette az embereket: kétszázezer gyalogos [és tízezer júdeai]. 5 Aztán Saul kivonult Amalek székhelye ellen, s lesbe állított egy csapatot az árokban. 6 A kenitáknak azt mondta Saul: „Rajta! Húzódjatok vissza, s vonuljatok ki Amalek földjéről, nehogy velük együtt benneteket is kiirtsalak. Mert ti, amikor kivonultunk Egyiptomból, megértők voltatok Izrael fiai iránt.” A keniták tehát odébb vonultak Amalek földjéről. 7 Saul megverte Amaleket Havilától egészen Surig, amely Egyiptomtól keletre fekszik. 8 Amalek királyát, Agagot élve fogta el, a népet azonban kardélre hányta, s így betöltötte rajta az átkot. 9 Ám Agagot megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék, juhok és a marhák javát is, a legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte be rajtuk az átkot. Csak azon töltötték be az átkot, ami a jószágból selejtes volt, s nem sokat ért.
1 Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előőrséig, amely a szorosban állomásozik.” Atyjának azonban nem jelentette a dolgot. 2 Saul Geba szélén egy gránátalmafa alatt ült, a szérű mellett. Azoknak az embereknek a száma, akik vele voltak, mintegy hatszázra rúgott.
4 A szorosnak, amelyen Jonatánnak át kellett kelnie, hogy a filiszteusok előőrséig eljusson, az egyik végénél is volt egy sziklacsúcs s a másik végénél is volt egy sziklacsúcs; az egyiket Bocecnak hívták, a másikat Szennének. 5 Az egyik szikla az északi oldalon állt, Michmásszal átellenben, a másik a déli oldalon, Gebával szemben. 6 Jonatán így szólt fegyverhordozójához: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr győzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen.” 7 Fegyverhordozója ezt felelte: „Tégy úgy, amint a kedved tartja; ami engem illet, az én szívem olyan, mint a te szíved.” 8 Jonatán így folytatta: „Menjünk hát oda azokhoz az emberekhez, és mutatkozzunk előttük. 9 Ha aztán odaszólnak: Várjatok míg odamegyünk, akkor megállunk a helyünkön és nem megyünk át hozzájuk. 10 Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja őket. Ez lesz nekünk a jel.” 11 Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok előőrsei előtt, a filiszteusok azt mondták: „Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekből, ahová elrejtőztek.” 12 Aztán odaszóltak az előőrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra.” Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket!” 13 Jonatán négykézláb felkapaszkodott, s utána a fegyverhordozója is. A filiszteusok elestek Jonatán előtt, s fegyverhordozója utána végzett velük. 14 Ez volt az első vérfürdő, amelyet Jonatán és fegyverhordozója rendezett, mintegy húsz embert…
