Rachel Kornfeld tollábol:
· Bölcs asszony mondta, hogy ha az arabok leteszik a fegyvert, béke lesz...ha a zsidók, akkor nem lesz Izrael...
Ez csak azért jutott eszembe, mert egyre-másra azt lehet hallani, hogy Izrael néhány városában polgárháborús hangulat uralkodik.
Nem, annak az őrjöngésnek, ami pl. Lodon kialakult, semmi köze a polgárháborúhoz. Ugyanúgy nincs köze, mint a Hamasz rakétáinak a Templomhegyhez, vagy az illegálisan zsidó tulajdonra építkező arab családok kilakoltatásának.
Ami történik, az arab lázadás! Oka pedig, hogy a belső politikai válságot Izrael gyengeségeként értékelve, elérkezettnek látták az időt, a hatalommal szembeni lázadásra.
Nyilvánvaló, hogy felmérték azt a helyzetet is, hogy a legfelsőbb bíróságunk előtt már hosszú ideje zsidónak, az arabokkal szemben szinte soha nem lehet igaza, a “katona, aki lőtt” esete óta pedig rájöttek arra, hogy fegyveres testületek tagjai nem kapnak védelmet, amiből az következik, hogy a rend fenntartását csak tessék-lássék módon végzik.
Az izraeli arabokra nem érdemes túl sok szót vesztegetni, ők visszatapsolták magukat ‘48-ba. Elvakultságukra jellemzően, felgyújtottak egy zsidó tulajdonban lévő szállodát, amelynek következménye, hogy a tulaj rosszul járt, de a biztosító némiképp kompenzálni fogja. Az arab alkalmazottai viszont munka nélkül maradtak és nincs az a zsidó, aki ezek után munkát ad nekik.
Itt jegyzem meg, hogy - bár a területi arabok számláját is terheli néhány akció - a velük való együttélés mégis probléma-mentesebbnek tekinthető. Ennek egyszerű oka, hogy a területi arab otthon ül, de kezét-lábát összetöri, hogy zsidó munkáltató vegye igénybe szolgáltatásait. Ugyanis az Izraelben kapott bére (nyugdíj- és egészségbiztosítása...) magasan felette van annak, mint amennyit a Palesztin Hatóság területén valaha is megkeres.
Gáza más! Gáza hallatán mindenkinek a Hamasz jut eszébe, hiszen hivatalosan ők képviselik az ottani hatalmat. Az, hogy nincsenek egyedül, kevesekhez jut el. Tehát a tájékozottabb nagyközönség is sokszor kéri számon Izraelen a Hamasz megsemmisítését. Igen, ez egy járható út, csak nem lehet tudni, hogy ki jön utána.
Természetesen erre is van megoldás, és úgy vélem, hogy ennek most jött el az ideje. Ugyanis hiába tudjuk, hogy amit a hadsereg, a politikai vezetés jóváhagyásával tesz, az hatásos és eredményes, a lakosságnak ez már nem elég. Kézzelfogható garanciát akar arra nézve, hogy a támadások nem ismétlődnek rendszeres időközönként (amikor a kassza kiürül, amikor a készleteket fel kell tölteni, jönnek a rakéták és a világhálót elárasztó “véres” felvételek). Ennek a következménye az, hogy a nemzetközi közvélemény elkezd nyomást gyakorolni Izraelre, és sorozatosan rákényszerít egy olyan “békét”, amelyről maga tudja legjobban, hogy csak átmeneti.Természetesen erre is van megoldás, és ahogy fentebb említettem, ennek elérkezett az ideje.Olyan csapást kell mérni a Hamaszra, amelyből a rivális terror-bandákon kívül a terrort támogató államok is megértik, hogy eddig, és ne tovább!
