Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
A gravitációs hullámokból nem létezik monopólusos, és dipólusos sem, a legalacsonyabb gerjeszthető módus a quadrupól.
Ez az áltrel. Einstein-féle alapegyenletéből származik, azon belül alapvetően az impulzusmegmaradási törvényből, s abból, hogy az elektromos töltésekkel szemben, a gravitációban nem léteznek ellenkező előjelű tömegek ("töltések").
De amit erről itt el tudok mondani, az csak egy rávezetés, nem bizonyítás.
A hanghullámoknál létezik monopólusos, ilyet hoz létre maga körül egy gömbszimmetrikusan pulzáló sugarú gömb. És kelthetők magasabb rendű, dipólusos, quadrupólususos, stb. módusok is.
Egy gömbszimmetrikusan pulzáló tömeg vagy egy gömbszimmetrikusan összeomló csillag viszont nem kelt gravitációs hullámot.
Az elektromágneses hullámoknál gerjeszthető pl. dipólusmomentum, ilyet kelt két egyforma de ellentétes előjelű elektromos töltés, ami fél fordulat eltéréssel kering egy körpályán, vagy oszcillál egymással ellentétes fázisban egy egyenes mentén. Ezek az elrendezések 360 fokos elforgatási szimmetriát mutatnak, 180 fokos elforgatásra pedig előjelet váltanak.
Tömegekből ilyen elrendezést nem tudunk csinálni. Két azonos tömeg hasonló elrendezése nem 360 fokos, hanem 180 fokos elforgatási szimmetriát mutat.
Ha elektromos töltésekből akarunk ilyen 180 fokos szimmetriát mutató hullámforrást csinálni, akkor például négyet kell körberakni, 90 fokonként váltakozó előjellel. Vagy ha mágnesekből, akkor négy mágneses dipólust, 90 fokonként ellentétes radiális polaritással. Ezek quadrupólusos EM hullámokat keltenek.
Két egyforma tömeg, amelyek fél fordulat eltéréssel keringenek egy közös középpont körül, quadrupol hullámot keltenek, akár egyformák, akár különbözőek. Ilyen volt eddig minden megfigyelt egymásba spirálozó fekete lyuk vagy neutroncsillag pár.
Ha nincs eredő tömegközéppontja a rendszernek (pl hipergömb szerű homogén izotróp világ), akkor úgy fogalmazható meg a dolog, hogy minden tömeg a szekcionális tömegközéppont felé zuhan. (ja, és persze az összeroskadást ne gátolja meg negatív gravitáció, mint az ilyen tágulás.)
A vöröseltolódás minden hullámjelenségre érvényes, tekintet nélkül arra, hogy az elektromágneses hullám, hanghullám, vagy gravitációs hullám.
De ez a mondat:
"Ha a gravitáció hullám természetű"
egy alapvető félreértést mutat. A gravitációs kölcsönhatás ugyanúgy nem "hullámtermészetű", mint ahogy az elektromágneses kölcsönhatás sem "hullámtermészetű". Például a statikus gravitációban ugyanúgy nincs semmi, ami "hullámtermészetű" lenne, mint ahogy az elektrosztatikus vagy a magnetosztatikus kölcsönhatásban sincsenek semmiféle hullámok. Elektromágneses hullámok akkor keletkeznek, ha töltéseket gyorsítunk. Gravitációs hullámok keletkezéséhez pedig már nem is elegendő csak egyszerűen gyorsítani a tömegeket, hanem ettől speciálisabb módon kell mozgatni őket, például két tömegpontot keringetni egymás körül. Ennek oka, hogy míg a kelthető legegyszerűbb elektromágneses hullám-módus dipólusos, addig dipólusos gravitációs hullámok nem keletkezhetnek, a legegyszerűbb módusuk a quadrupól. Olyan hullámzás például nem létezhet, ami a téridő valamely részének izotrop periodikus összehúzódásaiból és kitágulásaiból állna, olyan viszont létezik, aminél egy irányú összehúzódás, egy erre merőleges irányú kitágulással párosul. Nem kelt gravitációs hullámot se egy statikus tömeg, se egy gömbszimmetrikusan kitáguló és összehúzódó tömeg. Kelt viszont az olyan tömeg, ami a Föld árapálydeformációihoz hasonlóan pulzál. De persze hogy ezt a jelen technikákkal esélyes legyen mérni, ahhoz a Földnél és a Holdnál sokkal-sokkal nagyobb tömegek, sokkal gyorsabb mozgására volna szükség. Például két neutroncsillag vagy fekete lyuk egymásba spirálozásának legutolsó másodpereire.
Egy tömegközéppontól távolodva vagy közeledve se keletkezik semmiféle gravitációs hullám, ami vöröseltolódást szenvedhetne.
„A standard model szerint, 10-35 másodpertől le van írva az univerzum története és a Higgs mező felfedezésének Nobel díjas elismerésével, kvázi el is fogadták (elég) széles körben.”
A standard modell, egy axiomatikus zárt matematikai rendszer, amely a tömeget, vagyis a gravitációt a Higgs mező „lebomlása”következményének tartja. Kérdezem, hogy megismételhető ez kicsiben, laboratóriumi körülmények között az elmélet igazolása céljából? (A számítógépes adathalmaz manipulálása is sok minden igazolására alkalmas.)
„Nade, ki indította el az az órát, ami nullától 10-35 másodpercig ketyegett és ki fogja egyszer meg is állítani?”
Erre csak a Mozdulatlan Mozgató, vagyis Momo képes.:)
„2020-ban Roger Penrose kapott egy megosztott Nobel díjat a fekete lyukak tanulmányozásáért. Ez egy felkiáltójel, hogy talán a fekete lyukkal kapcsolatos modeleket is elfogadták.”
Egy galaxis magot képező szuper nagy fekete lyuknak sem végtelen nagy a tömege, csak az általa okozott térgörbület fordul önmagába. (Úgy, mint aki csak egy ügyet propagál az igazság nevében)
„A Hawking sugárzás modele szerint, nagyon nagy időskálán, de elképzelhető, hogy a legutolsó fekete lyuk halála egy végtelen energiájú fotonba torkolódiok, ami az információ és az idő végét is jelenti.
Az igaz, hogy ezt nehéz lenne kivárni, de legalább van egy elmélet, ami tartalmazza az idő végét.
Azonban: a végtelen energiával is csak kell történnie valaminek- vagy gravitációs hullám lesz belőle, vagy egy új Higgs mező, vagy... de hoppá, ha a második, akkor az lenne a nulla idő pillanata is.”
Aki kezdetről beszél, az a végről is szól egyben, mivel a végtelent nem lehet megszámolni. Kivétel Chuck Norris, akinek kétszer is sikerült. :-/
